Tuning

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még tesztalanyainkban. Kísérletünk során az i5-4670K-t vettük elő, mivel a két i3 gyakorlatilag teljesen limitált ebből a szempontból. A 4670K esetében természetesen már más a helyzet, ugyanis ennél szinte csak a hűtés és az adott szilíciumlapka minősége szab határt a gigahertzeknek.

A CPU-szorzóval és -feszültséggel való játszadozásunkkal végül 4300 MHz-ig jutottunk, ami az Ivy és Sandy Bridge, de még a pár hónapja nálunk járt i7-4770K eredményéhez képest sem nevezhető túl jónak. Az alapórajelhez mért 900 MHz-es extrához 0,120 voltos plusz feszültségre volt szükség, amivel terhelés mellett 85 Celsius-fok környékén működtek a CPU-magok.

Az órajel és a feszültség együttes emelésének ellenére sem ugrott meg túlságosan a fogyasztás.

Végül a tuning hatását különböző alkalmazások alatt is megmértük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!