Külső, kezelőszervek

Az EOS R külső megjelenés tekintetében nem hoz radikális megújulást a gyártó korábbi DSLR gépeihez képest, a forma és a dizájn nagyon hasonlít a tükörreflexes társainál látottakra. Bár belül ugyanaz a szenzor található, mint a két és fél éves 5D Mark IV-ben, a tükör és az azt mozgató mechanizmus hiányának köszönhetően jóval kisebb lett annál, egészen pontosan 135,8 x 98,3 x 84,4 mm. Önmagában az akkumulátorral és memóriakártyával együttesen 660 grammos váz nem egy nehéz szerkezet, azonban a teszt idejére kölcsönkapott RF 24-105 mm f/4 objektív 700 grammos tömegét hozzáadva azért már jelentősen megnő az esetlegesen a nyakunkra jutó terhelés.

[+]

A markolattal teljesen meg voltunk elégedve, köszönhetően annak, hogy vékonyabb az 5D Mark IV-hez képest, több hely jut az ujjaknak a bajonett mellett. Ebből kifolyólag nem csak fotózás közben tudunk jobban ráfogni a markolatra, de leengedett karral séta közben is szépen megáll az ujjaink végén a váz, a kisebb MILC-ekkel ellentétben nem feltétlenül kell külön rámarkolni ilyen módon történő hordozás közben. A magasság csökkentésének oltárán fel kellett áldozni némi szabad helyet a markolaton, ezért a nagyobb kézzel megáldott fotósok ujja lelóghat róla.

[+]

Szokásos helyén, a váz előlapjának közepén helyezkedik el az RF objektíveket fogadó fém bajonett, ami mögött 20 milliméterre pihen a szenzor, közöttük pedig a kikapcsoláskor önmagát lezáró redőnyzár néz velünk farkasszemet. Az új bajonettre cikkünk megjelenésekor összesen négy objektív érhető el, a Canon emellett piacra dobott egy adaptert, aminek segítségével az eddig megjelent EF objektívekkel is képes együttműködni a váz.

[+]

A hátoldalon a 3,15 hüvelyk képátlójú, kihajtható és elfordítható LCD érintőkijelzőt pillantjuk meg először, felette pedig a 3,69 millió képpontos, közelségérzékelős OLED elektronikus kereső kapott helyet. A menü, törlés, lejátszás és infó gombokon kívül mindegyik itt található gombot testre lehet szabni a menüben, apró negatívum, hogy az AF pont kiválasztásában segédkező joystick lemaradt. Azonban hogy mégse maradjunk különleges kezelőszerv nélkül, az EVF-től jobbra egy kapacitív sávot helyeztek el a mérnökök, ami nem csak a két végén történő „lenyomást”, hanem a simítást is érzékeli. Ehhez szintén több funkciót is hozzárendelhetünk (ISO, fehéregyensúly, nagyítás, AF mód, felhasználói profilok), ezek száma viszont elég karcsú, ráadásul a kivitelezés sem az igazi – erre még később visszatérünk.

[+]

A váz tetején több, az eddigi Canon DSLR-ektől eltérő kezelőszervet is találunk, ilyen például a bekapcsolásra szolgáló tárcsa. Véleményünk szerint ennek helyét okosabban is fel lehetett volna használni, esetleg a be- és kikapcsolás mellett további funkciókkal is elláthatták volna. A túloldalon már két tárcsát is találunk, ezekre tetszőlegesen ráprogramozhatjuk a záridő, az ISO érzékenység, valamint a rekesz állítási lehetőségeit, mi az előbbi duót rendeltük hozzá, logikusabbnak láttuk ugyanis a blendét az objektíven elhelyezett, szintén programozható gyűrűvel állítgatni. A tárcsák mellett kapott helyet a kezelőszervek lezárására szolgáló kapcsoló, egy Fn gomb, a videórögzítést elindító, egyébként szintén testreszabható gomb, valamint a státuszkijelző háttérvilágítását aktiváló gomb. Utóbbihoz természetesen egy státuszkijelző is tartozik, amin az alapvető beállításokat láthatjuk, kikapcsolt állapotban pedig a legutóbb beállított módot jelzi ki. Beépített vakut – ezen az árszinten megszokott módon – nem találunk, vakupapucsot viszont igen.

[+]

A kijelző felől nézve bal oldalon egy gumifedő kihajtása után lehet csatlakoztatni a mini HDMI-t, az USB 3.1 Type-C-t, a mikrofont, valamint a fejhallgatót, míg az egyetlen SDXC kártyafoglalat a jobb oldalra került. A váz alján már csak az LP-E6N típusú akkumulátor foglalata és az optikai középvonal alatt elhelyezett állványmenet árválkodik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!