Kezdetek

Feltett szándékunk, hogy a PROHARDVER! hatalmas és igen színes olvasó- és fórumközösségéből időnként kiemeljünk egy-egy érdekes embert, aki valami igazán különlegeset alkotott. Mindenből processzorhűtőt csináló bacsis után most szab.tam nem mindennapi, saját tervezésű, passzív hűtőrendszerét mutatjuk be. Előre elnézést kérünk a helyszíni képek szokásosnál gyengébb minősége miatt!

PH: Hogyan született a nagyteljesítményű, teljesen passzív számítógép ötlete?

szab.tam: Bő három évvel ezelőtt kezdődött az egész. Egy májusi éjszakán nem tudtam elaludni a bekapcsolva hagyott számítógépem zaja mellett. Azonmód nekiálltam összeválogatni minőségi, kis fogyasztású, kis hőtermelésű, halk alkatrészekből egy állandó üzemre tervezett, játék kivételével mindenes, HTPC-ként is használható gépet. Ez egy szerdai nap volt, szombatra készen is lettem vele. Egy Point of View M2 házba került IGP-s alaplap, Celeron Dual-Core proci, Scythe S-Flex ventilátor 800-as fordulaton, Scythe Himuro, Mini Ninja, Seasonic táp és egytányéros, 5400-as winchester, meg egyéb apróságok. Az évek során a konfig megért némi evolúciót, került bele SSD, passzív hűtésű táp és VGA.

Az első halk konfig még csak egy HTPC volt

PH: Emellett a nagyobb konfigurációdat is csendesebbé akartad tenni, igaz? Hogy lássuk, kb. mekkora „fűtőképességgel” van dolgunk, írd le a konfigot!

szab.tam: Mint minden rendes hardverkedvelőé, az én konfigom is folyamatosan változik. Idén tavasszal Core 2 Quad Q9550 volt a gépben Corsair H50 vízhűtéssel, GeForce GTX 480, 2 x 2 GB OCZ memória és egy Western Digital merevlemez társaságában. Az egész egy Cooler Master CM690 házban lakott egy halom olcsó ventilátor társaságában. Nem nagyon emeltem a feszültségeket, szóval teljes terhelésen 300 watt fölött lehetett a teljesítménye. A kiinduló állapottól a hűtés fejlesztése során több összetevőt és is cserélgettem, de csak a lényegesebb és maradandó módosításokra térnék ki.

Ekkortájt a H50 vízpumpája elkezdett kerregni, de annyira, hogy elnyomta a GTX 480 gyári hűtőjének a hangját is. Visszakerült a processzorra a Scythe Mugen 2, amit korábban használtam. A GTX 480-ra felszereltem egy Zalman VF3000F hűtőt. Erről a kisméretű gyári ventilátorokat leszedtem, helyükre egy leszabályozott Scythe S-Flex 1200@400 rpm került egy 5 voltra kötött 9,2 cm-es Noctua társaságában.

A házban lévő összes gagyi ventit kidobtam, viszont bekerült még két Zalman Fanmate 2-re kötött S-Flex: egy a Mugen 2-re, egy pedig a házra, kifúvóra. A Cooler Master CM690 ház oldalát kivágtam, és méhsejtes rácsot kapott. A tetején a külső rács alatt egy meggondolatlan tervező műanyag mintákat rakott a meleg útjába, azokat kitörtem, a levegő mozgása így főként alulról fölfelé irányult. Tápokat is próbálgattam, végül a Seasonic X460, passzív hűtésű csodánál kötöttem ki. Olyan halk állapotot sikerült így létrehoznom, amiről sokáig álmodni sem mertem.

A processzorhűtő születése

PH: Nagyjából ebben az állapotban a többség elégedetten hátradől, hogy megoldotta a halk, de mégis combos gép kérdését. Te mégis tovább mentél, merre is?

szab.tam: Az eszetlenség irányába... a logikát ne keressen senki! A hegymászó is mehetne helikopterrel vagy egy sherpa hátán a csúcsra. Nekem sherpák segítettek, de akkor is meg akartam mászni az értelmetlenség hegyét... Az előbb leírt gépben a Mugen 2-vel 1,00 voltos alulfesz mellett 2,80 GHz-en tudtam hajtani a processzort, így Linxszel is csak 70 fok környékére melegedett. Ez az órajel viszont egyes alkalmazásoknál nagyon kevésnek bizonyult. Mivel a halkságról már nem akartam lemondani, elkezdtem a Mugen 2 lamelláit – kétoldalas hővezető ragasztó segítségével – különböző méretű, 0,4-0,5 mm vastag alumíniumlemezekkel megtoldani. Hozott némi hűtési többletet, de nem volt az igazi, így nem nyughattam.

Ezen lemezek leszedésekor a Mugen 2 lamellái elmozdultak, és láthatóvá váltak a réz hőcsövek. Ekkor döbbentem rá, hogy a lamellák esetleg eltávolíthatóak! Nemsokára kaptam egy Scythe Ninja Coppert, így a Mugen 2 felszabadult. Ekkor jött az első hűtőboncolás. Csavarkulccsal a Mugen 2 hőcsövei végén lévő kupakokat eltávolítottam, majd óvatos, billegetető mozdulatokkal az összes lemezt lehúztam, mint a finomságokat egy saslikról. Többórás, kézvagdosós művelet után kaptam egy nyers csővázat egy CPU-blokkal a tövében.

PH: Milyen - pontosabban mekkora - terveid voltak a megkopasztott hűtővázzal?

szab.tam: Nagyok! Ekkor még csak sejtettem, hogy ki fogom nőni a CM690-et, ezért új ház után néztem. A házvadászatnál fontos szempont volt, hogy a felülre tervezett hűtőborda miatt magas legyen. Szintén emiatt a tápnak alul kellett lennie, mert felül útban lett volna, alsó tápos óriástorony pedig tudtommal nincs. Sikerült viszont olyat találni, aminél az alaplap alatt van kb. 8 centiméter hely, így a legalsó bővítőkártyahely beáldozásával és a hátsó fal kivágásával alsó tápossá varázsoltam.

Innen már egyszerű és gyors volt az út. Kellett néhány kilogramm alumínium hűtőbordaprofil, pár mérés, némi felfüggesztésterv és egy műszaki szaki, aki jó pénzért elvégezte a marást. A Mugen 2 két hőcsősorához egy-egy 50 centiméteres hűtőbordát fogattam laposrudak segítségével, szendvicsszerűen. Az érintkezési felületeket jól megpasztáztam. Felül keresztirányban acélcsövekre függesztettem a bordákat, amelyek további két borda közbeiktatásával támaszkodnak a ház tetejére.

Komoly kérdés volt a borda felfüggesztése. Be kellett „lógatni” a kb. hatkilós tömeget, de ha csak 1 mm-rel lejjebb csüng, mint kellene, akkor a CPU-nál fogva tekeri az alaplapot. Olyan megoldást csináltam, ami térbeli elmozgatást tesz lehetővé, így a kompatibilitás csak a lefogató cseréjének kérdése, mindegy, hogy hol van a CPU az alaplapon.

PH: Nemsemmi! Milyen hűtési képességei voltak ennek a monstrumnak?

szab.tam: A Q9550 így 3,60 GHz-en, 1,275 voltos (valójában 1,184 V) BIOS feszültség mellett, 27-28 °C-os szobahőmérsékleten, 30 perc Linx után 68-74 °C-os maghőmérsékletet produkált. Ez az érték nagyjából 30 perc után állt be. A további két kilónyi bordabővítéssel (így lett 6,5 kg-os) úgy 45 perc alatt állt be ez a hőfok. Még 3,952 GHz-en 1,3875 voltos BIOS (1,28 V mérve) feszültség mellett is stabil volt a rendszer, bár 20 perc Linx izzasztás hatására 80 °C-ra, további 10 perc alatt 84 °C-ra melegedtek a processzormagok, és akkor inkább lekapcsoltam. Játékok és 3DMark06 alatt ezzel a felállással 70 °C-ig sem melegszenek a CPU magok, 3,60 GHz-en pedig 65 °C a maximum, de döntően 60 °C alatt maradnak.

