Konklúzió
Viszonylag nehéz helyzetben van most a bíró, aki ítéletet hirdet. Mind a GeForce4 Ti, mind a GeForce4 MX jelentős előrelépés a korábbi megfelelőikhez képest, teljesítmény szempontjából. Technológiailag talán nem, de a kártyák vevői úgy sem a feature listát, hanem a kártya által "produkált" képet fogják nézni, így adott ár és teljesítmény mellett nem különösképpen érdekes, hogy a GeForce4 hogyan éri el mindezt.
Hirdetés
Egy jelentős "bökkenője" mégis van az nVidia ilyen jellegű architekturális megoldásának, és ez a játékfejlesztők helyzetéből adódik. Egy számítógépes játék megírása és piacra dobása akkor éri meg egy cégnek, ha a hatalmas költségeket végül kompenzálják bevételei. Ehhez viszont elengedhetetlen az, hogy a játékot minél többen megvegyék. Olyanok is, akik gyengébb géppel és videokártyával rendelkeznek. Egy Doom3-at esetleg el lehet adni annak ellenére, hogy köhög minden gyengébb videokártyán, de ezt az ID Software név teszi...
Nem engedheti meg magának szinte egy cég sem, hogy játéka ne fusson akár egy TNT2-n is elfogadhatóan, különben kizárja potenciális vásárlóinak legnagyobb hányadát. Persze, az idő múlásával a low-end is egyre erősödik, így nem valószínű, hogy a jövőre kiadott játékok bármelyike még TNT2-höz kötné a minimumot, mint ahogy most sem Voodoo1-re belőtt FPS játékokkal találkozunk a boltokban. Az is világos ugyanakkor, hogy ami most a TNT2/GeForce2 MX, az lesz a GeForce4 MX pár év múlva. Egy GeForce4 MX-en tehát biztosan még évekig futnia kell mindennek, és mivel a GeForce4 MX nem rendelkezik programozható T&L egységgel, ezért itt nagyjából fel is adhatjuk azon reményünket, miszerint "most aztán már igazán jönnek a DirectX 8-as játékok". Jön, pár. Pont. Ezt a döntést egyébként az nVidia hozta meg, kényszerítve nem volt semmire. Érdekes látni, hogy a korábban a "technológiai fejlődés hátráltatójának" titulált 3dfx-et kiütő nVidia most mégis a 3dfx-hez hasonló módszereket alkalmaz, ilyen értelemben.
Ha félretesszük a DirectX 8.0+ -nak való megfelelést, akkor a GeForce4 MX (főleg az MX460-as verzió) egy igen erős kártya, nagyszerű tulajdonságokkal és teljesítménnyel. Egyelőre drága, de idővel ez biztos változni fog. Az MX420-as kártyát senkinek sem ajánlanánk, csak akkor, ha az már a GeForce2 MX400-as árszintjére süllyedt, ugyanis teljesítmény szempontjából nincs köztük nagy különbség.
A GeForce4 Ti családról már sokkal egyszerűbben nyilatkozhatunk: 128 MB, kifejezetten gyors DDR memóriával, nView kétképernyős megjelenítéssel, DirectX 8.1-es támogatással és az összes extrájával a ma kapható leggyorsabb és egyben legjobb PC-s grafikus kártya. Minden elismerésünk az nVidiáé, ugyanakkor drukkolunk az ATi-nak, hogy az R300 kódjelű, DirectX 9.0-át támogató "Radeon"-ja még egy szinttel megemelje a lécet. Az ATi most ismét hátrányban van, és ismerve fejlesztési ütemtervüket még egy ideig hátrányban is marad... az nVidia visszaszerezte azt, ami - szerintük - jár nekik: övék a leggyorsabb kártya, és tökéletesen lefedték a piac minden szegmensét.
(Parci)
Tekintve, hogy se referencia-kártya, se idő előtt hozzáférhető technológiai bemutatók nem álltak rendelkezésünkre, javarészt internetes forrásokra támaszkodtunk, azon belül is a Chip.de és a Tom's Hardware oldalára. Mindkét oldalon mindkét kártyát részletesen tesztelték is, ami viszont már az adott oldalak saját és izzadságos munkája, melyet etikátlan lenne felhasználni (az ugyanis nem bárki által hozzáférhető információ, hanem konkrét eredmény). Éppen ezért javasoljuk a teszteredményekre éhes olvasóknak a fenti oldalak látogatását!
Ígérjük olvasóinknak, hogy a lehető leggyorsabban kiadjuk cikkünk második részét, melyben már egy konkrét GeForce4-es kártya konkrét eredményei szerepelnek - ez azonban nem csak rajtunk múlik...
