Intel P45

Másfél hónappal ezelőtt az MSI alpesi sajtóbemutatóján már felületesen megismerkedtünk az Intel P45-ös chipkészlettel, de a gyártó elsősorban saját termékeire és megoldásaira összpontosított. A P45-ről röviden csak annyit jegyeztek meg, hogy fejlődött PCI Express-kezelésben, kisebb csíkszélességen készítik, és egy picivel továbbfejlesztett ICH10 vagy ICH10R déli híd tartozik hozzá. Tényleg csak ennyi lenne?

Bizony, a P45 teljesítmény és szolgáltatások terén sem nyújt sokkal többet, mint elődje, a P35. Legnagyobb újításaként a nagyokhoz – az X-es sorozat tagjaihoz – hasonló PCI Express 2.0 grafikus interfészét említik, bár itt nem kétszer 16, hanem csak 16 sáv áll a VGA(-k) rendelkezésére. Két Radeon CrossFire-ben hajtásakor tehát csak 8+8 PCI Express 2.0 sávon kapják az adatot, ami fele az X-esek 16+16-jának, de sokkal jobb elosztás, mint a P35 16+4-e, mely ráadásul még lassabb PCI Express 1.1 volt. Persze a történethez hozzátartozik, hogy a 16+4 sem szokott jelentős lassulást okozni. A másik, szerintünk jelentősebb újítás a gyártástechnológia fejlesztése, vagyis az előállításkor használt csíkszélesség csökkentése. A korábbi X38 és X48 északi hidakról tudjuk, hogy még 90 nm-en készültek, és minden bizonnyal a P35 is. Az új P45-öt viszont már 65 nm-es csíkszélességgel gyártják, ami minden bizonnyal alacsonyabb költséget és kisebb fogyasztást, valamint melegedést eredményez. Valószínűleg a tuningra is pozitív hatással lesz. Megmaradt viszont a 1333 MHz, mint hivatalosan támogatott legmagasabb rendszerbusz-órajel, tehát az 1600 MHz a csúcskategóriás X-ek kiváltsága maradt. Persze csak hivatalosan, hiszen tuninggal már a P35-nek sem okozott gondot ez a szám, sőt több tesztpéldányunk elérte a 2000-es rendszerbuszt, tehát az 500 MHz-es FSB-t is.

Nem sokkal lett kisebb a 65 nm-es P45 (balra), mint a P35 (jobbra)

FSB – ez az a rövidítés, amit nemsokára az Intelnél is elfelejthetünk. Minden bizonnyal a P45 lesz az utolsó (mainstream) lapkakészlet, amely a régimódi rendszerbuszos felépítéssel van megáldva, vagyis inkább megverve, ugyanis az év végén érkezik az AMD processzoraihoz hasonlóan integrált memóriavezérlővel ellátott Intel architektúra, a Nehalem. Amellett, hogy a CPU-hoz közeli memóriakezelés kisebb késleltetést eredményez, sokkal egyszerűbb szinkronizálni is. A klasszikus FSB-s felépítés hátulütője az összhang nehézkes megteremtése, ugyanis a processzor és északi híd között gyakran más órajelen és sávszélességgel zajlik a kommunikáció, mint a memória és az északi híd között, így minden CPU-memória művelet körültekintő tervezést igényel. Nagyon jól szemléltetik ennek összetettségét a modern inteles alaplapok BIOS-ai, melyekben gyakran egy tucatnyi feszültségi és eltolási opció tartozik a CPU–NB–RAM szinkronizálásához. Ha minden a terv szerint halad, év végén érkezik az FSB nélküli Nehalem, de eltart még legalább fél-egy évig, míg a P-s chipkészletek territóriumában, vagyis a középkategóriában elterjed. Nagyjából ezt az egy-másfél éves időszakot kell kitöltenie a P45-nek, amely most már nevében is illik a csúcskategóriás X48-hoz.

Történt némi változás a déli hídnál is, de ezek még jelentéktelenebbek. Az alábbi képen látszik, hogy itt külsőre minden maradt a régiben. Belül csak annyi változott, hogy az alap ICH10 megkapta az ICH9R AHCI-támogatását, tehát menet közben leválaszthatjuk vagy hozzáadatjuk SATA eszközeinket. Fejlődött, pontosabban egyszerűsödött a hálózaton keresztül ébresztés, ami valljuk be, otthoni környezetben nem valami gyakran használt tulajdonság. Az ICH10R extrája az ICH9R-hez képest, hogy közvetlenül kezeli a flashalapú Turbo Memory gyorsítást. Érdekes, hogy a déli híd PCI Express sávjai továbbra sem 2.0-sak.

ICH10R és ICH9R – kívülről teljesen, belülről majdnem teljesen egyformák

Táblázatban foglaljuk össze az Intel aktuális P-s és X-es chipkészleteinek jellemzőit:

Amint látszik, minimálisak az eltérések. Még annyit jegyeznénk meg, hogy a nyár folyamán érkezik a P43 az alsókategóriába, valamint a továbbfejlesztett integrált grafkus maggal ellátott G45, G43 és G41. A G45-öt multimédiás rendszerekbe, kisebb testvéreit elsősorban olcsó (köztük irodai) számítógépekbe szánják.

Asus P5Q Deluxe és P5Q3 Deluxe Wi-Fi AP@n

Mai tesztünkben két-két Asus és MSI alaplapot próbálunk ki Intel P45 chipkészlettel. Haladjunk ábécésorrendben, tehát kezdjünk az Asusokkal. Tesztlaborunkban két nagyon hasonló felsőkategóriás modell tette tiszteletét. Az egyik a DDR2 memóriás P5Q Deluxe, a másik a DDR3 memóriás P5Q3 Deluxe WiFi-AP@n változata volt. A két modell felszerelése bőséges, az utóbbinak csak a nevéhez toldott Wi-Fi adapterrel hosszabb az extralistája, de a DDR2-es változat is kapható ilyennel.

A két alaplap nyomtatott áramkörén is nagyjából annyi a különbség, mint amit az imént felvázoltunk. A P5Q Deluxe DDR2 memóriát, a P5Q3 Deluxe DDR3-at használ, és az utóbbi WiFi-AP@n változatára forrasztottak egy vezeték nélküli hálózati adaptert, amelynek a helye látszik a DDR2-es lapon is. Ettől eltekintve már csak a RAM és a chipkészlet áramellátása különbözik. A P5Q Deluxe-nak mindkét említett része kettő, a P5Q3-nál viszont három fázisban kap áramot.

Egyforma a processzorfoglalat, a hűtés és a bővítőkártyák helyének kialakítása, mindkét lapnál a bal felső sarokban lakik a hangkodek, melynek ugyanúgy szilárdelektrolitos kondenzátorai vannak, mint az összes többi alkatrésznek. Kissé kusza a SATA csatlakozók elrendezése. Az ICH10R déli hídhoz tartozók a 24 tűs fő tápcsatlakozó és az IDE tűsorok közé szorultak, három és még egy fölfelé néz, de kettőt 90 fokkal elforgattak, hogy az esetleg föléjük nyúló, hosszú VGA se takarja ki őket. További két, önálló vezérlős SATA került az IDE csatlakozó túloldalára. Szokásos Asus kényelmi funkció a szépen világító ki/bekapcsoló és reset gomb.

Hátulról csak annyiban különbözik a két Asus Deluxe, hogy a WiFi-AP@n-es DDR3-asnak van egy kétantennás, vezeték nélküli hálózati modulja, de ilyennel kapható a DDR2-es verzió is. Egyeseknek talán hiányozhat a második PS/2 aljzat és a soros port, de valószínűleg többen üdvözlik majd a nem kevesebb mint hat USB csatlakozót, amit ma már egyre több eszköz használ.

Még két érdekességet emelünk ki az Asus lapoknál. Az egyik az OV (Over Voltage, túlfeszültség) jumperek párosa, melyekkel a tapasztalt tuningosok az egyébként is tág CPU és északi híd feszültségi tartományokat tolhatják ki még egy kicsit. Alább, a BIOS paramétereit bemutató táblázatban szerepel, hogy ez a két kis kapcsoló milyen extrával szolgál. A másik különlegesség a fehér PCI és fekete PCI Express közé forrasztott „pendrive”, amely egy a bekapcsolást követően pillanatok alatt elérhető mini operációs rendszert – Linuxot – tartalmaz, mely webböngészővel és Skype klienssel szolgál. Az Express Gate-et korábban már bemutattuk.

Szokás szerint hatalmas, hőcsövekkel összekötött hűtése van az Asus csúcsmodelljeinek. Ezekre elsősorban komolyabb tuningnál lehet szükség, hiszen az új P45-ös északi híd elvileg kevésbé melegszik, mint elődei, ugyanis kisebb csíkszélességgel készül. Az alaplap szélén sorakozó alkatrészeket hűtő elem nem csatlakozik a többihez. Az északi híddal érintkező rész nem volt túl jól pasztázva, ezen érdemes javítani, ha húzásra kerül a sor.

Annak ellenére, hogy nagynak tűnnek – és tényleg nagyok is – az Asus alaplapok hűtései, éppen elférnek a nagyobb méretű CPU-hűtők alatt is. Képeinken a nagyok között meglehetősen vállasnak és alacsony építésűnek számító Coolink U8-120 – avagy Noctua NH-U12P – látható, amint alsó lamellái néhány milliméterrel kerülik el a hűtés felső peremét.

Érdemes egy pillantást vetni az Asus P45-ös alaplapjainak processzorfoglalat körüli részére. Itt megcsodálhatjuk a sajtóanyag szerint nem kevesebb, mint tizenhat valódi fázisú feszültséggenerátort, amely elvileg különösen stabilan látja el a processzort és a komoly tuning záloga. Fejlett energiatakarékossági funkciót is beépített az Asus, az EPU-t kicsit később részletesen tárgyaljuk.

Specifikációk: