Bevezető, külső, kezelhetőség
Windows operációs rendszerrel tabletet megálmodni és piacra dobni nem kicsit merész vállalkozás a mostani tabletdömping közepette; és itt ezt a bátorságot nem is a konkurens termékek nagy számára értjük, hanem az operációs rendszert illető választásra. Bár a Windows 7 fel van készítve érintőképernyők kezelésére, azért valljuk be, ez az operációs rendszer kényelmi és kezelhetőségi szempontokat vizsgálva hagy némi kívánnivalót maga után, főleg akkor, ha mindezt egy 10,1" méretű eszközön kell kivitelezni. Ha így nézzük, akkor a Dell nagy fába vágta a fejszéjét a Latitude ST táblagéppel, vagyis MID-del, hiszen az eddigi windowsos próbálkozások nem voltak olyan sikeresek a tabletpiacon, mint az Android vagy az iOS köré épített megoldások. Ráadásul a Dell az androidos eszközök medencéjében is megmártózott már, de úgy tűnik, az a víz nagyon mély és hideg volt számukra, azóta is távol maradnak tőle.
Valószínűleg a Dellnél úgy gondolják, hogy egy elterjedt operációs rendszerrel szerelt, x86 alapokon nyugvó tablettel még van keresnivalójuk az üzleti tabletek piacán, ahol különösen fontos a kompatibilitás a notebookon vagy PC-n is használt programokkal, ezáltal ezt a problémakört sikeresen kipipálták. A Latitude ST-hez ráadásul olyan x86-os hardvert választottak, ami keveset fogyaszt és képes passzív hűtéssel üzemelni, mégis képes egy teljes értékű Windows 7 Professional futtatására, ezzel pedig rengeteg problémát és kérdést egyetlen csapásra megoldottak.
Külső megjelenés
Viszont ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy mivel is van dolgunk valójában! A Dell most is egy külsőre minőségi és igényes terméket tett le az asztalra, noha papíron 816 grammos (+3G modul, ami a tesztpéldányban is benne volt) tömegével nem a legkönnyebb 10,1"-es tablet (pontos méretei: 270 x 180 x 15 mm). Cserébe viszont egy jó minőségű, puha tapintású, mégis masszív műanyagokból összerakott gépet kapunk a kezünk közé, aminek elejét Gorilla Glass védi, hátoldalát (címkeajtaját) pedig egy gumiperem a levehető, Dell logós hátlap körül.
Érdekes, hogy a hátoldal közel 3/4-e lepattintható, hiszen ennek az egyetlen gyakorlati haszna a mindennapokban, hogy a SIM kártyát itt tudjuk betenni az integrált 3G modembe, tehát ez nem tenne szükségessé ekkora terület eltávolíthatóságát; de ha már így alakult, a gyártó ide ragasztgatta a nélkülözhetetlen matricákat, így a Windows licencét is, így ezek biztosan nem fognak lekopni intenzív használat során sem (innen kapta a címkeajtó elnevezést). A hátlap mögötti csavarok eltávolítását követően a teljes hátlap leszedhető, és elérhetővé válik az akkumulátor és az mSATA SSD is, így ezek könnyedén cserélhetők akár házilag is.
A kezelőszervek nincsenek túlbonyolítva: alul a töltő csatlakozása, felül a bekapcsoló, a hangerőszabályozó és az automatikus képernyőforgatás letiltásának gombja. A bal oldalon felül még egy gomb található, aminek megnyomása a Ctrl+Alt+Del kombináció funkciójával egyenértékű; alatta 3,5 mm-es fülhallgató jack, hagyományos USB 2.0 port, kártyaolvasó, HDMI kimenet és Kensington zár sorakozik. Jobb oldalon semmi különlegeset nem találunk, legfeljebb igény szerint ide kötözhetjük az érintőceruzát, hogy még a legrázósabb helyzetekben se veszítsük el a stylust, ha kiesne a kezünkből.
Igen, a stylust, ugyanis hiába a Gorillával védett, 10,1"-es kapacitív érintőkijelző, a precízebb bevitel érdekében "tollat" is mellékel hozzá a gyártó, ami nélkül egy üzleti tabletet el sem tudnánk képzelni. Természetesen a Latitude ST elboldogul a taperolással is, de a Windows 7 esetében ez nem túl célravezető, hiszen a natív 1280x800-as felbontás mellett már igen kicsik az ikonok, ujjal szinte lehetetlen lenne eltalálni ezeket (felnagyítva pedig egyik sem túl szép látvány).
Beviteli lehetőségek, kezelhetőség
Üzleti tablet elképzelhetetlen stylus nélkül, és nem csak a Windows miatt. A Dell egy meglehetősen precíz, jó fogású műszert ad a kezünkbe, amit egy rugós szerkezet tart bent a házban, ezáltal szükség esetén nem kézzel-körömmel kell kikaparni a helyéről, hanem egyszerűen csak megnyomjuk a tetejét és kijjebb ugrik. Természetesen a "tollnak" is szüksége van tápellátásra, amit hengeres belsejébe rejtett, AAAA méretű elemmel oldottak meg. A matt fekete külsőn két gomb is helyet kapott, melyből az egyik az egér jobb gombjának kattintását helyettesíti, míg a másik a kézírásos bevitelnél a törlést valósítja meg. A kézírásos szövegbevitel egyébként csak a tollal használható normálisan, kezünkkel inkább ne is próbálkozzunk.
Apropó, kézírás és szövegbevitel: ez egy hamar megszokható funkció, és ha hajlandóak vagyunk egy kis időt rááldozni, akkor az operációs rendszer számára személyre szabottan taníthatjuk meg, hogy hogyan írjuk le az egyes betűket, ezzel növelve a bevitel hatékonyságát, ami végeredményben kevesebb gépelési hibát jelent. Természetesen szükség esetén a Latitude ST a többujjas bevitelt is támogatja, de legfeljebb négy ujjunkat tudjuk használni, és már ekkor is érezhető némi bizonytalanság, ezért inkább csak három javasolt. Az USB-s billentyűzet és az egér támogatása megoldott, így ezeket csatlakoztatva a tablet egy teljes értékű munkaállomássá változtatható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
