Csúcsra járatva: tuning a negyediken

Tuningolni jó

Az órajel a PC munkaüteme és megahertzben (MHz) mérik. Egy hertz az a frekvencia, amely 1 másodperc alatt egy rezgést végez. A 8 MHz tehát azt jelenti, hogy a kvarckristály (vezérlőkvarc - órajeladó) másodpercenként 8 milliószor rezeg. Ez a rezgés határozza meg az utasítások végrehajtásának gyorsaságát. Általában véve kijelenthető, hogy minél magasabb az órajel, annál gyorsabban tud a számítógép dolgozni. Ha a rendszeróra frekvenciáját növeljük, akkor a processzor gyorsabban fogja végrehajtani az utasításokat.

MIPS (Million Instruction Per Second), 1MIPS=1000000 utasítás/másodperc

A processzor sebességét határozza meg, mennyi utasítást képes a processzor elvégezni másodpercenként.

Olvasóink egy része még biztosan emlékszik azokra az időkre, amikor a processzort az alaplapon található kis kvarcoszcillátor gyorsabbra cserélésével lehetett tuningolni. Minél nagyobb volt az oszcillátor órajele, annál gyorsabban üzemelt processzorunk is. Később megjelentek azok az alaplapok, amelyeken jumperekkel állíthattuk át a rendszerünk egyes jellemzőit, mint például az FSB-t vagy a szorzót. Napjainkban már nincs szükség jumperekre sem: minden, a tuninghoz kötődő beállítás már megtalálható az alaplap BIOS-ában.

Miért is jó tuningolni, miért tuningolunk? Egyszerű teljesítményhajhászásról vagy esetleg hobbiról van szó? Felhasználónként változik a hozzáállás és az elérni kívánt cél, de a végeredmény mindig ugyanaz: a boltban megvett X teljesítményre képes processzorunkból X+Y teljesítményt kicsiholni. A tuningról a felhasználóknak csak nagyon kis rétege hallott, ennél még kevesebb érdeklődik iránta, és csak kevesen értenek is hozzá. Talán a felsorolt érvek miatt is kevés és egyre kevesebb a tuningteszt.

Jelen tesztünkben nem a tuning hogyanjával foglalkozunk, inkább a végkimenetel érdekelt minket. Fórumunkon és más oldalak fórumain rengetegszer hangzik el a kérdés: AMD vagy Intel? Athlon XP vagy Athlon 64? Athlon 64 vagy Pentium 4? Márpedig ezek a kérdések is fontosak, hiszen minél több ember számára szeretnénk tippet adni a vásárlást illetően, ugyanis nem mindegy, mire adunk ki több soktízezer forintot.

Tesztünkben négy processzort vizsgáltunk meg tuningolhatóság szempontjából, és mértünk le a szokásos tesztprogramjainkkal. A tesztprogramokkal ellentétben a processzorok nem nevezhetőek szokásosnak...

Mobil Athlon XP

Athlon XP-M: most már nem csak a notebookba

AMD Athlon XP-M 2500+ (katt)

Első tesztpéldányunk egy Athlon XP-M processzor, amely a nevéből kikövetkeztethetően notebookprocesszornak készült. Miért is jó nekünk az, ha a gépünkben egy notebookba szánt processzor ketyeg? A mobil processzorok az asztali processzorokkal ellentétben nagyon alapos vizsgálatokon mennek keresztül, amelyeken több feltételnek meg kell felelniük. A mobil processzorok alacsonyabb feszültségen üzemelnek ugyanolyan órajelen, mint asztali megfelelőjük, hiszen a notebookok esetében fontos szempont a minél kisebb fogyasztás és a minél kevesebb eldisszipált hő. Miért is hasznos ez egy sima otthoni PC-t felhasználónak? Természetesen egy olyan felhasználó számára, aki nem tuningol, nincs jelentősége ezeknek a tulajdonságoknak. Ellenben a tuningos júzerek sejthetik egy ilyen processzor válogatásának áldásos hatásait.

Ha az eddigiek alapján még nem lenne elég vonzó alternatíva egy Athlon XP-M processzor, akkor további jó hírekkel szolgálhatunk: a mobil Athlon XP processzorok 100%-ig szorzózármentesek, tehát szorzójuk szabadon állítható. Erre a PowerNow! technológia miatt van szükség, hiszen a notebook a terheléstől függően állítja be a processzor órajelét, ezt pedig a szorzó változtatásával éri el (ahogyan az Athlon 64 esetében a Cool'n'Quiet).

A tesztre kapott processzor egy 2500+ jelölésű, AQYHA steppinges Athlon XP-M, amelyet 2004. 10. hetében gyártottak, valós órajele 1833 MHz, 166 MHz-es FSB-vel rendelkezik, gyári alapfeszültsége 1,45 V, és maximálisan 45 wattot fogyaszt. Az összevethetőség kedvéért érdemes tudni, hogy ennek a processzornak az asztali változata 1,65 V-ot igényel, és 68 wattot fogyaszt. Az L1 gyorsítótár mérete az asztali változathoz hasonlóan 64 + 64 KB adat és utasításcache, míg az L2 cache mérete 512 KB, tehát ez a processzor lényegében egy mobil Barton.

