Athlon 64 és Pentium 4
Athlon 64: miért ne?
Hirdetés
Utolsó AMD gyártotta processzorunk az Athlon 64 3200+. Az Opteron 146-hoz hasonlóan szintén 2 GHz-en üzemelő, egy HyperTransport linken keresztül a chipsethez kapcsolódó processzor már Socket 754-es foglalatba illeszkedik, nem igényel drága regiszteres ECC memóriát, és nem két-, hanem egycsatornás memóriavezérlővel rendelkezik. Ennek következtében az elérhető maximális memória-sávszélesség nem 6,4 GB/s, hanem 3,2 GB/s. Hogy ez a gyakorlatban mennyit jelent, az majd a tesztek során kiderül.
AMD kánaán...
Athlon 64-es processzorról lévén szó, sokan – joggal – tehetik fel a kérdést: minek még ezt is tuningolni? A válasz egyszerű, és bár a cikk első oldalán már bizonyos mértékig válaszoltunk, kimaradt valami. Az Athlon 64 – ahogyan az Athlon XP vagy a Pentium 4 is – egyes alkalmazástípusokban kiemelkedően teljesít, míg másokban a konkurencia gyorsabb. Az Athlon 64 esetében "lassúságról" beszélhetünk a videókódoló és a renderelő programok esetében, amelyekben az alacsonyabb órajel miatt lemaradnak a konkurenciától: itt jöhet jól az extra kraft.
Az Athlon 64 tuningja egy dologban különbözik az Opteronétól, tehát még tudunk újat felmutatni ezen a téren. Az Athlon 64 szorzója az Opteronnal ellentétben szabadon állítható, de csak és kizárólag negatív irányba. Ez az Athlon XP-M processzornál már kitárgyalt okok miatt lehet így: a processzor terheléstől függően állítja be az órajelet, teszi ezt a szorzó megváltoztatásával (Cool'n'Quiet). Ez egyetlen pozitív hatást hoz magával: az alacsonyabb szorzó mellé magasabb FSB választható. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a végső órajelet magasabb FSB-vel érhetjük el, mindez pedig – a szinkron járatás hatására – növeli a memória-sávszélességet, ami pedig, mint tudjuk, pozitívan hat a rendszer teljesítményére.
Processzorórajel előtte és utána / memóriaórajel előtte és utána
A 2 GHz-es alapórajelen járó Athlon 64 3200+ processzorunkat 2,4 GHz-ig sikerült stabilan túlhajtanunk, tettük ezt 240 MHz-es "FSB"-vel, amely szinkronban járt a memóriákkal. Ilyen és hasonló mutatványokhoz már DDR466-nál is gyorsabb memóriákra van szükség, mi a tesztre DDR550-es Corsair TwinX-et használtunk.
Pentium 4: Northwood álma
Nemrégiben hírt adtunk a NetBurst architektúra végnapjairól: az Intel a megahertzek kergetésére szakosodott processzorarchitektúrát szép lassan ki fogja vonni a forgalomból, és helyét át fogja adni az alacsonyabb órajelen is több utasítás végrehajtására képes Pentium M (P6+) architektúrának. De tesztünk szempontjából nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a még most is forgalomban lévő Northwood magos Pentium 4 processzorok rengeteg felhasználó kedvenc gépének "szívében" ott dobognak, és teszik ezt egyre gyorsabban és olcsóbban.
Intel-csendélet...
A piacon az idő előrehaladtával (nagy valószínűség szerint a gyártás felfuttatásával párhuzamosan) megjelentek kiválóan tuningolható P4-es processzorok, amelyeket kishazánkban egyszerűen csak "EE-magos" P4-nek hívnak. Az "EE-magos" az Extreme Edition-féle P4 jelöléséből fakad, nem véletlenül. Ezeknek a tuningbajnok P4-eknek a lábakkal teli oldalán a szűrőkondenzátorok mennyisége és elhelyezkedése kísértetiesen hasonlít a P4EE processzoroknál látottakhoz. Ennek miértjét nem tudjuk, azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy ezek a processzorok a félresikerült P4EE processzorok helyett látnak napvilágot, inkább steppingváltásról vagy csak egyszerű szerencséről lehet szó.
Lényeg a lényeg, ezek a 3 GHz-es processzorok 3,6-3,7 GHz-en futnak alapfeszültségen, és kis feszültségemeléssel (és szerencsével) akár 3,9-4 GHz-ig is feltornázható az órajelük. Sokan biztosan elképedve és hitetlenkedve olvassák ezeket a sorokat (a tesztek előtt mi is így álltunk hozzá), pedig ez bizony így van.
Processzorórajel előtte és utána / memóriaórajel előtte és utána
A tesztre kapott példány például 1,5 V-on (nem elírás) 3,75 GHz-re volt hajlandó stabilan felkúszni. Természetesen annak érdekében, hogy processzorunk ne szenvedjen memóriasávszélesség-hiányban, kellő alapanyagot, vagyis memóriát társítottunk a rendszerhez, és itt jön a képbe ismét a PC4400-as Corsair TwinX memóriapáros.
Felül a PC3200-es CL2-es, alul pedig a PC4400-as
A válogatott Hynix D5-ös memóriachipekre épülő modulok gyári órajele 2,75 volton 275 MHz, azaz DDR550 (PC4400). Természetesen ezek az extrém magas órajelre képes memóriák csak extrém drágán vásárolhatóak meg, de a teszt szempontjából ez most lényegtelen, hiszen minden platformból a lehetséges maximumot próbáltuk meg kihozni. Kis szerencsével egyébként mezei, DDR400-asként árult, Hynix D43-as jelölésű memóriachipekkel szerelt modulokból is kihozhatunk hasonló sebességet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
