Allendale

Éppen egy hónappal ezelőtt mutattuk be az Intel új, Core mikroarchitektúrára épülő Core 2 Extreme és Duo processzorait, azonban a sors úgy hozta, hogy a két olcsóbbik modell nem állt rendelkezésünkre, hiszen a gyártókra jellemző, hogy mindig csak a leggyorsabb/legfelszereltebb verzió(ka)t küldik el bemutatásra - érthető (marketing) okokból. Most azonban megismerkedhetünk a Core 2 Duo két lassabb változatával, az E6300 és az E6400 típusokkal is. Ez több szempontból is örvendetes; egyrészt a többség csak ezeket engedheti meg magának, így valószínűnek tűnik, hogy a kétmagos processzorok vásárlását fontolgató felhasználók a két olcsóbb modell közül fogják kiválasztani rendszerük alapját, másrészt kiderül végre, hogy a Core 2-es processzorok másodszintű gyorsítótár-méretének felére csökkentése milyen hatással van a végleges teljesítményre, végül pedig fény derül arra is, hogy a teljes Core 2 família hogyan viszonyul az Athlon 64 X2-esekhez. Lássuk a specifikációkat.

A Core 2 Duók családja két processzormag köré épül. A drágább, 4 MB másodszintű gyorsítótárral ellátott modellek a már megismert Conroe magra épülnek, míg az alacsonyabb órajelű, 2 MB L2-es cache-sel rendelkező típusok az Allendale kódnevű magot tartalmazzák. Az Allendale egyelőre csak két modellben fedezhető fel, ezek közül az E6300-as 1866 MHz-en, az E6400-es pedig 2133 MHz-es órajelen jár. Mint látható, az Allendale a kisebb gyorsítótárnak köszönhetően jóval kevesebb tranzisztorból épül fel, ennek következtében pedig a mag mérete is kisebb, mint a Conroe esetében. Az FSB továbbra is 266 MHz, azaz 1066 MHz Quad Pumped; lényegében más különbség nincs is a Conroe-hoz képest. Állítólag az Intel már tervezgeti egy harmadik, Allendale magra épülő modell, az E4300 megjelenését is, ami 1800 MHz-en fog járni 200 MHz-es FSB-vel, ez azonban még várat magára, mindenesetre ha megjelenik, akkor minden valószínűség szerint a már-már legendás Pentium D 805 utódját köszönthetjük "személyében".

Azon felül, hogy az E6300 és E6400 olcsóbb az előző tesztben szereplő modelleknél, még egy oka van kíváncsiságunknak. Jól tudjuk, hogy egy adott processzorgeneráció alacsonyabb órajelű tagjai sok esetben könnyedén túlhajthatóak a drágább és magasabb órajelű példányok sebességére. Vajon az E6300 és az E6400 esetében is így lesz? Mielőtt a kérdésre választ adnánk, elevenítsük fel, hogy egy processzor órajele hogyan jön létre, és lássuk, hogy ez esetben hol is van a probléma, már ha van. A képlet igen egyszerű, a processzor rendszerbuszának sebességét egy minden processzorhoz egyedileg hozzárendelt szorzóval beszorozzuk, így megkapjuk a végleges órajelet. A Core 2 Duo CPU-k 266 MHz-es rendszerbusz órajellel lettek ellátva, így minden egyes modell ennek a 266 MHz-nek az egész számú többszörösén fut. Az E6300 esetében ez a szorzó 7 (7 x 266), az E6400 esetében pedig 8 (8 x 266). És itt jön a bonyodalom. Az Intel legújabb chipsetjei, az i975X és az i965 maximálisan 266 MHz-es FSB-t támogatnak, és mivel a Core 2 Duo processzorokat csak az FSB emelésével tudjuk túlhajtani (az Extremenek a szorzója is állítható), minden egyes plusz MHz az északi híd specifikációkon felüli működtetését eredményezi. Ezzel csak az a gond, hogy előfordulhat olyan eset, amikor nem a processzor, hanem a lapkakészlet lép elő a tuningot korlátozó tényezővé. Gondoljunk bele, ha az E6300 1866 MHz-es órajelét például 3 GHz-ig szeretnénk túlhajtani, ahhoz nem csak egy jó processzort kell kifognunk, de egy olyan alaplapot is, amely elviseli a 430 MHz körüli FSB-órajelet, ami a 266 MHz-hez képest közel 62%-os túlhajtást jelent! A korábban említett E4300-as processzor emiatt lenne igazán speciális eset, mert az csak 200 MHz-es FSB-vel működik, aminek a kihajtásához egy szerényebb képességű alaplap is elegendőnek bizonyulhat.

