Hirdetés

Bővebben

Asus P7P55D Deluxe [+]

Az Asus P7P55D Deluxe-ot 16+3 fázisú VRM-mel (a +3 fázis a memóriavezérlőt szolgálja), modern MOSFET-ekkel és japán kondenzátorokkal szerelték fel, ez a csúcskategóriás alaplapok védjegye manapság. Ugyanakkor a déli hídon egy nem túl biztató kék hűtőbordácska fekszik, benne egy LED-del, rajta egy Asus logós műanyag borítással, ami természetesen világít működés közben (Q-Led). A műanyag borítás mutatós, de nagy a valószínűsége, hogy nem engedi eltávozni a hőt, ami szerintünk nem feltétlenül szerencsés húzás a gyártó részéről. A MOSFET-eken található hűtőbordák (ezeket egy rövid hőcső köti össze) sem sokkal meggyőzőbbek, szemre tetszetősek, de ez a kialakítás valószínűleg nem optimális a hőleadás szempontjából. A hűtőbordák és a komponensek között egy ragacsos, rágógumi állagú ragasztó található, a déli híd bordáját csavarral, a MOSFET-ekét műanyag pöckökkel rögzítették. Annyit még meg kell jegyeznünk, hogy a processzorhűtő rögzítőpöckeihez egyes esetekben igen nehéz hozzáférni a MOSFET-hűtőbordák miatt, a processzorhűtő nagyságától függ, hogy mennyire lesz nehéz dolgunk.

Asus P7P55D EVO [+]

A P7P55D EVO hasonló a Deluxe-hoz, de persze el is tér attól, elvégre egy olcsóbb verzióról van szó. Az EVO 12+2 fázisú VRM-mel rendelkezik, de a jó minőségű MOSFET-ek és a japán kondenzátorok itt is alapnak számítanak. A déli hídon található hűtőborda viszont még kevésbé meggyőző, vagyis a hőleadó felülete még kisebb lett, mint a Deluxe-on találhatóé (de legalább elhagyták a műanyag borítást). A MOSFET-eken található hűtőborda megegyezik a Deluxe-on láthatóval, annyi a különbség, hogy az EVO-n az alaplap túloldaláról hiányzik.

Gomb, még több gomb és kapcsoló az Asus alaplapjain [+]

Az alaplapok alján találtunk egy bekapcsoló- és egy reset gombot is, ami jól jöhet a házon kívüli tesztelgetés közben, a hátoldali panelen a portok között pedig egy CMOS reset gomb bújik meg. Az Asus P55-ös alaplapjainak egyik újítása a Q-DIMM: a memóriafoglalatok videokártyák felé néző oldalán nincsenek pöckök, így a bővítés egyszerűbb, viszont az első kivételnél nekünk annyira beragadtak a modulok, hogy a memóriák hűtőbordáját sikerült lekapni, tehát érdemes ezzel vigyázni, és óvatosan próbálkozni, amíg ráérzünk a kivétel módjára. Érdekes újítás, de némi finomhangolásra van még szükség. A memóriafoglalatok mellett találtunk egy gombot, ami a MemOK! névre hallgat: ha ezt lenyomjuk, akkor bármilyen memóriáról is legyen szó, az időzítéseket automatikusan beoptimalizálva elindul a számítógép, egyes esetekben még akkor is, ha rossz a modul; ezt nem tudtuk kipróbálni, mert nem volt kéznél rossz memória. Még mindig a memóriafoglalatok környékén járunk, ezúttal érdemes az alaplap felső végét szemügyre vennünk, itt találunk három kapcsolót, melyek a túlhajtásban jeleskednek, az OV_DRAM, az OV_IMC és az OV_CPU a memória, a memóriavezérlő és a processzormagok feszültségének BIOS-ból beállítható tartományát emeli meg egészen szépen (az EVO-n csak OV_DRAM kapcsoló található). Ez nem valósidejű feszültségszabályozás, tehát nem olyan, mint az MSI-féle Q-Switch.

