Noctua NH-C14

Aki komolyabban szétnézett a nagyteljesítményű processzorhűtők világában, biztosan találkozott már a Noctua névvel. A tajvani Kolink hardvergyár és az osztrák Rascom nagykereskedés még 2005-ben alapította a vállalatot azzal a céllal, hogy csúcsminőségű hűtési megoldásokat fejlesszenek (az osztrákok) és gyártsanak (a tajvaniak). Annak idején az NH-U9F és az NH-U12P majd később az óriási NH-D14 is járt nálunk, most az NH-C14 került terítékre.

Igaz, hogy neve csak egyetlen betűben különbözik márkatársától, de a két hűtő homlokegyenest különböző szellőzési elgondolás szerint készült. Persze, alapfilozófiájuk ugyanaz: hatalmas fémtömeg, rengeteg hőcső, két gigantikus ventilátor. Szóval az NH-C14 az alaplap felé fújja a levegőt, így nem csak a processzor, hanem a környezete is kap a hűsítő légáramlatból. Sokan nem kedvelik ezt a felállást, mert így a processzor által felmelegített levegő tovább kevereg a házban, nem tud szépen, hátrafelé távozni, mint azoknál a megoldásoknál (ilyen az NH-D14), melyek az alaplap síkjával párhuzamosan (elölről hátulra) mozgatják a levegőt. Magunk is rengeteget elemeztük korábban a két megoldás közötti különbséget, ám lényeges teljesítménybeli eltérést nem találtunk.

Visszatérve az NH-C14-hez, elsősorban azt tudjuk róla mondani, hogy a Noctuára jellemzően minőségi – és hatalmas – darab. Lamelláit, hőcsöveit, talapzatát, felfogató rendszerét, de még dobozát is nagyon igényesen kidolgozták, sehol egy éles perem, oda nem illő elszíneződés vagy deformáció. Bordáját hat hőcső és köztük egy fém alátámasztó tartja, fölé és alá egy-egy 140 milliméteres ventilátort függeszthetünk. Érdemes megfigyelni az alábbi képet, hogy milyen masszív rezgéscsillapító alátétek kerülte azokra a pontokra, ahol a ventilátorok felfekszenek. Felül látszik a lamellákban két négyzetes kihagyás, azok szerepére később még visszatérünk. A borda tetejére és aljára is tehetünk egy-egy ventilátort. Ha kevés hely áll rendelkezésünkre, akkor csupán az alsót használva 105 milliméterre csökkenthető a hűtő magassága.

A Noctua 140 milliméteres, jellegzetes színű ventilátorai, melyekből kettőt is kapunk az NHC14-hez, a kategória legjobbjai közé tartoznak. Seregnyi okos fejlesztés segíti elő halk és hatékony munkájukat. Először is fém központi csapágyházat kaptak, ami pontosabban gyártható a szokásos műanyagnál, ezáltal sokkal kisebb ellenállással és jobban kiegyensúlyozva foroghat a ventilátor tengelye. Különösen kicsi motorerejű, csupán 0,1 amperes motort használtak, ami egyáltalán nem morog, és a csapágyazás is speciális, mágneses stabilizálású. Szintén lényeges zajcsökkentő fejlesztés a ventilátorlapátok kilépő élének megtörése. Ezzel azt érik el, hogy a szélzaj nem egy fix frekvencián jelentkezik magas intenzitással, hanem több frekvenciára oszlik meg alacsonyabb intenzitással, ez pedig összességében csendesebb üzemet eredményez. Érdekes, hogy a Noctua továbbra sem alkalmaz PWM szabályozást. Az idei Computexen hosszasan beszélgettünk az egyik fejlesztőjükkel, aki elárulta, hogy a PWM szabályzó bevezetésével azért nem siettek, mert az eddigi megoldások a PWM rendszer impulzuslöketei miatt finoman kattogtak. A következő generációs Noctua ventilátoroknál – sok más fejlesztés mellett – saját tervezésű PWM vezérlővel jelentkeznek majd.

