Az erő Weled van!

A W2V ismertetése után következzenek a szokásos teljesítménytesztek, melyeket ezúttal is a Futuremark két tesztprogramjával; a rendszer összteljesítményét mérő PCMark 04-gyel, illetve a 3D-s grafikus teljesítményt vizsgáló 3DMark 03-mal, továbbá a Lavalys szoftvercég népszerű Everest Ultimate diagnosztikai programjának három teljesítménymérő moduljával végeztünk el. Minden mérést négyszer futtattunk le; egyszer teljes sebesség mellett, egyszer csökkentett órajelen (1,33 GHz-en), egyszer a minimális Speedstep-állásban (800 MHz-en) és végül minimum (642 MHz) órajelen.

Az 1,33 GHz-es és 642 MHz-es órajel az Asus fejlesztőmérnökeinek „ajándéka”; az Intel Speedstep technológiáját alkalmazó, 533 MHz FSB-t kívánó Pentium M processzorok ugyanis hivatalosan csak teljes sebességgel, illetve 800 MHz-re csökkentett órajellel tudnak dolgozni, ezzel szemben a W2V a szorzó csökkentésével éri el az 1,33 GHz-et (10x133 MHz), illetve az FSB és a szorzó csökkentésével a 642 MHz-et (6x107 MHz). Ez utóbbi állásban a fogyasztás nyilván tovább csökken, a grafikonokon olvasható, hogy mindez mennyire válik a teljesítmény kárára.

A rendszerteljesítményt mérő PCMark 04 alkalmazás lényegében lineáris teljesítménycsökkenést mutat a négy órajelfokozat között; a W2V „teljes pompájában” elismerésre méltó összteljesítménnyel rendelkezik, míg a processzor órajelének csökkenése rányomja a bélyegét mind a memória, mind a grafikus megjelenítés sebességére is.

A 3D-s megjelenítés teljesítménye szintén csaknem lineárisan csökken az órajelet csökkentve, ugyanakkor korántsem olyan nagy mértékben, mint azt az előző tesztprogramnál tapasztalhattuk. Jól láthatjuk, hogy a Mobility Radeon X700-ban bizony komoly lehetőségek rejlenek, még minimális CPU órajel mellett is szép eredményt ért el a rendszer.

Az Everest memóriasebességet ábrázoló grafikonja az órajel csökkentésével a memóriaolvasási- és írási sebesség kevésbé látványos csökkenését mutatja, minimális órajelen ugyanakkor drasztikus mértékben visszaesik a memória-alrendszer teljesítménye, nyilván ez részben a 133-ról 107 MHz-re csökkent rendszerórajelnek is köszönhető.

Hasonlókat tapasztalhatunk a fotófeldolgozási műveleteket végző PhotoWorxx modullal, mely egyértelműsíti, hogy ezekhez a feladatokhoz ajánlott a gép teljes izomzatát megmozgatni.

Végül az FPU egységek rémét, a Mandel benchmarkot hívtuk segítségül, hogy felmérjük vele a lebegőpontos egység képességeit különböző órajeleken.

A tesztet az akkumulátoros üzemidő mérésével zártuk. Szokásos módon üresjáratban, minden lehetséges fogyasztót kiiktatva vagy teljesen leszabályozva, illetve teljes terhelés mellett mértük, hogy az akkumulátor meddig bírja árammal ellátni a gépet. A W2V mondhatni kellemes meglepetéssel szolgált számunkra, legalábbis ami a terheletlen üzem mellett mért akkus rendelkezésre állást illeti; a telep négy óráig, és öt percig bírta tartani a gépet.

Teljes terhelés mellett már nem ilyen rózsás a helyzet; itt öt perc hiányzott az akkunak ahhoz, hogy másfél óráig táplálni tudja a gépet. Az eredményeket látva alapvetően elégedetten csettinthetünk, a W2V kategóriájában az egyik legjobb akkumulátoros üzemidővel rendelkezik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!