Kingston SSDNow V+100 96 GB - tényleg megéri?

Az SSDNow V+100 96 GB SSD

A gyártók többségére nem igazán volt jellemző, hogy kínálnának 80 és 120 gigabájt között 2,5"-os SSD-t. Néhány hónappal ezelőtt a Kingston azonban úgy döntött, hogy saját termékpalettájában kitölti ezt a rést. Mindehhez egy 96 gigabájtos meghajtót választott az amerikai vállalat, mely a 100 GB alatti szegmensben leginkább elterjedt, 60-64 GB-os méretű SSD-khez képest kb. 50%-kal nagyobb. Ez a kapacitás elsősorban azoknak lehet ideális, akik számára például egy 80 GB-os meghajtó már éppen szűkös lenne, de a 120 GB-os már sok. Na de nézzük, hogy pontosan mit is kaphatunk a pénzünkért!

Alapvetően a termék idehaza kétféle kiszerelésben kerül forgalomba. Az egyszerűbb (és ezzel együtt olcsóbb) verzió gyakorlatilag csak magát a meghajtót tartalmazza egy egyszerű műanyag csomagolásban. Emellett létezik dobozos kiadás is, melyben – ahogy a lenti képen látható – a meghajtón kívül még található néhány további kiegészítő. Ezek lényegében egy SATA adat- és tápkábelben, egy pár beépítősínben, valamint egy USB 2.0-s külső keretben merülnek ki. Ez az "Upgrade Kit" nevezetű csomag leginkább a notebooktulajdonosoknak jöhet jól, ugyanis a mellékelt keret segítségével a korábbi meghajtón lévő adatok viszonylag egyszerűn átmozgathatóak az újonnan megvásárolt SSD-re.

[+]

Amikor a meghajtót először a kezünkbe vettük, akkor szinte azonnal feltűnt a súlya, pontosabban az, hogy a többi SSD-hez képest igencsak nehéz. Gyorsan elő is vettük a mérlegünket, hogy számszerűsíteni tudjuk ezt a tulajdonságát is: míg az SSDNow V+100 alatt 128 grammot mutatott a mérleg, addig az Intel 510 esetében csak 80-at, azaz tesztalanyunk több mint 50%-kal nehezebb, mint egy átlagos súlyú SSD. Ez elsősorban azoknak lehet nem túl jó hír, akik valamilyen könnyebb hordozható gépbe szeretnék tenni a Kingston meghajtóját, ugyanis ezzel inkább nőni, mintsem csökkenni fog a gép tömege, még egy alap HDD-s felszereltséghez képest is. Természetesen ezek után kíváncsiak voltunk, hogy vajon minek köszönhető ez a kissé rendhagyó tulajdonság.

[+]

A felmerült kérdésre a meghajtó szétszerelése után választ is kaptunk. A fedlapon belülről ugyanis egy nagyjából 3 milliméter vastag, fehér színű, tömör hővezető anyag lapul, ami rátesz néhány lapáttal a tömegre. Mindennek viszont van egy olyan jó tulajdonsága, hogy a NYÁK-on lévő chipek hűtése jóval hatékonyabb. Őszintén szólva kissé kételkedünk abban, hogy erre mindenképpen szükség lenne, de nyilván ezt a Kingstonnál jobban meg tudják ítélni.

A meghajtó jóformán teljesen Toshiba által gyártott főkomponensekből épül fel. Konkrétabban a vezérlő és a lapkák biztosan a Toshiba tervezőasztalairól és gyártósorairól gördülnek le. A T6UG1XBG jelzésű chip már nem egy mai gyerek, ugyanis még valamikor 2010 elején tűnt fel, de ez természetesen nem jelent automatikusan semmi rosszat, ha csak a SATA 6 Gbps szabvány támogatásának hiányát nem vesszük azonnal annak. Természetesen a vezérlő támogatja a TRIM-et, és emellett az üresjárati Garbage Collectiont is. Ez utóbbi röviden annyit jelent, hogy az operációs rendszertől teljesen függetlenül valós időben takarítja a blokkokat, így a teljesítmény folyamatosan a maximum közelében mozog. Ergo olyan rendszerhez is remek választás lehet egy ilyen chippel szerelt SSD, amelyik egyáltalán nem támogatja a TRIM-et. A hivatalos specifikációk szerint a vezérlő szekvenciális műveletek esetében 230 MB/s-os olvasási és 180 MB/s-os írási sebességre képes. A 32 nanométeres MLC NAND chipek a TH58NVG7D sorozatból származnak. Ezekből összesen nyolc darab található a NYÁK-on. Mindezek mellett egy 128 MB-os, Micron gyártmányú SRAM chip lapul még, amely gyakorlatilag cache-ként funkciónál.

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

A közelmúltban hadrendbe állított SSD-s tesztkörnyezetben immáron egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból az utolsó szuszt is. Most is úgy döntöttünk, hogy a Turbo Boost lehetőségét mellőzzük, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nem csak fogyasztás, de hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. Ezt természetesen nem szeretnénk, így inkább kikapcsoltuk a turbót. Mindezek mellé nem kevesebb mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM is betársult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk sem.