Érdekes, hogy minden Noctua hűtő alja valamiféle rovátkált koronggal van felcsiszolva, így első látásra elég fényesnek tűnik, de megtapogatva érezni rajta a nagyon finom bordákat. Nem tudjuk, ennek mi az oka, de sejtjük, hogy nem véletlenségből vagy oda nem figyelésből ilyen a felület. Hiszen még arra is ügyeltek a Noctuánál, hogy a borda lamelláit ne csak ráhúzzák, hanem a jobb hővezetés érdekében rá is forrasszák a hőcsövekre.

Noctua NH-C14 felszerelés

A mellékelt kiegészítőkről is ordított az igényesség. A különösen részletes szerelési útmutatókat kis borítóba tették, melyben egyik oldalon az inteles, másikon az AMD-s papír kapott helyet. A masszív háttámla mellett adtak még egy merevítőt, amivel a borda aljához rögzíthetjük a felső részt, ezzel csillapítva az esetleges rezgést. Mivel nincs PWM szabályozás, ezért kapunk két adag lassító ellenállást, ezekkel a ventilátorok percenkénti 1300-as fordulatszáma 900-ra vagy 750-re csökkenthető. Elsőre nem sikerült rájönni, mire valók az egyik zacskóban talált, gumival bélelt fémdarabkák, de a használati útmutató erre is adott magyarázatot. Ha a második ventilátort nem a hűtőn, hanem valahol máshol a gépünkben, egy 140 milliméteres helyen szeretnénk használni, akkor ezekkel a toldókkal kell az egyébként 120-as rögzítőjüket 140-esre szélesíteni. Az i-re a pontot nem is a csúcsminőségű hővezető paszta, hanem a rettentő igényes, fémből készült, öntapadós Noctua matrica tette fel. Persze mindennek ára van, a két ventilátorral egy kilogrammot nyomó NH-C14-é konkrétan úgy 21 000 forint.

Rögzítés terén a Noctua inkább a sokat csavarozós, de biztos, semmint a trükkösen beakasztható, nehezen hozzáférős megoldást választotta. Így LGA775 foglalatos alaplapunkra először a hátlapi panel és négy csavar segítségével rögzítenünk kellett egy két részből álló segédkeretet. A művelet könnyen és gyorsan zajlott, olyan házban is megoldhatónak tűnt a szerelés, aminek a processzorfoglalat magasságában nyílást vágtak az alaplapi tálcájára.

Ezután ráállítottuk a méretes bordát az alaplapra, és néztünk nagyot. Hogy a fenébe fogjuk a két nagy, rugós csavart meghúzni? És itt jön képbe az a két nyílás, amit korábban a bordán láttunk. A mellékelt, hosszú csavarhúzval a ventilátorok lapátjai között benyúlva, ezeken a lyukakon keresztül szépen elértük a csavarokat. A fokozatosan teljesen összenyomódó rugónak köszönhetően nem tudjuk túlfeszíteni a hűtőt, ami bombabiztosan állt az alaplapon.

Nem is állt, terpeszkedett! Úgy nézett ki mintha egy repülő csészealj szállt volna le rá. Elég szoros volt a landolás, a processzorhoz közel első memóriahelyekbe már nem fért nagy hűtős modul, ha az alsó ventilátort is használni akartuk. Egyébként a két lapátkerék egy Y elosztóval a processzorhűtőnek fenntartott, egyetlen tűsorra köthető.

Főbb paraméterek:

Coolink Corator DS

Annak idején a Noctua mellett még egy hűtős márka alakult a Kolink és a Rascom frigyéből. A Coolink termékei hazánkba a Noctuánál korábban bejutottak, egyesek biztosan emlékeznek még a Coolink U8-92 és U8-120 hűtőkre, melyeknek bordája azonos volt a Noctua NH-U9F-nél illetve az NH-U12S-nél használttal, de ventilátoraik különböztek.

A Coolink Corator DS nem hasonlít egyetlen Noctua hűtőre sem, bár lehet, hogy ugyanabban a laborban tervezik őket. Első látásra feltűnt rajta, hogy nem annyira prémium cucc, mint az NH-C14, inkább amolyan cooler masteres középkategóriát képvisel. Lamellái vékonyak, hőcsöveit és talapzatát nem dolgozták ki olyan igényességgel.

Ettől még van benne anyag bőséggel. Bordáját két részre bontották, mindkét oszlopot négy-négy egyenletesen elosztott hőcső tartja egyben, pontosabban négy U-alakú cső egy-egy szárán sorakoznak, meglehetősen sűrűn. A felső kettőbe belenyomták a Coolink márkajelzést, lamellaforrasztást ezúttal nem láttunk.

Közéjük került a fölöttébb látványos, rikító zöld rotoros Coolink SWiF2 ventilátor, mely közepes, 0,33 amperes motorja révén percenként 1700-as maximális fordulatszámra képes. Persze, ha úgy akarja a PWM szabályzás, akkor csupán 800-at pörög. Itt sem átlagos csapágyazást használtak: a folyadék felületi feszültségét kihasználó, sikló, hidrodinamikus megoldást vetettek be. Ezen pörög a tizenegy meglehetősen vékony, és íves kanári zöld lapát.

Alul sem világbajnok, hanem csak olyan szolidan megfelelő kidolgozást láttunk. A réztalpat nem nikkelezték, felületét is jobban ki lehetett volna fényesíteni. Mint az a képen is látszik, ennél a modellnél már közvetlen processzor-hőcső érintkezést alkalmaztak.

Coolink Corator DS felszerelés

Igaz szerényebb körítéssel, de a Coolink Corator DS-hez is ugyanazt a rögzítési rendszert kaptuk, mint a Noctuához. Aki nem tudna a két márka rokonságáról, annak biztosan feltűnne ez az egyezés. Itt is két (Intel és AMD) szerelési útmutatót kaptunk, de az AMD és Intel szett mellett ezúttal már nem voltak lassító ellenállások és öntapadós embléma sem.

A szerelés első lépése tehát ugyanaz volt, mint a Noctuanál, feltettük a méretes hátlappal támasztott, kétrészes keretet a processzorfoglalat köré. Ezután jött a két nagy, rugós csavar, melyekhez most úgy fértünk hozzá, hogy a két borda közül kivettük a ventilátort. Először problémásnak tűnt a ventilátort tartó két fémszál oldása, de végül minden flottul ment, szépen, sebesülés és szitkozódás nélkül a helyére került minden.

Ezúttal a szélső memóriamodult sem blokkolták az alsó lamellák. Ha úgy gondoljuk, a hűtőt feltehetjük 90 fokkal elforgatva is, bár ez a legtöbb Intel LGA foglalatra feltehető hűtőre igaz.

Főbb paraméterek:

Tesztelés, értékelés

Új tesztlaborba költöztünk néhány hónapja, ahol mások a hőmérsékleti és szellőzési viszonyok, ezért kicsit átszabtuk processzorhűtős tesztmódszerünket. A jobb átláthatóság kedvéért egyetlen táblázatba rangsoroltuk a mért értékeket, melyeket 24 °C-os szobahőmérséklethez igazítottunk. Feltüntettük a processzort hűtő ventilátor méretét és fordulatszámát, illetve a ház hűtőrendszerének (egy-egy ventilátor elöl és hátul) állapotát.

Kicsit trükkösek voltunk, és a táblázatba becsempésztünk még egy hűtőt a Noctuától. Az NH-D14- nek csupán a bordája 900 grammot nyom, tömege két ventilátorral 1240 gramm, lamelláit pedig hat U-alakú hőcső járja át, ezért nem csoda, hogy ranglistánk élére állt. Persze, a hozzá hasonlóan hatalmas, két ventilátoros NH-C14-et sem kellett félteni. Csúcsra járatva csupán két Celsius-fokkal volt gyengébb márkatársánál. További kettővel maradt le a Corator DS, igaz neki csak egy 120 milliméteres ventilátora volt. Ezt a ventilátort kellemes zajszintű, percenként 1200-as fordulatra lassítva is még 60 °C alatt maradt a Corator DS-sel hűtött, húzott négymagos. A Noctua üdvöskéjét két ventilátorával a minimális, 750-as percenkénti ütemre fogtuk vissza, de még így is a Coolink előtt végzett. Ahogyan számítottunk rá, az alsó ventilátor eltávolításával nem sokat romlott az NH-C14, ez a legtöbb hűtővel így szokott lenni.

A ház szellőztetése nélkül is nagyszerűen teljesített két tesztalanyunk. Itt megmutatkozott, hogy a levegő mozgatásában magára hagyott CPU hűtő akkor hatékonyabb, ha a házból kifelé fújja a levegőt, ugyanis a Corator DS a korábbi esetekkel ellentétben jobb volt az NH-C14-nél. Igaz, hogy az utóbbi alacsonyabb fordulatszámon járt, de itt nem is annyira a konkrét számadatok, mit a két felépítés viszonya a lényeges. Szellőzés mellett ugyanis az alaplap felé fújó modellnek előnye volt, a szellőzést megszüntetve viszont hátrányba került. Konkurenseikhez mérve a Noctua és a Coolink is remekül szerepelt, a hatalmas fémtömeg tette a dolgát, ahogy illik.

Most először megpróbálkoztunk a szubjektív összehasonlítás mellett a hűtők hangjának mérésével. Az egyes házak mérete, felépítése (belső kialakítás, szellőzőnyílások elhelyezése) és anyaghasználata (fém, műanyag esetleg plexi elemek vegyítése, hangszigetelők) nagyban befolyásolja ezeket az értékeket, ezért úgy döntöttünk, hogy levett oldallappal, az oldallap felől végezzük a mérést, hátulról, a ház mögül ugyanis összemosódott a táp és a processzorhűtő ventilátorának hangja, a ház ventilátorairól nem is beszélve – ezeket kikapcsoltuk a hangmérés erejéig. A szabályos (1 méter távolságból végzett), emberi hallást modellező dBA méréshez igazítva a Noctua NH-C14 hangja egy és két ventilátorral is maximum 29, minimum 23 dB volt. Az alsó állás nagyszerűen halk, ezt a legtöbb táp vagy VGA hűtő közepes terhelésen túlharsogja, a merevlemezek fejmozgatása is jól hallható mellette. Azért is különösen jók ezek az értékek, mert a hatalmas Noctua NH-D14 valamivel hangosabb volt. Kíváncsiak leszünk, mit tud majd mutatni a rövidesen sorra kerülő Scythe Mugen 2 és Mugen 3. Persze, addig még itt a Coolink Corator DS, ami csúcsra járatva 39 dB-t produkált, ez már igencsak hangos, minimumon viszont ez a hűtő is hozta a 23 dB-es, dicséretesen halk szintet. Persze ekkor már jó alacsony fordulaton járt, a tesztekben szereplő 1200-as ütem mellett 29 dB-t vagyis a Noctua maximális zajszintjét hozta.

Értékelés

Ma két nagyszerű teljesítményű processzorhűtő járt nálunk, melyeknek az abszolút csúcskategóriában sincs szégyellni valójuk. A Noctua NH-C14 a ma kapható egyik legkomolyabb alaplap felé szellőző megoldás, amihez elsőrangú minőség és átgondoltság tartozik – ez mondhatni a gyártó védjegye. Persze, ami nagy, kiváló teljesítményű és igényes, az bizony nem lehet olcsó, az NH-C14 sem az. Vételára 21 000 forint környékén mozog, ami az ötéves garancia és két kiváló minőségű ventilátor mellett is igen sok pénz. Figyelembe véve a nagyszerű minőséget, halkságot és hogy kategóriájában (alaplap felé szellőző processzorhűtő) talán a legjobb versenyző, a Noctua NH-C14 magas ára ellenére is ajánlott, azoknak, akik ilyen irányban levegőző csúcsteljesítményű megoldást keresnek. Egy ilyen hűtőt nem igazán fogunk teljesítményben kinőni, a Noctua pedig rendszerint külön is árulja felfogatóit az új processzorfoglalatokhoz, szóval a majdani Intel és AMD rendszerekkel is használható lesz.

Igaz, hogy a Noctuánál lényegesen kevesebbe kerül, de a Coolink Corator DS sem egy olcsó modell. Érezhető, hogy nem annyira igényes, mint a Noctua, de minden lényeges részlete rendben van. A rögzítőrendszere stabil, bordája hatalmas, ventilátora jó minőségű csapágyat kapott. Összefoglalva nekünk a Coolink Corator DS tetszett, de adhatnák pár ezressel olcsóbban, nagyjából a Titan Fenrir EVO árszintjén.

Noctua NH-C14 (aki alaplap felé szellőző csúcsmodellt keres)	Coolink Corator DS

rudi

A Coolink Corator DS-t és Noctua processzorhűtőt a Noctua bocsátotta rendelkezésünkre.