A bolygó neve: kapitalizmus

Az egyszeri ember még az űrutazással és idegen bolygókkal teli távoli jövőben is a nagyvállalatok játékszere csupán, harsogta nagy vidáman a 2020-as Journey to the Savage Planet mókásan cinikusra vett története. Aztán a fejlesztőstúdiót felvásárolta a Google, és amikor a Stadia végleg bedőlt, őket is minden további nélkül lehúzták a metaforikus klotyón. A kis csapat azonban valahogy sikeresen együtt maradt, és immár Raccoon Logic néven elkészítették a minden téren nagyot nőtt folytatást. Hogy a játék üzenete sokat változott-e ezt követően, azt valószínűleg mindenki ki tudja találni…

Ezúttal is egy névtelen felfedezőt alakítunk, akit ismétcsak a Kindred Aerospace küldött egy, a Földtől igen távoli naprendszerbe, hogy ugyan derítse már fel, lehetséges lenne-e arrafelé az emberi megtelepedés. A százéves utazást kényelmes fagyasztott alvással töltjük, és mikor felébredünk, csak úgy dőlnek ránk az emailek: munkaadónkat felvásárolta a nagyszerű Alta Interglobal óriásvállalat, az Alta Interglobal minden korábbinál nagyobb támogatást ígér az űr hősies felfedezőinek, egy sajnálatos reorganizáció következtében az Alta Interglobal megválni kényszerült minden űrkutatójától. Sajnos ez a háttértámogatás totális megvonásával is együtt jár, de nem kell aggódni, ahogy az elmebeteg, élőszereplős videóüzenetben mosolyogva közli egy PR-os, a titoktartási nyilatkozat természetesen továbbra is köt minket. Nincs tehát fizetésünk, valahol elakadt az űrben a minden tudományos igényt kielégítő bázisunk 90%-a, és a neonszín növényekkel teli dzsungelbolygó tele van agresszív lényekkel is.

[+]

A Journey to the Savage Planet veteránjainak még akkor is ismerős lesz a Revenge játékmenete, ha a kamera FPS-nézetről külső követésre váltott: az akciójátéknak látszó külső igazi műfajkavalkádot rejt. Magányos felfedezőként (illetve dehogy magányos – apró drónunk folyamatosan pofázik, hacsak a menüben vissza nem vesszük beszédkedvét!) millió dolgunk van: beszkenneljük a növényeket, befogjuk és „kikísérletezzük” az állatokat, az információk nyomán egyre hatékonyabb felszerelést készítünk magunknak, és így egyre újabb helyszíneket hódíthatunk meg, és így tovább – ha nem is a végtelenségig, de négy bolygón keresztül mindenképp. Igen, a Revenge érezhetően nagyobb lett elődjénél: nekem 14 órába telt a végigjátszás, de úgy, hogy a mellékes feladatok, céges kihívások java elvégzetlen maradt.

[+]

Sőt, egész minijátékokat hagytam kipróbálatlanul; cseppet sem érintett meg például a meglepően kidolgozott lakberendezős lehetőség, amellyel funkciótlan bútorokat és kiegészítőket lehet vásárolni bázisunkba. Ennél sokkal jobban érdekelt a tényleges felfedezés, a négy bolygó térképének kitöltése, és persze a millió összegyűjthető cucc megtalálása. Az életerőnket növelő narancsszín bugyrok, illetve a fejlesztési lehetőségeinket növelő zöld hardverek mellett találhatunk további jelmezeket (Dave, a köpcös búvár szerelésébe is bebújhatunk), valutát a bútorvásárláshoz, és persze főellenfeleket, berobbantható falakat, meglovagolható energiakábeleket és más metroidvania-kellékeket is. Nem egyszer a zsákmány valami apró fejtörő megoldását igényli: egyszer jól elrejtett kapcsolókat kell aktiválni, máshol áramot kell vezetni kék gombákba, és a játék második felében már a víz alatt úszkálva is sok érdekességre bukkanhatunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!