Hirdetés
Mennyből az ezermester angyal
Bár a farmépítős-barátkozós játékok a Harvest Moon-széria óta népszerűek, a Stardew Valley megjelenése új szintre emelte a műfaj népszerűségét. Ma jószerivel minden hónapra jut néhány új trónkövetelő, és e hullám egyik legnagyobb nyertese a Switch volt, hiszen az hibrid jellegével kényelmesebben játszhatóvá tette ezeket a könnyed, ráérős kalandokat. Az induláskor még pont a Harvest Moon mellékszálaként induló Rune Factory mára elfelejtette ezt a kapcsolatot, és önálló, saját lábán is megálló sorozattá fejlődött. A farmkezeléssel és falusi szociális hálónk szövögetésével kapcsolatos teendőink mellé a Rune Factory fantasy környezetet, RPG-elemeket és dungeonben zajló harcok ezreit pakolta – a Guardians of Azuma is pontosan erről szól, és még a korábbiaknál is sokrétűbb lett. Olyannyira, hogy elsőre talán tartalomtól és tennivalótól túlcsorduló játéknak tűnik, amelynek minden percére legalább tíz potenciális feladatot választhatunk. Szerencsére a kapkodásnak hamar vége, és a szériától megszokott amnéziás főhőssel teljesen saját ízlésünk, tempónk szerint állíthatjuk helyre a környező falvakat, és még inkább azok széttöredezett, de reménykedő közösségét.
Hősünk (általunk választott módon a lány Kaguya vagy a srác Subaru) a felvezető videóban még epikus csatát vív sárkányháton, majd az induló játékban már emlékeinek nagy részét elveszítve tér magához Tavasz Falu szentélyében. Nem kell nagyon körbenézni, hogy lássuk: itt a tavaszt rég nem látták már. A földek romokban, a növények hervadnak és a falusiak éppen a központi, masszív, a helyi istenséget szimbolizáló fát készülnek kivágni, nehogy rádőljön valakire. Hamar kiderül azonban, hogy becsapódásunk (a szentély tetején keresztül) nem volt véletlen, és repülő báránykává változott sárkánypajtásunkkal együtt talán mi helyreállíthatjuk a világ rendjét, amelyet egy rejtélyes, égi katasztrófa tett tönkre 50 évvel korábban. Ehhez két eltérő műfajban is jól kell teljesítenünk: egyrészt építenünk, gazdálkodnunk, barátkoznunk kell a faluban, másrészt pedig a felfedezés, a harc és a kincskeresés lesz a feladatunk a vadonban.
[+]
Minden Rune Factory eltérően osztja szét figyelmét a két részre osztott játékidő között, a mellékszál-sorozatban is mellékszálnak számító Guardians of Azuma pedig egyértelműen a békés teendőkre fókuszál. Ennek megfelelően a harcrendszer nem is lett különösebben mély – sőt, nem túlzás pofonegyszerűnek nevezni. Lehetőségek vannak: segítő csapattagok, fejleszthető fegyverek, isteni mágiát kínáló szent ereklyék biztosítanának extra taktikai lehetőségeket, de a nehézség és az ellenséges rutinok úgy lettek kialakítva, hogy kardunk szimpla lengetésével is könnyedén győzhetünk csaknem minden csatában, legfeljebb pár másodperccel később, mintha minden lehetőséget bevetnénk. Ez nyilván rossz hír, de mivel a Guardians of Azuma nem egy RPG, ezért ez a designkudarc nem is tudja kinyírni az élményt, legfeljebb csökkenti a harcolós részek vonzerejét. A játék igazi öröme a másik felében van, a falucskák több síkon is értelmezhető megmentésében.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