Na, de kanyarodjunk vissza egy kicsit, lássuk, hogy mit is várhatunk a két olcsó Core 2 Duótól. Előző tesztünkből kiderült, hogy nagy általánosságot tekintve a 4 MB L2 cache-sel rendelkező Core 2-es processzorok azonos órajelet feltételezve kb. 20-25%-kal gyorsabbak az Athlon 64 X2-eseknél. Volt, ahol akár 50-60%-os előnyt könyvelhettünk el, ugyanakkor volt, ahol csak 5-10%-ot, ezek jellemzően az FPU-t megisszasztó 3D-s tervezőprogramok. Ha a képletet behelyettesítjük, akkor a Core 2 Duo E6300-nak kb. az Athlon 64 X2 2200-2300 MHz-es órajelű példányaival kellene vetekednie (X2 4200+ és 4600+), az E6400-nak pedig a 2500-2600 MHz-es X2-k sebességét kell hoznia (X2 5000+). Ezt a "jóslást" még mindig csak a nagy átlagot tekintve (+20-25 %) kalkuláltuk, elképzelhető, hogy egyes esetekben az E6300 veri még az X2 5000+-os modellt is.

Nincs is ezen mit csodálkozni, az AMD is tisztában volt az erőviszonyokkal, amikor processzorainak árát nemrégiben jelentős mértékben csökkentette. Az Athlon 64 X2 4200+-ért 187 dollárt kér az AMD, az E6300-ért pedig 183-at az Intel. Az E6400 ára 224 dollár, az X2 4600+ pedig 240 dollárba kerül. Ezek az árak kicsit becsapósak, mert az AMD - bár látszólag drágán méri processzorait -, ne felejtsük el, hogy az Intel Core 2 Duo processzorokat támogató alaplapok jóval drágábbak (kivétel erősíti a szabályt, van 1-2 olcsóbb gyártó is), tehát összességében, ha azonos sebességű rendszereket szeretnénk összehozni, akkor előfordulhat, hogy egyik sem lesz jelentősen olcsóbb a másiknál.

Core 2 Duo E6300 "in da house"

A csomagolás [+]

A tesztelésre kapott Core 2 Duo E6400-es példány egy ES (Engineering Sample) processzor volt, amin nincs mit bemutatni, azonban az E6300-at úgy kaptuk kézhez, ahogyan azt bárki kézhez kapja, amikor megveszi egy boltban. A csomagolás igen hasonlatos a Pentium D esetében látotthoz, a doboz színe sötétkékből váltott át világoskékbe, egyik oldalán a reklámszöveg és a processzor specifikációi láthatóak, a másik oldalán pedig a gyári Intel processzorhűtő tartózkodik, míg a tetején maga a processzor láttatja magát.

Core 2 Duo E6300 [+]

Maga a CPU kívülről a feliratokon kívül semmiben sem különbözik egy szokványos LGA775-ös Pentiumtól. A mi példányunk SL9SA sSpec számmal lett ellátva, ami azt jelenti, hogy ez a processzor egy 1866 MHz-es Core 2 Duo E6300, ami B2 steppinges (ez egyet jelent a forgalomban levő steppinggel), TDP-je 65 W, és maximum 1,3525 V feszültséget igényel.

Gyári Intel hűtő [+]

A gyári hűtő is egy teljesen átlagos, rézbetétes, már a Pentiumok idejéből ismert processzorhűtő. A fordulatszám a processzor hőmérsékletétől és az alaplap szabályzásától függően 1000 és 2500 rpm környékén mozoghat, összességében teljesen rendben látja el feladatát, mivel a Core 2-es processzorok alig melegszenek (az Asus P5W DH Deluxe alaplap még terhelés mellett sem mért többet 45 foknál), így a ventilátor sem gyorsul fel jelentős mértékben.

