Sansa e200

Elsősorban a memóriakártyák és pendrive-ok világából lehet ismerős a SanDisk, de ahogyan a legtöbb flashalapú eszközökkel foglalkozó vállalat, SanDisk is jelen van az MP3-lejátszók piacán, Sansa családnevű zenészei évek óta ostromolják a vásárlók szívét. Ma három termékkel randevúzunk, melyek közül kettő viszonylag friss fejlesztés, a harmadik még 2006-ban született.

Időrendben a Sansa e200 volt az első zenezabáló Lil’ Monsta – ezzel a vicces kis szörnyecskével próbálta népszerűsíteni lejátszóit a SanDisk. Az ízléses dobozban több Lil’ Monsta matricát, valamint emusic-os reklámcédulát találtunk a füles, vékony tok, nyakpánt, adatkábel, használati útmutató és CD mellett.

Az e200 klasszikus multimédia-lejátszó. Előlapján 1,8 colos, 176x220 pixel felbontású TFT kijelző, valamint körbe elrendezett kezelőszervek dominálnak. A bal alsó sarokban van egy ki-bekapcsoló, amely röviden nyomva a főmenüt hívja elő. A hangerőt szabályozó gyűrű közepe nagy kiválasztógomb, fölötte van a play/pause, alatta egy menüt kezelő, két oldalán pedig az előre-hátra léptető billentyűk helyezkednek el. A masina előlapja fényes, tükrös műanyag. Elsősorban az ujjlenyomatokat vonzza, de megkarcolni sem túl nehéz. Szerencsére körömmel azért nem lehet kárt tenni benne.

Felül van a fülhallgató aljzata, a „Hold” retesz, a mikrofon kis rése és egy nyakpántnak való fül. Bal oldalon, a felső harmadba tették a hangfelvevő gyorsgombját. Ugyanebben a magasságban, a másik oldalon microSD kártyahely látszik.

Fémből van az e200 hátsó panelje. Anyaga jó vastag, ettől közel 90 grammos a készülék, tehát olyan nehéz, mint a könnyebb mobiltelefonok. 89 x 44 x 14,3 mm-es külső méreteivel nem is sokkal kisebb náluk. Mobiltelefonra hasonlító trükk, hogy a hátsó borítás eltávolítható, igaz, ehhez négy csavart kell kitekerni. Azért lehet levenni, mert alatta cserélhető akkumulátor van. Érdemes megfigyelni a Sansa e200 adatcsatlakozóját, amely sajnos nem szabványos mini USB, hanem egyedi megoldás. Ha véletlenül elveszítjük, megtörik a kábel, vagy egyszerűen csak nincs nálunk, nehezen tudjuk majd tartalommal vagy árammal tölteni a kis szörnyeteget.

Bizalomgerjesztőnek tűnt a mellékelt füles. Kaptunk rá két adag szivacsos párnácskát, csatlakozója pedig aranyozott volt.

Bekapcsolva kivilágosodott a hangosító gyűrű. Már elsőre, nappali megvilágításnál éreztük, hogy túl világos lesz, ezt sötétben sikerült is megszenvedni. Kár, hogy a kijelző fényerejének állításával a kezelőszerv lámpája nem gyengül.

Egészen jól néz ki a kis ikonos, függőlegesen gördülő grafikus főmenü. Kedves figyelmesség, hogy a bal alsó sarokban óra van. Jórészt szöveges a többi beállítás. Itt a tekerővel vagy a felső és alsó gombbal navigálhatunk föl-le, a szélsőkkel és a középső jóváhagyóval pedig lépkedhetünk a szintek között. Az e200 kezeli az ID3 tageket, ezek alapján válogathatunk a zenék közül. Lejátszáskor, ha készítettünk vagy letöltöttünk ilyet, megjelenik az albumhoz vagy a számhoz rendelt képecske. Hangosításkor az alsó, időtartamot jelző sáv átvált hangerőre.

Nagyon jó, hogy a zenéléssel kapcsolatos beállítások, mint például az ismétlés, lejátszás módja, hangszín, közvetlenül is elérhetőek, nem kell hozzájuk a konfigurációs részbe fáradni. Van itt egy lejátszási lista és értékelhetjük a számokat (értékelés alapján is lehet számokat választani). A tíz gyári mellett egy saját ötsávos hangszínbeállítást készíthetünk.

Jóval egyszerűbb a rádiós rész. Itt csatornákat tárolhatunk manuálisan vagy automatán, és felvételt készíthetünk a rádióból. Ismét okos megoldás, hogy a felvett anyagokat egyből meg tudjuk hallgatni, és közvetlenül törölhetjük őket. Még egyszerűbb a képes szekció, ahol kis előnézeti képeket és diavetítést találunk. A filmes részen csak lejátszani lehet.

Szimpla a felvevő részlege, nem lehet állítani a rögzítés minőségét. Üzem közben kijelzi, hogy milyen hosszan vehetünk fel, és amikor végeztünk, felajánlja a mentés lehetőségét. A beállításoknál (Settings) szerepelnek az egyes üzemmódokban előhívható opciók, valamint a kijelzőre, energiakezelésre, dátumra és időre vonatkozó kapcsolók. A legérdekesebb, hogy az eszköz USB módja is állítható. Működhet fájlkezelővel látható meghajtóként, illetve médialejátszókkal vagy saját szoftverével feltölthető MTP egységként.

A SanDisk Sansa e200 élen járt a tárkapacitás növelésében; ez elsők között kínálták 8 GB-os flashmemóriával. A 2 GB-os modell az e250, a 4 GB-os az e260, a 8 GB-os az e280 számot kapta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!