PH: Gratulálunk! Egy teljesen passzív processzorhűtőnél ezek tiszteletet parancsoló értékek. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél az első hűtőóriás megtervezésénél?

szab.tam: Egy súlyos tervezési hibát meg kell említenem. A Mugen 2 váza adott volt, ez volt, ezzel főztem. De! A hőcsövek, ahogy beszállítják a hőt az aluborda aljába, odáig jó; ott viszont az intenzív hőterjedés megáll. Az alsó csőből a hő menne fölfelé, de ott rögtön beleütközik a fölötte lévő csőbe, és így tovább, majd ennek a halmozottan összetorlódott hőnek kéne gyorsan felkúszni az 50 centiméter magas bordán. Ám ez sajnos nem így működik. A hőtermelés intenzitásától is függ, de ilyen hosszú utat a hő jelen bordákban 10-20-30 perc alatt jár be az alumíniumban. Ide is hőcsöveket kellett volna beépíteni, amik segítenek eloszlatni a hőt. Pusztán alumíniummal komoly hővezetést vagy csak kis távolságra, vagy csak nagyon lassan lehet megoldani.

Gigantikus VGA-hűtő

PH: A második nagy fejlesztésed a forrófejű GeForce GTX 480 lehűtése volt. Hogyan fogtál neki ennek a csöppet sem egyszerű feladatnak? Mennyit segítettek a korábbi tapasztalatok?

szab.tam: Több lehetőség is kínálkozott. Először a Mugen 2-höz hasonlóan a lamellakopasztó módszert próbáltam. Vettem egy Arctic Accelero Xtreme Plust, lecsupaszítottam, de a hőcsövek hossza és elhelyezése túl sok korlátot állított. A második verzió egy átalakított, full cover (teljes kártyát lefedő) vizesblokk lett volna. A blokk belsejéből réz laposrúdba ágyazott hőcsövekkel vezettem volna ki a hőt. Ez a megoldás minden alkatrészt hűtene, viszont nagyon drága lett volna, és a későbbiekben más VGA-ra nem tudtam volna felszerelni, így neki sem fogtam.

Maradt a harmadik lehetőség: egyedi GPU-blokk cserélhető felfogatóval. Ehhez sikerült beszereznem egy viszonylag olcsó, sérült ventillátorú MSI N480GTX Twin Frozr II-t, így nem kellett a használatban lévő, régi VGA-mat bántani. A kivitelezésében macko20 kolléga segédkezett. Volt ugyan elképzelésem a tervekről, de satum, egyéb szerszámom, kézügyességem a megvalósításához nem. Az egyedi GPU-blokkba nem kevesebb mint hat darab, 8 milliméter átmérőjű, a végén elszögletesített, a GPU-val közvetlenül érintkező, 400 mm hosszú hőcsövet passzíroztunk a talapzatra, melyek egyenként elvileg 55 wattnyi hő elvezetésére képesek, így együttesen több mint 300 wattal megbirkóznak. A memóriáról és feszültségkezelő részlegről sem feledkeztünk meg, azok is kaptak szép bordákat, melyeket vegyesen paszta és kétoldalú, öntapadó, hővezető ragasztóval rögzítettünk az eredeti Twin Frozr II laposra flexelt, nyákot beborító talpára.

PH: Honnan szerezted be a hőcsöveket?

szab.tam: A Conradból, nem éppen olcsó mulatság. Rendelni kellett, 3-7 nap alatt itt is volt. Gondolom feltűnt mindenkinek, hogy 40 centiméteres hőcsöveket használok, amikre hatalmas borda építhető. Egy ilyen nagy hűtővel szinte lehetetlen az alaplapra csatlakoztatni a grafikus kártyát, de még annak megközelítése sem egyszerű. Emiatt egy 15 centiméter hosszú PCI Express x16 riser kábelt használtam, amivel a VGA kijjebb hozható, lényegében rugalmas kapcsolatban van a házzal, a hűtő tartja majd meg.

PH: Ügyes! Elsőre működött is a házilag gyártott hőcsöves hűtő?

szab.tam: Másnap volt az első próba. Egy lavór víz felmelegítése lett volna a cél, amiben lábat áztatni szándékoztam. Jól mutatott volna itt a PH-n egy GTX 480 lábvízmelegítő... De nem jött össze. A hőcsövek lefelé álltak, és a GPU-nál hiába forrt fel bennük a folyadék, a fizika törvényei miatt nem akart lejönni a lavór felé. A GPU 2D-ben simán felkúszott 80 °C-ig, ekkor inkább lekapcsoltam a gépet.

A fő szekundáns, macko20 már előre jelezte ennek lehetőségét. Ekkor jött a nagy ötlet tőle! A riser kábel hossza megengedi, hogy a VGA-t mindenféle hűtő nélkül, a puszta csövekkel fölfelé tartva elindítsam a gépet, így ellenőrizve, hogy egyáltalán működnek-e a csövek, szednek-e le hőt a GPU-ról. A próba megdöbbentő eredményt hozott: csak a csövek idle 53 °C-on tartották a GPU-t 2D üzemben.

Ezután a lavórból kiöntöttem a vizet, fejre állítottam, és pár borda segítségével egy hevenyészett hűtőt állítottam össze. Találomra felkentem némi pasztát. Az alábbi képen nem látható, de a csövek csak egy él mentén találkoztak a bordákkal, hiszen semmilyen mélyedés nem volt a talpakba bemarva. A szétkent paszta azért segített valamit ezen. A lejtés a GPU irányába minimális volt. Nyugalomban a GPU 43 °C, 3DMark06-ban a 2. játékban 68 °C, léghajósnál (Canyon Flight) felment 73 °C-ra is. Ezt a kísérletet azért mutattam be ilyen részletesen, mert ez volt az a pont, amikor már biztosan tudtam, hogy a GTX 480 teljesen passzív hűtése kivitelezhető, a csövek elszállítják a hőt. Innentől kezdve csak a bordatömegen múlik a további siker.

PH: És még csak egy hevenyészett bordát használtál! Hogy alakult ki a végleges?

szab.tam: Megcsináltam a végleges terveket: a hűtőállvány a gép alaplappal szembeni oldalával párhuzamos, házon kívül elhelyezkedő, 75 cm magas, 40 cm mély és 13 cm vastag alumínium monstrum. A vázat és a hőcsöveket fogadó alumínium laposrudak össztömege kb. 10 kilogramm.

A közvetlen hőleadásért bontásból származó, Xbox 360-akból kiszedett, alumínium CPU hűtőbordák felelnek, szám szerint 32 darab. Úgy gondoltam, hogy passzív módban darabonként csak megbirkóznak 10 wattal, így a kb. 250 wattos hőtermeléshez elég kell, hogy legyenek. Belül a szerkezetben tizenkét darab, 8 mm-es vájat lett kimarva. Ebből hat a VGA-ból bejövő hőcsöveket fogadja, a másik hat segít ezt a hőt szétteríteni, és felvinni a hűtő második emeletére.

PH: Xbox 360 bordák és több mint tízkilós váz? Honnan szereztél be ilyen irdatlan mennyiségű alumíniumot?

szab.tam: Angyalföldön egy fémkereskedésből szereztem, ahol méretre is vágnak. Nem volt egyszerű rájuk találni, mert általában az ilyen cégeknél a „hány kamionnal kérek" számít vevőnek, nem a „40 centit ebből, 30-at a másikból”. Több ilyen cég volt régen, de sajnos tönkrementek. Angyalföldön nem azzal kezdték, hogy mit nem tudnak, hanem megkérdezték, hogy mit szeretnék, készségesen feldarabolnak mindent.

Az Xbox 360 bordák hardveraprós hirdetésból, bontóból jöttek. Nagy tételben felvásároltam az egész készletet. Amiket használtam, azok második revíziós bordák, nagyobbak az eredetinél, de nincs bennük hőcső. Van még 40 kisebb, első revíziós példányom hőcsővel egy későbbi projekthez.

Összeáll az óriás

PH: Gondolom, a komponensek összeillesztése sem volt piskóta...

szab.tam: Meg kellett venni az előbb említett 10 kilónyi, méretre vágott alurudat. Ez adta a vázat, a bontott bordák helyét és a hőcsövek járatait, amire a bordákat illesztem majd. Szakiparos végezte a marást, furatolást. Hazaszállítás után kiterítettem a sok fémet. A GPU-ból kijövő hőcsöveket legyezőszerűen széthajlítottam, majd óvatosan vissza, párhuzamosan egymással. Az alábbi a képen jól látható a művelet végeredménye, a szétszedett aluszendvics belseje a bekészített csövekkel.

Így jobban megérthető az egész hőfogadás, hőterítés elve is. A két részre osztásnak fontos okai voltak. Egyrészt a könnyebb megmunkálhatóság, másrészt a másodlagos, terítő hőcsövek befogatását is két, jól elhatárolható területre akartam osztani. Ugyan a hőcsövek általános elvét ismerem, de a belső lelkivilágukat nem. A terv szerint az alsó, VGA felőli rész mindig melegebb lesz, mint a felső; az így előálló hőmérséklet-különbség segít a hőszállításban. Így kerültem ki azt az elvben fennálló lehetőséget, hogy a terítő hőcsövek alja és teteje közt esetleg nem alakul ki hőmérséklet-különbség (vagy csak minimális), így forrás, lecsapódás sem, mert akkor a hőszállítás nem működne rendesen.

Pasztázás előtt összeszereltem a rögzítést, ellenőriztem az illesztéseket. Hátra volt még egy nagyon kényes feladat. A VGA-val be kellett dőlnöm az alaplap irányába, mert csak 15 centiméter hosszú riser kábelem volt. Meg kellett hajlítanom a csöveket. Erre egy jó 10 cm-es szakasz állt rendelkezésemre, az alsó „aluszendvics” és a GPU blokk között. A hajlítást összeszerelve végeztem és egyszerre mind a hat csövön, segédeszközök nélkül. Nagyon óvatosan, apránként mozgattam, csak a kezemmel vezettem a műveletet. A veszély az volt, hogy a szendvics tövében megtörnek a csövek vagy a legyező szétterülésnél a kétirányú erőhatásnál csavarodnak. Szerencsére egyik sem történt, szépen ívesen meghajlottak.

Az első összeszerelés és hajlítás után, még a bordák nélkül

A csavarok meglazítása után kihúztam a csöveket, látható, mennyire jól sikerült a művelet

Az illesztések eléggé összesimultak, mégis felvett kb. 60-70 gramm pasztát az építmény

Összeállt a VGA-hűtő

Ugyan még nem a végleges helyén, pasztásan, foltosan, de már a gépre dugva

És egy közeli, belső kép. Jól látható a moddolt bordázat például a déli hídon. A VGA riserrel való kihozatala miatt nyílt lehetőség az ilyen megoldásokra.

További komponensek hűtése

PH: A két fő hőforrást, a CPU-t és a GPU-t elintézted, de mi lett a többi komponenssel?

szab.tam: Ha passzív hűtést tervezünk, mindenképpen gondolnunk kell a másodlagosnak tartott komponensek hűtésére. A választásom ezért esett az Asus P5Q Premium alaplapra, mert aránylag fejlett a bordázata. Pár extra bontott chipsetbordával azért kiegészítettem a gyáriakat. A kedvenc módszerem, hogy fejjel lefelé beletuszkolom a plusz hűtőt az eredeti borda lamellái közé, majd az így nyert sima felületre további bordát, bordákat tákolok. Az eljárás működik, már a negyedik alaplapot „gányolom” így. Sajnos egyes alaplapok erre alkalmatlanok, mert egyes gyártók a bordák tetejére, egy sima lapra inkább a nevüket pingálják (lásd a Gigabyte kék hűtői), nehogy szellőzni tudjon a borda.

Alaplapi FET-ek hűtése

A RAM-om egy OCZ DDR2-1150-es LV, azaz low voltage szériás, 2 x 2 GB-os pár, ami 1,8 volton tudja az 1200-at, de így is melegszik. A gyári bordáját nem tudtam leszedni, így némi öntapadó, hővezető ragasztóval rágányoltam egy pár Thermalright HR07-et. Jól teszi a dolgát.

Az ilyen gépbe már SSD dukálna, én ezt ebben a lépcsőben kihagytam, mert minimum 250 GB tárterület kellett, és azért nem voltam hajlandó 60-80 000 forintot költeni. Maradtam egy Seagate Momentus XT 500 GB-osnál, amit becsomagoltam a Scythe hangtompító csodáiba, a Quiet Drive-okba. Azért a többes szám, mert kettőbe. A 2,5”-os HDD-t előbb beraktam egy Quiet Drive 2,5-be, ami így egy 3,5”-os winchester méretét adja. Ez bekerült a Quiet Drive nagytesójába, így kaptam egy dupla szendvicset, amiben négy fémréteg és több rugalmas thermal lapocska segít a hőleadásában, hangtompításban. Ráadásul ez a szerkezet is egy szivacságyon nyugszik a házban.

