Hirdetés

Intel Nehalem - egy újabb mérföldkő

Nehalem: mérföldkő vagy sem?

Ha a nemrégiben bemutatott Intel Atomra gondolunk, akkor a kis gépekbe szánt megoldások jutnak eszünkbe. Pedig a most bejelentett Intel Nehalem is lehetett volna "atom", csak más kontextusba helyezve: atomcsapás az AMD fejére. Mert bár ez első pillantásra talán nem látszik, az Intel ismét nagyot durrantott, és ez a megállapítás nem csak magára a processzorra érvényes, hanem a köré épülő rendszerekre is. Nehalem kódnév alatt egy olyan processzorarchitektúrát fogunk megismerni, ami a mobilprocesszoroktól kezdve a high-end szerverekig mindenhol megpróbál majd az AMD nyakára rálépni.

Hirdetés

Az Intel tikk-takk névre keresztelt taktikája mindenki számára ismert: a Pentiumok csúfos bukása után az Intel felsővezetése elhatározta, hogy többé nem kíván a másodhegedűs szerepében tetszelegni a piacon sem az eladások, sem a teljesítmény tekintetében. A páros években bemutatkozik egy új architektúra (ez a takk), a páratlan években pedig megjelenik a piacon ennek az alacsonyabb csíkszélességen gyártott változata (ez a tikk). Amikor elindult a tikk-takk "program", 2006-ban az Intel előhozakodott a Core architektúrával (Merom). 2007-ben bemutatta a Core 45 nm csíkszélességen gyártott változatát, a Penrynt. 2008-at írunk, tehát itt az idő valami újra, ez pedig a Nehalem. A Nehalem tehát nem szimplán egy geometriai "frissítés", hanem egy új fejlesztés. Azt persze az Intel sem tagadja, hogy az új generáció alapja a Core architektúra, amely – mint tudjuk – a Pentium M-ből fejlődött ki, ennek elődje pedig a Pentium 3 lehetne, ami az 1995-ös Pentium Pro jelentős átalakuláson keresztülment változata, tehát a Nehalem belsőleg igen messzire nyúlik vissza. Létező gyökerek ezek, ám igencsak távoliak.

A Core architektúra, illetve ennek 45 nm-es variánsa, a Penryn korábban már bemutatásra került, ezért a most következő felsorolásban szereplő újítások megértéséhez érdemes ezeket a korábban íródott cikkeket újra átnézni. A kérdés egyszerű: mit változtattak meg a Core-on? Azon a Core-on, ami sokak számára, ha nem is tökéletes, de gyakorlatilag bőven megfelel a mindennapi igények kielégítésére. A lista hosszú, de röviden össze lehet foglalni az alapkoncepciót: szokás szerint növelték az adott mennyiségű fogyasztásra vetített órajelenként elérhető teljesítményt. Konkrétabban, címszavakban:

  • modulárisan felépülő architektúra, ahol a komponensekből könnyedén "legózható" össze egy-egy erősebb-gyengébb CPU,
  • az egyes rendszerkomponensek összekötéséért felelős adatbuszok leváltásra kerültek, mostantól nincs már FSB,
  • integrált memóriavezérlő,
  • alaposan megváltozott a cache-hierarchia, megjelent a harmadszintű gyorsítótár,
  • újra köreinkben üdvözölhetjük az SMT-t, azaz a Hyper-Threading technológiát, amit a Pentium 4 így mégsem vitt magával a sírba,
  • dinamikusan kezelt processzormagok, programszálak, gyorsítótárak, interfészek és fogyasztás,
  • a SIMD-utasításkészletek kibővítése,