Intel Core 2 Duo E6300 alapjáraton / üresjáratban / cache [+]

Intel Core 2 Duo E6400 alapjáraton / üresjáratban / cache [+]

Üzembe helyezés után a CPU-Z-vel ellenőriztük, hogy minden rendben van-e a tesztpéldányokkal. A legújabb, 1.35-ös verzióval már az EIST+C1E üresjáratos órajelek és feszültségek is jól jelentek meg (ellenben az előző tesztünkben használt 1.34-gyel). Ami látható, hogy mindkét processzor az Allendale magra épül, a gyári mintapéldány még B1, de a boltban megvehető processzor B2 steppinges, mindkettő 2 MB megosztott másodszintű gyorsítótárat tartalmaz, támogatja az MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSE4 utasításkészleteket, a 64 bites kiterjesztést és az NX bitet. Az FSB 266 MHz, a szorzó 7-es és 8-as, és a feszültség üresjáratban 1,3 V, ami az EIST hatására 1,1 V-ra csökken, miközben a szorzó is 6-ra módosul, vagyis a processzor 1600 MHz-re csökkenti az órajelet az energiamegtakarítás végett.

Tesztkonfig és fogyasztás

A Core 2 Duo gyorsabb példányai esetében használt Intel D975XBX alaplap ezúttal nem állt rendelkezésünkre, ezért egy szintén i975X chipsetes Asus P5W DH Deluxe-ban teszteltük le a két lassabb Core 2-t. A probléma igazából nem keserített el minket, mert így legalább a túlhajtás terén is okosabbak lettünk.

Alaplap Asus P5W DH Deluxe Lapkakészlet Intel 975X Memória 4 DIMM / maximum 8 GB DDR2-800 Bővítőfoglalatok 2 PCI Express x16 2 PCI Express x1 2 PCI PATA/SATA 2 Ultra ATA csatlakozó 6 SATA II csatlakozó Integrált audio Realtek ALC882M HDA – S/PDIF kimenet Integrált hálózati vezérlő Dual Gigabit LAN 2 x Marvell MAC+PHY +Wifi FireWire 2 port USB 2.0 8 port Méretek ATX, 305 x 245 mm

Magyarországon jelenleg még nem kapható túl sok Core 2 Duo kompatibilis alaplap, szerencsére azonban lassan-lassan ezek is beszivárognak hozzánk. Esetünkben ezúttal az Asus P5W DH Deluxe lett a befutó, már ami az elérhetőséget illeti. A P5W DH attól függetlenül, hogy a relatíve "régi" i975X chipkészletre épül, szerencsénkre elegendő túlhajtást segítő opcióval rendelkezik. A manapság csúcskategóriás alaplapoknál már szokásosnak tekinthető paraméterlistán felül a P5W DH - mint nevéből is következik - egy "Digital Home" koncepciót megvalósítani kívánó termék, azaz olyan funkciókkal rendelkezik, mint az MP3-In technológia, aminek köszönhetően a számítógép kikapcsolt állapotában is hallgathatunk zenéket, illetve az alaplapra integrált IEEE 802.11g standardnak megfelelő Wifi-vezérlő. A P5W DH-val később majd egy Core 2 kompatibilis alaplapokat bemutató írásunkban közelebbről is megismerkedhetünk.

Most pedig következzen a teszt izgalmasabbik fele, valószínűleg már mindenki csak arra kíváncsi, hogy piciny, aranyos kis Core 2 Duo processzorainkat mennyire sikerült túlhajtani. Nos, a teszt során a gyári Intel coolert használtuk, ugyanis a mért hőmérsékletek miatt nem láttuk értelmét egy óriási heatpipe-os, rézbordás, 1 kg tömegű hűtőtömb használatának (amire egyébként a Pentium D-k esetében szükségünk lehet). Az Asus alaplap szerint a processzorok üresjáratban 35-40 fok körüli hőmérséklettel rendelkeztek, ami elsőre igen hihetetlennek tűnik, azonban a hűtőbordát megfogva csak langyosnak éreztük azt. Ugyanez a hőmérséklet terhelés közben mindössze 5 fokot emelkedett, tehát kb. 40-45 fokokat mértünk, és a hűtőborda még mindig langyos volt. Érdekesebb volt az északi híd, amely már alapjáraton is 50 fok körülire melegedett, erről a későbbiekben le is szedtük a műanyag "Digital Home" feliratú diszítőelemet, hogy jobban átszellőzzenek a bordák, és erre, mint később kiderült, szükség is volt.

A különböző fórumokon olvasott tuningtapasztalatok tudatában nem teketóriáztunk túl sokat, E6300-as processzorunkat először 350, majd 375 és 400 MHz-es FSB-n hajtottuk meg. Itt a processzor már 2800 MHz-es órajelet ért el, ami az E6700 gyári beállításainál (2666 MHz) is magasabb. Az FSB további emelése már nem volt zökkenőmentes, ugyanis a számítógép használat közben bizonytalankodott. Ekkor próbálkoztunk a processzor, majd később a RAM feszültségének megemelésével, ez azonban nem eredményezett plusz MHz-eket, ellenben az északi híd feszültségének megemelése megoldotta a problémát. Úgy vettük észre, hogy plusz 0,05 V az északi hídnak plusz 6-7 MHz FSB-órajelet jelent. Végül 1,65 V-os MCH (Memory Controller Hub) feszültség mellett (a processzor még mindig alapfeszültségen üzemelt) 425 MHz-es FSB-ig jutottunk (2970 MHz), ennél feljebb viszont sehogy sem, úgy tűnt tehát, hogy előzetes félelmünk beigazolódott, az alaplap tuningpotenciálja akadályozta meg processzorunk teljes kihajtását.

Intel Core 2 Duo E6400@3,4 GHz alapjáraton / üresjáratban / RAM [+]

Az E6300-as tapasztalatok birtokában az E6400-et azonnal 400 MHz-re állítottuk, így 3200 MHz-es órajelet kaptunk eredményül. Szerencsések lennénk vagy ez az átlag? Mint tudjuk, a Core 2 Extreme X6800 2,93 GHz-en üzemel, tehát a kis E6400-ből máris az 1000 dolláros processzor alapórajelénél 6%-kal többet hoztunk ki. Ezen az órajelen tesztelgettük a rendszert, és miután stabilnak bizonyult, felemeltük a chipset feszültségét 1,65 V-ra, az FSB-t pedig 425 MHz-re, így 3400 MHz-et kaptunk eredményül, itt azonban már nem volt stabil a rendszer. Mivel az E6300 esetében a 425 MHz-es FSB-órajel teljesen stabil volt (e fölé azonban sehogy sem sikerült mennünk), azonnal a processzor feszültségének emeléséhez folyamodtunk. Az Asus alaplapon a gyári órajel "Auto" megkülönböztető jelzéssel fut, ami a CPU-Z szerint 1,3 V körüli feszültséget biztosít a processzornak, mi ezt a BIOS-ban 1,35 V-ra emeltük, és csodák csodája, a 3,4 GHz-re húzott E6400-esen az összes teszt hiba nélkül lefutott. Mindez tehát mit is jelent? A 224 dolláros E6400-ból egy 1000 dolláros Extreme X6800-nál is 15%-kal magasabb órajelű processzort "fabrikáltunk". Persze az E6300 2970 MHz-es eredménye sem nevezhető gyengének, elvégre már ez az órajel is garantálja, hogy a világ leggyorsabb processzorának megfelelő sebességűt birtoklunk, mindössze 183 dollárért (itthon bruttó 50 000 forint).

Evidens, hogy a 2970 MHz-re tuningolt E6300 megközelítőleg a Core 2 Extreme X6800-as sebességét hozza, ezért csak a 3,4 GHz-re tuningolt E6400 eredményeit szerepeltetjük a grafikonokon.

