A Presler-modellek

A Presler bejelentése egyben a 0,065 mikronos gyártástechnológiára való átállás sikerét is jelenti, hiszen a Presler mellett megjelentek a szintén 0,065 mikronon gyártott Cedar Mill és Yonah magok is. Az alacsonyabb csíkszélességnek köszönhetően csökken a fogyasztás, lehetővé válik magasabb órajelek elérése és nem elhanyagolható szempont, hogy csökkennek az előállítási költségek is. Az alacsonyabb csíkszélességre való átálláson kívül a processzorok nem változnak meg jelentősen. A Cedar Mill a Prescott 2M (Pentium 4 6xx széria) kisebb csíkszélességű megfelelője, így bár a teljesítmény és a tranzisztorok száma nem nőtt, a fogyasztás és a magméret a kisebb csíkszélességnek köszönhetően csökkent (135 helyett 81 mm²).

A Presler némiképpen rendhagyó az újítások terén, hiszen bár a Smithfield utódjának tekinthető, több szempontból is megújult. Amíg a Smithfield két darab 1 MB-os L2 cache-sel rendelkező Prescott magot tartalmazott egyetlen szilíciumlapkára fuzionálva, addig a Presleren két darab 2 MB-os L2 cache-sel rendelkező, egymástól független Cedar Mill mag kapcsolódik össze (lásd a képen). Ez az újítás hatalmas előnyt jelent az Intel számára, hiszen így a gyártó képes jelentős mértékben lecsökkenteni a hibásan legyártott magok számát, emellett egy gyártósoron készülhetnek a Cedar Mill és a Presler magra épülő processzorok is. Lefordítva mindezt, a Smithfield esetében csak egy tökéletesen működő 206 mm²-es magból lehetett Pentium D, viszont az új eljárással két jól sikerült 81 mm²-es mag kell egy Pentium Extreme Edition processzor előállításához, mekkora különbség!

Viszonyításképpen jó tudni, hogy a Smithfield 230 millió, a Presler pedig 376 millió tranzisztorból áll, ennek ellenére a magméret 206 mm²-ről 162 mm²-re csökkent. Kisebb magméret, alacsonyabb gyártási költség, dupla akkora L2 cache, nem rossz biznisz még nekünk, felhasználóknak sem. A Presler ezen felül csak az Intel Virtualization Technology támogatásában tér el a korábbi processzoroktól. A VT lehetővé teszi, hogy két különböző, egymástól független operációs rendszert futtassunk szimultán egyazon processzoron (avagy a processzor végrehajtó egységeit egymástól függetlenül több szoftverkörnyezet vegye egyidejűleg igénybe). A két Cedar Mill mag továbbra is csak a rendszerbuszon keresztül tud egymással kommunikálni, ahogy a Smithfield esetében is, ez pedig jóval magasabb adatkésleltetési értékeket jelent, mint az Athlon 64 X2 esetében.

Pentium Extreme Edition 955 (Presler) [+]

Az első Presler magra épülő processzor a Pentium Extreme Edition 955, mely visszahozza az 1066 MHz-es QPB (Quad Pumped Bus) órajelet (266 MHz FSB), ami a kétmagos processzorok megjelenésével tűnt el (az utolsó a 3,73 GHz-es Prescott 2M volt). Tekintve, hogy a két mag egyazon rendszerbuszon osztozik, a megnövelt FSB csakis jól jöhet. A PEE 955 3,46 GHz-en jár (13 x 266 MHz), és a Pentium D-kel ellentétben támogatja a Hyper-Threading technológiát, így az operációs rendszer felé négy logikai processzorként jelenik meg (ahogy az PEE 840 is). Az EE szokás szerint 999 dolláros áron kerül forgalomba, kíváncsian várjuk a teszteredményeket, hogy vajon megéri-e az árát, és hogy vajon képes-e befogni az Athlon 64 X2 4800+-t.

A PEE 955-ön kívül további négy, Presler magra épülő kétmagos processzor jelent meg, melyek 9xx számozással lettek ellátva, így a 8xx, azaz a Smithfield magos processzoroktól csak az első szám különbözteti meg őket. A 9xx-ek az Extreme Editiontől az FSB órajelében (200 MHz) és a Hyper-Threading nem támogatásában térnek el; a leglassabb 2,8 GHz-en, a leggyorsabb pedig 3,4 GHz-en jár. Az alacsonyabb csíkszélesség bevezetésének köszönhetően gyorsabb processzorokat ismerhetünk meg, most pedig lássuk a felhozatalt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!