Intel termékek széles skálája

Az AMD megálmodta, az Intel legyártotta, némi iróniával akár így is kezdhetnénk bevezetőnket, de ezzel kicsit előreszaladnánk. Az Intel nem viccel: a Netburst bukása után olyan precízen ragaszkodik a kétévente megújuló architektúrához és a félidőben továbbfejlesztett gyártástechnológiához, azaz a tikk-takk ütemtervhez, ami valószínűleg példa nélküli a chipgyártás történelmében. Ez a feszített tempójú, talán erőltetettnek tűnő, újra és újra induló ciklus immár négy éve tart, és eddig nem csúszott hiba a gépezetbe. Most, 2010 elején a következő „tikk” lép életbe, mikor is az új gyártástechnológia bevezetése van soron, ami az Intel esetében a 32 nm-es csíkszélesség széles körben való elterjesztését vetíti előre. A különböző kódnevek már több mint két éve ismertek, a 32 nm-en gyártott processzorfamília a Westmere kódnév alatt látja meg a napvilágot, de ez továbbra is a Core mikroarchitektúrára épül, annak immár negyedik variánsáról van szó (65 nm-es Core 2, 45 nm-es Core 2, Core i5/i7 és a most megjelenő).

De mielőtt az új processzorokat jobban megismernénk, lássuk, hogy az Intel mi mindennel készült 2010 elejére. A gyártó január 7-én 17 új processzort dob piacra, ebbe persze beletartoznak a mobil, illetve az asztali változatok egyaránt. A processzorok kiszolgálásához egy sor, egészen pontosan 7 darab új lapkakészlettel bővül a termékkínálat, és nem utolsósorban három új, Intel-féle wireless opció fogja tovább bővíteni a már így sem rövid felsorolást. Mi alapvetően az asztali használatra szánt eszközökkel fogunk foglalkozni, de felsorolásszerűen a következő komponensekről van szó:

Öt új mobil Core i7 processzor:

• i7-620M, i7-640LM, i7-620LM, i7-640UM, i7-620UM

Nyolc új Core i5 processzor:

• mobil: i5-540M, i5-520M, i5-520UM, i5-430M
• asztali: i5-670, i5-661, i5-660, i5-650

Négy Core i3 processzor:

• mobil: i3-350M, i5-330M
• asztali: i3-540, i5-530

Hét új chipset (5-ös széria):

• mobil: QS57, QM57, HM57, HM55
• asztali: Q57, H57, H55

Három új wireless kiegészítő:

• Intel Centrino Ultimate-N 6300
• Intel Centrino Advanced-N 6200
• Intel Centrino Advanced-N + WiMAX 6250