Lássuk a fogyasztást, amiben a Core 2 már előző tesztünkben is igen jól szerepelt, bár akkor még nem tudtuk, hogy a legalacsonyabb mért fogyasztás az az alapórajelen vagy a csökkentett órajelen üresjáratban mért fogyasztás volt. A "titokra" most fény derült, előző tesztünkben az E6700 és az X6800 82-90 wattot fogyasztott üresjáratban, és, mint látható, ez az EIST+C1E mellett mért értékeknek felel meg. Az Athlon 64 X2 4000+ processzor üresjáratban kevesebbet fogyaszt mindkét Allendale magos processzornál, de ne felejtsük el, hogy a C'n'Q-val az Athlon 64 1000 MHz-re csökkenti az órajelét, míg a Core 2 Duo 1600 MHz-re. Az alapórajelen üresjáratban mért értékeken nincs mit magyarázni, az Athlon 64 X2 jobban áll, bár így kevesen használják gépüket, míg terhelve kb. azonos a fogyasztás, itt azonban meg kell említenünk, hogy a Core 2 Duo jóval gyorsabb.

2 MB vs. 4 MB L2 cache

A Core 2-es processzorok egyik legnagyobb erőssége a megosztott másodszintű gyorsítótár, amit az Intel úgy fejlesztett ki, hogy ahhoz a két mag bármikor hozzáférjen. A magok dinamikusan osztják fel egymás között a gyorsítótárat, vagyis akár az is elképzelhető, hogy az egyik mag lefoglalhatja maga számára a teljes gyorsítótárat, ha a másiknak éppen nincsen rá szüksége. Ha mindkét magnak szüksége van a cache-re, akkor attól függően oszlik kétfelé, hogy az egyes magok milyen sűrűn szeretnének hozzányúlni a benne található adatokhoz. Ha mindkét mag ugyanazon az adatfolyamon dolgozik, akkor ezt az adatot csak egyszer kell elhelyezni a gyorsítótárban, így azt mindkét processzormag ugyanolyan gyorsan eléri.

A Core 2 Duo E6300 és E6400 processzorokban csak 2 MB L2 cache található ellenben a nagyobb modellek 4 MB-jával, a kérdés tehát az, hogy mekkora teljesítményveszteséggel jár a cache méretének megfelezése. Az előzőleg nálunk járt Core 2 Extreme X6800 szorzójának lecsökkentésével kreáltunk egy 4 MB L2 gyorsítótáras E6300-at (1866 MHz) és feljegyeztük a teljesítményét, így most összevethetjük azt az igazi E6300-zal. Megjegyeznénk, hogy a teszteket lefuttatuk 2133 MHz-en is, de a végeredmény nem változott.

Mint látható, a két processzor között 0 és 10%-os különbséget mértünk alkalmazástól függően. A két tömörítő (WinRAR, 7-Zip) nagyrészt a gyorsítótárban tárolt adatokkal dolgozik, így 8-9%-os előnyt mértünk a 4 MB-os verzió javára. Ugyanez volt jellemző 1-2 játékra, melyekben (ezek szerint) számít a cache mérete, a Half Life 2 és a FEAR 9-10%-ot gyorsult plusz 2 MB gyorsítótártól, azt azonban ne felejtsük el, hogy ez processzorlimitált beállítások mellett értendő. A többi alkalmazásban 0-3%-ot mértünk ki, ami nem nevezhető rettenetesen nagy különbségnek. Összességében elmondható, hogy nem maradunk le túl sok mindenről, ha csak 2 MB L2 cache-es Core 2 Duót választunk, persze ha hosszútávra tervezünk, akkor az E6400 és E6600-as közötti árdifferenciát érdemes kipengetni.

Memóriasebesség, tömörítés

Az alkalmazástesztek előtt szokás szerint a memóriasebességgel foglalkoztunk, ami most még érdekesebb, mint általában, mert ezúttal 3 különböző architektúrát hasonlíthattunk össze. Az Everest memóriakésleltetési tesztjében az Athlon 64 X2-es processzorok győzedelmeskednek, de a széjjel "prefetch-elt" felépítésnek köszönhetően a Core 2 processzorok sem szenvednek már nagy hátrányt ebben a tekintetben. A két 2 MB-os Core 2 Duo a gyorsabb Core 2-eseknél magasabb késleltetéssel rendelkezik az alacsonyabb órajel miatt. A 3,4 GHz-re tuningolt E6400-es persze mindent ver.

