Hirdetés

Canon EF 24-70 mm F4L IS USM objektív teszt

Felépítés, jellemzők

A 2002-ben bemutatott Canon EF 24-70 mm F2.8L USM életciklusának vége felé az online szakmai fórumok megteltek olyan kívánságlistákkal, melyekben az utód iránti elvárásokat fektették le a fotósok. Ezen listák zöme tartalmazta a „legyen beépített képstabilizátora” sort, s a gyártó végül 2012-ben be is jelentette az EF 24-70 mm F2.8L II USM objektívet – képstabilizátor nélkül. Nagy volt a felhördülés és a csalódottság, amire egyfajta válaszként kicsivel később megkaptuk az EF 24-70 mm F4L IS USM lencserendszert. Nos, az EF 24-70 mm F2.8L II USM és az EF 24-105 mm F4L IS USM miatt igazán senki sem látta értelmét az új bejelentésnek, és egyre több kérdőjel tűnt fel az arcokon. Eleinte mi sem értettük, hogy a nagyobb átfogású testvérmodell mellett mi fogja sikerre vinni a ráadásul jó 170 000 forinttal drágább EF 24-70 mm F4L IS USM-et. Kíváncsiságunkat egy másfél hetes teszt során csillapítottuk; íme, tapasztalataink!

Felépítési minőségét tekintve az EF 24-70 mm F4L IS USM egyértelműen a „Luxury” kategóriába tartozik, noha a tubus műanyagból van. A fókuszgyűrű egyenletesen forgatható, csillapítása megfelelő mértékű. A zoomgyűrűnél sem tapasztaltunk használatot negatívan befolyásoló tényezőt. Mint a gumiobjektívek jó része, az EF 24-70 mm F4L IS USM is hajlamos némileg a kizoomolásra, ha fejjel lefelé (frontlencsével a föld felé) tartjuk. Mivel esetünkben egy még nagyon friss példánnyal volt dolgunk, így még nem volt kikopva a mechanika, a gyújtótávolság elmászásától nem kellett tartani. Ezzel a későbbiekben sem lesz valószínűleg nagy gond, mindenesetre a mérnökök ellátták a tubust egy reteszelő kapcsolóval, amely 24 mm-es állásban rögzíti a zoom mechanikáját.

Ennek a kapcsolónak kettős funkciója van: lefelé zár, felfelé pedig engedélyezi a makró állást, ahol a képek EXIF információi szerint 80 milliméterre is kitolható a gyújtótávolság. Alaphelyzetben a zoomgyűrű csak 24-70 milliméter között forgatható. A makrózáshoz az említett kapcsolót felfelé nyomva kell tartani, miközben a gyűrűt a 70 milliméteres álláson túlforgatjuk. A makró tartományból a normál tartományba visszaváltani megint csak a retesz felfelé nyomásával lehetséges.

Mint a Canon L-es optikáinál szokás, az EF 24-70 mm F4L IS USM-hez is jár gyárilag a puha tok, valamint a napellenző, így a későbbiekben nem kell pluszköltségekbe verni a malacperselyt.

Kézbe véve kellően masszív hatású az objektív, de a távolságmérő skála mellett – erősebb nyomás hatására – benyomható valamelyest az amúgy kiváló minőségű műanyagból készült tubus borítása. Ennél valamivel elszomorítóbb, hogy az EF 24-70 mm F4L IS USM nem zárt rendszerű, tehát a gyújtótávolság váltásakor a hátsó lencsetag befelé elmozdul, így nyitott marad a bajonettnél a tubus, ahol a por szabadon szállhat a fényképezőgép tüköraknája és a lencserendszer belseje között.

Azonban csak az a por mozoghat szabadon a rendszerben, ami tárolásnál vagy óvatlan kezelés során jutott be a tubus belsejébe, mivel a bajonettnél egy gumigyűrű gondoskodik az időjárás-állóságról.

A zoom körülbelül 50, az élességállító gyűrű pedig nagyjából 130 fokban forgatható el. Egyébként az EF 24-70 mm F4L IS USM belső élességállítású, tehát se a frontlencse, se a hátsó lencsetag nem mozog, nem forog fókuszáláskor. Mivel a lencserendszer nem egészen parfokális, ezért a gyújtótávolság váltásakor újra élességet kell állítani, noha általában csak minimális mértékben.

Mielőtt továbblépnénk az EF 24-70 mm F4L IS USM képminőségére vonatkozó tesztekhez, fontosabb paraméterei csokorba szedve:

  • Bajonett: Canon EF
  • Teljes képmezős szenzorokhoz fejlesztve: igen
  • Gyújtótávolsági tartomány: 24-70 mm
  • Átlós látószög: 84°-34°
  • Legtágabb rekesz: F4
  • Legszűkebb rekesz: F22
  • Felépítés: 15 lencsetag 12 csoportba rendezve; 2 UD lencsetag
  • Íriszlamellák: 9 lekerekített
  • Legkisebb tárgytávolság: 38 cm normál és 20 cm makró módban (0,7-szeres nagyítás)
  • AF motor jellege: gyűrűs USM
  • Élességállítás módja: belső
  • Képstabilizátor: van, 4 FÉ előnyt nyújtó hibrid rendszer (makró módban 2,5 FÉ-t nyújt)
  • Szűrőmenet átmérője: 77 mm
  • Tömeg: 600 gramm
  • Méret: 83,4 x 93 mm

Funkciók és képminőség I.

Az EF 24-70 mm F4L IS USM vizsgálatához két fényképezőgépet is használtunk. Az egyik a Canon EOS 5D Mark III, a másik a Canon EOS 6D volt. A képminőségnél nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogy tapasztalható-e peremsötétedés (vignettálás), vannak-e színi hibák (CA), mekkora a geometriai torzítás az egyes gyújtótávolságokon vagy milyen a felbontóképessége az EF 24-70 mm F4L IS USM-nek, hanem olyan apróságokra is, hogy centrikus-e a zoomobjektív, tehát az marad-e középen mondjuk 70 milliméternél is, ami 24-nél lett beállítva, vagy a papíron 4 FÉ előnyt nyújtó hibrid képstabilizátor valós használat során vajon mennyire hatékony, illetve hogy a makró funkció csak egy sor a funkciókról szóló felsorolásban, vagy tényleg valós használati értékkel bír.

A központosság méréséhez egy stabil háromlábra (Manfrotto 055 Pro és Manfrotto 490 gömbfej) helyeztük a fényképezőgépre csavart optikát, majd 24 milliméteres gyújtótávolságnál manuális élességállítással és tízszeresre kinagyított élőképnél állítottuk be pontosan középre a tesztábrát. Ehhez előzőleg az objektív frontlencséjét teljesen síkba hoztuk a tesztábra síkjával (tehát párhuzamos volt a két felület), hogy az apró eltérésekből se legyen mérési hiba. A kioldásnál 2 másodperces késleltetést alkalmaztunk a bemozdulások kiszűrése miatt. A leginkább 70 milliméternél látható elmozdulás körülbelül 1-1,2 milliméter, ami elhanyagolhatónak mondható, és belefér a mérési hibatűrésbe.

Következő lépésben az optika tubusán jelzett gyújtótávolságokon (24, 35, 50 és 70 mm) megnéztük, hogy a teljes rekeszértékeken (F4 és F22 közt) mekkora a vignettálás mértéke, íme:


24 mm


35 mm


50 mm


70 mm

24 milliméteren F8-ig, 35 milliméteren F5.6-ig, 50 mm-en F8-ig, végül 70 mm-en szintén F8-ig látható némi peremsötétedés, ami azonban a képfeldolgozó szoftverek segítségével (vagy a Canon EOS fényképezők menüjében bekapcsolható funkcióval) nagyon könnyen és gyorsan eltüntethető.

A geometriai torzítások vizsgálata során arra voltunk kíváncsiak, hogy mekkora hordó-, illetve párnatorzítás lesz látható 24, 35, 50 és 70 milliméteres gyújtótávolságon. Mint az összes vizsgálatot, ezt is RAW felvételek alapján végeztük az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW (akkori) legújabb kiadásával, a 7.3-mal. Az ACR automatikus javítását vettük igénybe, ahol a Canon korábban bemutatott EF 24-70 mm F2.8L II USM optika profilját alkalmaztuk, ami tökéletesen megfelelt ehhez a lencserendszerhez is.

Amint várható volt 24 és 35 milliméteren látható, de nem radikális hordózás lépett fel. 50 milliméteren szinte semmiféle torzítás nem volt észrevehető, míg 70 milliméteres gyútávon egy nüánsznyi párnatorzításnak lehettünk szemtanúi.

Következő pontban a 4 FÉ-s hibrid képstabilizátor valódi értékére szerettünk volna fényt deríteni. Itt nagyon kellemesen csalódtunk: az EF 24-70 mm F4L IS USM 70 milliméteres állásánál akár 1/2 mp-es záridő is megfogható volt! Persze ez az érték egyéntől, annak egészségügyi és idegi állapotától is függ, de az 1/10 mp szinte mindenki által biztosan megfoghatónak mondható.

A színhibák terén nagyon jól teljesít a Canon EF 24-70 mm F4L IS USM, hiszen egyik gyújtótávolságon sem nagyon találkoztunk színes szellemélekkel. Ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor 50 és 70 milliméteres állásokban lehet teljesen nyitott blende mellett látni némi CA-t, ami azonban F5.6-ra való rekeszeléssel teljesen eltűnik.

Funkciók és képminőség II.

