Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro – alapzoom profiknak

Külső vizsgálatok I.

Igaz, a Panasonic elsőzött, ami a fényerős zoomobjektíveket illeti (12-35 mm F2.8 és 35-100 mm F2.8), de most az Olympuson a sor, hogy bebizonyítsa, nem csak a nagy kezdő fényérték a fontos, hanem a profi kivitel és a prémium szintű tulajdonságok is, mint például az építési minőség, a strapaállóság, a gyors AF motor és társaik. Aki még a 4/3 rendszer érájában megszerette és megszokta az Olympus Zuiko objektívek csúcskategóriáját (mind építés, mind képminőség szempontjából), annak nehezére esett a m4/3-ra való váltás, hiszen nem sokkal ezelőtt még nemhogy prémium felépítésű, de nagy, s konstans fényértékű zoomobjektíveket sem lehetett kapni a zsebrendszerhez.

Az állóvizet végül a Panasonic kavarta fel körülbelül másfél évvel ezelőtt, amikor bejelentette a DMC-GH3 fényképezőgépet a 12-35 mm F2.8 és a 35-100 mm F2.8 objektívekkel karöltve. Mindkét lencserendszer minden szempontból nagyon jó minőségű, azonban még mindig nem a professzionális kategóriát képviselik. Úgy tűnik, az abszolút csúcskategóriában tátongó űr kitöltése az Olympusra hárult: az OM-D E-M1 fotómasina mellett kaphatóvá vált az M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro, ami már valóban egy ízig-vérig „pénzkereső eszköz” lett.

A m4/3 egyik legfontosabb jellemvonása a kis méret és súly, ami nem csak a vázakra, hanem az objektívekre is érvényes. Ezzel az alapelvvel némileg szembemegy az Olympus új optikája, ami igazán nem nevezhető se kicsinek, se könnyűnek – legalábbis a rendszer többi tagjához képest. Ha viszont más gyártók hasonló átfogású és fényértékű objektívjeihez hasonlítjuk az M.Zuikót, akkor máris más a leányzó fekvése. Lássunk pár példát más gyártók termékei közül csemegézve a teljesség igénye nélkül:

  • Canon EF-S 17-55mm f/2.8 IS USM: 83,5 x 110,6 mm; 645 gramm
  • Canon EF 24-70mm f/4L IS USM: 83,4 x 93 mm; 600 gramm
  • Canon EF 24-70 mm F2.8L II USM: 88,5 x 113 mm; 805 gramm
  • FujiFilm Fujinon XF 18-55 mm F2.8-4 R LM OIS: 65 x 70,4 mm; 310 gramm
  • Nikon AF-S DX Zoom-Nikkor 17-55mm f/2.8G IF-ED: 85,5 x 110,5 mm; 755 gramm
  • Nikon AF-S NIKKOR 24-120mm f/4G ED VR: 84 x 103,5 mm; 710 gramm
  • Nikon AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8G ED: 83 x 133 mm; 900 gramm
  • smc PENTAX-DA 17-70 mm F4 AL [IF] SDM: 75 x 93,5 mm; 485 gramm
  • smc PENTAX-DA 16-50 mm F2.8 ED AL [IF] SDM: 84 x 98,5 mm; 565 gramm
  • Sony SAL-2470Z 24-70 mm F2.8 ZA SSM: 83 x 111 mm; 955 gramm
  • Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro: 69,9 x 84 mm; 382 gramm

Az Olympus terméke nagyon masszív, tömör felépítésű, a tubus külseje fém, amiben egy műanyagból épített belső tubuscső mozog zoomoláskor. Sem a zoom-, sem a fókuszgyűrű nem lett gumival bevonva, ami egyrészt jó a tartósság szempontjából, hiszen nem kopik, nem nyúlik a fém, másrészt viszont a bőséges bordázottság ellenére csúszósabb.

Az objektív kb. 17 mm-es állásban a legrövidebb, itt kereken 10 cm a hossza, míg 40 milliméteres állásban hárommal többet, azaz 13 cm-t mértünk (felcsavart első és hátsó lencsevédő kupakokkal együttesen).

Az automatikus és a kézi élességállítás közti gyors váltást a kétállású fókuszgyűrű is elősegíti, ami, ha hátrahúzzuk, azonnal átváltja a fényképezőgépet MF, illetve AF módba. Az automatikus élességállításba kézzel is beleavatkozhatunk, a fókuszgyűrű azonban elektromechanikus kapcsolatban áll a lencserendszerrel, s még kézi fókuszálásos állásban sem közvetlen mechanikus a kapcsolat a gyűrű és az optika közt. Kézi élességállításnál látható, hogy a legkisebb tárgytávolság a tubuson jelzett 0,2 méternél jócskán közelebbi is lehet – legalábbis a gyűrűt kb. 0,17 méterig lehet elfordítani. A túlfordítás érvényes az élességállítás másik végén is, azaz jóval a végtelenen túl is fókuszálhatunk.

