Cooler Master Blizzard T2

Az elmúlt évek processzortechnológiai fejlődésének köszönhető, hogy mára a tuningosok és extrém halk megoldások kedvelőinek szűk rétegén kívül nincs sok felhasználónak szüksége a gyárinál jobb processzorhűtőre. A szélsőségessé váló kereslet miatt a kínálat is meglehetősen elbillent: olyan egy kilogramm körüli fenevadak szerepelnek a gyártók termékpalettáin, amelyekért több tízezer forintot kérnek. Mit tehet az ember, ha hűtési teljesítménye vagy hangja miatt nem elég neki a gyárilag mellékelt processzorhűtő, viszont nem szeretne nagy összeget elkölteni?

Választhatja például a Cooler Master Blizzard T2-es modelljét, mely csupán 248 grammot nyom, és nem csak súlya, hanem 4900 forintos ára is mindössze harmada-negyede az elit megoldásokénak. A klasszikus, álló, torony kialakítású bordában két teljesen körbefutó hőcső tartja össze a lamellákat, a levegő áramoltatásáról pedig 92 milliméteres ventilátor gondoskodik.

A ventilátor érdekessége, hogy meglehetősen fura színű, ciklámen lapátkereket kapott, a 0,18 amperes motorerővel bíró szellőztetőnek pedig nincs PWM szabályozása, stabilan percenként 2200-at pörög, hacsak valami feszültségszabályzóval le nem lassítjuk.

Az egyszerű kis borda alján kisebb alumíniumtömb csücsül, ez tartja az AMD és Intel rögzítési rendszert, illetve a hőcsövek végeit, amelyek közvetlenül érintkeznek a processzor kupakjával, így elvileg jobban felmelegszenek, több hőt közvetítenek. A lamellákat aránylag sűrűn rendezték el, ami nagyobb légszállításnál hatékony.

Főbb paraméterek:

Cooler Master T4

Jó ideje már annak, hogy olyan könnyű, de mégis 120 milliméteres ventilátorral szerelt processzorhűtő kerület a kezünkbe, mint a Cooler Master Hyper T4, mely mindössze 448 grammot nyom. Persze 6800 forintos ára is csak fele az ekkora ventilátorral elátott konkurensek többségének.

Formában itt is a megszokott receptet kapjuk: hőcsövek – szám szerint négy – tartják össze a lamellák sorából létrejött bordát, amiről a 120 milliméteres ventilátor távolítja el a meleget. Nagyon okosan rendezték el a felfelé haladó hőközvetítőket, egyenletesen osztották el őket a lamellékban, így a processzorról érkező meleget szépen eljuttatják a hőleadó felület minden szegletébe.

A fényes, áttetsző lapátú, 120 milliméteres ventilátorral több Cooler Master léghűtőnél találkozhattunk már. Kisebb társához, a Blizzard T2-höz hasonlóan műanyag rátétekkel fogathatjuk a bordára, ami nagyon egyszerű szerelést biztosít. Motorereje meglehetősen nagy, 0,32 amper, fordulatszáma pedig PWM szabályozással 600-1800 rpm között módosítható, így elég komoly huzatot tud csinálni, ami jól is jön a sűrű lamellákhoz.

Az alsó rész ezúttal valamivel nagyobb alumíniumtömb, mint a Blizzard T2-nél, de funkciója ugyanaz, összetartja a processzorral közvetlenül érintkező hőcsöveket, és a rögzítőrendszer is erre a részre támaszkodik.

Főbb paraméterek:

Felszerelés

Roppant egyszerű rögzítési rendszert kapott a Cooler Master Blizzard T2. Az Intel LGA775, LGA1150, LGA1155 és LGA1156 foglalatokhoz két felcsavarozható tartót kapunk olyan műanyagpöckös lábakkal, amilyet az Intel gyári hűtőinél használnak. Ezek egyetlen határozott mozdulattal stabilan rákapcsolódnak az alaplapra, és eltávolításuk sem összetett, ráadásul a rendszer 90 fokonként elforgatható, ugyanis négyzet alapú. Gond csak akkor merülhet fel, ha sokszor fel-/leszereljük, mert az alaplapba kapcsolódó műanyag tüskék hajlamosak elgörbülni.

A mi AMD alapú Socket FM3+ alaplapunkra még egyszerűbb volt felfogatni a Blizzard T2-t. A mellékalt pántot átbújtattuk hőcsövei között, majd az alaplap gyári rögzítőkeretéhez feszítettük, és már készen is voltunk. Ennek a megoldásnak viszont van egy hátránya: toronyházba szerelve csak felfelé vagy lefelé irányítható a ventilátora, a közkedvelt elöl beszív, hátul kifúj szellőzési képletbe nem igazítható bele. Szerencsére keskeny megoldásról van szó, ami nem blokkolja a memóriafoglalatokat.

Intel oldalon komolyabb rögzítőrendszet kapott a Hyper T4, melyhez egyedi hátlap tartozik, és nem csak az LGA775/1150/1155/1156, hanem az LGA1366, sőt az LGA2011 foglalatra is feltehető, ismét 90 fokonként variálva a szellőzés irányát. További pozitívum, hogy második ventilátor felszereléséhez is adtak rögzítőket.

AMD oldalon viszont minden maradt a régiben, egy pántot kapunk, amivel csak fölfelé és lefelé irányuló szellőzés oldható meg. Ráadásul itt a ventilátor a memóriahelyek felét blokkolja, vagyis AMD-hez nem ideális ez a megoldás.