Csapjunk a közepébe, először is lássuk a futószalagot, a teljesítményt befolyásoló újításokat a front-endtől a back-endig! Az utasítások előbehívásáért felelős terület némileg megváltozott. Az előbehívó továbbra is 16 byte széles, de az elágazásbecslő javult; egyrészt az L2 elágazásbecslő színre lépése miatt (másodszintű BTB, azaz Branch Target Buffer), másrészt az RSB (Return Stack Buffer) továbbfejlesztésének köszönhetően. Ezekkel az újításokkal nem csak magának a becslésnek a pontosságán javítottak, hanem a rosszul megjósolt elágazásokból fakadó cikluskiesésekből is sikerült lefaragni; az Intel szerint ez egyszerűen a legjobb elágazásbecslő logika, ami létezik (mi mást mondanának). A macro-op fúzió is jobb lett, mint volt, ez már a JL/JNGE, JGE/JNL, JLE/JNG és JG/JNLE utasításpárokat is képes összefűzni, ráadásul működőképes 64-bites üzemmódban. (Ami zavarbaejtő, ugyanis az előbehívó szélessége változatlan, márpedig a Core 2 esetében azért vetették el a használatát, mert a prefixek miatt az előbehívó nem képes optimálisan működni.) A Core 2-ben az előbehívó után és a dekódoló előtt található a 18 utasítás tárolására képes Loop Stream Detector (végülis egy mini-cache), ami a tizennyolc x86-os utasításnál (macro-op) rövidebb (és külső szubrutinra nem mutató) ciklusok tárolásával és újravégrehajtásával gyorsítja a futást. A Nehalemben található LSD már a dekódolók után helyezkedik el, és 28 micro-op tárolására lett felkészítve (különböző mérések szerint ez kb. 20-23 x86-os utasításnak felel meg). Az a tény, hogy az LSD immár az x86-os utasítások (macro-opok) helyett a belsőleg használt RISC-szerű utasításokat (micro-op) tárolja lehetőséget ad a futószalagon előtte elhelyezkedő részegységek (elágazásbecslés, előbehívás, dekódolás) lekapcsolására, ráadásul a dekódolás lépésének kihagyásával közvetlenül áll összeköttetésben az OoO-motorral, ami szintén gyorsulást hoz magával. A Dedicated Stack Manager és a dekódolás nem változott semmit, három szimpla és egy komplex dekóder végzi a munkát (arról nem szól a fáma, hogy a szimpla dekóderek okosabbak lettek-e).


A Nehalem felépítése [+]

A dekódolást követően az utasítások (az LSD után) a ReOrder Bufferbe (ROB) kerülnek. A Nehalemben található ROB-ot 96-ról 128 bejegyzés szélességűre bővítették. Erre a Nehalemnek szüksége is van a Hyper-Threading-technológia miatt, amiről később még szó esik. A függőségek kivizsgálása után, miután elérhetővé válnak az operandusok, az utasítások a Reservation Stationbe (ütemező) kerülnek, ami szintén szélesedett, 32 helyett 36 bejegyzés tárolására képes. Az ütemező az utasításokat/operandusokat a végrehajtó egységek felé továbbítja, ezek száma változatlan a Core 2-höz képest, összesen 3 porton keresztül áramlanak át az adatok (Port 0/1/5) a három lebegőpontos, két egészszámos, illetve három SSE végrehajtó felé. Az ötös porton található végrehajtó kiegészült egy-egy lebegőpontos és integer biteltolást végző blokkal, de ezt leszámítva a végrehajtók nem változtak semmit.

A Reservation Station összesen hat porttal rendelkezik, a fentebb tárgyalt három porton felül további három (Port 2/3/4) szolgál az utasításbeolvasásra vagy kiírásra (Load, Store Address, Store Data). A parancsok végrehajtása után a végeredmény a gyorsítótárak felé veszi az irányt, az itt "feltorlódó" utasítások először a load és store gyorstárakba kerülnek, melyek szintén kiszélesítésre kerültek jórészt a Hyper-Threading-technológia bevezetése miatt: a load puffer 32-ről 48, a store puffer 20-ról 32 bejegyzés szélességűre bővült. Ami magát a futószalagot illeti, ezek a főbb újítások, de még van pár dolog, amiről említést kell tennünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Phenom II: az AMD mentőövet dob önmagának

Cikkünkből megismerhetjük az újításokat, és az új processzor teljesítményére is fény derül.

Intel: 35 W-os TDP-vel rendelkezik majd az Arrandale

A Calpella platform belépő szintű processzora a lekapcsolható külső grafikus lapkát is támogatja.

AVX kompatibilitást ígér az új generációs AMD processzor

Az SSE5 utasításkészlet névlegesen három kiterjesztésre bomlik.

Bővül az EVGA X58 chipsetes alaplapjainak választéka

Egy normál és egy MicroATX változat készül, amelyek az NVIDIA SLI rendszerét preferálják.

Előzmények

Jövőre minden szegmensben a Nehalem fog hódítani

Új processzorok és chipsetek jönnek az Inteltől.

Intel tervek és árcsökkentés

Az asztali gépekbe szánt processzorok árcsökkenése, illetve új modellek piacra kerülése is várható hamarosan.

Támogathatják az SLI-t az Intel X58 chipsetes lapok

Az NVIDIA nem teszi kötelezővé saját bridge chipjének alkalmazását, de az SLI-ért fizetni kell.