Egy sima, egy fordított
Lassan ideje lenne egy Remedy-játéknak, ami Sam Lake multiverzumos utazásait dolgozza fel – a fejlesztőcsapat kreatív fejese egyre szívesebben írja bele magát a cég akciójátékaiba. Most például nem elég, hogy az Alan Wake II-ből szedett tánccal indította szereplését a Summer Game Fest színpadán, de nyilván találkozhatunk vele az ott bejelentett kiegészítőben is. Persze az efféle dimenzióközi kavarásra a finn stúdió rajongói alapos felkészítést kaptak a játékokban, így valószínűleg meg sem rezzen a szemük, amikor most minden korábbinál mélyebben összekavarodnak az eltérő sorozatok történetszálai és karakterei. A Night Springs DLC három rövid küldetést hoz az Alan Wake II-be, mindegyik afféle „mi lenne ha?” jellegű elmerengés a Remedy világaiban – aki minden alkalommal megállt az első részben a tévékben látható Night Springs rövidfilmeket megnézni, az nagyjából ismeri is a koncepciót.
Mivel tényleg rövidke – nálam átlagban 35 percet kitevő – epizódokról van szó, rendkívül sokat nyilván nem akarok róluk elárulni. Az első történet címe Number One Fan, és ez nem is hazudik: annak a Wake-rajongó Rose Marigoldnak a (képzeletbeli?) kalandja ez, akivel már az alapjáték során is találkoztunk. A pincérnőről itt kiderül, hogy ábrándos fantáziavilágban él, ahol nem elég, hogy kiscicákat ment és roppant mély életvezetési tanácsokat ad lelkes híveinek, de a Nagy Író is hozzá fordul, amikor bajba kerül a klinika körüli erdőségben. Rose mi mást is tehetne, amikor megérkezik hozzá a segélykiáltás – magához veszi művészmentő eszközeit, és elindul beteljesíteni sorsát. A gyakorlatban ez egy sorozatlövő shotgunt és – nem vicc! – legalább 400 patront jelent, és ebből valószínűleg mindenkinek egyértelmű, hogy kifinomult taktikák helyett itt a brutális gyakásé a főszerep. Nincsenek gyűjtögetnivalók és ellenfeleinket sem borítja leégetendő árnyékpáncél; nem, elég célozni, és hagyni, hogy a durva fegyver tegye a dolgát – mégpedig vidám rockabilly zene kíséretében.
[+]
Mivel a Night Springs három története egymáshoz éppúgy nem igazán kapcsolódik, mint az alapjátékhoz, bármilyen sorrendben elindíthatjuk őket – de mivel a listában a második helyen a North Star áll, én is azt veszem következőnek. Ez – a játékbeli stáblista alapján Alan Wake által írt – történet éles váltást jelent, hiszen ennek főszereplője most teszi először tiszteletét Bright Fallsban: Jesse Fadent, a Control hősét fogjuk itt irányítani. A DLC talán legnagyobb csalódása, hogy Jesse semmilyen felszerelést vagy képességet nem hozott magával az FBC mélyéről, hanem az Alan Wake II-ben megszokott felszereléssel operál. Egyszerű pisztoly és zseblámpa lesznek fő eszközei; és mivel előbbi itt is több száz tölténnyel, utóbbi pedig több tucat elemmel együtt kerül hozzánk, szűkölködni itt sem fogunk. Ez a fejezet azért nem ugyanarra az intenzív lövöldözésre épít: ahogy Jesse megpróbál bejutni a talán fivérét rejtő raktérépületbe, a kicsit átszínezett vidámparkban több egyszerű logikai feladatot is meg kell oldania.
[+]
A harmadik mese – Time Breaker címmel – azt a Shawn Ashmore színészt teszi meg főszereplőnek, aki a Quantum Breakben a főszereplőt játszotta, az Alan Wake II-ben pedig a Sötét Helyen eltévedt sheriffet, a beszédes nevű Tim Breakert alakította. A történet elején a színészt az enyhén mániákus Sam Lake instruálja, aztán beüt a krach, és kiderül, hogy… nos, a spoilermentesség jegyében maradjunk annyiban, hogy szegény Shawn Ashmore-ra rászakad a multiverzum, és ennek köszönhetően neki is ismerős vidékeket (például az Oceanview hotel egyik emeletét) kell bejárnia, ahol cseppet sem ismerős kihívásokba és veszélyekbe ütközik. E fejezet végére teljesen elszabadul a káosz, és olyan jelenetek követik egymást, amelyeket még százévnyi találgatást követően sem tudna senki pszichedelikus szerek nélkül előre megjósolni.
[+]
Ez tehát a Night Springs: három rövid, az alapjátékhoz csak a lehető leglazábban kapcsolódó fantázia. Bár egy kicsit mindegyik másra fókuszál (az első az állandó akcióra, a második a horrorra és a kávéra, a harmadik pedig az egyre jobban elvaduló történetre), nincs bennük annyi tartalom, hogy igazán karakteressé váljanak, hogy igazán mondjanak valamit. Biztos vagyok benne, hogy a legelvakultabb rajongók a megannyi tétova, többféleképpen értelmezhető célzást találnak a Remedy eltérő sorozatokból szőtt univerzumának rejtelmeire, de aki ennyire nem mászott bele ebbe, az szerintem kicsit mindenképpen csalódni fog az inkoherens káoszban. Bizarr módon egyébként a DLC nem is vásárolható meg önmagában: a csomagot a Deluxe-verzió tartalmazza, az ősszel érkező, remélhetőleg jelentőségteljesebb második kiegészítővel, a Lake House-zal egyetemben. Szerintem érdemes várni addig, amíg kiderül, hogy az pontosan mi lesz, és annak tudatában dönteni a vásárlásról – ez a csomag így jóval kevesebbet ér, mint az első részhez készült American Nightmare kiegészítő.
Az Alan Wake II: Night Springs DLC mindazon platformokon elérhető, ahol az alapjáték is megjelent: PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series konzolokon.
Ez a DLC a Deluxe-kiadás része, külön nem megvásárolható.
Összefoglalás
Az első részben megnézhető Night Springs tévés horrorantológia mintájára készült aprócska, kaotikus fejezetek. Játékmenet terén mindegyik egy kicsit másra koncentrál, de olyan rövid mind, hogy nincs idő igazán kiélvezni egyiket sem – ráadásul a szó szerint több száz lőszer miatt kihívás se nagyon van bennük. Csak az igazi Remedy-fanatikusoknak ajánlott, ők valószínűleg imádni fogják a cég itt összeolvadó világait.
Az Alan Wake II: Night Springs DLC legfőbb pozitívumai:
- Rose önimádó fantáziája humoros;
- egy jó puzzle a harmadik fejezetben.
Az Alan Wake II: Night Springs DLC legnagyobb hiányosságai:
- Az alapjátékból átemelt helyszínek teszik ki jó 80%-át;
- szinte végtelen lőszer biztosítja, hogy nem nyújt kihívást;
- bevallottan zárójeles, alig kapcsolódó történetek;
- nincs két óra sem egy végigjátszás.
Bényi László
