iPad Mini (2019)
Az előző oldal alapján bizonyára mindenki arra gondol, hogy ha az ember dolgozni szeretne a tabletén, akkor csak az iPad Pro jöhet szóba, az oldal címéből azonban sejthető, hogy nem így történt. Az én esetemben a notebookról táblagépre történő váltás fő oka az volt, hogy feleslegesnek tartottam egy egyébként igen erős üzleti gépet használni újságírói feladatokra, ami ráadásul nagy és nehéz is, így olyan megoldás után kellett néznem, ami kicsi, könnyű, képszerkesztésre is használható kijelzővel rendelkezik, nem utolsósorban pedig nem túl drága. Mivel telefonból is egy Apple modellt használok és volt már iPadem is (egy 2018-as, 9,7 hüvelykes modell), így magától értetődő volt, hogy maradok a márkánál, a Pro vonal azonban szóba se jöhetett a minőségi ultrabookokéhoz közelítő alapára miatt.
A márciusban bemutatott iPad Air és iPad Mini (forrás: Laptop Mag) [+]
Mivel fotószerkesztésre és rajzolásra is használom a tabletet, fontos volt a szélesebb színtartományt lefedő laminált kijelző, ami az utótag nélküli, 10,2 hüvelykes iPadben nincs meg, ezért versenyben maradt a márciusban bemutatott Air (2019) és Mini (2019). Ezek hardveresen megegyeznek, hiszen ugyanaz az Apple A12 Bionic SoC dolgozik bennük, mint ami az iPhone XS és XR modelleket hajtja. Csupán két különbség van a két újdonság között: a kijelző mérete, valamint hogy az új Air hátoldalán megtaláljuk azt a Smart Connector névre keresztelt csatlakozót, amivel például a 10,5 hüvelykes, előző generációs iPad Pro gyári billentyűzetes tokját is használni tudjuk.
A kompakt kialakítás miatt a Minire esett a választás, ugyanis volt már tapasztalatom az Airéhez hasonló méretű kijelzővel szerelt tablettel, és azzal sokszor inkább a telefont kaptam kézbe, ha hosszabb szövegeket kellett írnom, hiszen a hüvelykujjaim még állított helyzetben is csak nyújtózkodva érték el a középre eső betűket, míg a Minivel állítva ilyen gond nincs. Azóta bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, ugyanis többször is előfordult már, hogy a virtuális billentyűzeten kellett megírnom egy-egy cikket, ez pedig nem tartott tovább, mintha számítógép előtt ülnék, sőt, az ajánlottként feldobott szavak miatt sok esetben még gyorsabban is végeztem, hiszen nem kellett minden szót végigírnom. Ez az apró méret jól jön még buszon vagy repülőn végzett munkánál is, amikor egy kisebb méretű notebookkal is csak kényelmetlenül férek el az ülésben írás közben. Persze egy virtuális billentyűzet érzésre sosem lesz olyan, mint egy fizikai, de – köszönhetően az egyébként rengeteg, telefonon való pötyögésnek – néhány óra alatt megszokható a dolog és egyáltalán nem lesz nyűg.
Az Apple legkisebb tablete az új generációval megkapta a 3 GB memóriát és a legkisebb verzió háttértára is már 64 GB-os, így az alkalmazások telepítésével és egymással párhuzamosan futtatásával biztosan nem lesz gond, erről a következő oldalon lesz szó részletesebben. A Pro szériával ellentétben a Mini még TouchID ujjlenyomatolvasóval gondoskodik a biztonságról, ami ugyan az arcfelismerésnél egy fokkal kényelmetlenebb, de így legalább megmaradt az előlap egyetlen gombja, ez pedig a főképernyőre lépésnél vagy alkalmazásváltásnál még jól jöhet, még ha a már gesture-alapú iPadOS-ben remekül is lett megoldva a főgomb kiváltása.
Multimédiás oldalról szintén történt előrelépés, a hátlapi kamera ugyanis 8, az előlapi FaceTime kamera pedig 7 megapixeles lett. Hangszóróból továbbra is egy darabot kapunk az iPad alsó oldalán, ez rontja az élményt például filmnézés közben, de én még a tévét is fejhallgatóval nézem, így emiatt nem került számításba a négyhangszórós iPad Pro.
iPad Mini (2019) matt fóliával, Speck Balance Folio tokban [+]
A Retina kijelző viszont bámulatos, mind felbontás, mind színhűség tekintetében. Egyetlen problémám a bár állítólag tükröződésgátló bevonattal ellátott, de még mindig fényes felülettel volt, ami a magas fényerő miatt nem is a láthatóságot, hanem inkább az Apple Pencillel való rajzolás élményét rontotta. Ennek okán felraktam egy matt fóliát, amivel sokkal inkább papírszerű érzés a kijelzőn rajzolni, és bár a színeket nem, a részletességet egy kicsit rontja ez a plusz réteg, de mivel többet javít rajzolás közben, mint amennyit ront filmnézés közben, így fent hagytam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!