Panasonic Lumix DMC-GX80 – kell ennél több?!

Bevezető

A Panasonic igencsak széles modellpalettát tart fenn fényképezőgépfronton. Hazai honlapjukat vizslatva – a különböző szín- vagy kitvariánsokat nem beleszámolva – 11 modell szerepel a listán, bár ezek egy része már kifutottnak tekinthető, még a gyártó hazájában is 8 modellt vonultat fel. Bár jól elkülöníthetőek a kategóriák alapvetően, mégis van némi összemosódás az egyes modellek között, amit tesztünk tárgya, a GX80 csak tovább erősít. A mindössze 4 hónapja bemutatott váz ugyan a GX sorozat tagjaként érkezett, de az eddigiektől eltérően már kétszámjegyű utótaggal, ezzel is jelezve, hogy a már általunk is tesztelt GX8 alá, vagy ha úgy tetszik mellé pozicionálják. Hasonló eset áll fenn, mint a GH és a G sorozat esetében.

[+]

További csavar, hogy míg Észak-Amerikában a GX85, az egyéb piacokon, így Európában is a GX80, addig Japánban a GX7 Mark II nevet kapta. A nevezéktanban található ugyan némi következetlenség, azonban ha jobban belegondolunk, a GX80/85 talán jobban behatárolja a tényleges helyét, mivel ugyan fizikai méreteiben valóban a GX7 utódjaként tekinthetünk rá, és a technikai fejlődés nyomán előrébb is jár, mégis hiányzik néhány olyan képessége, amit a GX7/8 magáénak tudhat, mint például a mozgatható elektronikus kereső vagy épp a dedikált AF/MF kallantyú.

[+]

A frissebb évjárat okozta újdonságok mellett az egyértelmű, hogy a Panasonic igyekezett meghúzni azt a határt, ahol azonos szintre vagy esetleg még fölé is engedi a GX8-nak, mert néhol bizony túlnő rajta. Az alábbi táblázat a GX családot hasonlítja össze, itt is jól megfigyelhető az egyes modellek egymáshoz való viszonyulása.

Adatlap

Ergonómia és kezelhetőség

A GX80 méreteit és kialakítását tekintve egyértelműen visszatért a GX7 nyújtotta alapokhoz. Az egyes elemek, gombok vagy tárcsák elhelyezkedése láttán azonnal a három éve bemutatott modell juthat eszünkbe, melyet néhol a GX8 stílus jegyei törnek meg, mint például a süllyesztett tárcsák esetében is. Fizikai méreteit tekintve félúton van az aprócska GM5 és a bumfordibb GX8 között, amivel az aranyközéputat képviseli a hasonló, flat-top kialakítású MILC vázak között.

[+]

A váz meglehetősen masszív benyomást kelt, rendesen egyben van. Hogy ez a fémváznak vagy a maximalista helykihasználásnak köszönhető, azt nem tudni, mindenesetre egyáltalán nem tapasztalható az a fajta olcsóságérzet, mint a például a G7 esetében. Ennek ellenére, akárcsak a GX7, ez sem áll ellen az időjárás viszontagságainak. A markolat tekintetében követi a GX8 megoldását, és bár korántsem olyan hangsúlyos, a kisebb méret és tömeg miatt mégis átlagos komforttal és stabilitással foghatjuk a vázat, kisebb objektívek esetében akár egy kézzel is. A kisebb kiugró miatt az exponálógomb és az azt körülölelő tárcsa visszakerült a többi kezelőszerv mellé, és itt kapott helyet a módválasztó, a videófelvételt indító piros gomb, valamint a beépített vaku és a vakusaru is.

[+]

A hátsó traktusnál nem találunk semmi meglepőt. A gombok a mostani formanyelvnek megfelelően laposak, így a tömzsibb ujjakkal rendelkezőknek nem lesz a kedvencük továbbra sem, de a nyomáspontok szerencsére rendben vannak. Amit viszont inkább kritika érhet, az a hátsó, paraméterezhető tárcsa kissé nyúlós mivolta, illetve a be- és kikapcsolásért felelős kallantyú, ami egyrészt nagyon közel van a módválasztóhoz, másrészt a kis kiugrása miatt nehézkes elérni, ráadásul közben akaratlanul a tárcsát is eltekerhetjük.

Hirdetés

A kijelző felbontás és képátlója nem változott, tehát maradt az 1,04 millió képpont 3”-on mindkét elődhöz, a csak dönthető LCD panel pedig csak a GX7-hez képest. A mechanikája viszont annyira erős volt a tesztkészülék esetében, hogy már kvázi nehezítette a használatot is. Eleve viszonylag kicsi a kapaszkodó, ahol beakaszthatnánk az ujjunk hegyét vagy a körmünket, hogy kihajtsuk, ami nem mindig jön össze elsőre – ilyenkor kell a hüvelykujjunkkal ellentartani, de eközben vagy az EVF kukucskáját, vagy magát a kijelzőt tapicskoljuk össze.

[+]

A GX8-hoz hasonlóan itt is számos gombot tudunk kedvünk szerint konfigurálni, amivel még jobban testre szabható a gép. Ez konkrétan négy fizikai gombot jelent, ami ugyan csak fele a nagyobb testvérének, de itt is megkapjuk az öt érintőkijelzőn elérhető gombot és a gyorsmenüt is. Figyelembe véve a méretkülönbséget, ésszerű a kompromisszum. Természetesen a paramétertárcsák esetén is megadható, hogy az adott módban melyik tárcsával mit kívánunk változtatni, és azt milyen irányba tegye. Ha már szóba került a menü, most is a gyártótól jelenleg megszokott felépítést kapjuk, amit például a GX8 esetében is látható volt. Mint mindig, ha új szisztémáról van szó, időt igényel a megszokása, azonban a fontosabb beállítások hamar megtalálhatóak, gondot továbbra is csak a rövidítések túlzott használata jelenthet.

Említést érdemel még a gép jobb oldalán található, ajtóval fedett rész, itt találjuk ugyanis a mikro HDMI és a mikro USB aljzatokat. Utóbbi különlegessége, hogy nem csak adatkapcsolatra használható, hanem ezen keresztül is tölthető az akkumulátor, ami egyelőre kevés váz kiváltsága, pedig egy nagyon hasznos funkció. Sajnos azonban külső mikrofonhoz való hangbemenetet nem találunk sem itt, sem máshol a gépen.

[+]

Használat közben

A GX80 egyik legnagyobb előnye kétségkívül a méretéből fakad, mégis szinte mindent megad a kényelmes használathoz. A sorozat többi tagjához hasonlóan a bal sarokba helyezett, jelen esetben fix LCD elektronikus kereső azonos felbontást kínál, mint a GX7, azaz itt is 2,76 millió ponton keresztül jeleníti meg a világot, és a képarány is változatlanul 16:9, azonban a nagyítása csak 1,39x-es, szemben a GX8 1,54x-es értékével. Ezek alapján elég nagy a valószínűsége, hogy ugyanazt az EVF-et kapta, mint a GX7, és ezzel együtt örökölte a hibáját is. Noha a színek és a felbontás rendben lévőnek tűnt, mégsem volt annyira éles, mint azt pl. az Olympus OM-D E-M10 Mark II esetében tapasztaltuk. Átlagos használat mellett nem fog feltűnni, azonban a két modellt egymás mellé téve észlelhető a jelenség.

[+]

A hátsó dönthető kijelző természetesen igen jó szolgálatot tesz, mint minden hasonló megoldás. A kor elvárásainak megfelelően akár az EVF használata közben is kiválaszthatjuk itt a fókuszpontot, amihez mindössze a kívánt ponton kell megérintenünk vagy a megfelelő helyre húzunk az ujjunkat. A menü vezérlése sem maradt ki, ami jelentősen meggyorsítja annak használatát, mivel nem egyesével kell lépkednünk, hanem teljes oldalakat lapozhatunk, és ugyanez igaz a galériára kezelésére is.

A GX80 megörökölte a GX8 49 pontos, kontrasztalapú fókuszrendszerét, amivel alapvetően nincs gondunk, de mindenképpen pozitívan értékeltük volna, ha hibrid, fázisérzékeléssel kiegészített rendszert kapunk a jobb témakövetés érdekében. A meghajtási módok között továbbra is ott találjuk a szokásos egyszeri, folyamatos és manuális fókusz mellett az AFF (AF Flexible) módot is, mely az egyszeri és folyamatos fókusz között intelligens váltásra ad lehetőséget. A gép exponálás előtt egy minimális korrekciót végez oda-vissza, így ha a téma kikerült a fókuszsíkból, átvált AF-C-re a továbbiakban. Ezáltal nehéz fogást találni a fókuszrendszeren, hasonlóan jól teljesít, mint a GX8.