A gyakorlat

Mivel Magyarországon a mobil Athlon XP processzorok szinte beszerezhetetlenek, ezért elsősorban a külföldi tesztek és fórumhozzászólások alapján alakítottunk ki óriási elvárásokat a processzor tuningpotenciáljával kapcsolatban: egyes szerencséseknek akár 2700 MHz-ig is sikerült mobil Athlon XP processzorukat felhúzniuk léghűtéssel! Ez a szó nagyon fontos, hiszen víz- vagy más, komolyabb hűtéssel (kompresszor, folyékony nitrogén) ez a sebesség nem ad okot csodálkozásra. A processzor az egyik legjobb tuningdeszkát kapta maga alá a Gigabyte 7NNXP személyében. A 7NNXP a processzor feszültségét 1,9V-ig engedi emelni, ez léghűtéssel talán még kicsit sok is, de ebben a kérdésben sem bíztunk semmit a véletlenre, és a már korábban bemutatott Gigabyte-léghűtőt vettük elő: felcsavartuk a fordulatszámot csutkára, hogy még véletlenül se legyen probléma a tesztek során a melegedés.

Processzorórajel előtte és utána /memóriaórajel előtte és utána

A feszültséggel nem kísérleteztünk túl sokat, így azonnal 1,9 V-ra lőttük be, a processzort pedig egészen 2570 MHz-ig tuningoltuk! Miután tudjuk, hogy egy mezei Bartonnal a 2300-2400 MHz is csak a szerencsések számára adatik meg (léghűtéssel), ezért a 2570 MHz-et látván (és tesztelvén) elégedetten dőltünk hátra. Ezt az órajelet a processzor tökéletes magabiztossággal és stabilitással viselte az egy napig tartó stresszelés során. Sajnos az alaplap FSB-tuning tekintetében nem alakított nagyot, "mindössze" 210 MHz-ig volt hajlandó stabilan működni, ezért a legmagasabb órajelet (legideálisabb választás) 12,5 x 205 MHz-en értük el.

Mit is mondhatnánk még így a tesztek előtt? A mezei Athlon XP 'Barton' áránál némileg drágábban (körülbelül plusz 10 000 Ft, ha Ausztriából hozatjuk be) kapunk a pénzünkért egy kisebb fogyasztású, szorzólockmentes és minden bizonnyal nagyon jól tuningolható processzort, igazi minőségi választás. Az processzornak az ára mellett egyetlen negatívuma említhető még, hogy egyes alaplapok nem ismerik fel ezt a típust, persze ez később megváltozhat egy BIOS-frissítés kiadásával.

Opteron 146

Opteron 146: Athlon 64 FX harmadáron?

Mint az korábbi tesztünkből már ismeretes, az AMD az extrém teljesítményt igénylők számára extrém drágán külön processzortípust forgalmaz Athlon 64 FX márkanéven. A Socket 940-es Athlon 64 FX az Athlon 64-től a kétcsatornás memóriavezérlő meglétében és az igényelt memóriatípusban különbözik (unbuffered, illetve regiszteres ECC-s). Tesztünkből az is kiderül, hogy az Athlon 64 FX lényegében egy egyprocesszoros munkaállomásokba szánt, koherens HyperTransport linket nélkülöző Opteron 1xx-es sorozatú processzor. Miért is jó ez nekünk? Azok számára, akik az Athlon 64 teljesítményét kevésnek ítélik meg, de kerülik a Pentium 4-et, viszont az Athlon 64 FX-et drágállják, az Opteron is alternatíva lehet.

AMD Opteron 146 (katt)

Az Opteron 146 egy 2 GHz órajelű, egyprocesszoros munkaállomásokba és szerverekbe szánt, kétcsatornás DDR400-as memóriavezérlővel ellátott, K8 architektúrára épülő chip 105,9 millió tranzisztorral és 193 mm²-es magmérettel. Szerverprocesszorról lévén szó, a regiszteres ECC memóriák használata kötelező. Miben is különbözik ettől egy Athlon 64 FX? Mindössze az órajelében. Az Athlon 64 FX-51 2,2 GHz-en, míg az FX-53 2,4 GHz-en jár, és sokkalta drágább. Az Opteron 146 Magyarországon is beszerezhető (kb. 90 000 forintért), ám külföldről (akár Ausztriából) ennél olcsóbban (kb. 80 000 forintért) is hozzájuthatunk. Összehasonlításul: egy Athlon 64 FX-51 200 000 forintba (ha nem többe) kerül, és mindössze 200 MHz-cel gyorsabb. No de, ez a processzor miben nyújt többet, mint egy szintén 2 GHz-en üzemelő Athlon 64 3200+? Tesztünkből ez is kiderül.

Socket 940 az ASUS-tól - ASUS SK8V / ASUS SK8N (katt)

Az új generációs K8 chipeket kissé máshogy kell tuningolni, mint a K7 processzorokat, ám aki ismeri az architektúrát, azok számára ez sem bonyolult. A K8 processzorok esetében nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett FSB-ről, csak egy – az alaplapon található órajelgenerátor által – a HyperTransport sebességéből visszaosztott számról (ami ennek ellenére az alaplapok BIOS-ában FSB-ként szokott megjelenni). A processzor tuningolásához ezt kell növelnünk, ám mivel ez a szám lényegében a HyperTransport sebessége, ezért ennek a sebességére is külön figyelnünk kell. Szerencsére a HyperTransport szorzója a legtöbb alaplapon állítható, ezért ezt érdemes az "FSB" növelésével párhuzamosan csökkenteni, hiszen pl. 220 MHz-es "FSB" esetén a HT linksebesség már 880 MHz (már amennyiben 4x-es szorzóval számolunk), ezt pedig a korábbi (VIA K8T800, NVIDIA nForce3) chipsetek nem képesek elviselni. Emellett figyelnünk kell a processzorba integrált memóriavezérlő sebességére is. DDR400-as beállítás esetén a memória mindig az "FSB"-vel szinkronban fog járni, míg DDR333, DDR266 vagy DDR200-ra állítva aszinkron, a beállításnak megfelelően arányosan alacsonyabb órajelen.

2x512 MB OCZ PC3500 EL ECC Reg. (katt)

A 146-os Opteron tehát akár nevezhető Athlon 64 FX-49-nek is, hiszen az FX-51-től mindössze a 200 MHz-cel alacsonyabb órajele különbözteti meg. A teszt során a jelenleg elérhető legjobb alaplapot használtuk fel, az ASUS SK8V-t, amely a VIA K8T800 chipsetre épül. Ugyan kipróbáltuk az ASUS SK8N-t (NVIDIA nForce3 150 Pro) is, a legjobb tuningeredményt a VIA-s lappal értük el. A 2004 második hetében gyártott, CAAKC steppinges, gyárilag 2 GHz-es processzort 2330 MHz-ig sikerült stabilan túlhajtanunk. A rendszer ugyan elketyegett még 2,4 GHz-en is, azonban a Specviewperf teszt már az első alkalommal lefagyott.

Processzorórajel előtte és utána /memóriaórajel előtte és utána

Mivel DDR466-os regiszteres ECC-s memóriát nem lehet kapni (és nem is ezt kaptunk tesztelésre), ezért a memória órajelét DDR333-as beállítással 194 MHz-re lőttük be (illetve a processzor lőtte be így magának). OCZ ide vagy oda, 233 MHz-et szinkron beállítással sajnos ezek a memóriák sem bírtak ki, elvégre az alacsony késleltetésre lettek kihegyezve (217 MHz-en CL 2-3-2-5), nem pedig a magas órajelekre.

A 2,33 GHz-re tuningolt Opteron az órajel alapján egy Athlon 64 FX-52 processzornak felelne meg, bár ilyen nem létezik. Teljesítményére felettébb kíváncsiak vagyunk, sejthetően nem szövegszerkesztésre találták ki...

Athlon 64 és Pentium 4

Athlon 64: miért ne?

Utolsó AMD gyártotta processzorunk az Athlon 64 3200+. Az Opteron 146-hoz hasonlóan szintén 2 GHz-en üzemelő, egy HyperTransport linken keresztül a chipsethez kapcsolódó processzor már Socket 754-es foglalatba illeszkedik, nem igényel drága regiszteres ECC memóriát, és nem két-, hanem egycsatornás memóriavezérlővel rendelkezik. Ennek következtében az elérhető maximális memória-sávszélesség nem 6,4 GB/s, hanem 3,2 GB/s. Hogy ez a gyakorlatban mennyit jelent, az majd a tesztek során kiderül.

AMD kánaán...

Athlon 64-es processzorról lévén szó, sokan – joggal – tehetik fel a kérdést: minek még ezt is tuningolni? A válasz egyszerű, és bár a cikk első oldalán már bizonyos mértékig válaszoltunk, kimaradt valami. Az Athlon 64 – ahogyan az Athlon XP vagy a Pentium 4 is – egyes alkalmazástípusokban kiemelkedően teljesít, míg másokban a konkurencia gyorsabb. Az Athlon 64 esetében "lassúságról" beszélhetünk a videókódoló és a renderelő programok esetében, amelyekben az alacsonyabb órajel miatt lemaradnak a konkurenciától: itt jöhet jól az extra kraft.

Az Athlon 64 tuningja egy dologban különbözik az Opteronétól, tehát még tudunk újat felmutatni ezen a téren. Az Athlon 64 szorzója az Opteronnal ellentétben szabadon állítható, de csak és kizárólag negatív irányba. Ez az Athlon XP-M processzornál már kitárgyalt okok miatt lehet így: a processzor terheléstől függően állítja be az órajelet, teszi ezt a szorzó megváltoztatásával (Cool'n'Quiet). Ez egyetlen pozitív hatást hoz magával: az alacsonyabb szorzó mellé magasabb FSB választható. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a végső órajelet magasabb FSB-vel érhetjük el, mindez pedig – a szinkron járatás hatására – növeli a memória-sávszélességet, ami pedig, mint tudjuk, pozitívan hat a rendszer teljesítményére.

