Intel P45

Másfél hónappal ezelőtt az MSI alpesi sajtóbemutatóján már felületesen megismerkedtünk az Intel P45-ös chipkészlettel, de a gyártó elsősorban saját termékeire és megoldásaira összpontosított. A P45-ről röviden csak annyit jegyeztek meg, hogy fejlődött PCI Express-kezelésben, kisebb csíkszélességen készítik, és egy picivel továbbfejlesztett ICH10 vagy ICH10R déli híd tartozik hozzá. Tényleg csak ennyi lenne?

Bizony, a P45 teljesítmény és szolgáltatások terén sem nyújt sokkal többet, mint elődje, a P35. Legnagyobb újításaként a nagyokhoz – az X-es sorozat tagjaihoz – hasonló PCI Express 2.0 grafikus interfészét említik, bár itt nem kétszer 16, hanem csak 16 sáv áll a VGA(-k) rendelkezésére. Két Radeon CrossFire-ben hajtásakor tehát csak 8+8 PCI Express 2.0 sávon kapják az adatot, ami fele az X-esek 16+16-jának, de sokkal jobb elosztás, mint a P35 16+4-e, mely ráadásul még lassabb PCI Express 1.1 volt. Persze a történethez hozzátartozik, hogy a 16+4 sem szokott jelentős lassulást okozni. A másik, szerintünk jelentősebb újítás a gyártástechnológia fejlesztése, vagyis az előállításkor használt csíkszélesség csökkentése. A korábbi X38 és X48 északi hidakról tudjuk, hogy még 90 nm-en készültek, és minden bizonnyal a P35 is. Az új P45-öt viszont már 65 nm-es csíkszélességgel gyártják, ami minden bizonnyal alacsonyabb költséget és kisebb fogyasztást, valamint melegedést eredményez. Valószínűleg a tuningra is pozitív hatással lesz. Megmaradt viszont a 1333 MHz, mint hivatalosan támogatott legmagasabb rendszerbusz-órajel, tehát az 1600 MHz a csúcskategóriás X-ek kiváltsága maradt. Persze csak hivatalosan, hiszen tuninggal már a P35-nek sem okozott gondot ez a szám, sőt több tesztpéldányunk elérte a 2000-es rendszerbuszt, tehát az 500 MHz-es FSB-t is.

Nem sokkal lett kisebb a 65 nm-es P45 (balra), mint a P35 (jobbra)

FSB – ez az a rövidítés, amit nemsokára az Intelnél is elfelejthetünk. Minden bizonnyal a P45 lesz az utolsó (mainstream) lapkakészlet, amely a régimódi rendszerbuszos felépítéssel van megáldva, vagyis inkább megverve, ugyanis az év végén érkezik az AMD processzoraihoz hasonlóan integrált memóriavezérlővel ellátott Intel architektúra, a Nehalem. Amellett, hogy a CPU-hoz közeli memóriakezelés kisebb késleltetést eredményez, sokkal egyszerűbb szinkronizálni is. A klasszikus FSB-s felépítés hátulütője az összhang nehézkes megteremtése, ugyanis a processzor és északi híd között gyakran más órajelen és sávszélességgel zajlik a kommunikáció, mint a memória és az északi híd között, így minden CPU-memória művelet körültekintő tervezést igényel. Nagyon jól szemléltetik ennek összetettségét a modern inteles alaplapok BIOS-ai, melyekben gyakran egy tucatnyi feszültségi és eltolási opció tartozik a CPU–NB–RAM szinkronizálásához. Ha minden a terv szerint halad, év végén érkezik az FSB nélküli Nehalem, de eltart még legalább fél-egy évig, míg a P-s chipkészletek territóriumában, vagyis a középkategóriában elterjed. Nagyjából ezt az egy-másfél éves időszakot kell kitöltenie a P45-nek, amely most már nevében is illik a csúcskategóriás X48-hoz.