Érdekességképpen ezúttal lemértük a cache-sebességeket és késleltetéseket a Sciencemarkkal. Ami igen szembetűnő, az a Core 2 Duo és az Athlon 64 X2-es processzorok L1 és L2 cache sebességének különbsége, a Core 2 mindkét szinten több mint kétszer gyorsabban olvassa az adatokat. Ez elképesztő különbség, mindkét esetben a dupla szélességű adatbusz és az előbehívók sokasága billenti a mérleg nyelvét a Core 2 felé. Ugyanakkor erre szüksége is van a Core-nak, hiszen az AMD K8 viszont a memóriában található adatokhoz fér hozzá gyorsabban (lineárisan és véletlenszerűen egyaránt), köszönhetően az integrált memóriavezérlőnek, igaz, ebben a tekintetben már nem olyan nagy a K8 előnye, mint volt a Pentiumok időszakában, így nem meglepő a Core 2 felsőbbrendűsége. A cache-késleltetési értékek esetében is a Core 2 áll jobban (hamarabb fér hozzá az adatokhoz, mint az Athlon 64), de előnye nem olyan mértékű, mint mondjuk a Pentium D-vel szemben, mely több esetben is 2-szer lassabb riválisánál és a Core 2 Duónál is. A Pentium D cache-sebességét a Sciencemark nem tudta lemérni.

Alkalmazástesztjeinket a tömörítőkkel kezdjük, ahol a két olcsó Core 2 Duo gyorsabbnak bizonyul még az Athlon 64 X2 5000+-nál is.

Konvertálás-kódolás

A Mainconcept MPEG Encoder tesztben a kis Core 2-esek kimutatják foguk fehérjét, ellenben a többi konvertáló-kódoló alkalmazásban az E6300 megtalálja helyét és beékelődik az X2 4200+ és 4600+ közé, míg az E6400 az X2 5000+-szal vív kegyetlen harcot, hol az egyik, hol a másik győzedelmeskedik, de összességében a Core 2 Duo E6400 tűnik a meggyőzőbbnek.

Renderelés

3ds max 7 alatt négy különböző pluginnal rendereltünk le különböző scene-eket, és ahogyan az várható volt (előző tesztünk után), az E6300 és az E6400 ezúttal nem brillíroz (kivéve a Brazil Riót). Az E6300 ezekben a tesztekben az Athlon 64 X2 3800+ sebességét hozza, míg az E6400 az X2 4600+-szal viaskodik, Brazil Rio alatt viszont mindkét Core 2-es veri még az X2 5000+-t is.

Renderelés (folyt.), Photoshop

Lightwave alatt két scene-t szoktunk lerenderelni, ezek közül a „Skull head newest” a fényszóródásra koncentrál, míg a „Teapot” scene ray-tracinget számol. Itt a papírforma érvényesül, a Core 2 Duo E6300 és az E6400 az árának megfelelő teljesítményt nyújt.

A Maya és a Cinebench is másként ítéli meg a Core 2 Duók teljesítményét. Maya alatt az E6300 az X2 4600+-szal teljesít egy szinten, míg az E6400 az X2 5000+-nál is gyorsabb, viszont a Cinebench 9.5 nem hatódik meg az új generáció láttán, és a két kis Core 2 Duót áránál lassabbra taksálja.

Photoshop alatt viszont ezúttal is a papírforma érvényesül.

Játékok

A játékokat - processzorteszt lévén - továbbra is processzorlimitált beállítások mellett teszteljük, s bár tudjuk, hogy ha VGA-limitbe ütközünk, akkor még az Athlon 64 X2 sem gyorsabb a Pentium D-nél, az már egy videokártya-teszt témája lenne (készül a kérdést feszegető írásunk második része, melyben a dualcore processzorok kapnak szerepet). Itt azonban úgy tűnik, hogy fölényes az Intel győzelme, a leglassabb Core 2 Duo a Quake 4-et kivéve mindenhol veri a leggyorsabb AMD X2-es processzort, az E6400-ről ezek után már nincs is mit mondani...

Értékelés

Ha még létezik olyan felhasználó, aki eddig nem mert beruházni egy kétmagos processzorral szerelt rendszerbe - mondván, hogy a nem több szálra optimalizált programok nem profitálnak a második magból, és így az alacsonyabb órajel miatt lassabb játékélményt kapunk cserébe -, azok számára most eljött az idő, hogy újragondolják elveiket. Még akkor is meggyőző a Core 2 Duo processzorok sebessége, ha csak azokat az alkalmazásokat nézzük, melyekben a második mag lényegében kihasználatlan (játékok). És itt már a tuning sem igazán segít az AMD processzorokon, hiszen, mint láttuk, a Core 2 Duók is nagyon jól túlhajthatóak, sőt mi több, még jobban, mint az X2-es processzorok, lényegében minimális feszültségemeléssel és léghűtéssel közel 40%-os órajeltöbbletet értünk el mindkét Core 2 Duóval. Itt azért meg kell jegyeznünk, hogy a sikeres tuninghoz elengedhetetlen egy olyan alaplap, amellyel ezt el tudjuk érni, ezért az alaplap kiválasztására ezúttal szenteljünk nagyobb figyelmet a szokásosnál. Természetesen ez csak abban az esetben áll, ha mindenképpen tuningra szeretnénk adni a fejünket, ellenkező esetben beérhetjük egy olcsó ECS vagy Asrock alap alaplappal is.

Core 2 Duo E6300 [+]

A Core 2 Duo E6300 összességében azt hozta, amit vártunk tőle, az Athlon 64 X2 4200+ és 4600+ közti sebességet a nagyobb X2-esnél olcsóbban kapjuk meg, bár sebessége nem olyan lenyűgöző, ha az Extreme X6800-zal egy grafikonon szerepel, azért nagyon jó vételnek számít. Mint láttuk, az 1,86 GHz-es processzort könnyedén sikerült az X6800 órajeleire felhúznunk, ezzel a sebességgel pedig egyelőre nem kel versenyre egyetlen AMD processzor sem.

Az E6400 jórészt az Athlon 64 X2 5000+-hoz közeli teljesítményt produkált (legtöbbször felülről közelítette azt), viszont az ára inkább az X2 4600+-hoz közelít, így egyértelmű, hogy igencsak "best buy" gyanús, főleg, ha figyelembevesszük még azt a tényt is, hogy az E6400-nek eggyel magasabb szorzója van az E6300-nál, emiatt pedig nagyobb eséllyel hajtható túl 3 GHz fölé.

Egy Core 2 Duo rendszer kiépítéséhez mindössze két kisebb akadályon kell túljutnunk: egyrészt szerezni kell valahonnan egy processzort, ami egyelőre nem megy olyan könnyen, mint azt hinnénk, ugyanis csak elvétve lehet kapni Magyarországon, másrészt egy ideálisnak tűnő alaplapot is érdemes alá beszerezni, ami lehetőleg nem túl drága, mégis jól lehet tuningolni. A tesztben használt Asus P5W DH Deluxe 55 000 forint fölött kapható, ami majdnem annyi, mint egy Core 2 Duo E6400 processzor. Természetesen a P5W DH egy nagyon jó alaplap rengeteg extra szolgáltatással, azonban, ha valakinek nem kell a sok integrált eszköz... egyelőre még nincsenek Core 2 kompatibilis, jól tuningolható alaplapok olcsón, sajnos.

Végezetül: a tuning mindig példányfüggő, így a tesztben elért eredmények nem vehetőek 100%-ig biztosra minden egyes legyártott processzor esetében, azonban a különböző fórumokon olvasottak alapján úgy tűnik, hogy ezek a CPU-k kivétel nélkül bírják a 2,8 GHz-es órajelet.

Core 2 Duo E6300 és E6400

fLeSs

A tesztben szereplő Core 2 Duo E6400 processzort az Mmd PR Hungary-től, az E6300-at pedig z0ty fórumtagunktól kaptuk.