Funkciók és képminőség I.
Az EF 24-70 mm F4L IS USM vizsgálatához két fényképezőgépet is használtunk. Az egyik a Canon EOS 5D Mark III, a másik a Canon EOS 6D volt. A képminőségnél nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogy tapasztalható-e peremsötétedés (vignettálás), vannak-e színi hibák (CA), mekkora a geometriai torzítás az egyes gyújtótávolságokon vagy milyen a felbontóképessége az EF 24-70 mm F4L IS USM-nek, hanem olyan apróságokra is, hogy centrikus-e a zoomobjektív, tehát az marad-e középen mondjuk 70 milliméternél is, ami 24-nél lett beállítva, vagy a papíron 4 FÉ előnyt nyújtó hibrid képstabilizátor valós használat során vajon mennyire hatékony, illetve hogy a makró funkció csak egy sor a funkciókról szóló felsorolásban, vagy tényleg valós használati értékkel bír.
A központosság méréséhez egy stabil háromlábra (Manfrotto 055 Pro és Manfrotto 490 gömbfej) helyeztük a fényképezőgépre csavart optikát, majd 24 milliméteres gyújtótávolságnál manuális élességállítással és tízszeresre kinagyított élőképnél állítottuk be pontosan középre a tesztábrát. Ehhez előzőleg az objektív frontlencséjét teljesen síkba hoztuk a tesztábra síkjával (tehát párhuzamos volt a két felület), hogy az apró eltérésekből se legyen mérési hiba. A kioldásnál 2 másodperces késleltetést alkalmaztunk a bemozdulások kiszűrése miatt. A leginkább 70 milliméternél látható elmozdulás körülbelül 1-1,2 milliméter, ami elhanyagolhatónak mondható, és belefér a mérési hibatűrésbe.
Következő lépésben az optika tubusán jelzett gyújtótávolságokon (24, 35, 50 és 70 mm) megnéztük, hogy a teljes rekeszértékeken (F4 és F22 közt) mekkora a vignettálás mértéke, íme:
24 mm
35 mm
50 mm
70 mm
24 milliméteren F8-ig, 35 milliméteren F5.6-ig, 50 mm-en F8-ig, végül 70 mm-en szintén F8-ig látható némi peremsötétedés, ami azonban a képfeldolgozó szoftverek segítségével (vagy a Canon EOS fényképezők menüjében bekapcsolható funkcióval) nagyon könnyen és gyorsan eltüntethető.
A geometriai torzítások vizsgálata során arra voltunk kíváncsiak, hogy mekkora hordó-, illetve párnatorzítás lesz látható 24, 35, 50 és 70 milliméteres gyújtótávolságon. Mint az összes vizsgálatot, ezt is RAW felvételek alapján végeztük az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW (akkori) legújabb kiadásával, a 7.3-mal. Az ACR automatikus javítását vettük igénybe, ahol a Canon korábban bemutatott EF 24-70 mm F2.8L II USM optika profilját alkalmaztuk, ami tökéletesen megfelelt ehhez a lencserendszerhez is.
Amint várható volt 24 és 35 milliméteren látható, de nem radikális hordózás lépett fel. 50 milliméteren szinte semmiféle torzítás nem volt észrevehető, míg 70 milliméteres gyútávon egy nüánsznyi párnatorzításnak lehettünk szemtanúi.
Következő pontban a 4 FÉ-s hibrid képstabilizátor valódi értékére szerettünk volna fényt deríteni. Itt nagyon kellemesen csalódtunk: az EF 24-70 mm F4L IS USM 70 milliméteres állásánál akár 1/2 mp-es záridő is megfogható volt! Persze ez az érték egyéntől, annak egészségügyi és idegi állapotától is függ, de az 1/10 mp szinte mindenki által biztosan megfoghatónak mondható.
A színhibák terén nagyon jól teljesít a Canon EF 24-70 mm F4L IS USM, hiszen egyik gyújtótávolságon sem nagyon találkoztunk színes szellemélekkel. Ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor 50 és 70 milliméteres állásokban lehet teljesen nyitott blende mellett látni némi CA-t, ami azonban F5.6-ra való rekeszeléssel teljesen eltűnik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