Tesztelés

A korosodó, támogatott foglalatok közül az egyre több processzorhűtőnél hiányzó LGA775 helyett a szintén nem éppen friss AM3+-ra váltottunk új rendszerünkhöz. Itt viszont a fizikai kompatibilitás miatt nem kell aggódni, mert az FM2 és azt követő AMD foglalat pontosan ugyanolyan méretezésű, így pár évig még minden hűtő támogatni fogja. A processzort nyolcmagos AMD FX-8150-re cseréltük, ami korábbi tesztalanyunkhoz hasonló hőtermeléssel bír, a Radeon HD 4850-es grafikus kártyát viszont megtartottuk, mert halk, nem zavarja meg a CPU-ventilátor hangját, és szépen melegíti alulról a rendszert. Ezzel a felállással nyugalomban 115 wattos, a CPU-t maximálisan terhelve 260 wattos fogyasztási értéket kaptunk konnektoros mérővel. Hozzászámolva a Cooler Master tápunk hatásfokát az jön ki, hogy a CPU nyugalmi állapotához képest 120 wattal fogyaszt – vagyis fűt – többet a rendszer teljesen leterhelve.

Tesztkonfiguráció

• AMD FX-8150 processzor
• Asus Sabertooth 990FX alaplap
• 2 x 4 GB Kingston HyperX Predator DDR3-2400 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Antec GX700 ház elöl és hátul 120 mm-es ventilátorral, zárt tetővel

Módosult viszont egy fontos komponensünk, a számítógépház. Nyolc dolgos év után nyugdíjba vonult jó öreg Casetek CK-1020 házunk, melyben több tucatnyi processzorhűtő megfordult már. A stafétabotot az Antec GX700-as modelljének adta át, mely jobban megfelel a mai, modern házak követelményeinek. Legfontosabb különbség a két modell között, hogy az Antecben alulra került a táp, elejében és hátuljában pedig egy-egy leszabályozott, 120 milliméteres ventilátor gondoskodik a megfelelő légáramlatról. Alapesetben a tetején lévő további szellőzőnyílást le szoktuk zárni, de mivel mostani hűtőink AMD platformon csak felfelé tudják kiengedni a meleget, kinyitottuk számukra a tetőnyílást.

Maximális, percenként 2200-as fordulatán pörgetve emberes szélzajt produkált a Cooler Master Blizzard T2 ventilátora. AMD-s rendszerünkben lefelé lógott a ventilátor, ami kellemetlen, csörgő mellékhangot adott neki, ami azonnal eltűnt, amint lefektettük a házat. A kis hűtő teljesítménye viszont kárpótolt a zajosságért, nem vártuk, hogy 57 °C-os eredményével a középmezőnyben végez. Amikor halkabbra vettük, szépen elcsöndesedett, igaz, a nyitott tetőn keresztül még percenként 1500-as fordulatnál is hallatszott a szélzaja, a csörgés viszont szerencsére megszűnt. Itt viszont már fémtömeg és légáramlat nélkül a nála sokkal nagyobb résztvevőket felsorakoztató mezőnyünk végére esett vissza, de egy közepes CPU halk hűtéséhez ez a teljesítmény is bőven elég.

Szintén meglepetéssel indított a Hyper T4. Magas fordulatszámú 120 milliméteres ventilátorokra jellemző, egészséges szélzajt produkálva a kétszer akkora hűtők mezőnyében is nagyon szépen teljesített. Legjobb eredménye 53 °C volt, aminél lényegesen nagyobb és drágább márkatársa, az X6 Elite sem tudott sokkal jobb eredményt (50 °C) felmutatni. Alacsonyabbra, percenként 1200-ra véve fordulatszámát szépen lecsendesedett, és teljesítménye sem romlott sokat. Minden bizonnyal a nyitott tetőnek volt köszönhető, hogy a T2 és a T4 sem romlott túl sokat, amikor kikapcsoltuk a házat szellőztető ventilátorokat.

Értékelés

Kis méretével és három év garancia mellett 4900 forintos árával meglehetősen olcsó processzorhűtő a Cooler Master Blizzard T2, mely egész jól helytállt tesztünkben, bár világos, hogy a sokkal nagyobb és drágább megoldások mögött alaposan lemarad. Könnyen szerelhető, viszont AMD foglalatoknál számolnunk kell azzal, hogy csak alulról felfelé fújó irányba lehet beszerelni, amit megzavarhat a grafikus kártya, viszont egy IGP használó rendszerhez, például egy csúcs APU-hoz éppen jó lehet. Egyedül azt kifogásoljuk, hogy ventilátora nem PWM szabályozású, így vagy nagyon hangos lesz, vagy valamilyen módszerrel meg kell oldalunk lassítását, halkítását.

Ha pedig valami további, kiegészítő szabályzó után nyúlunk, akkor hamar elérhetjük a Cooler Master Hyper T4 6800 forintos árszintjét. Márpedig ezért a pénzért már egy nagyobb, hatékonyabb, PWM szabályozású hűtőt kapunk olyan teljesítménnyel, amivel az igazi óriások között sem kell szégyenkeznie. Felszerelhető a ma elérhető összes Intel és AMD platformra, utóbbiaknál viszont gond lesz a memóriamodulok blokkolásával. Jó pont jár viszont a második ventilátorhoz mellékelt rögzítőért.

A tesztünkben mutatott szereplése alapján kijelenthető, hogy egy átlagos processzor akár tuning mellett is (normális házszellőzést és minimális feszültségemelést feltételezve) jól hűthető vele, és megfelel kisebb processzorok halk üzemeltetéséhez is, így a kedvező ár/teljesítmény mutatója miatt ajánlott címmel díjazzuk, de csak Intel rendszerekhez. AMD platformhoz jobb rögzítési rendszerre lenne szükség, ami nem blokkolja a memóriafoglalatokat.

Cooler Master Hyper T4 processzorhűtő
(Intel platformokhoz)

rudi

A Cooler Master processzorhűtőket az Expert Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.