Tesztükben alapjában véve a processzort és az immár abban található GPU-t fogjuk részletesebben kitárgyalni, illetve a köré építhető platformot. Az asztali használat szempontjából hat új processzor és három új chipset található az étlapon, lássuk először a CPU-t. Bevezetőnket az „AMD megálmodta, az Intel legyártotta” szlogennel kezdtük, és ez, bár ironikus, de nem alaptalan kijelentés. Az AMD volt az, ami évekkel ezelőtt előrukkolt a processzorba integrált GPU képével, amit anno Fusion névre keresztelt, erről legelőször Henri Richard (már nem dolgozik az AMD-nél) beszélt 2006 júniusában, igaz, akkor még csak homályosan és sejtelmesen. Az ATI Technologies felvásárlásának a Fusion ad értelmet, a koncepció pedig arra az alapötletre épül, hogy a különböző felhasználórétegek igényeinek kielégítésére eltérő célú és belülről változatos karakterisztikával rendelkező központi egységeket dobjanak piacra. Egyértelműbben fogalmazva: olyan processzorokról van szó, amelyeknek különböző variánsai eltérő számú processzormagot tartalmazhatnak, immár integrált grafikus vezérlővel rendelkezhetnek (vagy sem), illetve több vagy kevesebb memóriavezérlőt építettek beléjük. Ezt, ha kezdetleges szinten is, de az Intel már a Nehalem bevezetésével megvalósította, hiszen a Nehalem, illetve annak leszármazottjai tetszőlegesen variálható részegységek (CPU-magok, gyorsítótárak, QPI-linkek) sorozatából áll. A most bejelentett processzorok ezt az egészet egy új szintre emelik, hiszen az Intel olyan CPU-kat dob piacra, melyekben már GPU is található. Az Intel megoldásával azonban van egy probléma, mégpedig az, hogy a „kupak” alatt két chipet találunk (a CPU-t és a GPU-t), így ez valójában csak egy MCM-nek azaz Multi-Chip Module-nak hívható, tehát ez nem egy valódi, a Fusion alapötletének megfelelő termék (hiszen az már a szilícium szintjén összekapcsolná a két chipet). Ettől függetlenül az első a sorban (CPU+GPU szintjén) és komoly előrelépésnek tekinthető, bár nem nevezhető újdonságnak, hiszen ezt a megvalósítást a Presler-alapú Pentium D-ben láthattuk először, igaz, ott két CPU-mag volt összeköttetésben a lapkán (később a Core 2 Quad is erre a sémára épült). A szilíciumszintű integráció azért sem lehetséges, mert míg a GPU-t 45 nm-en gyártják, addig a CPU részegységei már 32 nm-es csíkszélességen készülnek, ergo az új processzorokat hívhatnánk egyfajta hibridnek is, de ez csak a tájékozottabbak számára fontos, használat közben nem észlelhető belőle semmi.

A most bejelentett processzorok gyakorlatilag a kétmagos megfelelőik a már megismert, Lynnfield lapkás, négymagos Core i5/i7 típusoknak, azonban van némi eltérés közöttük. Először is a 32 nm-es Hi-K és fémalapú gyártástechnológia nem egy szimpla csíkszélességváltás. A 2009 februárjában bemutatott technológia egy második, továbbfejlesztett verziónak tekinthető, ami – ismerve az eredeti alapötlet köré épülő processzorok jellemzőit (nagyon alacsony fogyasztás, magas teljesítmény) – igen impresszíven hangzik. A továbbfejlesztés elsősorban az oxidréteg vastagságát érinti, ezt 1 nm-ről 0,9 nm-re csökkentették, eközben pedig a kapuelektródák hosszát 35-ről 30 nm-re redukálták. Ennek eredményeképpen az Intel szerint 22%-kal nőhet a tranzisztorok teljesítménye, ráadásul csökkentették a szivárgást is, így kevesebb energiára van szükség a tranzisztorok ki- és bekapcsolására. Érdekességként még annyit, hogy az Intel még mindig csak egyes rétegek kialakításánál használ immerziós litográfiát, míg az AMD 45 nm-en teljes mértékben erre támaszkodik, ami csak azért fontos, mert így az Intelnek eggyel több aduász marad a tarsolyában későbbre.