PH: Úgy érezted, hogy a HDD egy csillapítóba csomagolása kevés?

szab.tam: Igen. Mint említettem korábban, nincs logika, nincs értelem, ezek elvek. A 0 decibeles gépet nem a környezeti zajok léte vagy nemléte miatt építettem. Meg akartam alkotni, és kész!

PH: Mi a helyzet a többi komponenssel, pl. ház, táp?

Itt elérkeztünk a passzív hűtésű gép építésének egyik fő szempontjához: szellőzés. Sokan a jól szellőző gépet úgy képzelik el, hogy beraknak 4-6 házventit, elöl és oldalt befúj, hátul és felül kifúj. Szerencsétlen levegőnek megmondják, merre is menjen. Brutális mennyiségű levegő megy így át a házon. Vagy porszűrőket raknak be, ami zajt generál és csökkenti a légmozgást, vagy nem raknak szűrőt, de akkor tele lesz a ház kosszal. Rendre a levegő sem úgy megy, mint elképzelik sokan, hanem örvénylik mindenfelé.

Én inkább azt mondom, hogy kinyitok mindent, és a levegő arra menjen, amerre neki jól esik. Fontos az alul és felül kivágás. Több próba után a Seasonic X460 passzív tápjára szavaztam, amit szellőzőráccsal fölfelé építettem be. Oldalrácsain keresztül a friss levegő behúz a házba rajta keresztül; felül pedig az álló CPU bordák keltette meleg kéményhatást indít be, és szabályosan szívja a tápból a levegőt.

Külalak terén igen tapasztalatlan vagyok, ráadásul nem vagyok ezermester, nem álltam neki csiszolgatni sem. Vettem kód alapján színkevert, vizes alapú, 2 az 1-ben alapozó és fedő festéket, selyemfényű rozsdát. Gyermekecsettel, elnagyolt szigszalagos kimaszkolással, konfig kiszedése nélkül lekentem. Képen jól mutat, közelről vizslatni annyira talán nem kéne... Egy PH-s kolléga készített nekem oldallapokat a gyáriak kivágásával, méhsejtrács rádolgozással, szórt festéssel. Csodaszép lett.

Mérési eredmények

PH: Hogy szerepelt a néma rendszer az első teszteken?

szab.tam: A tesztelés még folyik, több irányban is. Meg kell néznem minél több alkalmazásban, hogy a 15 cm-es riser kábel stabil-e. Egyelőre úgy tűnik, igen, de kényes technológia. Ugyanabból a típusból van négy darabom, kettő jó, kettő viszont kevésbé. Elég alaposan meghajtottam a GeForce-ot, komoly adatforgalmat generálva a kábelen, így nem valószínű, hogy a jobb példányokat kifektetné bármi is. Végső esetben a csöveket tudnám úgy hajlítani, hogy elérnének az alaplapi PCI Express x16 csatlakozóig, de nem szívesen mondanék már le a flexibilitás adta szabadságról.

Először 31 °C-os szobában mértem a VGA tudását, a terheléshez természetesen a jó öreg furmarkos, „szőrös fánkot” használtam. A teljes felfűtési idő (amikor a hőforrás elér egy stabil hőfokot – a szerk.) kb. fél óra volt, a végére 78-80 °C közt ingadozott a GPU. Ezután jó egy óra alatt jutott vissza 43 °C-os nyugalmi értékre. Nagy örömömre az „emeleti” hőcsövek is tették a dolgukat, szépen szállították a meleget tovább a borda belsejében. Ezután, az előmelegített bordával futtattam egy 3DMark06-ot; ezt nem az indítás utáni hideg bordákkal tettem meg, mert úgy a mindennapi, játék közben elérhető fokokat kaptam volna. Ugyan nálam kicsit CPU limites volt a műsor, de a sárkányos, léghajós pályánál már nem. Ott a GPU csak 57 °C-ig tudott felmelegedni.

PH: Tiszteletet parancsoló értékek, pláne nyári kánikulában! Hogyan haladtál tovább?

szab.tam: A másik próbánál légkondival 26 °C-ra állítottam a szobahőmérsékletet, szintén Furmarkot használtam, és ötpercenként felírtam a GPU hőmérsékletét.

Itt megáll 75-76 °C közt ingadozva. Az első, 31 °C-os szobai teszthez mérten kicsit ellentmondásos a felfűtési idő, mert jól láthatjuk, a 30-45 perc között is volt még melegedés, de azt hiszem, hogy az egész építmény működése szempontjából ez nemhogy másod-, de még harmadlagos kérdésnek sem mondható.

Tettem egy gyakorlatibb próbát az előtesztek sorában. Szintén 26 °C-ra beállított szobahőmérséklet mellett hidegindítás után betettem a DiRT 2-t, ami a Windows XP miatt DirectX 9 módban futott. Mindent maximumra állítottam, és lefuttattam a belső benchmarkot: az eredmény átlag 109,6 fps, minimum 92,9 fps. Az eredmények kiírásánál úgy hagytam a menüt: GPU kihasználtság 95%, 270-320 fps. Ez egy hétköznapi játékmódot bőven szimulál, és mégsem a Furmarkkal főztem órákig. Elég gyorsan felment 57 °C-ra a GPU, majd lassan 66 °C-ra, végül úgy maradt. A játékból nem léptem ki, de néha újraindítottam a tesztet, kiléptem a főmenübe, hátha úgy jobban melegszik, de nem. Háromnegyed óra után is maximum 66 °C-ot mértem. A Real Tempben a CPU magok hőmérsékelti maximumai is érdekesek voltak: 61, 53, 58, 57 °C. Azért passzív módban, majdnem 4 GHz-en, azt hiszem ezek sem rosszak!

A legutolsó próbát szintén a jó öreg Furmarkkal kezdtem. Itt már 24 °C-ra állítottam be a légkondit, ez a legjellemzőbben előforduló hőmérséklet nálam. Full HD-ben, kikapcsolt élsimítás mellett (az MSAA-nál vegyesek a tapasztalataim, ami a melegedést illeti, ezért kapcsoltam ki) egy óra alatt 73 °C-ra melegedett a GPU, a végén igencsak kisimult ábrázattal és görbével, azaz egyenessel. Erről a hitetlenkedők kedvéért screenshot is készült.

A kép elmentésekor kiléptem a Furmark képernyőjéből, de a tesztből nem. Amikor a tálcából visszatettem, a fűtés tovább folytatódott. Megint egy tanulságos kép tárul elém. A GPU hőfoka pár másodperc alatt felugrott majdnem a teszt szüneteltetése előtti állapotra. Logikus, hiszen az újból érkező hőterhelés nem egy hatalmas hideg fémtömeget talál maga előtt, amit fel kell fűtenie, mint a teszt elején, hanem egy eleve meleg bordázatot. Ha jól tervezzük meg a hőtermelés, hőszállítás, tömeg és hőleadő felület egyensúlyát, ezt a hálás eredményt kapjuk.

A rendszer tökéletesen működött, a GTX 480 passzív módon lehűthető vele. Körülbelül azokat a hőfokokat hozza maximumban és felfűtési görbében is, amikre számítottam, pontosabban amiben reménykedtem a tervezési fázisban. Fele borda szerintem kevés lenne, több meg felesleges. Bordanöveléssel a maximum hőmérséklet valószínűleg jelentősen nem csökkenne, csak a felfűtési idő nőne.