Amint fenti fényképünk is ábrázolja, a legkisebb tárgytávolság AF esetén nem konstans: 12 mm-es állásban kb. 47 mm, míg 40 mm-es pozícióban kb. 54 mm a szűrőmenet széle és a fotózandó tárgy közti táv (megjegyzés: a tubuson jelölt minimális távolság – jelen esetben 0,2 m – a szenzor és a tárgy között értendő, nem pedig a frontlencse és a tárgy közt!).

Az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro teljesen zárt, a hátsó lencsetag fixen ül a helyén, zoomoláskor sem húzódik be a tubus belsejébe. A bajonett természetesen fémből készült, a frontlencse körüli rész pedig jelöletlen.

Külső vizsgálatok II.

A gyártó ezúttal mellékel napellenzőt is a termékhez, így azt nem kell külön megvásárolni. Az Olympus Lens Hood LH-66 az objektív elejére bajonettes menet segítségével rögzíthető, lecsavarni róla viszont csak a két nyomógomb együttes megnyomásával lehet. A napellenzőt fordított állásban (szirmokkal a váz felé) is fel lehet tekerni, ami szállításkor, táskában való elhelyezésnél lehet előnyös.

Ez az objektív – hasonlóan az Olympus M.Zuiko 12-50 mm F3.5-6.3 EZ ED MSC-hez – rendelkezik egy úgynevezett „L-Fn” (Lens Function) gombbal, amihez a fényképezőgép menüjében gyakorlatilag szabadon rendelhetünk tetszőleges funkciót (például digitális telezoomot, ISO váltást stb.). Elhelyezése rövidebb ujjúaknak nem túl szerencsés, kicsit túl magasra került.

Használat közben azt vettük észre, hogy nagyobb állványfej-cseretalpakkal használva ügyelni kell arra, hogy ne feküdjön fel a zoomgyűrű a cseretalp felületére, mert a gyútávváltás nehézkessé, illetve teljesen lehetetlenné válhat.

A bő egyhetes nyüstölés során az alábbiakat tapasztaltuk és mértük az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro lencserendszerrel:

  • Az objektív fel- és lecsavarását a vázhoz közel eső végén elhelyezett bordázat segíti,
  • a passzentos építés miatt gyakorlatilag kizárt a kizoomolás, ha lógatva hordozzuk az optikát,
  • a frontlencsét védő sapka belső reteszelésű, aminek előnye, hogy táskába helyezve nem nyomódik meg véletlenül, de hátránya, hogy kicsit nehézkesebb levenni az objektívről, mert ujjbegyünk vége nem tud olyan jól megkapaszkodni a belső tolóreteszekbe,
  • sem az első, sem a hátsó lencsetag nem nyúlik ki, így nem sérülékeny egyik sem,
  • fókuszáláskor a frontlencse nem forog, a belső tubus a belső élességállítás miatt nem mozog ki-be,
  • kézi élességállításkor kb. 100 fokban forgatható a gyűrű; jobbra tekerve közeli, míg balra csavarva távoli témákra élesít,
  • a zoomgyűrű teljes útja kb. 80°-os, jobbra távolít, balra közelít.

Működés, képminőség I.

Az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro hét lekerekített íriszlamellával rendelkezik, ami kellemes háttérelmosást biztosít. Lerekeszelve (f/8-nál szűkebb értéken) egyes esetekben már láthatóvá válnak a lamellák, mint itt például:

Az objektív nem parfokális, azaz zoomolás közben nem tartja meg az élességet. Stabil háromlábról, kézi élességállítással és kinagyított élőképpel többször végigpróbáltuk a teljes gyújtótávolsági tartományt, de mindig ugyanaz lett az eredmény, az élesség „elmászkált”. Lenti animációnkon a tubuson jelzett gyútávokon (12, 14, 18, 25, 35 és 40 mm) látott képélességet mutatjuk be 40 milliméterről 12 mm felé haladva. Az élességet értelemszerűen 40 mm-es állásban állítottuk be. A tesztábra és a fényképezőgép közti távolság körülbelül fél méter volt.

Az automatikus élességállítás teljesen hangtalan és nagyon gyors. Az optikát nem csak az Olympus OM-D E-M1, hanem a Panasonic DMC-GH3 vázon is kipróbáltuk, ahol ráadásul valamivel gyorsabbnak is tűnt. Íme, videónk a próbáról:

A zoomobjektívek zöme nem teljesen marad centrikus a gyújtótávolságok váltásakor, tehát az egyik gyútávon középre helyezett (komponált) témarészlet nem marad középen, hanem fel-le, jobbra-balra elvándorolhat. Ez nem volt másképp a 12-40-es Olympusnál sem. Ábránk 100%-os méretű képkivágás, a tesztábra kb. 100 centiméterre volt a fényképezőgéptől.

Következő lépésben arra szerettünk volna fényt deríteni, hogy mekkora geometriai torzítással kell számolni az egyes gyújtótávolságokon (12, 14, 18, 25, 35 és 40 mm). Első körben az Olympus E-M1 saját JPEG fájljain tapasztaltakat, tehát a korrigált ábrákat tettük egymás mellé, míg második körben a RAW fájlokból építkezve, a Raw Therapee képfeldolgozó szoftver (4.0.11.79 64-bites verzió) általi, korrigálatlan ábrákat használtuk fel. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a m4/3 rendszer nem csak a hardverből, hanem a hardver-szoftver együttműködéséből hozza létre a készterméket, a fényképet, így a korrigálatlan, „nyers” képek elemzése csupán információértékű, egy-egy objektív minőségéről az ilyen képek láttán nem ítélkezhetünk. Íme:

Működés, képminőség II.

Az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Próval használjuk bátran a napellenzőt, ugyanis e nélkül a gyújtótávolsági tartomány mindkét végén (és teljes egészén) megtapasztalhatjuk az erős fényforrások (pl. Nap) okozta becsillanásokat, ha úgy komponáljuk a képet. A flare hatás egyes esetekben szűk rekesz mellett látványosabb lehet, mint nyitott írisszel.

A színhibákra való hajlam megvizsgálása előtt szemügyre vettük a peremsötétedés mértékét 12, 14, 18, 25, 35 és 40 mm-es állásban a teljes rekesztartományon (F2.8-22) keresztül. A kapott képekből animációkat készítettünk (a teszthez az E-M1 saját JPEG fájljait, tehát a korrigált fotókat használtuk fel):

A való életből származó tesztképeink előtti utolsó laboros vizsgálatunk a CA-ra, azaz a színhibákra vonatkozott. Itt azt szerettük volna kideríteni, hogy előfordulnak-e lilás/zöldes kontrasztélek, s ha igen, jellemzően melyik gyújtótávolságon. Ehhez a Panasonic DMC-GH3 és az Olympus OM-D E-M1 fényképezőgépeken egyaránt végigtoltuk a teljes tesztmenetet, azonban markáns kromatikus hibákra nem bukkantunk sehol. Persze itt-ott akadt gyanús lilás elszíneződés, de ezek nem voltak egyértelműen a CA rovására írhatóak. A valós használat során sem tapasztaltunk CA-t, hiába fotóztunk égbolt előtt faágakat vagy erősen csillogó fémfelületeket. CA-s képeink után képmintáink láthatóak.

Értékelés

Az Olympus nem túlzott a „Pro” jelzővel. Az M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro ugyanis valóban egy igazán profi objektív lett, ami ugyan nem tökéletes, de általános jellegű, munkaszerű használathoz (pl. riportfotó, esküvőfotó, természetfotó stb.) tökéletesen megfelelő eszköz. Ha megfelelően szigetelt vázzal (E-M5, E-M1, GH3) együttesen használjuk, akkor akár szakadó esőben sem kell félni attól, hogy baja lesz felszerelésünknek, a termék ugyanis időjárásálló, s ezen túlmenően a por és a fagy sem tesz benne kárt. A beépített AF motor rendkívül halk és gyors, a külső felépítés nem csak rendszeren belül kimagasló minőségű; sok más gyártó kínál drágábban gyengébb építési minőségű lencserendszert.

Egyetlen igazi negatívuma (vagy hátránya – ahogy tetszik), hogy nincs beépített képstabilizátor, így Olympus-idegen vázakon használva kevésbé hatékony, mint a Panasonic konkurens terméke, a Lumix G X Vario 12-35 mm F2.8 Asph. Power O.I.S. Igazából hiába hasonlít egymásra az említett Lumix és az M.Zuiko, mégis teljesen mások: míg a Lumix egy finom műszer (aminek van stabilizátora), addig az M.Zuiko egy tank, ami sokkal strapabíróbb és 5 milliméterrel hosszabb a gyútávja.

Ha dönteni kellene, melyiket vegyük meg saját használatra Panasonic DMC-GH3 gépünkhöz, akkor bizony nagy gondban lennénk, hiszen mindkét optika mellett van bőven pró és kontra. Akinek Olympus gépe van, ráadásul a két OM-D közül valamelyik – bármelyik –, az viszont válassza inkább az M.Zuikót, ugyanis a beépített stabilizátor fölöslegessé teszi a Lumixét, ráadásul az M.Zuiko 3 éves garanciával, 325 000 forintért hazavihető az Olympus Mintaboltból. Az Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro nagyon jó teljesítménye és kedvező ára (lásd konkurens rendszerek F2.8-as zoomjait!) miatt különösen ajánlott címet kap tőlünk.

Termék megnevezése Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro
Jellemzés A m4/3 rendszer első igazi profi zoomobjektíve.
Pró + Kimagaslóan jó építési minőség,
+ fém tubus, fém bajonett,
+ zárt felépítés,
+ belső fókuszrendszer,
+ L-Fn funkciógomb,
+ MF gyűrű,
+ alacsony CA szint,
+ nagyon gyors és halk AF motor,
+ jár hozzá napellenző,
+ kedvező ár a kategóriájában.
Kontra - Nem parfokális,
- középpont zoomoláskor kissé elmászik,
- zoom- és fókuszgyűrű gumibevonat nélküli,
- hajlamos a becsillanásokra.
Ergonómia
Kontraszt
Képélesség
Központosság
AF motor sebessége
CA-hajlam
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene


Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro objektív

MLaca

Az Olympus E-M1 fényképezőgépet és az M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro objektívet az Olympus hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés