Mérés

Megszokott mérési folyamatunk első részében az alaplap „Silent” profiljára bíztuk magunkat, mely a ventilátort vezérelve igyekszik maximum 78-80 °C-on tartani a processzort. Terhelés nélkül ez persze nem gond, és a hűvös (19 °C-os) szobában a külső hőmérséklethez képest 9-10 °C-os emelkedést mértünk mindössze, mely az eddig tesztelt szimplatornyos léghűtések között kifejezetten jó érték. Ehhez ráadásul a ventilátort sem kell járatni, az 510-520 rpm fordulatszámon 14 dB-es zajszintet mértünk – más szóval a Shadow Rock 3 átlagos felhasználás során gyakorlatilag hangtalanul üzemel.

Bekapcsolva az AIDA64 stressztesztjét, körülbelül 180 wattnyi TDP elszállításával bíztuk meg a processzorhűtőt, mely ezt tulajdonképpen kényelmesen teljesítette is – az alaplapi vezérlés a ventilátor fordulatszámának változtatásával tartotta is a 77-79 °C-os hőmérsékletet. Az RPM egyébként 1050-1650 között hullámzott, ami 18-29 dB-es zajszinttel járt – az előbbi nem, az utóbbi viszont már hallható. Tekintetbe véve, hogy nyílt tesztágyon és nem gépházban mérünk, zártabb, melegebb körülmények között valószínűbb, hogy a 29 dB-hez közel süvítene a hűtő, mely ugyanakkor még mindig halknak számít.

Végül következett a Prime 95, és vele az ajánlott TDP-t messze meghaladó terhelés, mellyel már valóban a Shadow Rock 3 határait feszegettük, mint azt a fix 1700-1750 rpm fordulatszám, a 30 decibeles zajszint, és a mindezek dacára is 95 °C-ot meghaladó hőmérséklet is mutatja.

Fix maximális fordulatszámot beállítva az alaplapon megkaptuk az állandó 1750 rpm értéket és vele a 30 dB-es zajszintet. A hőmérsékleti értékek terhelés nélküli esetben csak minimális javulást mutattak, de az AIDA terhelésénél is mindössze 4 °C-ot nyertünk (Prime alatt értelemszerűen nem volt változás).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!