C-AF+Tracking – kattintásra galéria [+]

C-AF – kattintásra galéria [+]

Ugyanakkor megkaptuk a gyártó Depth of Defocus (DFD) technológiáját, ami csak Panasonic objektívekkel működik. Lényege, hogy a rendszer kiértékeli a fókuszsík előtti és mögötti teret a konkrét optikával, így képes eldönteni, hogy merre korrigálja a fókuszt ahhoz, hogy a téma a fókuszsíkban maradjon. Ezáltal folyamatos fókusz és témakövetés esetén ugyan nem kiugróan gyors a 6 kép/mp sebességével, azonban találati pontossága bőven a kielégítő szint felett van. Nagyobb rekeszértéken a DFD pedig szinte minden apró fókuszhibát eltüntet. A témakövetés egyébként továbbra is példás, egyetlen korlátja bármely fekete-fehér stílus használata, mivel vélhetően a színinformációt is felhasználja a művelet során.

[+]

A GX80 5 tengelyes szenzorstabilizátorral is büszkélkedhet, ami képes együttműködni az objektívek optikai stabilizátorával is, amennyiben azok szintén a Panasonictól származnak, akárcsak a GX8-nál. Az így kapott Dual IS igencsak jó, 4,5 FÉ korrekcióra képes, ami ráadásul nem csak állóképek, de videók esetén is elérhető. Állóképeknél ez egyébként egy igen tisztességes, 0,6 másodperces záridő kitartására is lehetőséget biztosít, de ami fontosabb, hogy érezhető és látható előrelépés a GX8 4 tengelyes megoldásához képest, Dual IS esetén jóval kontrasztosabb a kapott kép.

[+]

Ezek pedig a 100 százalékos kivágások.

[+]

Videó és Wi-Fi

Videózás terén a Panasonic mindig is kiemelkedett a MILC-piacon, nincs ez másként most sem. A GX8-cal és a G7-tel egyetemben a GX80 is képes 4K/UHD videók rögzítésére 30p és 24p sebesség mellett MP4 formátumban, legfeljebb 100 Mbps-os bitráta mellett. Full HD videóknál még mindig csak 60/50p a legnagyobb sebesség, és kisebb felbontáson sem szerepel a nagysebességű felvétel a repertoárban. Szoftveres oldalról mindent tud, amit a GX8, sőt azon túlmutató funkciókkal is rendelkezik már alapvetően is, ugyanakkor az olyan hardveres feltételekben, mint a mikrofonbemenet vagy épp a fejhallgató-kimenet, hiányt szenved, így azok megmaradnak a fizikailag is nagyobb modellek kiváltságának.

Ami a szoftveres lehetőségeket illeti, természetesen rendelkezésre állnak PASM módok, manuális fókusz esetén az élkiemelés, zebra minta, a beépített mikrofon jelszintjének állítása, akár szélszűrő funkcióval, de használhatjuk a kreatív szűrőket is. Manuális módnál viszont le kell mondanunk az Auto ISO-ról és az expozíciókompenzálásról.

A jól áttekinthető érintős felülettel itt is könnyedén elboldogulunk, legyen szó egy beállítás megváltoztatásáról vagy a fókuszpont áthelyezéséről. A GX80-nál debütált az úgynevezett 4K Live Cropping funkció, ami amatőr körökben igen népszerűvé válhat. Egy kezdő és egy végpont megadása után pásztázást vagy belenagyítást imitál a gép, amihez a 4K felbontású forrást használja, és a végeredményt 1080p felbontásban kapjuk meg.

Mégis talán az egyik legnagyobb újdonság videós fronton a Dual IS stabilizátor, mely igen jó hatékonysággal képes korrigálni a kéz remegését, ahogy az alább is látható.

Az NFC-vel támogatott Wi-Fi és a Panasonic Image App párosa változatlanul korrekt szolgáltatáskínálatot biztosít a távoli eléréshez, működése pedig megegyezik a korábban írtakkal. A vezérlés kiterjed a gép funkcióinak módosítására is, de rendelhetünk az elkészült képekhez geoinformációt, vagy böngészhetjük épp a galériát is. A jelstabilitással most sem volt gondunk.

Zaj és érzékenység

A GX80 feltételezhetően a GX7-ben látott, vagy ahhoz nagyon hasonló képérzékelőt kapott, azonban mellőzi az aluláteresztő szűrőt. Teszi mindezt elsőként a Panasonic kínálatában, bár az azóta bemutatott G80 is hasonló kvalitással bír. Ennek fényében teljesítményük meglehetősen hasonló, már ami a JPEG vonalat illeti.

Az AA filter hiánya miatt szembetűnő a nagyobb részletesség, ugyanakkor a kissé túlzásba vitt élesítés miatt ez akár zavaró jeleket is produkálhat a kontúros éleknél. Az érzékenység emelésével megfigyelhető továbbá az eltelt három év is, hiszen a zajszűrő algoritmusok már jelentősen eltérnek. Továbbra is a részletesség megtartása a fő csapásirány, még ha ez a színek elcsúszásával is jár magasabb ISO értékeknél, míg alacsonyabb érzékenységen általánosan kevésbé szaturáltak színek.