A lefuttatott tesztek nem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeinkben szerepeltekkel. A főszereplővel együtt összesen öt darab SSD állt csatasorba a jelenlegi teszthez. Az érdekesség kedvéért két merevlemez is bekerült a csapatba: az egyik egy korábbi tesztgyőztes 500 GB-os Seagate 7200.12, míg a másik egy első generációs WD Velociraptor. Ezen meghajtók eredményeihez viszonyítva könnyebben lehet majd látni, hogy esetlegesen mennyit is jelenthet az SSD-re való átnyergelés.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás (és írás) kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél; ha rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. A Kingston meghajtója itt az SSD-k mezőnyében a legutolsó helyre szorult.

Szekvenciális írásnál már jobban festenek az eredmények, itt sikerült a 160 GB-os Intel 320-at is lenyomni.

Véletlenszerű olvasásnál mind 4, mind pedig 64 lekérés esetében is elég harmatos eredményeket kaptunk. Természetesen most se feledjük, hogy átlagos felhasználás során ezek az eredmények sem igazán mérvadóak!

A véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges. Itt még a véletlenszerű olvasásos tesztben mutatottnál is gyengébb a Kingston meghajtója. Talán nem is véletlen, hogy nem publikáltak hivatalos IOPS értékeket a specifikációkban.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt a korábbi Intel X25-M G2 és az Intel 320 közé ékelődött be a 96 gigabájtos meghajtó.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag szinte ugyanolyan eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül lehet. Ami inkább szemet szúrhat, az a merevlemezekhez mért különbség, amely viszont óriási.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy elég hasonló eredményt mutatott fel az öt meghajtó. Ez a teszt jobban támaszkodik a processzora, mint az SSD-re.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is viszonylag közel vannak egymáshoz. Az főszereplő SSDNow V+100 például csak két másodperccel lassabb, mint a leggyorsabb Vertex 3.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. Gyakorlatilag elég hasonló a felállás az előző teszthez képest.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Itt szinte csak a gyors elérés a döntő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már a merevlemezes cikkeinkben megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be), ennek ellenére most is csak nagyon kis különbségeket sikerült kimérnünk.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőjének olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat immáron a 250 GB-os Intel 510-en helyeztük el, ami, ahogy az IOMeter eredményből is látszik, körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman - Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. A Kingston meghajtója ezeket az akadályokat is viszonylag szépen abszolválta.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének a RAMDiskre másolásával, ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. A grafikonról jól látszik, hogy tesztalanyunk ott van közvetlenül a leggyorsabbak mögött.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Az SSDNow V+100-nak itt sincs szégyenkeznivalója.

A játékbetöltési időkhöz most két játékot választottunk. A különbségek az SSD-k között láthatóan nem túl nagyok.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egy VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

Talán ez volt az egyetlen tesztünk, ahol a gyakorlatban is kijött a gyenge IOPS eredmény. Azt tartsuk szem előtt, hogy ez egy elég extrém szituációt modellez, melyhez hasonlóval egy átlagfelhasználó nem valószínű, hogy találkozni fog a mindennapokban.

A telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott is csak minimális, legalábbis ami az SSD-ket illeti.

Végszó

[+]

Cikkünk legelején még azt gondoltuk, hogy ez a meghajtó elsősorban azoknak lehet majd jó választás, akik úgy látják, hogy egy 80 GB-os SSD már szűkös lenne, a 120 GB pedig már felesleges számukra. Az eredmények ismeretében viszont elmondhatjuk, hogy azoknak is érdemes elgondolkozni a Kingston ezen meghajtóján, akik elsőre egy 60 vagy 64 GB-os meghajtót néztek ki maguknak. Hogy miért? Nos az egyszerűbb, kiegészítők nélküli alapverziót már 30 000 forint környékén megkaphatjuk, ami csak pár ezer forinttal több, mint egy olcsóbb 64 gigabájtos meghajtó. A különbözetért cserébe kapunk még bő 30 GB tárhelyet, amely hosszabb távon még jól jöhet.

Meglátásunk szerint a a 96 GB-os V+100 teljesítménye rendben van. Ugyan néhány helyen, még ha minimálisan is, de lassabb, mint a (jóval drágább) csúcs SSD-k, viszont itt is csak csekély, 1-2-3 másodperces különbségekről beszélhetünk. Ezt egy átlagfelhasználó nem valószínű, hogy észre fogja venni. Amit viszont biztosan megérez, az a merevlemezről való áttérés, ugyanis ebben a relációban a differencia már igen nagy. Mindezen felül még ez a modell komolyan megfontolandó alternatíva lehet a TRIM-et egyáltalán nem támogató déli híddal vagy operációs rendszerrel rendelkező konfigurációkba is, mivel a Garbage Collection hatékonyan pótolja ennek hiányát. Mindent összegezve szerintünk a 96 gigabájtos Kingston SSDNow V+100:

Kingston SSDNow V+100 96 GB SSD

Oliverda

A Kingston SSDNow V+100 96 GB SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.