Processzorórajel előtte és utána / memóriaórajel előtte és utána

A 2 GHz-es alapórajelen járó Athlon 64 3200+ processzorunkat 2,4 GHz-ig sikerült stabilan túlhajtanunk, tettük ezt 240 MHz-es "FSB"-vel, amely szinkronban járt a memóriákkal. Ilyen és hasonló mutatványokhoz már DDR466-nál is gyorsabb memóriákra van szükség, mi a tesztre DDR550-es Corsair TwinX-et használtunk.

Pentium 4: Northwood álma

Nemrégiben hírt adtunk a NetBurst architektúra végnapjairól: az Intel a megahertzek kergetésére szakosodott processzorarchitektúrát szép lassan ki fogja vonni a forgalomból, és helyét át fogja adni az alacsonyabb órajelen is több utasítás végrehajtására képes Pentium M (P6+) architektúrának. De tesztünk szempontjából nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a még most is forgalomban lévő Northwood magos Pentium 4 processzorok rengeteg felhasználó kedvenc gépének "szívében" ott dobognak, és teszik ezt egyre gyorsabban és olcsóbban.

Intel-csendélet...

A piacon az idő előrehaladtával (nagy valószínűség szerint a gyártás felfuttatásával párhuzamosan) megjelentek kiválóan tuningolható P4-es processzorok, amelyeket kishazánkban egyszerűen csak "EE-magos" P4-nek hívnak. Az "EE-magos" az Extreme Edition-féle P4 jelöléséből fakad, nem véletlenül. Ezeknek a tuningbajnok P4-eknek a lábakkal teli oldalán a szűrőkondenzátorok mennyisége és elhelyezkedése kísértetiesen hasonlít a P4EE processzoroknál látottakhoz. Ennek miértjét nem tudjuk, azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy ezek a processzorok a félresikerült P4EE processzorok helyett látnak napvilágot, inkább steppingváltásról vagy csak egyszerű szerencséről lehet szó.

Lényeg a lényeg, ezek a 3 GHz-es processzorok 3,6-3,7 GHz-en futnak alapfeszültségen, és kis feszültségemeléssel (és szerencsével) akár 3,9-4 GHz-ig is feltornázható az órajelük. Sokan biztosan elképedve és hitetlenkedve olvassák ezeket a sorokat (a tesztek előtt mi is így álltunk hozzá), pedig ez bizony így van.

Processzorórajel előtte és utána / memóriaórajel előtte és utána

A tesztre kapott példány például 1,5 V-on (nem elírás) 3,75 GHz-re volt hajlandó stabilan felkúszni. Természetesen annak érdekében, hogy processzorunk ne szenvedjen memóriasávszélesség-hiányban, kellő alapanyagot, vagyis memóriát társítottunk a rendszerhez, és itt jön a képbe ismét a PC4400-as Corsair TwinX memóriapáros.

Felül a PC3200-es CL2-es, alul pedig a PC4400-as

A válogatott Hynix D5-ös memóriachipekre épülő modulok gyári órajele 2,75 volton 275 MHz, azaz DDR550 (PC4400). Természetesen ezek az extrém magas órajelre képes memóriák csak extrém drágán vásárolhatóak meg, de a teszt szempontjából ez most lényegtelen, hiszen minden platformból a lehetséges maximumot próbáltuk meg kihozni. Kis szerencsével egyébként mezei, DDR400-asként árult, Hynix D43-as jelölésű memóriachipekkel szerelt modulokból is kihozhatunk hasonló sebességet.

Tesztkonfigurációk

Tesztprogramok

• Szintetikus benchmarkok

  • Everest v1.10

  • Sandra 2004

  • Sciencemark v2.0

• Tömörítés

  • WinACE v2.5

  • WinRAR v3.3

  • 7-Zip v3.13

• Konvertálás-kódolás

  • MainConcept MPEG Encoder v1.4.1

  • XMpeg v5.03 és DivX 5.1.1

  • Windows Media Encoder 9

  • OGGEnc v1.0.1

• Renderelés

  • Discreet 3ds max 6

  • NewTek Lightwave 3D 7.5

  • Cinebench 2003

  • Pov-Ray v3.5

• Professzionális grafikus alkalmazások

  • Specviewperf v7.1

• Játékok

  • Quake III Arena v1.32

  • Wolfenstein Enemy Territory

  • Unreal Tournament 2003 v2225

  • Splinter Cell v1.02B

  • Tomb Raider: Angel of Darkness v49

  • Halo Combat Evolved v1.04

  • FutureMark 3DMark2001SE B330

• Egyéb

  • Photoshop 7.0.1

  • SETI@home v3.08

Tesztkonfigurációk

• AMD Athlon XP-M konfig

  • Processzor alapon: AMD Athlon XP-M 2500+@3200+ (11x200)