[+]

[+]

A nyersfájlok esetén sincs nagy változás az elődhöz képest, továbbra is az AA filter hiánya okozza a legnagyobb eltérést. A zajosodás itt is hasonlóan jelentkezik a GX7-nél tapasztaltakhoz, habár javult a feloldóképesség, amivel sikerült túllépnie elődeit, kiaknázva a kissé régi szenzor utolsó tartalékait is.

[+]

Képgaléria

JPEG

[+]

RAW

[+]

Verdikt

A GX80 kissé identitászavarosnak tűnik, mivel a régebbi GX7 és az újabb GX8 közzé ékelődik, és mind tudásban, mind megjelenésben magán hordozza ezen modellek jegyeit. Ez azt az érzést is keltheti, hogy a gyártó nem igazán találta meg, merre is lépjen a GX sorozattal, azonban ha jobban belegondolunk, akár logikus lépésként is tekinthetünk rá. Bár nem ismertek számunkra a Panasonic jövőt illető tervei, nem elképzelhetetlen egy drága csúcs váz és egy kicsit kompromisszumos, cserébe jóval olcsóbb variáns egy termékcsaládon belül. Ugyanakkor, ahogyan azt már a GX8 tesztjénél is elmondtuk, a méret növelésével vásárlókat is veszíthettek, amire megfelelő válasz a GX80. Az új pencake objektívvel igazán nem lehet problémánk a mérettel, ráadásul az optika is elég korrektre sikerült, méretei ellenére.

Tudását tekintve, főként az átlagos felhasználókat és a kedvező árazást figyelembe véve, nem lehet okunk panaszra. Szinte mindent megkapunk, amit ma elvárhatunk egy modern tükör nélküli rendszerkompakttól, legyen szó a kiváló 4K videókról, a szenzorstabilizálásról vagy épp a jól használható követő fókuszról. A könnyen kezelhető érintőkijelző és a testre szabható kezelőfelület tovább növelik a váz használhatóságát, amit olyan hasznos extrák is kiegészítenek, mint a Post Focus, a DFD vagy a 4K Live Cropping funkció.

[+]

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a váz gyengeségeit sem. Mindenképpen szó érheti az öregecske elektronikus keresőt, ami szokatlan képaránya mellett az ún. color tearing jelenségtől is szenved. A szenzor, bár nélkülözi az aluláteresztő szűrőt, mégis visszalépésnek tekinthető a GX8 után bizonyos szinten, noha az is sok kritikát kapott. A képfeldolgozás során pedig belefuthatunk abba is, hogy az egyik legnépszerűbb programhoz, az Adobe Lightroomhoz még mindig nem kínál színprofilokat a Panasonic. Ott vannak továbbá az apró és lapos gombok, a hátsó tárcsa, valamint a módválasztó és a bekapcsoló kallantyú esete is. Csatlakozás terén hozza az elvárhatót, de ha hang ki-/bemenet kellene vagy időjárásállóságra vágyunk, búcsút inthetünk a GX80-nak.

A szintén új, 12-60 mm F3.5-6.3 objektív már nagyobb váz után kívánkozik [+]

A konkurensekre még házon belül is figyelnünk kell, hiszen számos átfedést tapasztalhatunk az egyes modellek között. Nyilvánvalóan legnagyobb ellenfele a m4/3 rendszer másik alappillérénél, az Olympusnál keresendő, noha épp a most lezajlott Photokina hozott egy új szereplőt a Yi belépésével. Az GX80 valahol az Olympus E-M10 Mark II és az E-M5 Mark II közzé ékelődik, ám videós vonalon biztosan túlmutat rajtuk. Ha tágabbra nyitjuk a szemünket és eltekintünk a szenzormérettől, akkor azonnal képbe kerülhet a Fujifilm X-E2S is.

Elmondhatjuk tehát, hogy ez a csomag kiemelkedik a jelenlegi kínálatból. Vannak ugyan gépek, amelyek többet nyújtanak akár videós, akár fotós képességek terén, azonban valahol mindig kompromisszumra kényszerülünk, ha máshol nem is, de az árban biztosan. Ennek fényében általános felhasználás mellett és a jelenlegi, 169 000 Ft-os átlag árát is figyelembe véve, a Panasonic GX80 különösen ajánlott. Célirányosabb vagy egyszerűen csak nagyobb objektívek használatához azonban találhatunk jobb választást is.

Panasonic Lumix DMC-GX80

fi:zi'k

A Panasonic Lumix DMC-GX80 fényképezőgépet a Panasonic hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.