Hirdetés

Történt némi változás a déli hídnál is, de ezek még jelentéktelenebbek. Az alábbi képen látszik, hogy itt külsőre minden maradt a régiben. Belül csak annyi változott, hogy az alap ICH10 megkapta az ICH9R AHCI-támogatását, tehát menet közben leválaszthatjuk vagy hozzáadatjuk SATA eszközeinket. Fejlődött, pontosabban egyszerűsödött a hálózaton keresztül ébresztés, ami valljuk be, otthoni környezetben nem valami gyakran használt tulajdonság. Az ICH10R extrája az ICH9R-hez képest, hogy közvetlenül kezeli a flashalapú Turbo Memory gyorsítást. Érdekes, hogy a déli híd PCI Express sávjai továbbra sem 2.0-sak.

ICH10R és ICH9R – kívülről teljesen, belülről majdnem teljesen egyformák

Táblázatban foglaljuk össze az Intel aktuális P-s és X-es chipkészleteinek jellemzőit:

Amint látszik, minimálisak az eltérések. Még annyit jegyeznénk meg, hogy a nyár folyamán érkezik a P43 az alsókategóriába, valamint a továbbfejlesztett integrált grafkus maggal ellátott G45, G43 és G41. A G45-öt multimédiás rendszerekbe, kisebb testvéreit elsősorban olcsó (köztük irodai) számítógépekbe szánják.

Asus P5Q Deluxe és P5Q3 Deluxe Wi-Fi AP@n

Mai tesztünkben két-két Asus és MSI alaplapot próbálunk ki Intel P45 chipkészlettel. Haladjunk ábécésorrendben, tehát kezdjünk az Asusokkal. Tesztlaborunkban két nagyon hasonló felsőkategóriás modell tette tiszteletét. Az egyik a DDR2 memóriás P5Q Deluxe, a másik a DDR3 memóriás P5Q3 Deluxe WiFi-AP@n változata volt. A két modell felszerelése bőséges, az utóbbinak csak a nevéhez toldott Wi-Fi adapterrel hosszabb az extralistája, de a DDR2-es változat is kapható ilyennel.

A két alaplap nyomtatott áramkörén is nagyjából annyi a különbség, mint amit az imént felvázoltunk. A P5Q Deluxe DDR2 memóriát, a P5Q3 Deluxe DDR3-at használ, és az utóbbi WiFi-AP@n változatára forrasztottak egy vezeték nélküli hálózati adaptert, amelynek a helye látszik a DDR2-es lapon is. Ettől eltekintve már csak a RAM és a chipkészlet áramellátása különbözik. A P5Q Deluxe-nak mindkét említett része kettő, a P5Q3-nál viszont három fázisban kap áramot.

Egyforma a processzorfoglalat, a hűtés és a bővítőkártyák helyének kialakítása, mindkét lapnál a bal felső sarokban lakik a hangkodek, melynek ugyanúgy szilárdelektrolitos kondenzátorai vannak, mint az összes többi alkatrésznek. Kissé kusza a SATA csatlakozók elrendezése. Az ICH10R déli hídhoz tartozók a 24 tűs fő tápcsatlakozó és az IDE tűsorok közé szorultak, három és még egy fölfelé néz, de kettőt 90 fokkal elforgattak, hogy az esetleg föléjük nyúló, hosszú VGA se takarja ki őket. További két, önálló vezérlős SATA került az IDE csatlakozó túloldalára. Szokásos Asus kényelmi funkció a szépen világító ki/bekapcsoló és reset gomb.

Hátulról csak annyiban különbözik a két Asus Deluxe, hogy a WiFi-AP@n-es DDR3-asnak van egy kétantennás, vezeték nélküli hálózati modulja, de ilyennel kapható a DDR2-es verzió is. Egyeseknek talán hiányozhat a második PS/2 aljzat és a soros port, de valószínűleg többen üdvözlik majd a nem kevesebb mint hat USB csatlakozót, amit ma már egyre több eszköz használ.