Processzorok és lapkakészletek

Rátérve az architekturális felépítésre, a Lynnfield utódjául szánt processzormag kódneve Clarkdale lett. Először is van egy jó hírünk: a Clarkdale támogatja a Hyper-Threading technológiát, és úgy tűnik, hogy ez az újonnan bejelentett processzorok mindegyikében aktív. A cache-hierarchia némileg megváltozott, ugyanis a harmadszintű gyorsítótárnak lenyisszantották a felét, így összesen 4 MB maradt. A Clarkdale is kétcsatornás, DDR3-1333-at támogató memóriavezérlővel rendelkezik, itt sincs változás. A legkomolyabb eltérés a grafikus alrendszert érinti, hiszen, mint arról már beszámoltunk, a Clarkdale egy GPU-t is tartalmaz (míg a Lynnfield nem), a GMCH (Graphics Memory Controller HUB) vezérlőlapka 45 nm-es eljárással készül, és lényegében egy HD videolejátszási képességgel támogatott, DirectX 10-zel kompatibilis, továbbfejlesztett Intel G4x szériás grafikus rendszerről van szó. Innentől kezdve a Clarkdale-alapú processzorok többfelé ágaznak. A Core i5-ös új, GPU-val ellátott verziója egy új utasításkészlettel, az AES-NI-vel (Advanced Encryption Standard New Instructions) bővült. Ez mindössze hét utasítást tartalmaz, amivel az AES algoritmust használó alkalmazások gyorsulhatnak fel, ezek többnyire valamilyen titkosítással (adat, internet, VOIP) kapcsolatosak. Az asztali használatra szánt processzorok a támogatott funkciók, illetve technológiák szintjén is különbözhetnek: a Core i3 és a Core i5-6x1 csak a legalapabb funkciókat támogatja, míg a Core i5-6x0 a VPro-t, a VT-d-t (Intel Virtualization Technology for Directed I/O) és a TXT-t (Trusted Execution Platform) is. A Core i3-ból kiszedték a Turbo Boost támogatást, míg a Core i5 ezen a téren nem változott. Korábban olyan pletykák is szállingóztak, hogy a Clarkdale-ben a maximális TDP-határon belül maradva már a GPU órajele is változhat (felfelé), amennyiben a processzormagok kevésbé aktívak, de ez csak a mobil processzorokra igaz, az asztali változatok nem támogatják ezt a módot. A TDP a Lynnfield 95 wattjához képest 73 wattra csökkent, de ez teljesen természetes, hiszen a Clarkdale-ben már csak két CPU-mag található. Egyedül a Core i5-661 TDP-értéke lett magasabb, egészen pontosan 87 watt, ez a 900 MHz-re növelt grafikus gyorsítónak tudható be.

A felsorolásból még hiányzik egy processzor, ami a Pentium G6xxx elnevezést kapta, ez gyakorlatilag a szegény ember és a nagy bevásárlóközpontokban kapható gépek Core i3-asa: ebben 3 MB-nyi L3 cache-t találunk, ez már csak a DDR3-1066-os memóriákat támogatja, és a funkciólistán csak a VT-x-et találjuk meg, de be kell érnünk az AES-NI és a Turbo Boost mód nélkül.

Chipsetek terén a P55 mellé három új lapka kerül fel a listára, amelyek a H57, a H55 és a Q57 nevet kapták. Ezek alapvető funkcióikban megegyeznek, de a VPro kiegészítéseinek egyes elemeiben eltérnek egymástól, és külön érdekesség, de nincs köztük egy olyan sem, ami mindent támogatna: bármelyiket is választjuk, valamiről mindenképpen le kell mondanunk. A három új chipset legfőbb „érdeme”, hogy használhatóvá teszi CPU-ba integrált GPU-t, értelemszerűen a P55-ös alaplapokon nincs monitorkimenet, így az integrált VGA-t nem tudjuk kihasználni, de ettől függetlenül a CPU még működni fog. USB portokból és SATA csatlakozókból van dögivel, a többkártyás konfigurációkat viszont egyik sem támogatja, ez azonban nem a lapkakészleten múlik, hiszen a CPU-tól függ, hogy a rendelkezésre álló PCI Express sávok miként oszlanak el.

Tesztkörnyezet

A tesztben leginkább az integrált GPU megismerésére helyeztük a hangsúlyt, hiszen a GPU-s processzorok köré elvileg alacsony költségvetésű, átlagfelhasználóknak szánt számítógépeket lehet építeni. A CPU teljesítménye helyett arra voltunk kíváncsiak, hogy egy komplett Core i5-ös konfig egyfajta HTPC-szerű felhasználási környezetben mire képes. A Clarkdale-ben található GPU alapjában véve a G45 továbbfejlesztett változata, amit mi már leteszteltünk egyszer (nem szerepelt túl jól), de éppen az teszi érdekessé ezt a történetet, hogy CPU-ba integrált, és hogy második verziós termékekről esik szó. Az ellenfeleket két Core 2 Duo alapú rendszer testesíti meg, az egyik alaplapon G45-ös északi híd található, míg a másodikon a népszerűnek tekinthető és inteles berkekben eddig verhetetlen GeForce 9300. Az AMD-s rendszerek összehasonlításával addig szeretnénk várni, amíg ki nem adják integrált GPU-s processzorukat, de ha a GPU-k teljesítményének arányára vagyunk kíváncsiak, akkor általánosságban elmondható, hogy a GeForce 9300 a Radeon HD 3200-hoz közeli vagy azzal megegyező sebességű.

Intel Core i5-661 információk [+]

A Core i5-ös teszteket az Intel által küldött komponenseken futtattuk le. Kaptunk egy Core i5-661-es processzort és egy Intel DH55TC típusjelzésű, Tom Cove kódnevű alaplapot. Az i5-661 alapórajele 3,33 GHz, ami Turbo Boost módban 3,46 GHz-re emelkedik, de a tesztelés során a Turbo Boost ki volt kapcsolva, tehát ez a kis „igazságtalanság” nem szólhatott bele az eredményekbe. A CPU-Z képeken jól látszik, hogy ez egy 32 nm-es csíkszélességen gyártott, kétmagos és négy szálat támogató CPU 4 MB harmadszintű gyorsítótárral. Meglepetésünkre kiderült, hogy a QPI-link 3,2 GHz-es órajelen ketyeg, ami a GPU nélküli Lynnfield processzorokban legjobb esetben is csak 2,4 GHz-et ér el. Erre nyilván a GPU adatéhsége miatt van szükség, hiszen a CPU és a GPU között is QPI-link található. A Core i5-661-ben található GPU jelenleg a legmagasabb frekvenciájú, 900 MHz-es órajelet ér el, míg a többi Core i5-ösben és i3-asban 733 MHz-en jár ez a részegység.

H55: egy alaplap és egy chip [+]

Az alaplapot egy igen puritán, de szemre (nekünk) tetszetős dobozban tálalja a gyártó, a mellékelt kellékekben azonban nem dúskálunk, mert a meghajtóprogramokat tartalmazó CD-n és a hátoldali takarólemezen kívül nem találtunk benne semmit. Valószínűnek tartjuk, hogy a boltokba kerülő végleges változathoz adnak majd különböző kábeleket is. A PCH-ként funkcionáló H55-ös chipről leszedtük a picurka bordát, ami külsőre teljesen megegyezik a P55-tel, ez persze még nem jelent semmit, mert nem látunk bele. Ettől függetlenül tudható, hogy a P55 és a H55 közel ugyanaz a lapka.

Intel DH55TC alaplap [+]

A DH55TC egy teljesen szimpla microATX-es alaplap átlagfelhasználásra kihegyezve, nincs telipakolva plusz SATA portokkal, RAID vezérlőkkel és hasonlókkal, de az alapszintű működéshez szükséges eszközöket felkínálja. Az integrált chipek között egy Realtek ALC888-as hangkodeket találunk, de az alaplap csak hat csatornát támogat a nyolcból, ezen kívül egy Intel 8257DC PCIe-es gigabites hálózati vezérlővel rendelkezik. A FireWire-ről és a Parallel ATA csatlakozókról le kell mondanunk, ráadásul mindössze három ventilátorcsatlakozót találunk rajta (a CPU-éval együtt), ami talán kevés lesz egyeseknek. Miután a CPU nem támogatja az SLI-t és a CrossFire-t, PCIe x16-os foglalatokból mindössze egyet tettek az alaplapra, ezen kívül két PCIe x1-es és egy PCI foglalat várja a bővítőkártyákat.

A hátsó panel csatlakozói [+]

Furcsán hangzik, de a chipsetben nincs integrált VGA, az alaplapon mégis találunk DVI, VGA és HDMI monitorkimenetet, ez természetesen a CPU-nak köszönhető. A H55 lényegében ennyivel tud többet a P55-nél: megjeleníthetővé teszi a CPU-ban található GPU által kiszámolt képkockákat.

BIOS [+]

A DH55TC a BIOS szintjén igencsak szigorú, a tuningolást teljesen kizárja, még a memória órajelének átállítására sincs esélyünk, az alaplap az SPD-ből kiolvasott információkra hagyatkozik (ami látva korábbi memóriateszjeinket néha problémás lehet). Ugyanakkor a processzor által támogatott technológiák ki- és bekapcsolására szép rendezett formában ad lehetőséget, és a monitorozó részlege is egész jónak mondható.

