Tesztkonfig és fogyasztás
LGA775-ös tesztrendszer 1. | Core 2 Extreme X6800, Core 2 Duo E6700, Pentium D 950 processzorok Intel D975XBX alaplap (BIOS 2006.06.01.1340) Intel Chipset Driver v7.2.2.1007 2 x 512 MB Corsair TwinX1024-8000UL DDR2-1000 - 4-4-4-10 |
|||||
LGA775-ös tesztrendszer 2. | Core 2 Duo E6400, E6300 processzorok Asus P5WDH Deluxe alaplap (BIOS 0901) Intel Chipset Driver v7.2.2.1007 2 x 512 MB Corsair TwinX1024-8000UL DDR2-1000 - 4-4-4-10 |
|||||
Socket AM2-es tesztrendszer | Athlon 64 X2 5000+, 4600+, 4200+, 3800+ processzorok MSI K9N SLI Platinum alaplap (BIOS v080014) NVIDIA Unified Driver 9.34 Beta 2 x 512 MB Corsair TwinX1024-8000UL DDR2-1000 - 4-4-4-10-1T |
|||||
Videokártya | ASUS EN7900GT TOP (520/720 MHz) | |||||
Videokártya driver | NVIDIA Forceware 84.21 | |||||
Merevlemez | Maxtor Diamondmax 10 250 GB (PATA; 7200 rpm; 16 MB cache) | |||||
Operációs rendszer | Windows XP Professional Service Pack 1 + DirectX 9.0c | |||||
Tápegység | Cooler Master RS-550-ACLY |
A Core 2 Duo gyorsabb példányai esetében használt Intel D975XBX alaplap ezúttal nem állt rendelkezésünkre, ezért egy szintén i975X chipsetes Asus P5W DH Deluxe-ban teszteltük le a két lassabb Core 2-t. A probléma igazából nem keserített el minket, mert így legalább a túlhajtás terén is okosabbak lettünk.
Hirdetés
Magyarországon jelenleg még nem kapható túl sok Core 2 Duo kompatibilis alaplap, szerencsére azonban lassan-lassan ezek is beszivárognak hozzánk. Esetünkben ezúttal az Asus P5W DH Deluxe lett a befutó, már ami az elérhetőséget illeti. A P5W DH attól függetlenül, hogy a relatíve "régi" i975X chipkészletre épül, szerencsénkre elegendő túlhajtást segítő opcióval rendelkezik. A manapság csúcskategóriás alaplapoknál már szokásosnak tekinthető paraméterlistán felül a P5W DH - mint nevéből is következik - egy "Digital Home" koncepciót megvalósítani kívánó termék, azaz olyan funkciókkal rendelkezik, mint az MP3-In technológia, aminek köszönhetően a számítógép kikapcsolt állapotában is hallgathatunk zenéket, illetve az alaplapra integrált IEEE 802.11g standardnak megfelelő Wifi-vezérlő. A P5W DH-val később majd egy Core 2 kompatibilis alaplapokat bemutató írásunkban közelebbről is megismerkedhetünk.
Most pedig következzen a teszt izgalmasabbik fele, valószínűleg már mindenki csak arra kíváncsi, hogy piciny, aranyos kis Core 2 Duo processzorainkat mennyire sikerült túlhajtani. Nos, a teszt során a gyári Intel coolert használtuk, ugyanis a mért hőmérsékletek miatt nem láttuk értelmét egy óriási heatpipe-os, rézbordás, 1 kg tömegű hűtőtömb használatának (amire egyébként a Pentium D-k esetében szükségünk lehet). Az Asus alaplap szerint a processzorok üresjáratban 35-40 fok körüli hőmérséklettel rendelkeztek, ami elsőre igen hihetetlennek tűnik, azonban a hűtőbordát megfogva csak langyosnak éreztük azt. Ugyanez a hőmérséklet terhelés közben mindössze 5 fokot emelkedett, tehát kb. 40-45 fokokat mértünk, és a hűtőborda még mindig langyos volt. Érdekesebb volt az északi híd, amely már alapjáraton is 50 fok körülire melegedett, erről a későbbiekben le is szedtük a műanyag "Digital Home" feliratú diszítőelemet, hogy jobban átszellőzzenek a bordák, és erre, mint később kiderült, szükség is volt.
A különböző fórumokon olvasott tuningtapasztalatok tudatában nem teketóriáztunk túl sokat, E6300-as processzorunkat először 350, majd 375 és 400 MHz-es FSB-n hajtottuk meg. Itt a processzor már 2800 MHz-es órajelet ért el, ami az E6700 gyári beállításainál (2666 MHz) is magasabb. Az FSB további emelése már nem volt zökkenőmentes, ugyanis a számítógép használat közben bizonytalankodott. Ekkor próbálkoztunk a processzor, majd később a RAM feszültségének megemelésével, ez azonban nem eredményezett plusz MHz-eket, ellenben az északi híd feszültségének megemelése megoldotta a problémát. Úgy vettük észre, hogy plusz 0,05 V az északi hídnak plusz 6-7 MHz FSB-órajelet jelent. Végül 1,65 V-os MCH (Memory Controller Hub) feszültség mellett (a processzor még mindig alapfeszültségen üzemelt) 425 MHz-es FSB-ig jutottunk (2970 MHz), ennél feljebb viszont sehogy sem, úgy tűnt tehát, hogy előzetes félelmünk beigazolódott, az alaplap tuningpotenciálja akadályozta meg processzorunk teljes kihajtását.
Intel Core 2 Duo E6400@3,4 GHz alapjáraton / üresjáratban / RAM [+]
Az E6300-as tapasztalatok birtokában az E6400-et azonnal 400 MHz-re állítottuk, így 3200 MHz-es órajelet kaptunk eredményül. Szerencsések lennénk vagy ez az átlag? Mint tudjuk, a Core 2 Extreme X6800 2,93 GHz-en üzemel, tehát a kis E6400-ből máris az 1000 dolláros processzor alapórajelénél 6%-kal többet hoztunk ki. Ezen az órajelen tesztelgettük a rendszert, és miután stabilnak bizonyult, felemeltük a chipset feszültségét 1,65 V-ra, az FSB-t pedig 425 MHz-re, így 3400 MHz-et kaptunk eredményül, itt azonban már nem volt stabil a rendszer. Mivel az E6300 esetében a 425 MHz-es FSB-órajel teljesen stabil volt (e fölé azonban sehogy sem sikerült mennünk), azonnal a processzor feszültségének emeléséhez folyamodtunk. Az Asus alaplapon a gyári órajel "Auto" megkülönböztető jelzéssel fut, ami a CPU-Z szerint 1,3 V körüli feszültséget biztosít a processzornak, mi ezt a BIOS-ban 1,35 V-ra emeltük, és csodák csodája, a 3,4 GHz-re húzott E6400-esen az összes teszt hiba nélkül lefutott. Mindez tehát mit is jelent? A 224 dolláros E6400-ból egy 1000 dolláros Extreme X6800-nál is 15%-kal magasabb órajelű processzort "fabrikáltunk". Persze az E6300 2970 MHz-es eredménye sem nevezhető gyengének, elvégre már ez az órajel is garantálja, hogy a világ leggyorsabb processzorának megfelelő sebességűt birtoklunk, mindössze 183 dollárért (itthon bruttó 50 000 forint).
Evidens, hogy a 2970 MHz-re tuningolt E6300 megközelítőleg a Core 2 Extreme X6800-as sebességét hozza, ezért csak a 3,4 GHz-re tuningolt E6400 eredményeit szerepeltetjük a grafikonokon.
Lássuk a fogyasztást, amiben a Core 2 már előző tesztünkben is igen jól szerepelt, bár akkor még nem tudtuk, hogy a legalacsonyabb mért fogyasztás az az alapórajelen vagy a csökkentett órajelen üresjáratban mért fogyasztás volt. A "titokra" most fény derült, előző tesztünkben az E6700 és az X6800 82-90 wattot fogyasztott üresjáratban, és, mint látható, ez az EIST+C1E mellett mért értékeknek felel meg. Az Athlon 64 X2 4000+ processzor üresjáratban kevesebbet fogyaszt mindkét Allendale magos processzornál, de ne felejtsük el, hogy a C'n'Q-val az Athlon 64 1000 MHz-re csökkenti az órajelét, míg a Core 2 Duo 1600 MHz-re. Az alapórajelen üresjáratban mért értékeken nincs mit magyarázni, az Athlon 64 X2 jobban áll, bár így kevesen használják gépüket, míg terhelve kb. azonos a fogyasztás, itt azonban meg kell említenünk, hogy a Core 2 Duo jóval gyorsabb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!