Még két érdekességet emelünk ki az Asus lapoknál. Az egyik az OV (Over Voltage, túlfeszültség) jumperek párosa, melyekkel a tapasztalt tuningosok az egyébként is tág CPU és északi híd feszültségi tartományokat tolhatják ki még egy kicsit. Alább, a BIOS paramétereit bemutató táblázatban szerepel, hogy ez a két kis kapcsoló milyen extrával szolgál. A másik különlegesség a fehér PCI és fekete PCI Express közé forrasztott „pendrive”, amely egy a bekapcsolást követően pillanatok alatt elérhető mini operációs rendszert – Linuxot – tartalmaz, mely webböngészővel és Skype klienssel szolgál. Az Express Gate-et korábban már bemutattuk.

Szokás szerint hatalmas, hőcsövekkel összekötött hűtése van az Asus csúcsmodelljeinek. Ezekre elsősorban komolyabb tuningnál lehet szükség, hiszen az új P45-ös északi híd elvileg kevésbé melegszik, mint elődei, ugyanis kisebb csíkszélességgel készül. Az alaplap szélén sorakozó alkatrészeket hűtő elem nem csatlakozik a többihez. Az északi híddal érintkező rész nem volt túl jól pasztázva, ezen érdemes javítani, ha húzásra kerül a sor.

Annak ellenére, hogy nagynak tűnnek – és tényleg nagyok is – az Asus alaplapok hűtései, éppen elférnek a nagyobb méretű CPU-hűtők alatt is. Képeinken a nagyok között meglehetősen vállasnak és alacsony építésűnek számító Coolink U8-120 – avagy Noctua NH-U12P – látható, amint alsó lamellái néhány milliméterrel kerülik el a hűtés felső peremét.

Érdemes egy pillantást vetni az Asus P45-ös alaplapjainak processzorfoglalat körüli részére. Itt megcsodálhatjuk a sajtóanyag szerint nem kevesebb, mint tizenhat valódi fázisú feszültséggenerátort, amely elvileg különösen stabilan látja el a processzort és a komoly tuning záloga. Fejlett energiatakarékossági funkciót is beépített az Asus, az EPU-t kicsit később részletesen tárgyaljuk.

Specifikációk:

Egy tuningos alaplap sarkalatos pontja a BIOS, annak beállíthatósága. Az Asustól már megszokhattuk, hogy ebben nagyon jó, és a friss Intel chipkészletnél sem kellett csalódnunk. Tömérdek feszültségekkel és időzítésekkel kapcsolatos opciót találunk benne, melyek jelentős része az aktuális Intel platformok tuning szempontjából legérzékenyebb pontjával, az FSB és memória összehangolásával foglalkozik. A monitorozó rész meglehetősen egyszerű maradt. A három fő feszültség és a csatlakoztatható öt ventilátor – ebből egy PWM szabályozású – fordulatszáma látható.

Lényegesebb BIOS beállítások:

MSI P45D3 Platinum és P45 Diamond

Két MSI versenyzőnk is a gyártó termékvonalának csúcsát képviseli. Ahogyan a P45 Diamond, úgy a P45D3 Platinum is DDR3 memóriát kezel. Utóbbi nevébe azért foglalták bele a memóriára utaló D3 kódot, mert létezik DDR2-es P45 Platinum is. A DDR3-as platinát még az MSI sajtóeseményén kaptuk, ezért nem végleges körítéssel érkezett. A P45 Diamond már a hazai forgalomból származik, így dobozában bőséges körítést találtunk. Két legérdekesebb eleme az MSI gyémántos alaplapokra jellemző, különálló Creative Sound Blaster hangkártya, ami jelen esetben egy X-Fi Xtreme. A másik a DrMOS rendszer speciális monitorozó modulja, a GreenPower Genie, melyre később még visszatérünk.

Első látásra több különbség látszik az MSI-k között, mint előbb az Asusoknál. Más a processzorfoglalat környéke, mert a Diamondnál hat-, a Platinumnál viszont csak ötfázisú feszültségkezelést használnak. Mindkét alaplapnál két-két fázis eteti a chipkészletet és a memóriát, szóval az Asus ezen a téren előbbre tart. Lényeges különbség, hogy a P45D3 Platinumon a Circu-Pipe léghűtés második generációja látható, míg a Diamondot az MSI első, folyadékkal is hűthető északi hidas tömbjével látták el, melynek dupla ki/bemenete van.

További apróbb különbségek tapasztalhatóak a két lap nyomtatott áramkörén. A Diamond bal felső sarkáról hiányzik például az integrált hangkodek, hiszen külön X-Fi jár hozzá. Ezt a két hosszú PCI Express 2.0 foglalat közül az északi híd mellé áthelyezett egyszeres PCI Express aljzatba tehetjük majd, ami miatt az alaplapot tápláló négytűs molex csatlakozó is odébb került. Érdekes, hogy ilyen csatlakozó nincs az Asusokon. Valami okból megcserélték a két MSI-n az IDE és SATA aljzatokat, de mind a két alaplapon nagy VGA-kkal is használható a többségük, ugyanis 90 fokkal kiforgatták őket. Különböző helyre került a déli híd, és a Platinumnak csak kettő (ki/bekapcsoló és reset), a Diamondnak viszont három (ki/bekapcsoló, reset és CMOS clear) gombocskája van. Nagy kérdés, hogy mi – és milyen alaplapon – kerülhet a Diamond két álló SATA csatlakozója melletti üres helyre. Talán egy diagnosztikai kijelző a pár hónap múlva érkező extratuningos modelleken?

Több lényeges különbség látszik a két MSI deszka hátlapján. A Diamondnak – a különálló hangkártya miatt – nincsenek jack aljzatai, van viszont még egy Ethernet és két USB portja (összesen nyolc a hátlapon), sőt eSATA-ból is kettőt kapott a Platinum egyéhez képest. Mindkét alaplapnak van itt BIOS-visszaállító gombocskája.

Dekorációnak is beillik az MSI második generációs Circu-Pipe hűtőrendszere. Az óriási, hőcsövekkel megtámogatott fémlemezeknek a tervezők elmondása szerint az a feladatuk, hogy az északi hídon keletkezett hőt magasabbra, a ház és processzorhűtő ventilátorai által keltett légáramlatba emeljék. Ennek van némi értelme, és az is kétségtelen, hogy az alaplap alkatrészei közül az egyre magasabb órajelen járó északi híd igényli a legintenzívebb hűtést. Nagy kérdés, hogy a magas hőleadó nem áll-e a testesebb léghűtők útjába.

Nem áll. Még a vállban erős Coolink U8-120 is éppen elfér mellette, bár biztos létezik vagy ezután készül majd olyan óriás, kilón felüli borda, amely nem fér majd el a Circu-Pipe 2 mellett. Persze annak talán majd más északihíd-hűtők is az útjába állnak.

Elvileg gond lehet a Coolink U8-120 és az MSI P45 Diamond vízhűtésének együttes használatával, de ki az, aki levegővel szellőzteti a processzorát, miközben vízzel hűti az északi hidat?

A folyadékos hűtésben járatosaknak biztosan feltűnt már, hogy a P45 Diamond csonkjai meglehetősen – sőt túlzottan – vékonyak. Ez tényleg így van, ráadásul nem is tűnnek valami strapabírónak. Valamicskét javít a dolgon, hogy kapunk melléjük egy szettet, amiben szélesebb adaptereket találunk. Persze a szerencsétlen vékony rész így is a rendszerben marad, csökkenti a hatékonyságot. Bízunk benne, hogy a későbbiekben komolyabb csonkokkal szereli majd vizesblokkjait az MSI, mert aki becsületes vízhűtést akar az északi hídjára, az minden bizonnyal lecseréli majd az MSI Circu-Pipe Liquidet valami okosabb, egyedi megoldásra.

Az Asushoz képest meglehetősen sivár az MSI P45-ös lapok processzorfoglalat körüli területe. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy itt csak 5–6 fázis dolgozik, másrészt viszont annak, hogy a MOSFET-eket és hozzájuk tartozó vezérlőt sokkal fejlettebb, egybetokozott áramkörre cserélték, amit a Driver MOSFET szavak összevonásából DrMOS-nak neveztek el. Működési elvét már korábban elmagyaráztuk, hatékonyságát pedig nemsokára kipróbáljuk.

Találtunk egy érdekes dolgot az MSI P45 Diamond dobozában. Az alaplap és a 24 tűs fő tápcsatlakozó közé beékelődő pici nyomtatott áramkör neve GreenPower Genie, és arra hivatott, hogy a rajta átfolyó feszültségekhez tartozó áramerősséget kövesse. Az alábbi képen jól látszik, hogy a sok-sok volt és amper egy picike ellenálláson fut keresztül, ami nem jelent semmi jót.

Főbb jellemzők:

Az MSI ausztriai, a P45-ös termékeket bemutató sajtóeseményén többször hangsúlyozták, hogy most aztán alaposan nekifekszenek a BIOS-os szekciónak, amiben egyelőre lemaradásuk van az Asushoz vagy a Gigabyte-hoz képest. Elnézve a Diamond és P45D3 Platinum beállításait, alátámaszthatjuk, hogy van fejlődés az opciók számában. Több mindent állíthatunk a memória környékén, ráadásul a szokásos szűkszavú helyett alaposabb magyarázatot kapunk az egyes időzítések jelentéséről. Azért továbbra is vannak hiányosságok, például csak négyféle szorzót állíthatunk be az FSB/RAM között, és valamiért kimaradt a PCI Express órajelének módosíthatósága.

Lényegesebb BIOS-beállítások:

Tesztkonfiguráció, fogyasztás

A teszteléshez először átlagosnak mondható 2,66 GHz-es Core 2 Duo E6750 processzor és Radeon HD 3850 grafikus kártya köré építkeztünk. Ahogy számítottunk rá, az Asus és az MSI DDR3 memóriát kezelő Intel P45-ös alaplapjai hajszálra ugyanúgy teljesítettek, ezért csak egy DDR3-1333-as eredményt tüntettünk fel, valamint az egyetlen DDR2-es, az Asus P5Q Deluxe számait DDR2-800-as memóriával. A régebbi chipkészletek közül szerepel a P35-ös előd DDR2-800-zal, valamint az Intel X38 és X48, és az NVIDIA két aktuális felsőkategóriása, az nForce 780i és 790i Ultra SLI.

Mivel a gyártók mostanában egyre vehemensebben reklámozzák zöld funkcióikat, utánanéztünk, mi is a helyzet ezen a téren. Az Asus EPU „okos” rendszernek mondható, ugyanis az aktuális terhelést figyelembe véve módosítja az egyes alkatrészek feszültségértékeit. Az alaplapra forrasztott chip hatféle komponensre: processzorra, annak hűtőjére, chipkészletre, memóriára, merevlemezre és még megfelelő Asus grafikus kártyára is figyelni tud. Ha nincsenek teljes terhelés alatt, akkor – notebookos mintára – csökkenteni tudja órajelüket és/vagy feszültségüket, a merevlemezt pedig ki tudja kapcsolni.

Nem csak „okosnak”, hanem „aktívnak” is nevezhető az EPU, ugyanis működéséhez telepíteni kell egy szoftvert. Szerencsére egészen ügyes kis alkalmazásról van szó, melynek erőforrásigénye minimális, bár folyamatosan futnia kell. Alapból öt jellemző beállítást kapunk, melyek között van tuningos is. Emellett láthatjuk, hogy éppen mennyire vagyunk környezetbarátok, hány milligrammnyi széndioxidtól mentettük meg bolygónkat.

Kicsit elmélyedve a beállítások között finomhangolhatjuk az egyes profilokat. Akár 30%-os túlhajtást vagy 50%-os órajelcsökkentést is eszközölhetünk többszintű CPU és chipkészlet feszültségcsökkentés mellett. Azért a szoftver figyelmeztet rá, hogy a beállítások stabilitási gondokat okozhatnak, ráadásul csak akkor működik az EPU, ha a BIOS-ban automatán hagytuk az összes tuningos opciót. Az Asus eszköze az FSB és a feszültség csökkentésére alapoz. Terheletlenül 6 x 333 MHz-en és 1,176 volton járó processzorunkat pár klikkeléssel 6 x 233 MHz-re lassította, feszültségét pedig 1,038 voltra vette vissza.

Az MSI megoldása teljesen máshonnan közelíti meg az energiagazdálkodás kérdését. „Passzívnak” nevezhető rendszert építettek azzal, hogy a korábbi, két MOSFET-re és vezérlőchipre épülő PWM-szabályozást fejlettebbre cserélték, egybetokozták a három alkatrészt. Az újdonság neve DrMOS (Driver MOSFET) és a gyártó szerint 27,6%-kal kevesebbet fogyaszt, 30%-kal kevésbé melegszik, és 70%-kal kevesebb helyet foglal el a nyomtatott áramkörön, mint a korábbi megoldások, emellett lényegesen gyorsabban és kisebb tüskével kapcsol.

Miután a BIOS megfelelő részén aktiváljuk az energiatakarékossági funkciókat, akár el is felejthetjük őket, az alaplap magától teszi a dolgát, belátása szerint kapcsolgatja a fázisokat. Véleményünk szerint ez kényelmesebb megoldás, mint az Asusé, mindjárt kiderül, hogy melyik a hatékonyabb. Aki szeretné, beillesztheti a rendszerbe a GreenPower Genie-t, és ezután a GreenPower Centerben maga is állíthatja, monitorozhatja az egyes feszültségeket. Az opciók itt kevésbé felhasználóbarátok, mint az Asusnál, hasonlítanak a BIOS-hoz. Tapasztalt felhasználók talán ezt részesítik majd előnyben, míg a kezdőknek az Asus EPU-ja lehet szimpatikusabb.

Sok szép és jó, de mégiscsak elméleti dolgot hallottunk a két gyártó energiagazdálkodási megoldásáról, melyek homlokegyenest eltérőnek tűnnek. Vajon melyik a jó, jobb? Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk ezt kimérni, de konnektorba dugható fogyasztásmérőnk a pár wattos különbségeknél már nem biztos, hogy teljesen hiteles.

Mint látszik, maximális CPU- és játékos terhelésnél a két Intel P45-ös alaplap kevesebbet fogyasztott elődeinél, igaz, nem olyan nagy a különbség. A 90-ről 65 nm-re csökkentett gyártási csíkszélességtől azért nagyobb megtakarítást vártunk volna teljes terhelésen. Alaposan kihajtva értelemszerűen háttérbe szorultak a „zöld” funkciók, de nyugalmi állapotban szépen muzsikált a DrMOS és az EPU is. Az MSI passzív rendszerét a továbbfejlesztett alkatrészekkel nem lehet maradéktalanul kikapcsolni, de az Asus P5Q3 Deluxe EPU nélkül 71 wattos nyugalmi fogyasztást produkált, ami máris majd egy tízessel (kb. 15%-kal), alacsonyabb a korábbi intelesek étvágyánál, az NVIDIA áramzabálóiról ne is beszéljünk. Az EPU-t aktiválva sikerült egy picivel az MSI alá menni, egészen 55 wattra, ami a kezdeti 71-nél majdnem 23%-kal kevesebb, a DDR2-es P35 84 wattjánál pedig 29 wattal, vagyis 35%-kal kevesebb! Ez a megtakarítás szerintünk nagyszerű, különösen figyelembe véve, hogy a számítógépek zöme az esetek többségében (például internetezés közben) nyugalmi állapotához közel malmozik. Az EPU-hoz hasonlóan jól szerepelt a DrMOS is. Kíváncsian várjuk, mire lesz képes az aktív és passzív technika ötvözése.

Tesztelés alapon

Jöjjön az alaplaptesztek legunalmasabb és legkiszámíthatóbb része, a normál órajelen, azonos körülmények között végzett mérések. Mivel az Intel a P35 óta nem sokat változtatott lapkakészletén, a P45-től sem vártunk csodát, például azt, hogy megelőzi a memóriakezelés terén valamivel jobb nForce-okat.

Természetesen márkatársai környékén maradt az új P45 is. DDR3 memóriával szinte hajszálra ugyanazt az eredményt hozta, mint az X48 vagy az X38. Érdekes módon DDR2-800 memóriával olvasásban alaposan lemaradt elődje, a P35 mögött. Erre nem tudtunk magyarázatot találni, a mérést többször is megismételve ugyanezt az eredményt kaptuk.

Elsősorban a processzorra támaszkodó, szintetikus renderelésben és pi tizedesek számolásában az történt, amire számítottunk, vagyis nem történt semmi. A mezőny legjobbja és legrosszabbja között 1% körüli eltérés volt, ekkorát akár ugyanazon konfiguráció két kimérése között is össze lehet hozni.

A valós alkalmazások közül Photoshopban futtattunk le egy összetettebb makrót, tömörítettünk egy kis videót és néhány állományt. A végeredmény ismét az lett, hogy alig van eltérés, szóval nem számít, ha a P45 az első vagy akár az utolsó. Azért a WinRAR tömörítésben voltak talán említésre is méltó különbségek, a DDR2-800-as flotta szorult a mezőny végére.

Játékban először az Unteal Tournament 3-at próbáltuk ki egy erősen CPU-limites beállítással, amely az nForce 790i kis előnyét és márkatársa kis lemaradását hozta. Az Intelek szépen a két NVIDIA között tanyáztak minimális differenciákkal. A VGA-t jobban terhelőre állított Half Life 2-ben ugyanaz volt a helyzet, bár a két nForce előnye/hátránya kisebb lett az előbbinél.

A SATA merevlemezkezelés teszteléséhez a HD Tune-t használtuk. Az Asus P5Q Deluxe ICH10R déli hídja szakasztott ugyanazt a teljesítmény produkálta, mint korábban az MSI X48C Platinum vagy az Asus Maximus Extreme ICH9R lapkája. Az nForce pedig alacsonyabb löketszerű csúcsot produkált, bár átviteli átlaga ugyanannyi volt, mint az Inteleké.

Tuning

A drágább alaplapoknál általában sokaknak fontos tényező, hogy milyen tuningalapot biztosítanak a processzornak, mekkora FSB-t bírnak kiizzadni. Egy olyan új chipkészletnél, mint a P45, ahol módosult a szilíciumlapka csíkszélessége, ezáltal az optimális feszültség is, nagyon nehéz elsőre jó beállításokat találni. Ugyanez vonatkozik a BIOS-ra is, nem könnyű egyből jól megírni. Egyes tesztlapjaink már több hete szerkesztőségünkben vendégeskednek, az Asus és az MSI is szinte napi rendszerességgel küldte hozzájuk a BIOS-okat, melyekkel először még a P35-ös lapok számára vicces, 400-as FSB volt csúcs.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és minden bizonnyal a BIOS-fejlesztők homlokán is. Az Asusnál ennek szépen meg is lett az eredménye, ugyanis kétmagos Core 2 Duo E6750 processzorunkkal 500 MHz-es FSB-t értünk el, ami valószínűleg ennek a példánynak a felső határa. Az OC Team Hungary megfelelő processzorral gyári hűtéssel is átlépte a 600 MHz-es FSB-t, szóval van bőven tartalék az Asus lapjaiban, csak tudni kell előcsalogatni.

Asus P45-ös alaplap Core 2 Duo E6750-nel 500 MHz-es FSB-vel...

Négymagosban még minden bizonnyal szükség van fejlesztésre, mert 500 MHz-es FSB-t is elbíró Core 2 Extreme QX9650 processzorunkkal csak 475 MHz-ig jutottunk.

...Core 2 Extreme QX9650-nel 475 MHz-es FSB-vel

Az MSI-nek még sokat kell dolgoznia BIOS-ain, ugyanis nekünk, de sok nemzetközileg elismert tuningosnak is csak 450 MHz környékére sikerült feltornásznia az FSB-t, legyen szó kétmagos vagy négymagos processzorról. Hiába állítottunk feszültségeket, időzítéseket, késleltetéseket, 450 MHz-nél minden esetben megállt a tudomány mindkét lapnál. Ebből is arra következtetünk, hogy a párhuzamosan fejlesztett BIOS-ok éppen ezen a szinten tartanak.