Végszó

PH: Igazán nem hétköznapi teljesítmény egy ilyen komoly konfigurációt teljesen hangtalanul, ventilátorok nélkül ésszerű hőmérsékleten tartani. Neked sikerült, minden elismerésünk! Milyen tanácsokkal látnád el a passzív hűtéshez kedvet kapókat?

szab.tam: Sok-sok bordára, hőleadó anyagra lesz szükség. Nem elég a tömeg, a felület is fontos. Legalább ennyire fontos a hő megfelelő szétterítése, ehhez pedig hőcső kell, sok hőcső. A csövek aljánál legyen a hőtermelő, felül a borda, hogy a lecsapódó gőz vissza tudjon csurogni. Ha másodlagos hőcsöveket vetünk be, akkor a fém, amiben terítjük a hőt vele, mindenképpen szakadjon meg, tehát ugyanaz a fém ne kísérje végig a hőcsövet, ugyanis ha közel egyforma hőmérséklet uralkodik a cső két végén, akkor előfordulhat, hogy nem indul el benne a hőszállítás. Magyarul: a hőcsövek két végénél legyen előre kalkulált hőmérséklet-különbség.

A végső hőleadó felületek, lamellák nem lehetnek túl messze a csövektől, mert akkor lassan jut el oda a hő, és útközben feltorlódik, ezzel rontva a hatásfokot. Egy igen hasra ütött szám, ami függ a felület nagyságától és a csövek közelségétől is: 100 wattonként 6-10 kg alumíniumot célszerű használni. Igaz, hogy a 100 watt fölötti VGA-kat elintéztek már fél kilóval is, például a PowerColor 6850 passzív kártyáját, de az 100 °C-ig is felhevül, sütni is lehet vele.

Nem szabad megfeledkezni a másodlagos komponensek hűtéséről sem. Az alaplap és a memória bordáit célszerű megnövelni, tápból pedig minél nagyobb hatásfokú, jó nyitott, passzív modellt kell keríteni. Egy 300 wattot igénylő konfignál 90%-os hatásfokú táp kb. 30 wattnyi hőt termel, egy 80%-os viszont 60 wattnyit. Ház kapcsán szerintem a minél nagyobb, nyitott megoldás a tuti, a merevlemezt be kell csomagolni, vagy jöhet az SSD.

Ha lehetőségünk van rá, akkor a beszerzés során ki kell próbálni a hardverelemek alapzaját. Nincs bosszantóbb, mint ha a sok ráfordított munka és költség után derül ki, hogy sípol, ciripel egy VGA, alaplap, táp. Ráadásul ezek döntően nem minősülnek garanciális hibának, boltban vásárolt terméket ilyenért nem cserélnek. Ezért is szeretek a Hardveraprón vásárolni, mert a boltok többségével ellentétben itt mód nyílik a próbára.

PH: Most, hogy kész a nagy mű, vannak további hűtéssel kapcsolatos terveid?

szab.tam: Egyelőre kicsit pihenek a témában, igyekszem elbújni az olyan kérdések elől, hogy hogyan lehet 15 000 forintból passzívvá tenni ezt vagy azt a konfigot, szóval kíméljetek kedves olvasók! Később lehet, hogy egy Logout cikkben bővebben leírom a nagy gépem tervezési és építési folyamatát, aminek egyébként minden lényeges részlete megtalálható a fórumban a Házi barkács, gányolás, tákolás, megdöbbentő gépek! témában. Talán a korábban említett HTPC-m változásait is megörökítem. A távolabbi jövőben (2-3 év múlva) tervben van egy kisszériás, passzív hűtésű, abszolút felsőkategóriás, minimál dizájnos ház tervezése. Elég körülhatárolt elképzeléseim vannak az alakról, hardverelemek elhelyezkedéséről, felfüggesztésekről, felhasznált anyagokról, még a márkanévről is. Mivel elképzeléseim szerint az már üzleti alapokon fog nyugodni, így erről itt és most még nem nyilatkoznék.

PH: Nagyon szépen köszönjük az interjút saját és olvasóink nevében is. Még egyszer gratulálunk a kétségtelenül nagyszerű munka gyümölcséhez!

szab.tam: Én köszönöm a lehetőséget, és szeretném megköszönni számos fórumtárs segítségét; ők pontosan tudják, hogy kinek és miben, nagyon hálás vagyok nekik! A legnagyobb köszönet a sok hitetlenkedőnek jár, akik csak azt pumpálták, hogy ez lehetetlen, butaság, kreténség, úgysem sikerül, miért nem csinálok inkább vízhűtést stb. Nekik nagyon hálás vagyok, mert „annyira, de annyira gyűlöltem őket” (by Eric Cartmen), hogy lankadatlan inspiráltak. A vége felé eltűntek...

rudi