Fogyasztás, melegedés

A kisgépek egyik legfontosabb jellemzője a fogyasztás, hiszen elvárjuk, hogy az alapszintű felhasználási célokat minél kevesebb energiaigény mellett legyenek képesek kielégíteni, ezért a tesztelést a fogyasztási adatok kimérésével kezdtük. Az i5-ös konfiguráció üresjáratban igen szépen teljesített, a Core 2-es rendszereket simán megelőzte, ez leginkább bekapcsolt C1E és EIST mellett érhető tetten, ebben az állapotában előfordult, hogy a teljes gép igénye mindössze 20 watt volt (600 wattos tápegység mellett). A HD filmnézés felfogható egy amolyan átlagos használatként is, ebben az állapotban is a Core i5 volt a nyerő, de az előnye zsugorodott az üresjárati értékekhez képest. Teljes terhelés alatt – amit mi a Team Fortress 2-vel való játszadozással idéztünk elő – szintén a Clarkdale és a H55 párosa teljesített a legjobban, itt ismét nagyobbra nőtt az előnye, 25%-ot vert az előző generációs G45 és Core 2 Duo párosára. Érdekes, de a G45-ös konfig picit többet evett, mint a GeForce 9300-as párosítás, ez valószínűleg a 65 nm-es csíkszélességen gyártott chipnek köszönhető, ráadásul ne felejtsük el, hogy a GeForce 9300 képességei kimagaslóak a G45-éhez képest.

A melegedés is fontos tényező, hiszen a kis számítógépházakban kevés a hely, gyenge a szellőzés, ezért jó, ha minél alacsonyabb hőmérsékleten működnek a különböző komponensek. A 45 nm-es, Penryn-alapú Core 2 fogyasztás és melegedés terén igen jól sikerült, de a Core i5 még ennél is jobban, legalábbis a CPU hőmérsékletét érzékelő dióda értékei alapján ez a konklúzió. Ugyanakkor az i5-ösben már van egy GPU is, ezért a processzor hőmérséklete önmagában nem meséli el a teljes történetet, a kis gyári hűtő bordái a Core i5-ösön jobban felmelegedtek, mint a „konkurensekén”, ugyanakkor ezek a 35-40 fokos értékek még mindig nem nevezhetők drasztikusnak, elég napjaink kicsit komolyabb VGA-ira gondolni... A chipset hűtőbordájának hőmérséklete a GeForce 9300-on volt a legmelegebb, ami nem különösebben meglepő, hiszen ez egy elég fejlett chip, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy amit a CPU hűtőbordáján a GeForce-os konfig nyert, azt ezen a téren elvesztette. A G45-ös alaplapon találunk egy déli hidat is (a GeForce 9300 egychipes „lapkakészlet”), az ICH10 pedig igencsak melegszik, pedig nem különösebben erőltettük meg.

A platformok sebessége

A platformok sebessége szekcióban lényegében a processzorok teljesítménye közti különbségekre derül fény, de ezt a részleget rövidre vettük, mert ezúttal nem a CPU teljesítményének vizsgálata volt a cél. Ettől függetlenül ebből a néhány tesztből is jól látszik, hogy a Core i5 vele azonos órajelen (3,33 GHz) simán veri a Core 2 Duót, egyes esetekben 40% fölötti fölényt sikerül kiharcolnia. Ennek bizonyos része nyilván a Hyper-Threadingnek köszönhető, hiszen a tesztelt alkalmazások 100%-a több szálra optimalizált, márpedig a Nehalem HTT nélkül ennyivel nem gyorsabb a Penrynnél. A GeForce 9300 memóriavezérlője kicsit gyengére sikerült, de ezt a lemaradást a gyorsabb integrált grafikus vezérlő számlájára is írhatjuk, ami a memória elérését nyilvánvalóan meghosszabbítja. Az eddig látottak alapján a Core i5 és H55 párosa igen jól szerepel, hiszen az előző generációs HTPC-k alapjául szolgáló platformot teljesítményben és fogyasztásban is veri, ez pedig ritka. De mi a helyzet a grafikus teljesítménnyel?

A GPU-k sebessége

A G45-ös utódját, a Core i3/i5-ben megtalálható GMCH-t az Intel komolyan továbbfejlesztette. Azt azért tegyük hozzá, hogy volt honnan, hiszen a G45 nagyon gyengén sikerült. A fentebb látható táblázatban összegeztük a grafikus teljesítményt befolyásoló architekturális változtatásokat. Az első és a legszembetűnőbb eltérés a számolók számát érinti, ezt 10-ről 12-re emelték, ami akárhogy is nézzük, 20%-os különbség. Azonban mi úgy gondoljuk, hogy a GMCH ereje nem ebben rejlik, hanem a vertexfeldolgozás felgyorsításában és a Z buffer implementálásában, hiszen ezen funkciók meglétével óriási mennyiségű adat kiszámolása válik szükségtelenné, és így a fennmaradó sávszélességet más folyamatok használhatják fel. A Z-tömörítés a Radeon 256-ban már benne volt, a Fast Z Clear és a Hierarchical Z-puffer pedig a Radeon 7500/8500-ban debütált (HyperZ néven). Mikor is? Valamikor 2000 tájékán. Szóval éppen itt volt az ideje... A többi fejlesztés mondhatni a szokásos sémát követi, órajelemelések, újabb OpenGL verzió és két HDMI kimenet egyidejű támogatása, ami még új, de maga a chip továbbra is DirectX 10.0 kompatibilis (Shader Model 4.0).

Intel-féle grafikus „Control Center”: tetszetős [+]

A GMCH megjelenésével egyidőben megújult az Intel grafikus gyorsítóját kezelő alkalmazás is, ami az Intel Graphics and Media Control Panel nevet kapta. Őszintén szólva ez jobb, mint amire számítottunk, ez a program az AMD-féle Control Centerrel és az NVIDIA Control Paneljével említhető egy lapon, tetszetős és nem utolsósorban gyors, minden lényeges funkciót elérhetünk vele. Azonban látni kell, hogy a grafikus beállítások opcióinak sora kicsit rövidke lett, ez persze a GMCH képességeit ismerve nem lehet véletlen, nyilván nincs értelme az élsimítással és a különböző mipmap szintekkel variálni egy ilyen rendszeren.

Játékfronton a processzorba integrált VGA jól vizsgázott, jobban mint vártuk. A G45-öt simán veri, de ez már a specifikációk láttán egyértelmű. Ennél azonban meglepőbb, hogy a GeForce 9300-at is igencsak megszorongatta, sőt a netes játékok jeles képviselője, a Team Fortress 2 a GMCH-n futott a leggyorsabban. Azért van még mit csiszolni a meghajtóprogramon, ugyanis találkoztunk olyan játékokkal is, amelyek egyszerűen nem indultak el, ilyen volt a Colin McRae Rally: DiRT és a Race Driver GRiD is, talán csak ez a motor (DiRT: Neon, GRiD: Ego) fog ki rajta. A Mirror's Edge alatt elért 20 fps még játszható volt (ebben a játékban nem olyan lényeges az fps-szám), de a Far Cry 2-t már igencsak fogcsikorgatva képes megjeleníteni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az általunk tesztelt Core i5-661-ben a jelenleg kapható leggyorsabb GPU található, ami 900 MHz-en jár, a többi Core i3/i5 processzorban a GPU csak 733 MHz-es órajelet ér el, ez pedig közel 20%-os lemaradást jelent.

Filmlejátszás

A ClearVideo bekapcsolása PowerDVD alatt [+]

Végül a GPU videólejátszó képességeit vettük szemügyre, azt is a CPU-terhelés szemszögéből, elvégre ez az egyetlen objektív mérce ezen a téren. Az Intel grafikus processzora az úgynevezett ClearVideo technológián keresztül támogatja a különböző videók lejátszását hardveresen, ez olyan, mint az AMD-féle UVD(2) vagy az NVIDIA-féle PureVideo HD. Ez elsősorban az egyre terjedő H.264, VC-1 és MPEG2-es videók lejátszását segíti, de a DXVA-HD gyorsítás sem okoz neki gondot, csak egy erre alkalmas lejátszóra van szükségünk. Az Intel biztosított számunkra egy olyan, megjelenés előtt álló PowerDVD-t (v2201) ami már támogatja az Intel ClearVideo technológiáját, így ezzel tesztelhettük az első öt filmet. A második négyet a Windows Media Player Home Cinema legújabb verziójával játszottuk le EVR9-es (Windows Vista) megjelenítési beállításban, ez kapcsolja be a DXVA-t. Mint feljebb látható, ezek a hardveres gyorsítások már a G45-ben is benne voltak, de a GMCH gyorsabb, így elvileg alacsonyabb CPU-terhelést mérhetünk majd a filmek nézése közben, hiszen a GPU több feladatot tud átvenni. Az új GPU a G45-nél számos ponton fejlettebb, kinek mi a fontos, elsősorban a kimenetek és az adatvédelem terén történt előrelépés.

A filmlejátszós „teszt” is jó eredménnyel zárult az i5+H55 párosára nézve, lényegében csak a Katy Perry koncertnél és a Killa sample benchmarkban maradt le jelentősebben a GeForce 9300 mögött, a többi filmmel 5-10% alatti CPU-terhelés mellett elboldogult. A BBC China videója valamilyen okból kifolyólag mind a három rendszernek komoly terhelést jelentett, pedig elvileg a Killa sample benchmarknak van a legmagasabb bitrátája, és a H.264-es kodek sem ismeretlen a GPU-k számára. A G45 a GeForce 9300-hoz és a GMCH-hoz képest is elvérzett, esetében már elég magas értékeket sikerült kimérnünk, nyilván a kevesebb számoló és az alacsonyabb órajel is az utóbbiak felé billenti a mérleg nyelvét.

Értékelés

Az Intel újonnan bejelentett platformja vagy mondhatnánk GPU-s processzora szerintünk hozza az elvárt sebességet és minőséget. Akárhogy is nézzük, a Core i5 magasabb teljesítményre képes elődjénél, a Core 2 Duónál, és az integrált GPU is jóval fejlettebbnek, illetve komolyabbnak is nevezhető, mint a G45. Fogyasztás terén is jó irányban halad az Intel, tehát szinte minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen a kétmagos Core i5. Már csak egy probléma van, és ez az ára. A Core i5 150 és 300 amerikai dollár között debütál (i5-670: 284, i5-661: 196, i5-660: 196, i5-650: 175, i3-540: 133, i3-530: 113 USD), így aztán nem valószínű, hogy túl sok olcsó gépet fognak köré építeni. A Core i3-nak erre sokkal nagyobb az esélye, de ez már egy igencsak „hiányos” processzor az i5-tel összehasonlítva: nincs AES-NI, nincs VPro, nincs VT-d, nincs TXT, nem támogatja a Turbo Boostot és a GPU órajele is alacsonyabb, ezért kicsit felemások az érzéseink.

Mindent összevetve: nekünk nagyon tetszik a platform és a processzor is, de még drága, és ha úgy gondolkodunk, hogy nem minden az alkalmazások alatt elért teljesítmény, akkor a GeForce 9300 és a Core 2 Duo párosa képes tökéletesen kielégíteni az igényeket sokkal olcsóbban. Már csak az a gond, hogy a Core 2 hamarosan eltűnik a polcokról, és rá leszünk „kényszerítve” az LGA1156-os processzorokra (illetve ott van még az AMD, ami dolgozik az alternatíván).

Core i5 és Intel H55 páros mint platform (CPU+GPU)

fLeSs

Az Intel platformját az Intel, az Asus P5Q-EM alaplapot a Computer Emporium Kft., az XFX GeForce 9300 alaplapot pedig a Ramiris Europe Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.