  • Memória: Corsair XMS CMX512-3200C2PT, 200 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Processzor tuningolva: AMD Athlon XP-M 2500+@2570 MHz (12,5x205)

  • Memória: Corsair XMS CMX512-3200C2PT, 205 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Alaplap: Gigabyte 7NNXP (nForce2 Ultra 400)

  • Chipset driver: NVIDIA Unified driver 4.24

• AMD Athlon 64 konfig

  • Processzor alapon: AMD Athlon 64 3200+ (10x200, 1 MB L2 cache)

  • Memória: Corsair XMS CMX512-3200C2PT, 200 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Processzor tuningolva: AMD Athlon 64 3200+@2400 MHz (10x240)

  • Memória: Corsair TwinX CMX512-4400, 240 MHz-en 3-4-4-7-es időzítésekkel

  • Alaplap: MSI K8T Neo-FIS2R (VIA K8T800)

  • Chipset driver: VIA Hyperion 4.51

• AMD Opteron konfig

  • Processzor alapon: AMD Opteron 146 (10x200, 1 MB L2 cache)

  • Memória: OCZ PC3500 EL ECC Reg., 200 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Processzor tuningolva: AMD Opteron 146@2330 MHz (10x233)

  • Memória: OCZ PC3500 EL ECC Reg., 194 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Alaplap: ASUS SK8V (VIA K8T800)

  • Chipset driver: VIA Hyperion 4.51

• Intel Pentium 4 konfig

  • Processzor alapon: Intel Pentium 4 3 GHz (15x200, 512 KB L2 cache)

  • Memória: Corsair XMS CMX512-3200C2PT, 200 MHz-en 2-3-2-5-ös időzítésekkel

  • Processzor tuningolva: Intel Pentium 4 3 GHz @ 3,75 GHz (15x250)

  • Memória: Corsair TwinX CMX512-4400, 250 MHz-en 3-4-4-7-es időzítésekkel

  • Alaplap: ABIT IC7 (Intel 875P 'Canterwood')

  • Chipset driver: Intel INF Update 5.1.1.1002

• Közös összetevők

  • Videokártya: Gecube ATI Radeon 9800 Pro 128 MB (400/350 MHz)

  • Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

  • Operációs rendszer: Windows XP Professional Service Pack 1 + DirectX 9.0b SE

  • Videokártya driver: ATI Catalyst 4.1

Szintetikus tesztek

Memória-sávszélesség

Elsőként lássuk a rendszerek memória-sávszélességét, amely alapvetően meghatározza a későbbi tesztekben elért eredményeket. Az Athlon 64 gyengének tűnő eredménye betudható a processzorba integrált egycsatornás memóriavezérlőnek, ám ahogyan ez látható, a maximálisan elérhető 3200 MB/s-os sávszélességet így is szinte 100%-osan kihasználja a processzor. Athlon 64 esetén a 240 MHz-en szinkronban járatott memória nagyon minimális sávszélességtöbbletet eredményez. Az Opteron az Athlon 64-gyel ellentétben már kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkezik, aminek a grafikonok szerint meg is van a maga áldásos hatása. Ahogyan ez a cikkből korábban már kiderült, az Opteron a teljesítményét tekintve csak ebben az egy tulajdonságában különbözik az Athlon 64-től. Vajon ez mennyire fogja befolyásolni a két processzor közötti eredményeket a későbbi tesztek során? Hamarosan kiderül...

Az Athlon XP platform esetében már korábbról tudjuk, hogy a kétcsatornás memóriavezérlővel felvértezett chipsetektől jelentős előnyt nem várhatunk, a processzor felépítéséből adódóan (200 MHz FSB, és EV6 busz) ez a feature nem jár plusz sebességnövekedéssel. A Pentium 4 esetében viszont ennek az ellenkezőjéről számolhatunk be. A NetBurst architektúra számára a négyszerezett – quad pumped – 200 MHz-es FSB-hez ez a legideálisabb memóriasebesség (persze ideális lenne akár a 400 MHz-en járó DDR800-as memória is, azonban ilyen még nem létezik).

Szintetikus processzorsebesség-mérés

A ScienceMark egy szintetikus tesztprogram, amely MMX-, SSE-, SSE2-, 3DNow!- és Hyper-Threading-optimalizációval rendelkezik – nem véletlenül került tesztprogramjaink közé. A Molecular Dynamics benchmark különböző anyagok termodinamikai magatartásának szimulálására szolgál, és dinamikus molekuláris szimulációt végez el 216 darab argonatommal. Az egyes tesztek részletes leírása itt olvasható. Az alapjáraton elért eredmények közül talán kiemelendő az Athlon XP első helye. A Pentium 4 utolsó helye az AMD-processzorok modellszámozását figyelembe véve nem meglepő. A tuningolt eredmények között meglepetésként hat az Athlon 64 első helye, hiszen alapon járatva az Athlon XP győzött, míg tuningolva is 160 MHz az Athlon XP előnye. A Pentium 4 itt még mindig az utolsó helyen áll.