MSI P45-ös alaplap Core 2 Duo E6750-nel 450 MHz-es FSB-vel...

Azért nincs semmi sem veszve, az MSI továbbra is rendszeresen küldi az újabb és újabb verziókat. Tesztünk befejezése után néhány nappal pedig nem egy BIOS, hanem egy hitelesített CPU-Z link érkezett, amelyen fantasztikus 644 MHz-es FSB-vel szerepelt az MSI P45D3 Platinum egy Core 2 Duo E8400-as processzor és Corsair DDR3 memória társaságában. Bízunk benne, hogy az MSI augusztusi nemzetközi tuningversenyén még nagyobb számokat ér el a mezőny.

...akárcsak Core 2 QX9650-nel

Értékelés

Első Intel P45-ös tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, ígéretes az Intel utolsó FSB-s, középkategóriás chipkészlete. Végre a nagyobbik processzorgyártó is rászánta magát, hogy csökkentse az északi híd csíkszélességét, de már az archaikus, 130 nm-es délivel is illene kezdeni valamit. Új tulajdonságok és teljesítmény terén pontosan azt kaptuk, amire számítottunk. Funkcionalitásban a P45-öt felhozták a csúcsmodell X48 szintjére – pontosabban egy kicsit alá –, és automata beállításokon ugyanazt produkálja, mint a nagyfiú. Újdonságról lévén szó a BIOS-szal és tuninggal kapcsolatos tapasztalatok még nem olyan széleskörűek, mint a P35-nél, de úgy érezzük, a stafétát átvevő P45 is jól beválik majd, viszont aki már rendelkezik P35-ös lappal, annak teljesen fölösleges lényegében csak a PCI Express 2.0 miatt váltania.

Mai tesztalanyaink közül az Asus lapjai voltak szimpatikusabbak számunkra. Az elmúlt hetek BIOS-os fejlődése nagyszerűen mutatja a gyártó elszántságát és hozzáértését. A kezdeti, nem túl fényes maximális FSB után most már a DDR2-es P5Q Deluxe és DDR3-as P5Q3 Deluxe is nagyon szép eredményeket produkál. Dicséretet érdemel az EPU energiagazdálkodási rendszer is, mely lényegesen csökkenti kisebb terhelésnél a fogyasztást. Igaz, hogy a P45-ös chipkészletet a középkategóriába szánják, a két Deluxe 40 000 forint fölötti ára mégis meglehetősen borsos, de nekünk sok extrájuk és tuningpotenciáljuk miatt tetszettek. Bízunk benne, hogy a sokkal olcsóbb alap P5Q is ennyire húzható lesz.

Jól mozog az MSI is a P45-ös alaplapok vonalán. A P45D3 Deluxe annyiba kerül, mint az Asus P5Q Deluxe, és felszereltségben, valamint energiagazdálkodásban is egy szinten van vele. Kár, hogy nekünk csak 450-es FSB-ig sikerült jutnunk, de hivatalos eredmények támasztják alá, hogy FSB-ben ez az alaplap is bőven átlépheti a 600 MHz-es határt, tehát ugyanúgy tetszett minősítést érdemel, mint Asus-os ellenfelei. Jóval drágább, majdnem hatvanezer forintot kóstál a hangkártyás, vizesblokkos, GreenPower Genie-s MSI P45 Diamond zászlóshajó, ami kicsit furcsa, hiszen középkategóriás csipkészletről van szó. Szerintünk jelenlegi árával a tudásához képest túl drága.

Asus P5Q Deluxe Asus P5Q3 Deluxe WiFi-AP@n MSI P45D3 Platinum

fLeSs és rudi

Az Asus alaplapokat az Asus hazai képviselete, az MSI P45D3 Platinumot az MSI, az MSI P45 Diamondot az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.