Gigabyte P55-UD5 [+]

A Gigabyte P55-UD5-ön található hűtőbordák komolyabb benyomást tettek ránk, bár ezek a mindent a szemnek, a hatékonyság nem érdekes formák nem különösebben nyerték el a tetszésünket; a gyártók szerencséje, hogy a P55 alig melegszik. Az összes hűtőborda egyetlen hosszú hőcsőn keresztül kapcsolódik össze, a déli híd helyén található darab pedig nem más, mint egy szimpla burkolat alumíniumból, lamelláknak nyoma sincs, még az a szerencse, hogy a P55-ös PCH a Gigabyte deszkáján az északi híd helyére került, ide pedig normálisabb hűtőbordát tettek. A déli híd helyén a Gigabyte feliratú JMicron SATA-vezérlő található, ennek aligha van szüksége komoly hűtésre, az esetek, azaz az alaplapok 99%-án csupaszon végzi a dolgát. A P55-UD5 is az Ultra Durable 3 jegyében született, ennélfogva az alaplap 1 uncia helyett 2 uncia (57 gramm) rezet tartalmaz (1 négyzetláb területen), ami elvileg hatékonyabbá teszi az energiafelhasználást és hozzájárul a hőmérsékletek alacsonyabban tartásához, közvetve pedig segíti a tuningot. Az extrahatékony MOSFET-ekről és a japán kondenzátorokról természetesen nem kell lemondanunk, nem szólva a 12+2 fázisú VRM-ről.

A Gigabyte sem akar lemaradni: gombok és LED-ek... [+]

A P55-UD5-ön is van néhány gomb, melyek elsősorban a számítógépházon kívüli tesztelésben lehetnek a segítségünkre, az alaplap alján egy normális méretű bekapcsológombot találunk, és két kisebbet az újraindításhoz, illetve a CMOS Clear-hez. Az összes alaplap a LED-ek fénytengerében pompázik működés közben, ezek néhány esetben azon felül, hogy tetszetősek, funkcióval is bírnak, pl. a P55-UD5-ön a működő fázisok számát állapíthatjuk meg az égő LED-ek számából (ezt az MSI normális digitális kijelzéssel oldotta meg).

Hátlapok (Asus Deluxe / Asus EVO / Gigabyte / MSI) [+]

Nemcsak LED-ekből, hűtőbordákból és kondenzátorokból nincs hiány, de az integrált eszközök terén is tökéletes a kiszolgálás. Talán azt lehetne mondani, hogy a Gigabyte tett ki legjobban magáért, ugyanis több SATA és FireWire portot kínál fel riválisainál, de ezt leszámítva nagyon hasonló mind a négy típus. A Gigabyte és az MSI a Realtek ALC889-es hangkeltőjére szavazott, míg az Asus a VIA drivertelepítési problémás chipjét választotta. Ezen a téren a P7P55D Deluxe-on található VIA VT2020 lóg ki a sorból, ugyanis a többiekkel ellentétben tíz csatorna megszólaltatására képes, kérdés, hogy ezt ki tudjuk-e használni. Ami a hangzást illeti, mindegyik HDA- és DTS-kompatibilis. Hálózati vezérlőkből sem szenvedünk hiányt, az összes alaplapon két vezérlő található, ráadásul ezeket minden esetben a Realtek gyártotta. Az Asus némileg „gyengébb” ezen a téren, mert a 8110SC chip PCI-on keresztül kapcsolódik a chipsethez, így alacsonyabb az áteresztőképessége és magasabb a CPU-terhelés. Mind a négy alaplap képes a Teaming néven is ismert linkaggregációra. Ez lehetővé teszi, hogy a két fizikai interfész egymástól függetlenül, külön IP címmel működjön, de módot ad arra is (ha a túloldali eszköz ezt támogatja), hogy egyetlen IP címen, sávszélességüket összeadva dolgozzanak. A vezérlő mindeközben terhelésmegosztást végez, és ha az egyik link megszakadna, a forgalmat automatikusan a másik portra irányítja.

Elnézve a hátlapokat csak egy-két különlegességet sikerült felfedeznünk. A Gigabyte kivételével mindenki két PS/2 portot kínál. USB-ből mindenhol találunk bőségesen, az Asusokon nyolcat, a Gigabyte-on és az MSI-n pedig hatot. Hozzá kell tenni, hogy a Gigabyte-on kettő, az MSI-n pedig egy eSATA/USB port is található, ami nevéből következően egyaránt képes kezelni az eSATA és az USB csatolójú eszközöket. A Gigabyte-on kívül mindegyik típus egy FireWire csatlakozóval rendelkezik, a P55-UD5 kettővel. Két SPDIF és hat audioport, illetve a két Ethernet aljzat még a közös pont, illetve az Asus P7P55D-jén ide tették a CMOS Clear gombot is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!