Őstrauma
A két világháború hosszú évtizedekig kollektív traumaként élt az emberiségben, melyeket a legtöbb nemzetnek talán sikerült mára feldolgozni, továbbra is számos alkotót megihletnek, akik aztán a legkülönfélébb módokon próbálják bemutatni ezek borzalmait, nagyobb igazságok szemléltetése és tanulságok megfogalmazása céljából. Az első világháború pedig bár kevésbé érintett téma a kultúrában, az utóbbi években friss filmes adaptációt kapott Erich Maria Remarque könyve, a Nyugaton a helyzet változatlan, míg Sam Mendes 1917-je egyetlen látható vágás nélkül helyezett minket egy fiatal katona cipőjébe. Játékosi oldalról pedig természetesen nem feledkezhetünk meg a Valiant Hearts: The Great Warról, melyet valós levelek inspiráltak, de említést érdemel a Battlefield 1 egyjátékos módja is. Az egy szem független fejlesztőtől érkező Conscript szintén a nagy háború bemutatására fókuszál, azonban eddig nem látott – ám belegondolva nagyon is érthető – módon a horror stílusjegyein keresztül.
A Conscript története 1916-ban veszi kezdetét, és egy fiatal francia katona sorsát követi nyomon a franciaországi Verdunt érő német ostromok alatt, ami a háború nem csak leghosszabb, de a történelem egyik legvéresebb ütközete is volt egyben. A közel egy évig elhúzódó összecsapás több, mint 800 ezer áldozatot követelt magának – halottakat, sérülteket, és eltűnteket egyaránt – mindezek 70%-át pedig pusztító erejű tüzérségi ágyúk okozták, melyeket összesen 40-60 millió alkalommal sütöttek el a csata december 18-ai befejezte előtt. Jordan Mochi játéka a szuggesztív erejű pixel-art megvalósításával tárja elénk a háború minden terrorját és brutalitását, melyek meghatározták a lövészárkokban túlélni próbáló katonák mindennapjait. Végeláthatatlan tömegsírok között fogunk megfordulni, láthatjuk majd sorra elesni és mozdulatlanná dermedni bajtársainkat, valamint látni, hogyan őrülnek meg katonák mindkét oldalon a háború elviselhetetlen borzalmainak következményeként.
[+]
Mindezen események a Resident Evil és a Silent Hill játékokra erősen emlékeztető túlélő- és pszichológiai horror elemek segítségével kerülnek bemutatásra, így a Conscript nem csak történeti, de játékmeneti fronton is erősen épít a kiszolgáltatottság érzésére. Menteni például csak kis mennyiségben elérhető tintapatronokkal lehet az írógépeknél, az eszköztárunk limitált és jól át kell gondolnunk, hogy mit viszünk magunkkal, a tárgykészítésnek fontos szerepe van, míg a közelharci alkalmatosságok könnyen eltörnek és a lőfegyverekhez csak korlátolt mennyiségű lőszer elérhető. Emellett az ügyesen a játékmenetbe ágyazott döntési opciók kihatással vannak a játék hét végződésének valamelyikére, így többek között számít az, hogy a számunkra értékes kötszert, vagy éppen a valutaként szolgáló cigarettákat felhasználjuk-e egy bajtársunk megsegítéségre, netán a frontvonalra küldünk-e egy őrület szélén álló katonát, hogy aztán mi inkább elbújjunk egy sötét üregben, megpróbálva kivárni az ütközet végét.
[+]
Fontos kiemelni, hogy a Conscript nem dicsőíti az erőszakot, hanem érezhetően próbálja minden rezzenésével kinyilatkoztatni, mennyire szükségtelen is volt az a sok emberáldozat a 20. század derekán. A játékban helyet kapott lopakodási mechanizmussal az ellenfelek jelentős része elkerülhető, míg az általunk meggyilkolt katonák olykor képeslapokat és fotókat hagynak maguk után, így emlékeztetve minket arra, hogy minden egyenruha mögött csak egy szerencsétlen sorsú ember bújt meg, akit ugyanúgy várt haza a családja. Emellett a hat fejezet mindegyike között feltűnő visszaemlékezések megmutatják, milyen idilli és békés környezetből lett kiszakítva főszereplőnk, és testvére, Pierre, hogy aztán golyófogónak sorozzák be őket. Egyfajta tolkieni párhuzam ezen pontokon eléggé tetten érhető: az első világháborút megélt író is a vérontás hiábavalóságára próbált rávilágítani a zöld színekben pompázó Megye és a vérvörös színben izzó Mordor szembeállításával a Gyűrűk Urában.
[+]
Összegzés
Amit a Conscript végső soron kiválóan megmutat, hogy a horrorhoz – illetve egy élvezetes horrorjátékhoz – nem kell a szekrényből kibújó szörnyekkel teletűzdelni a képernyőt. Van ugyanis, hogy a való életbeli történések sokkal félelmetesebbek azoknál. Mint játék, a Conscript az elejétől a végéig élvezetes, hiszen a klausztrofób lövészárkok, kaszárnyák, alagutak, és Verdun lebombázott városának remekül dizájnolt egyvelege egy változatos és hangulatos bejárható területet eredményez, míg a harcrendszer a relatív egyszerűsége ellenére is tökéletesen képes átadni az életre-halálra menő harcok intenzitását és nyers brutalitását. Ha pedig történelmi és morális leckeként tekintünk a Conscriptre, akkor se vall kudarcot, hiszen megmutatja mindazt a pusztítást és káoszt – akár személyes drámákon, akár a környezetünk lángoktól való elenyészésén keresztül – amelyet egy hatalmas háború magával hoz. A Catchweight Studio alkotása határozottan ajánlott vétel a horrorrajongóknak és a történelem iránt érdeklődőknek.
A Conscript július 23-án jelenik meg PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, és Xbox Series konzolokra.
A Conscript legjobb vonásai:
- Hitelesen bemutatja a háború szörnyűségeit;
- jó arányban tálalt és megvalósított túlélőhorror elemek, egyedi extra ötletekkel;
- magas újrajátszhatósági faktor a játékmenet sokrétűsége, a kihívások, és az eltérő végződések miatt.
A Conscript legrosszabb vonásai:
- 60 fps-es korlát, problémák teljes képernyős és ablakos váltás között, hosszú betöltési idő;
- az első két fejezetben a játék túlságosan szűkmarkúan adogatja a valutaként szolgáló cigarettákat;
- néhány bejárható terület között elfért volna még egy-két rövidítés.
Koncz Dávid