A Primordia a periódusos rendszer bármelyik atomja elektronjainak mozgását képes kiszámolni. Ebben a tesztben alapon járatva ismét az Athlon XP a nyerő, köszönhetően a K8-as processzorokkal szemben felmutatott 200 MHz-es sebességelőnyének. A Pentium 4 ebben a tesztben is az utolsó helyen végez. Tuningolva már más a helyzet, hiszen a grafikonon az látható, hogy az Athlon XP 2560 MHz-en olyan gyors, mint az Athlon 64 2400 MHz-en, illetve az Opteron 2330 MHz-en és a Pentium 4 3750 MHz-en, a különbség a négy processzor között mindössze 2 másodperc. Mindenesetre érdekes látni ezt a kontrasztot ha már a megahertzekről szól tesztünk.

Tömörítés, konvertálás

Tömörítés

Lássuk az első valós teszteket, amelyek a tömörítés során nyújtott teljesítményt mutatják. Nap, mint nap szoktuk adatainkat archiválni, és sok-sok GB-nyi anyag esetén már nem mindegy, hogy 10 vagy 15 perc alatt végez a gép a számolással. A WinACE és a WinRAR esetében egyértelműen kijelenthető, hogy az Athlon 64-es processzorok viszik a pálmát, míg a 7-Zip esetében (amely nem ugyanaz, mint a WinZIP, ez utóbbi tömörítő algoritmusa ugyanis a WinRAR-ra épül) a Pentium 4 a nyerő, de csak tuningolva. 7-Zip alatt alapon járatva a P4 3 GHz-en azonos sebességű az Athlon 64 3200+-szal. Az Athlon XP sajnos mindhárom tesztben leszerepel.

Konvertálás-kódolás

Következzenek a konvertáló programok! Alapon járatva – és tuningolva is – az Athlon XP ismét csak az utolsó helyeket tudja megszerezni magának. Amíg a Mainconcept MPEG Encoder esetében az Athlon 64-es processzorok szépen szerepelnek (hiszen az első helyen végeznek), addig a DivX- és WMV-konverzió esetében az Pentium 4 előnye egyértelmű és behozhatatlan. Például az XMpeg esetében érdekes látni, hogy a 3 GHz-es P4 hasonló teljesítményt nyújt, mint az Athlon 64, amely 2400 MHz-en jár, és az Opteron, amely 2330 MHz-en jár, tuningolva pedig 27 másodpercet ver rájuk. A WME9 esetében is hasonló a helyzet, csak ebben a tesztben már "könnyed" 49 másodpercet ver az AMD-processzorokra.

A WAV-ból OGG-á konvertálás esetében is a Pentium 4 a győztes, igaz, előnye nem olyan látványos, mint a videókódoló programok esetében.

Renderelés

Sokak elsőszámú szempontjaként következzen a 3ds max és a Lightwave. A 3ds max esetében három különböző plugint is kipróbáltunk, hiszen a végső eredmény ezek használatától függ. Ha visszatekintünk korábbi, P4-es processzorokat is bemutató tesztjeinkre, akkor már nem is ér minket meglepetésként, hogy a Pentium 4 3ds max alatt szintén egyértelmű fölényben van már alapon járatva is. 3 GHz-en a P4 úgy szerepel, mint a többi processzor tuningolva, míg tuningolva könnyedén veri őket.

Lightwave-ben is hasonló a helyzet, igaz, első tesztünkben a P4 még az utolsó helyen áll, azonban tuningolva már a második helyre zárkózik fel. Második Lightwave-tesztünkben a P4 már alapon olyan gyors, mint egy 2330 MHz-es Opteron, míg tuningolva 28 másodperccel előzi meg a 2400 MHz-re tuningolt Athlon 64-et.

A Cinebench 2003 egy ingyenes benchmark, amely a CINEMA 4D R8 szoftverre épül. A program egy képet renderel le, a lefutott teszt idejét vagy pontszámát lehet feljegyezni. Mi ezúttal a pontszámot jegyeztük fel, ez ugyanis megmutatja azt is, hogy processzorunk hogyan teljesít egy 1 GHz-es Pentium III-hoz képest (100 pont = 1 GHz-es Pentium III). A Pentium 4 ismét egyértelműen az első, még alapon járatva is gyorsabb a többi tuningolt processzornál, köszönhetően a Hyper-Threadingnek. Az AMD-processzorok között alapjáraton mindenesetre meglehetősen szoros verseny alakul ki, majd tuningolva az Athlon 64 tud csak kicsit elszakadni a többiektől.

A POV-Ray a mostanság használatos ray-tracing renderprogramok "elődje", azonban már használja az SSE és SSE2 utasításkészletet, a Hyper-Threadinget viszont nem támogatja. Ez meglátszik az eredményeken is, ugyanis ebben a tesztben egyértelműen az AMD-processzorok a favoritok.

A Specviewperf grafikus számításokat szimulál, amelyeket különböző professzionális designer, modellező és mérnöki alkalmazások generálnak.

• 3dsmax-02: a SPECapc-n alapul, amelyet OpenGL driverrel 3ds max 3.1-re konfiguráltak

• drv-09: az Intergraph DesignReview modellező csomagjára épül, 5 különböző tesztből épül fel

• dx-08: az IBM Data Explorer alkalmazására épül, 10 különböző teszt

• light-06: a Discreet Lightscape radiosity alkalmazására épül 4 különböző teszttel

• proe-02: a SPECapc for Pro/ENGINEER 2001 alkalmazásra épül, két modellt mér le három módban: shaded (árnyékos), wireframe és hidden-line removal (HLR)

• ugs-03: a SPECapc for Unigraphics V17-re épül, a program egy 2,1 millió háromszögből álló motor modelljét manipulálja

Ezek az alkalmazástípusok tipikusan nagy adatcsomagok renderelésére szolgálnak. Mind a hat teszt relatíve high-end alkalmazásokat reprezentál. Annak ellenére, hogy a program nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, a Pentium 4 egyet kivéve minden tesztben a leggyorsabb, legalábbis tuningolva. Alapon járatva a legtöbb tesztben az Opteron 146-tal áll egy szinten. Az Athlon 64 itt nem remekel, míg az Athlon XP szintén nem.

Játékok

Következzenek a játékok, amelyek egy processzor kiválasztásánál szintén fontos szempontként szerepelnek. Elsőként az OpenGL API-ra épülő Quake 3-at és ennek felújított motorjára épülő Wolfensteint vettük elő. Quake 3 alatt használtuk az SSE utasításkészletet kihasználó DLL-gyűjteményt, ezért nem meglepő, hogy az Athlon 64 és az Opteron processzor a nyerő. A Pentium 4 minden felbontásban az előbbi mögött jár. Az Athlon XP alapon járatva ismét az utolsó, míg tuningolva már megelőzi az alapon járatott Pentium 4-et. Wolf alatt már nincs SSE-optimalizációt tartalmazó DLL-gyűjtemény, ezért tuningolva a Pentium 4 is szépen felkapaszkodik az Athlon 64 és az Opteron mellé. Az Athlon XP alapon járatva ismét az utolsó helyen áll, míg tuningolva épphogy sikerül beérnie az alapon járatott Athlon 64 és Pentium 4 processzorokat, de az Opteront már nem.

Ha visszalapozunk a render-tesztekhez, akkor láthatjuk, hogy az Athlon 64 és Opteron processzorok tuningolva voltak egy szinten az alapon járatott Pentium 4 processzorral. A DirectX 8-as játékok esetében megfordul a kocka. UT2003-ban a Pentium 4 3750 MHz-en tud csak olyan gyors lenni, mint az Athlon 64 3200+ és az Opteron 146 (mindkét processzor 2 GHz-en jár!). Alapon járatva és tuningolva is a Pentium 4 és az Athlon XP az utolsó. Az Athlon 64 2400 MHz-en itt utolérhetetlennek tűnik.

A DirectX 9-es játékok esetében is folytatódik a tendencia, és az Athlon 64 illetve az Opteron processzorok behozhatatlannak tűnő előnnyel rendelkeznek. A Pentium 4 ismét csak tuningolva képes felvenni a versenyt az AMD K8-as processzoraival. Az Athlon XP TRAoD-ban minden esetben gyorsabb a Pentium 4-nél, míg Halo alatt már elmaradozik mögötte.

A 3DMark2001 pontszámgyűjtői számára van egy rossz hírünk: a Radeon 9800 Pro ezekkel a processzorokkal már kifullad, tehát eljött az idő egy GeForce 6800-as vagy Radeon X800-as kártya beszerzésére. :)

Photoshop, SETI

Gondoltunk a Photoshopot gyakran használó olvasókra is. A Photoshopban egy PS7Bench nevű actiont futtattunk le, és a rengeteg szűrővel megrakott szkript lefutásához szükséges időt jegyeztük fel. A Photoshop szintén egy érdekes jószág, ugyanis nem maga a program, hanem a különböző szűrők támogatják a Hyper-Threading technológiát (míg a program maga támogatja az SSE és SSE2-t is). Az action számos Radial Blur, Polar Coordinates, Watercolor és Pointillize szűrőt tartalmaz. Annak ellenére, hogy a Photoshop-felhasználóknak Pentium 4-es konfigot szoktak ajánlani, az action a tuningolt Athlon XP processzorral fejeződött be a leghamarabb. Ebben a tesztben meglepő módon az Athlon 64 nagyon lemaradt.

Végül pedig SETI-ben egy csomag kiszámításának idejét jegyeztük fel, türelmetlenségünknek hála a csomag teljes kiszámolását nem vártuk végig, hanem 12,46%-nál abbahagytuk a stopperolást. SETI alatt alapjáraton az Opteron győzedelmeskedik, teszi ezt 6 másodperccel megelőzve 2560 MHz-en futó Athlon XP-t. Tuningolva az Opteron már csak a harmadik, és a Pentium 4 veszi át a vezető helyet.

Konklúzió

Konklúzió I.

Mielőtt globális ítéletet hirdetnénk, térjünk ki az Athlon 64 és az Opteron közötti különbségekre. A kérdés nem azért fontos, mert úgy gondoljuk, hogy tesztünk után minden ember majd rohan Opteront venni, hanem azért, mert az újabb, Socket 939-es Athlon 64-ek már szintén kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkeznek. Tesztünkből egyértelműen kiderült, hogy az Athlon 64-es platformon a kétcsatornás memóriavezérlő nem kecsegtet akkora teljesítménytöbblettel, mint azt első hallásra gondolnánk, vagy akár mint a Pentium 4-es platformon. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az Opteron registered ECC-s memóriával indult a küzdelemben, ami az unbuffered memóriánál azonos memóriaidőzítéseket feltételezve is lassabb. Az Opteron azonos órajelen alkalmazástól függően alig 1-2%-kal gyorsabb az Athlon 64-nél, sőt, vannak esetek, amikor 1-2%-kal még lassabb is. Ha ezeket az eredményeket az új tokozású Athlon 64-es processzorokra vetítjük ki, akkor első körben vegyük figyelembe, hogy az új Athlon 64-ek már fele olyan nagy másodszintű gyorsítótárral rendelkeznek (512 KB), tehát a különbség valamelyest meg fog nőni az Opteron javára, amit a kétcsatornás memóriavezérlő tesztünkből jól láthatóan csak 1-2%-osan képes kompenzálni. A kérdés tehát már csak az, hogy a másodszintű gyorsítótár felének elvesztése mekkora hátrányt jelent az Athlon 64-es processzorok számára, mert ha több, mint 1-2%-os sebességveszteséggel jár, akkor bizony az új processzorok azonos órajelet feltételezve lassabbak lesznek a Socket 754-es Athlon 64-eknél (Northwood vs. Prescott szindróma). A jövőben minden kérdésre megkapjuk a választ.

Konklúzió II.

Tisztában vagyunk vele, hogy tesztünk alanyai Magyarországon nem tekinthetőek elterjedtnek, sőt, kivételes képességű és természetesen kivételes árú processzorokról számoltunk be tesztünk során. Ami azonnal kiderült, hogy az Opteront semmiféleképpen nem érdemes megvenni otthoni használatra, hiszen az Athlon 64-gyel szemben felmutatott teljesítménybeli "előnye" (nem véletlen az idézőjel) elhanyagolható, ellenben a hozzávaló memóriák és az alaplap beszerzése nehézkes és drága mulatság. Az Opteront csak azok számára tudjuk ajánlani, akik bizonyos értelemben vett kuriózumot akarnak magukénak tudni, hiszen ennek a platformnak más előnye nincs (természetesen otthoni használatra vett egyprocesszoros konfigurációról van szó!). Mivel tudjuk, hogy az Athlon 64 FX 99,9%-ban egy Opteron, ezért az ítéletünk e processzorral kapcsolatban sem más.

A mobil Athlon XP a Socket 462-es platformot előnyben részesítők számára egy vonzó alternatíva lehet(ne), ha lehetne kapni Magyarországon. Sajnos még külföldön is nagyon kis kereslet van ezekre a processzorokra, tehát a helyzet aligha fog változni. Jó hír számunkra, hogy a hazai és külföldi fórumok felhasználóinak tapasztalatai alapján mostmár kijelenthető, hogy ezek a processzorok szinte kivétel nélkül nagyon jól tuningolhatóak. Mindenesetre az látható, hogy mezőnyünkből a mobil Athlon XP a best buy, már amennyiben tuningra adjuk a fejünket, hiszen euróból átszámítva ez a processzor kb. 25 000 forintba kerül – a mezőnyben ez a legolcsóbb.

Az ilyen mértékben tuningolható 3 GHz-es Pentium 4 szintén igazi kuriózumnak számít, és amint látható volt a tesztekből, ez nem véletlen. Az Intel-platform kedvelői – ha ésszerűen gondolkodnak – két dolog miatt vásárolnak P4-et: mert sokat foglalkoznak videótömörítéssel/konvertálással, illetve sokat renderelnek, vagy csak egyszerűen meg vannak elégedve a Hyper-Threading nyújtotta – nehezen számszerűsíthető – extra teljesítménnyel. Az ablakok felugrása, a programok indulása vagy egyidejű futtatása valóban érezhetően gördülékenyebb egy hyper-threadinges P4-es rendszernél (emlékezzünk csak vissza a Prescottot bemutató cikkünkre).

Címszavakban tehát: olcsón Athlon XP-M, játékra és tömörítésre Athlon 64, míg videókódolásra és renderelésre Pentium 4 a nyerő.

fLeSs

A Corsair DDR550-es memóriákat az Expert Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

A mobil Athlon XP processzort -vitya-, a tuningP4-et Viktor77, az Opteront, az ASUS SK8V-t és az OCZ memóriákat pedig erdoke adta kölcsön a tesztre. Mindenkinek köszönjük a segítséget!