A becsillanások jól kordában vannak tartva, igazán egyik, a tubuson jelölt gyújtótávolságon sem zavaró a hatásuk. Valós használat közben vélhetően igen ritkán kerülünk olyan helyzetbe, ahol mégis zavaró lenne a tükröződés.

Az EF 24-70 mm F4L IS USM egyik nagyszerű pluszfunkciója a makró. Ha felfelé nyomva tartjuk a macro/lock reteszt, akkor a zoomgyűrűt továbbforgathatjuk, ami végállásban körülbelül 80 milliméteren áll meg. Azonban ez a 80 mm nem valódi érték, csak az objektív jelzi ezt a váz felé. Belül a lencsetagok ilyenkor úgy állnak be, mintha egy közgyűrűt tennénk az optika és a váz közé. A makró zoomtartomány két vége 0,5-szörös és 0,7-szeres nagyítást jelent. Persze nem igazi makró objektívvel állunk szemben, így a tárgytávolság is igen csekély: 0,7-szeres nagyítást használva körülbelül 3 cm lesz a frontlencse és a téma közti táv. A képminőség is leginkább a közgyűrűs megoldással hasonlítható össze, ami azért nem vészes.

Végül, de persze nem utolsósorban megvizsgáltuk, hogy milyen az objektív képének élessége. Ehhez 24, 35, 50 és 70 mm-es gyújtótávolságokon, F4-F22 rekeszértékek mellett készítettünk felvételeket tesztábránkról. Mint az összes kritikus próbánál, itt is stabil háromlábról lőttük a fotókat 2 mp-es önkioldóval, tükörfelcsapással és manuális élességállítással (élőkép, 10x nagyítás).

A kép közepe 24 és 35 milliméteres pozícióban nagyon éles teljesen nyitott rekesznél is. F16 fölött látszik a diffrakció hatása, aminek következtében kissé kezd homályosodni a fotó. 50 mm-en F11-nél lett igazán borotvaéles a kép – több menetben is elvégeztük a próbát, mindig ugyanez az eredmény jött ki. Végül 70 mm-en egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek: hogy az optika teljes gyújtótávolsági tartományát tesztelni tudjuk, a 24 mm-es érték miatt viszonylag közel kellett elhelyezni a fényképezőgépet a tesztábrához (természetesen ügyeltünk arra, hogy még kényelmesen túl legyünk a minimális tárgytávolságon). Ennek következtében 70 mm-en a rekeszelés során megváltozott az élességi sík, tehát ami F4 értéken éles volt, az már F5.6-on kissé homályossá vált. A kép F16 és F22 mellett lett megint teljesen éles, ami nem a fókuszsík ismételt elugrásával, hanem a szűk rekesz miatti nagy mélységélességgel magyarázható. Nagyobb tárgytávolságoknál ez a jelenség nem volt tapasztalható. Mivel a hibát csak az optika visszaszolgáltatása után vettük észre, ezért a 70 mm-es értéken végzett képélességi próba nem értékelhető.

A képsarkokban 24 és 35 mm-en F5.6 környékétől lett igazán éles minden, míg 50 mm mellett csak F8-tól. A 70 mm-es végállásban a fent említett tényállás miatt nem értékeltük a lencserendszer teljesítményét.

Képminták és értékelés

A Canon EF 24-70 mm F4L IS USM érdekes egy objektív; mechanikai kivitelezésének minősége nem csak papíron sorolja a „Luxury” kategóriába – igazán csak a nyitott hátsó rész (zoomoláskor befelé mozgó lencsetag miatt) volt az, ami annyira nem tetszett. A képminősége jó és főleg ez az a szempont, amiben komoly konkurenciája lehet az olcsóbb, de cserébe nagyobb és nehezebb, ám tágabb gyútáv tartománnyal rendelkező EF 24-105 mm F4L IS USM-nek.

Képe a teljes tartományban éles, nagyon csekély a CA-ra való hajlam, és igazából csak F4-en nagyobb mértékű a peremsötétedés, ami azonban szoftveresen (már gépen belül is) könnyen orvosolható. A geometriai torzítás sem mondható komolynak, a háttérelmosás (bokeh) pedig kellemes. Néha jól jöhet a makró mód, aminek hála igazán közel kerülhetünk a témához. A papíron 4 FÉ előnyt nyújtó képstabilizátor pedig valóban jól működik, ami statikus témák fotózásánál nagyszerű segítség lehet gyengébb fényviszonyok közepette. A közeli tárgytávolságon tapasztalt fókuszsík elmozdulása érdekes jelenség volt, utoljára ilyesmivel az EF 50 mm 1.2L USM-nél találkoztunk. Sajnos, bő 420 000 forintos ára kissé borsos, de a minőséget – sajnos – meg kell fizetni itt is. Ezek tükrében egy tetszett matrica mindenképp jár neki!


Canon EF 24-70 mm F4L IS USM objektív

MLaca

A Canon EF 24-70 mm F4L IS USM objektívet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Canon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés