Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro – alapzoom profiknak

Működés, képminőség II.

Az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Próval használjuk bátran a napellenzőt, ugyanis e nélkül a gyújtótávolsági tartomány mindkét végén (és teljes egészén) megtapasztalhatjuk az erős fényforrások (pl. Nap) okozta becsillanásokat, ha úgy komponáljuk a képet. A flare hatás egyes esetekben szűk rekesz mellett látványosabb lehet, mint nyitott írisszel.

A színhibákra való hajlam megvizsgálása előtt szemügyre vettük a peremsötétedés mértékét 12, 14, 18, 25, 35 és 40 mm-es állásban a teljes rekesztartományon (F2.8-22) keresztül. A kapott képekből animációkat készítettünk (a teszthez az E-M1 saját JPEG fájljait, tehát a korrigált fotókat használtuk fel):

A való életből származó tesztképeink előtti utolsó laboros vizsgálatunk a CA-ra, azaz a színhibákra vonatkozott. Itt azt szerettük volna kideríteni, hogy előfordulnak-e lilás/zöldes kontrasztélek, s ha igen, jellemzően melyik gyújtótávolságon. Ehhez a Panasonic DMC-GH3 és az Olympus OM-D E-M1 fényképezőgépeken egyaránt végigtoltuk a teljes tesztmenetet, azonban markáns kromatikus hibákra nem bukkantunk sehol. Persze itt-ott akadt gyanús lilás elszíneződés, de ezek nem voltak egyértelműen a CA rovására írhatóak. A valós használat során sem tapasztaltunk CA-t, hiába fotóztunk égbolt előtt faágakat vagy erősen csillogó fémfelületeket. CA-s képeink után képmintáink láthatóak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés