Egyéjszakás kaland

Ahhoz képest, hogy korábban LittleBigPlanet DLC-ket és Wonderbook-játékokat készítettek, 2015-ben a Supermassive Games megrázta magát, és egy tőlük teljesen váratlan játékkal jelentkeztek: az Until Dawn horrorjáték volt, mégpedig egy olyan, ami shotgun helyett inkább megannyi karakterének sorsát nyomta a kezünkbe. A Heavy Rain, vagy éppen a Telltale-féle Walking Dead nyomdokain haladva az elágazó, mégpedig radikálisan elágazó történetvezetésre épített a brit stúdió játéka, és ez a DualShock 4 kontroller egyedi funkcióival, no meg a tinihorrorok minden kliséjével remekül dolgozott össze. Hiába az elvárásokat túlszárnyaló eladások, az Until Dawnból mégsem vált sorozat – egy közepesnek is csak jóindulattal nevezhető VR-mellékszálat leszámítva tavaly őszig nem nagyon hallottunk a játékról. Akkor viszont rögtön egy mozifilmes feldolgozást jelentettek be, és ezt csak pár hónappal később követte a remake bemutatkozása is. Az új, PlayStation 5-re és PC-re megjelenő verzió immár Unreal 5 motorral, új tartalmakkal és kicsit módosított játékmechanikával várja a horror szerelmeseit; furcsa talán, hogy nem várták be a filmet, de így legalább a Silent Hill 2 remake mellé jut egy kevésbé búskomor horrorélmény is.

Az új Until Dawnban nyolc fiatal barátot irányíthatunk, akik a tinihorrorok jó szokása szerint arra az elhagyatott hegyi szállásra térnek vissza, ahol egy évvel korábban két társuk rejtélyes módon eltűnt. A helyzet hamarosan sötét fordulatot vesz, és ahogy a rettegés fokozatosan átjárja a csoportot, az idilli erdei kiruccanás lassan egy hátborzongató rémálommá válik. Egyetlen végigjátszás során is irányítani fogjuk mind a nyolc karaktert, és a sok sikoltozós menekülés vagy lélegzetvisszafojtott lopakodás közepette építjük vagy romboljuk kapcsolatukat. Halálközeli pillanatok tucatjaiban kell döntéseket hoznunk – olykor kifejezetten gyorsan és precízen nyomogatva a kontroller gombjait. A játék erősen épít a pillangóhatásra, tehát döntéseink a későbbiekben nem csak az érintett karakter sorsát, de bizonyos helyzetekben a többiekét is meghatározhatja, megpecsételheti. Amennyiben ügyesek vagyunk, figyelünk a részletekre és próbálunk a legvadabb szituációkban is racionális döntéseket hozni, akkor mindenki megélheti a hajnalt – viszont a hibákat és a figyelmetlenséget egy idő után elég keményen bünteti a játék, így az is előfordulhat, hogy senki sem marad életben, hogy elmesélje mi történt az éjszaka folyamán.

[+]

A felújított Until Dawn jó pár változtatást és javítást kapott. A legfontosabb és legszembetűnőbb, hogy a remake-munkát végző Ballistic Moon stúdió fejlesztői új grafikus motorra ültették át a játékot. A táj és a karakterek is sokkal kidolgozottabbá és részletgazdagabbá váltak: a hajak részletességétől kezdve a pulcsikon található bolyhokig minden gyönyörűen ki van dolgozva. A hó, a köd és a fények is zseniálisan élethűek lettek, sokszor csak megálltam és csodáltam a holdsütötte téli tájat – már amikor a helyzet engedte az efféle lazsálást. Emellett új zenék, jelenetek és tárgyak is bekerültek a játékba, hogy még teljesebb játékélményt kaphassunk – az újítások közül a legfontosabb talán a teljesen eltérő fényviszonyok között játszódó kibővített prológus lett, ami az eredetinél mélyebben mutatja be az abban szereplő karaktereket. Az irányítást és az interakciókat is újradolgozták a DualSense kontrollerekre – a haptikus visszajelzés is hatékonyan tette a dolgát, olyannyira, hogy néha a frászt hozta rám a kontroller rezgése.

Hirdetés

[+]

Az új látványvilágnak azonban megvan a maga ára is: a Sony-kiadású játékoktól merőben szokatlan módon itt nincs lehetőség grafikai mód állítására, így konzolon a játék csupán fix 30-as képfrissítéssel működik. Legalábbis elméletben, ugyanis sokszor előfordul, hogy még ezt sem képes tartani a program, így a sűrűbb jelenetekben kisebb-nagyobb akadozásokra sajnos kell számítani. A hétórányi játékidő alatt két teljes összeomlással is találkoztam, de remélhetőleg ezt, illetve a teljesítménybeli gondokat is orvosolják egy későbbi frissítésben (bár a PC-s verzió nem járt nálunk, azzal kapcsolatban is sok teljesítményproblémára panaszkodnak a játékosok.) Az irányítással is voltak kisebb gondjaim: sokszor nem úgy mozogtak a karakterek, ahogy szerintem kellett volna, néha lassan és szenvedősen fordultak meg, de olyan is volt, hogy egyszerűen úgy döntöttek, hogy inkább arccal belesétálnak a könyvespolcba vagy más tereptárgyba. Az utolsó, számomra észrevehető probléma az arcmimikákkal volt. Sokszor annyira szerencsétlenül néztek egymásra a karakterek, mintha az agyuk nem tudta volna feldolgozni a helyzetet – és ez sajnos nem hihető, sokk-közeli arcokat jelent, hanem nem-tökéletes szemmozgásokat és nem-emberi gesztusokat. Szerencsére ez azért nem általános, így akár egyedül szeretne valaki rettegni, akár társaságban szeretné kiabálva-kacagva megélni a tinik helyenként igen durva kalandjait, az adjon neki egy esélyt – az Until Dawn működött 2015-ben is, és szépen felújítva működik 2024-ben is.

Az Until Dawn új verziója PC-re és PlayStation 5-re jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Sony biztosította.

Összefoglalás

Bár az Until Dawn nem új fejezet, hanem „csak” egy felújított verziója a 2015-ös kiadásnak, képes új színben bemutatni a téli hegyoldal borzadalmait. Lenyűgöző részletességgel lett minden kidolgozva, az utolsó kifaragott totemtől egészen a lombokon átszűrődő hold fényéig. A grafikai változtatások mellett új tartalmakkal, zenékkel, hangokkal és jelenetekkel is találkozhatunk, így azoknak is tud újat mutatni, akik már játszottak korábban az eredetivel is. Tökéletes játékról itt sem beszélhetünk, hiszen a teljesítményproblémák, rendszerösszeomlások és irányítási gondok rontanak az élményen. Szerencsére a kiváló tinihorrort még ez sem tudja tönkretenni, és kiválókat lehet izgulni a gondjainkra bízott nyolc fiatal túlélésén.

Az Until Dawn Remastered legfőbb pozitívumai:

• Gyönyörű és részletes grafika;
• új tartalmak és újravágott jelenetek;
• még mindig jól dolgozik az ijesztésekkel.

Az Until Dawn Remastered legfőbb negatívumai:

• Ugráló képkockaszám;
• az arcmimikák sokszor élettelenek;
• helyenként rossz irányítás.

Balga Bence