Hirdetés
Külsőségek, felépítés
Aki fényképezőgépet nem csak „szerszámként”, azaz a fénykép elkészítése végett tart, hanem kicsit azért is, mert szereti a gépeket, szereti az egyedi műszaki megoldásokat, a különlegességeket – jelen esetben a m4/3 rendszer apró ékköveit (mondjuk ki végre együtt: technomániás, kütyüimádó) –, az az utóbbi időben rendesen kapkodhatta a fejét. Ha csak szigorúan az Olympus m4/3 lencserendszereit vesszük számba, akkor jelen cikkünk tárgya, az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 makró optika, immár a negyedik olyan kis ékszer, ami pénztárca-nyitogató attribútumokkal bír (gondoljunk csak a 12/2-re, a 45/1.8-ra vagy a nemrég bemutatott 75/1.8-ra).
Noha a mikronégyharmad rendszer követői eddig is csavarhattak épp elég makró és mikró objektívet a gépvázaikra (megfelelő konverterekkel, persze), mégiscsak üdítő újdonság, hogy autofókuszos, csepp- és porálló kivitelű, ráadásul nem túl nagy, natív m4/3-os eszközt kaptak végre kézbe az Olympustól. A nagyítási skálával és a három plusz egy állású fókuszlimiterrel ellátott objektív fémbajonettes, fókuszgyűrűje kellemesen tompított. Az élességállítás természetesen itt is elektronikus, „focus by wire” elvű, aminek ennél az eszköznél csak előnyét láttuk. A manuális fókuszálás sebessége dinamikus, ugyanis a csavarás hevétől függő sebességgel ugranak a belső lencsetagok a témára (lassú tekeréssel hét, gyorssal csupán másfél teljes fordulat szükséges a fókusztáv két végpontja közti út megtételére).
Ha már felhoztuk a fókuszlimiter kapcsolót, adjunk is róla némi leírást! Az első állásban 40 cm és a végtelen közé zárhatjuk az élességállítás útját, a másodikban a teljes tartományt használhatjuk, a harmadikban pedig az „igazi makró tartományt”, avagy a 19-40 cm közti tárgytávot vehetjük igénybe. A plusz egy állás nem is igazi fix kapcsolású pozíció, mivel innen automatikusan visszaáll a harmadikba a forgókapcsoló. Ha ide pöccintjük a vezérlőt, akkor az objektív automatikusan a legnagyobb, azaz 1:1 arányú nagyításba kapcsol, nem kell külön végigtekerni a teljes tartományt, ha épp mondjuk portrézás után egy kis makrózáshoz lenne kedvünk. Ennek a funkciónak manuális fókuszálás használatakor vehetjük hasznát, de máskor is jól jöhet.
Annak ellenére, hogy ez a termék is „tudjukhol” készül, felépítésének minőségébe, anyagába, külső kivitelezésébe (a belsejét nem láttuk) nem lehet belekötni, sőt igényes és remek minden, amit felsoroltunk. Az időjárásálló kivitel csak hab a tortán – a fejlesztők nyilván elsősorban az E-M5 tulajokat tartották szem előtt. Az alábbi fotókon a „Pana-Leica” 45 mm-es makrójával és még pár más m4/3 optikával hasonlíthatjuk össze a 60-as makró méreteit:
Tesztünkhöz az Olympus magyar képviseletétől egy PEN E-P3 vázat kaptunk, az E-M5 épp nem volt elérhető. Ezen a gépen a 60-as kissé furán néz ki; hosszúkás felépítése azonban nem véletlen: igazi belső fókuszos rendszerrel állunk szemben, élességállításkor az objektív hossza nem változik, a frontlencse nem forog.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
