Retró filter
A ’90-es és korai 2000-es évek horrorjátékai a mai napig jelentős hatást gyakorolnak a játékfejlesztésre, amellett, hogy komoly nosztalgia-erővel is bírnak. A kor gépeinek technikai korlátai nem feltétlenül kizárólag leküzdendő akadályok voltak, hanem eggyé váltak a játékdesignnal és a hangulatteremtéssel – mint például a köd a Silent Hillben, vagy fix kamerák használata a Resident Evilben. Nem véletlen, hogy a SNES-nosztalgia pixelben gazdag kiaknázását követően mostanában egyre több független alkotó is ehhez az időszakhoz nyúl vissza, hajszolva – hol sikerrel, hol nem – a játékmenet és atmoszféra efféle egyensúlyát. A Fear the Spotlight sikerrel idézi meg a PlayStation-hangulatot, hogy egy rövid, de kellően nyomasztó és szórakoztató élményt kínáljon. A játék körülbelül egy éve jelent meg számítógépekre, csak azért, hogy egy hónap múlva lekerüljön a Steam kínálatából – demost kibővítve, finomhangolva és már a Blumhouse Games égisze alatt újra megjelenik, immár konzolokra is.
Hőseink Vivian és Amy, két tinilány, akik belógnak iskolájuk könyvtárába, hogy egy szellemtáblát – ouiját – elcsenve tartsanak egy szeánszt. A rituálé azonban balul sül el, és látszólag átkerülnek a múltba. A játék egyik módjában Vivvel kereshetjük Amyt: ehhez be kell járnunk a sötét épületet, ahol különféle szétszórt jegyzetek mesélnek el egy komor történetet és fedik fel egy több életet is elemésztő tűz rejtélyét. Időnként pedig összefutunk a rezidens monstrummal is, egy reflektorfény-fejű szörnyeteggel, akinek ragyogó tekintete már önmagában is képes bántani minket.
Az alkotás intenzíven – és pazarul – épít a retró atmoszférára, alacsony poligonszámú, kissé szögletes karaktermodellekkel, szemcsés képi világgal, alacsonyabb képfrissítési rátával és képcsöves TV-s filterrel – bár utóbbi állítható, hogy modernebb legyen valamennyire vagy épp kevésbé bántsa a szemünket. Minden aspektusában olyan, mint egy PS1-es túlélő horror – nem csak esztétikájában, de felépítésében és logikai feladványainak stílusában is. Ami kicsit modernebb lett, az a játékmenet: csak bujkálni lehet, küzdeni nem tudunk, így az osonás és a menekülés a túlélés eszközei, ezúttal tehát nem fogunk shotgunt szerezni és töltényeket gyűjteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!