Teszteltük az ASUS ultrakönnyű ROG Harpe Ace egerét és hibrid padját

ROG Harpe Ace egér

Az ASUS már jó ideje képviselteti magát a beviteli eszközök szegmensében is; a tajvani óriás legfrissebb üdvöskéjeként bemutatkozó ROG Harpe Ace Aim Lab Edition az 54 grammjával (mért adat) már az ultrakönnyű halmazba tartozik, és hardveresen sincs oka túl sok panaszra, ahogy nekünk sem, hiszen kézhez kaptuk egy röpke teszt erejéig, a vele egy időben megjelent ROG Hone Ace Aim Lab Edition egérpad társaságában. Amint az a nevekből adja magát, a duó a Steamen keresztül elérhető, Aim Lab című készségfejlesztő játék brigádjának közreműködésével készült, de erről később még ejtünk pár szót.

[+]

A "furcsa" felépítésű doboz (az egészet szét kell hajtogatni) jól meg van pakolva extrákkal, mivel a toldóadapteren és a kellőképp flexibilis, 2 méter hosszúságú, kötegelővel ugyan ellátott, de ferritgyöngyöt nélkülöző parakábelen kívül egy grip tape szett, egy full készletnyi teflontalp (alternatív, nagyméretű elülső papuccsal), egy szövet hordtok és négy matrica is található benne.

[+]

A 127,5 mm hosszú, 63,7 mm széles és 39,6 mm magas, ötgombos eszköz belsejében a 4+1 profilos belső memóriával megtámogatott, 100-tól 36 000 cpi-ig 50-es léptékben skálázódó, 650 ips-os/50 g-s ROG AimPoint érzékelő dolgozik, ami nagy valószínűséggel egy egyedi SROM-mal operáló PixArt PAW 3395-ös egység. A visszafogott pre-travellel és némileg hangsúlyosabb post-travellel serénykedő, egyébként feszes (leválasztott) főklikkek "70 milliós" ROG 70M mechanikus kapcsolókat rejtenek, míg a pattanó hangot hallató, minimális holtjátékkal bíró oldalgombok a Pulsar Xlite-éra emlékeztetnek (így sanszos, hogy körfejű switch-eket aktuálnak), és türkiz színbe öltöztek. A gumírozott, Aura Sync-es görgő viszonylag halknak tekinthető, fokozatai pedig határozottan elkülönülnek egymástól.

[+]

Maga a közepes nagyságú, szimmetrikus forma érdekes, mert kisebbnek hinné az ember, mint amekkora valójában, és bár a tenyértámasz legmagasabb pontja középen van, a hátrafelé kiszélesedő far jóval csapottabb (meredekebb szögben esik), mint például egy Glorious Model O-nál, ezért jobban felfekszik a tenyér tövébe, így kontrolláltabb hatást kelt, miközben az első része alacsonyabban van. Külföldi sajtóban ezt úgy írnák, hogy "more locked in feeling". A burkolat matt műanyaga finoman szemcsézett, és kétoldalt enyhén bordázott, ami az emelés közbeni stabilitás megőrzését hivatott segíteni, több-kevesebb sikerrel. Jobb oldalt egy enyhén süllyesztett ROG felirat figyel, a bal oldal elején pedig egy halovány Aim Lab logó nyert elhelyezést, amely UV fényben kéken dereng.

[+]

Az egér elsősorban 2,4 GHz-es ROG SpeedNova rádiós kapcsolattal kommunikál a géppel, ami reszponzívabbnak bizonyult, mint a cég korábbi megoldásai, szóval végre az ASUS is felveheti a kesztyűt a piacvezetőkkel szemben. Emellett a háromeszközös Bluetooth 5.1-et sem felejtették el a tervezők, amelyhez a párosító gomb a hason, a cpi-váltó alatt táborozott le, és itt található meg a háromállású, üzemmód kiválasztásért felelős reteszkapcsoló és a nano vevőegység számára készített rekesz is.

[+]

A 1,5-2 órás töltéssel csurig tankolható akkumulátor rádiófrekvenciával és leoltott LED-ekkel hozzávetőleg 90 órás üzemidőt ígér, ami a színes fények aktiválásával 70 órára csökken – Bluetooth kapcsolatot használva 98,5 és 79 órára számíthatunk. A négy, lekerekített peremű virgin grade PTFE talp nem túl vaskos, így eléggé irányított a csúszás, de a puha padok tulajdonosainak célszerű lehet egy másik szett beszerzése, pláne, ha néha nagyobb nyomást szoktak gyakorolni kurzorkergetőjükre. A 2 évre szóló garanciával árusított termékért nagyjából 50 000 forintot kérnek a kasszánál.

[+]

ROG Hone Ace egérpad

Ahogy azt már a bevezetőben említettük, a cég szintén frissen debütált ROG Hone Ace Aim Lab Edition egérpadja is benézett szerkesztőségünkbe. A körülbelül 12 000 forintért kapható jövevény egyáltalán nem kicsi, ugyanis 508 mm széles, 420 mm mély, vastagsága 3 mm, és a szürke árnyalataiba burkolózó, logókkal feldobott szövete bevonatos, tehát egy hibrid konstrukcióról beszélünk.

[+]

Az ASUS fiókája azzal tűnik ki a tömegből, hogy alsó pereme mentén egy centiméteres felosztású "mérőszalag" látható, ami abban segít, hogy pontosan megtudjuk egérérzékenységünket (x cm/180 fok vagy x cm/360 fok). Persze az elszántabbak akár precíz tréningbe is kezdhetnek vele, megtanulhatják, hogy mekkora "söprögetés" szükséges ahhoz, hogy a képernyőn egy adott távolságot megtegyenek a célkereszttel – főleg, hogy az Aim Lab ehhez már dedikált feladatot (ROG 360 task) jegyezhet.

[+]

A porral és olajokkal szemben ellenálló, szélein korrektül elvarrt felület amúgy kifejezetten sima és uniform (nincs sebességbeli eltérés az X/Y tengelyek között), ráadásul lepergeti a vizet, következésképp egyszerűen tisztítható. Alul csúszásgátló gumialap tartózkodik, ami – a termékoldalon írtakkal szembemenően – nem kifejezetten puha. A feltekerve csomagolt padhoz két matrica jár grátiszba.

[+]

Driver

Driverként a vállalat centralizált platformja, az Armoury Crate szolgál, ami jelenleg az 5.4.10.0-s verziónál tart, és körülbelül 1 GB helyet foglal el adattárunkon, miközben megnyitott ablakkal 233 MB-ot csíp le a rendszermemóriából, ha a 60 MB-nyi háttérben futó folyamatot nem nézzük.

[+]

A jobb felső sarokban csekkolhatjuk, hogy a 4+1 profilból épp melyik aktív, és a lenyíló menü jobbján állomásozó három pontra bökve érhetjük el a szóban forgó profilokkal kapcsolatos műveleteket (duplikáció, importálás, exportálás, átnevezés, új létrehozása, szinkronizálás, visszaállítás az alapértelmezésre). A bal oldali sáv harmadik ikonjára kattintva felugranak a PC-re kötött ASUS eszközeink, és a sort a makrózás képernyője zárja.

[+]

Ha az egér nevére klikkelünk, a "Buttons" fülre, azaz a gombok felbindolásához jutunk. Mindegyiket átállíthatjuk, ha szeretnénk, mindazonáltal a bal klikknek valahol lennie kell, de ettől eltekintve a konfigurálható dolgok jószerével a megszokott sémát követik.

[+]

Felcserélhetjük az egérfunkciókat, klaviatúránk billentyűleütéseit a rágcsálóra rakhatjuk, médiavezérlőket vagy különböző Windows parancsokat lőhetünk be, a rögzített makrókat vagy a képlopást rátehetjük valamelyik gombra (és azt is megszabhatjuk, hogy e képek hová legyenek mentve), vagy akár beállíthatjuk a lopakodó módot, amelynek segítségével egy pillanat alatt minden ablakot tálcára küldhetünk, a hangszóróink azonnali elnémításával kísérve.

[+]

A "Performance" fül listázza a szenzorbeállításokat; balra, a "Sensitivity" résznél a négy letárolt cpi-lépcsőt vehetjük szemügyre (gyárilag 400/800/1600/3200 cpi, alapértelmezett: 1600 cpi), a görgő alól pislákoló LED-ek színeivel együtt, melyeket természetesen testre szabhatóak. A felbontást 100-tól 36 000 cpi-ig 50-es lépésekben variálhatjuk a jobbra elterülő csúszkán, a Polling rate-nél a klasszikus négyes néz velünk farkasszemet (125/250/500/1000 Hz, alapértelmezett: 1000 Hz), az "Acceleration/Deceleration" szekcióban az egérgyorsítást/egérlassítást babrálhatjuk (viszont javallott érintetlenül hagyni), az "Angle Snapping" az általunk végzett mozdulatok apró pontatlanságait korrigálhatja bekapcsolt állapotban, az "Angle tuning" pedig a mozdításhoz képest meghatározott szögben (-30 és 30 fok közt) eltéríti a pointert.

[+]

A "Lighting" fül tartalmazza a világításra vonatkozó sajátosságokat. Négy effekt közül választhatunk, a fényerőt öt szinten adhatjuk meg (lekapcsolt, 25, 50, 75 és 100 százalék), a színeket többféle módon definiálhatjuk, és ha a fotonzáporhoz nem esztétikai, hanem használati értéket kívánunk társítani, az akkutöltöttséget is jeleztethetjük vele, pirossal (alacsony), kékkel (közepes) és zölddel (magas/sok).

[+]

A "Calibration" részen az alátétünkhöz kalibrálhatjuk a szenzort a LoD optimalizálása, valamint a megfelelő lekövetés végett (úgy tapasztaltuk, hogy ez igazából kihagyható), és a "Preset surfaces" egy rakás ASUS pad profilját is felsorakoztatja, viszont valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a ROG Hone Ace Aim Lab Edition nem szerepel köztük. A "Lift-off Distance" azt az emelési magasságot szabja meg (1-2 mm), amiről az érzékelő még regisztrálja az alatta lévő felületet. A "Power" fülön a telepek tartalékait ellenőrizhetjük, megmondhatjuk, hogy a fedélzeti fényjáték a kapacitás hány százalékánál figyelmeztessen a merülésre, míg legalul az alvó mód életbe léptetéséig eltelő időt (1/2/3/5/10 perc vagy soha) állíthatjuk be.

Aim Lab és plug and play

A Steamen ingyenesen játszható célzó tréninget, az Aim Labet betöltve, majd felül a "Custom" menüpontra kattintva eljutunk arra a képernyőre, melynek jobb szélén ott virít a "Settings Optimizer". Ebben különféle 3, 5 vagy 10 perces gyakorlatok vannak, amelyek elvégzésével csiszolgathatjuk egérbeállításainkat, de az ajánlott érzékenységen (sensitivity) kívül ezek csupán cikkünk főszereplőjével indíthatók el (mouse dpi/felbontás, angle tuning/szögkorrekció, liftoff distance/emelési magasság).

[+]

A program a teljesített körök után elemezve mozdulatainkat ajánlatot tesz az adott beállítás konfigurálására, amelyet elfogadáskor egyúttal hardveresen mentünk is a kurzorkergető belső memóriájába, a kizárólag Aim Lab általi írásra fenntartott, ötödik profilba.

[+]

Érdemesnek véljük megjegyezni, hogy bár nem exkluzívak, de a főmenü "Training" pontjában listázhatók ROG-os taskok is (a ROG Precisiont, ROG Flickinget, ROG Trackinget, ROG 360-at és ROG Awarenesst egy kalap alá hozó ROG Training Space playlist), melyek közül a ROG 360-at emelnénk ki. Ennek magyarázata, hogy 360 fokos körben edzhetünk horizontális flickjeinkre, és ha birtokunkban van a ROG Hone Ace Aim Edition pad, akkor kényelmesen megmérhetjük vele, hogy egy bizonyos fokos elforduláshoz hány centimétert teszünk meg az egerünkkel.

Azért nem muszáj szoftvereket nyüstölnünk a ketyere finomhangolásához, mert a ROG Harpe Ace-en szinte minden lényeges dolgot állíthatunk plug and play módon is. Egyedül a gombok debounce ideje hiányzik, ám ezzel az Armoury Crate-ben sem találkoztunk.

Mérések

A perfect controlt és az USB interfész frissítési rátájának stabilitását a bevált módszerrel, a magyar eredetű MouseTester applikáció v1.5.3-as buildjével vizsgáltuk, és az előbbinél a gyárilag eltárolt felbontásokra fókuszáltunk.

[+]

A képeken remekül megfigyelhető, hogy cpi-értéktől függetlenül hoztuk a 6 m/s-ot, ami kiváló eredmény, mivel még a legalacsonyabb érzékenységgel nyomulók is csak ritkán kalimpálnak 4,5-5 m/s-os tempóval, úgyhogy a szenzor ebben a fegyvernemben garantáltan nem fog minket cserben hagyni. Bluetooth-szal nem méricskéltünk, mert a kapcsolat reszponzivitása eleve alkalmatlan érdemi (valós időben történő) játékra, és a perfect controlt is lemészárolja.

[+]

A polling rate mindegyik esetben szép stabil volt, így erről nincs mást mondani, elég csak bevésni a piros pontot az ellenőrzőbe. Végül a legendás Microsoft Paint beröffentésével számok, betűk, egyenes(nek szánt) vonalak és kubista csigaházak pingálásával igyekeztük napvilágra kényszeríteni a potenciális szenzoranomáliákat a még értelmesnek mondható cpi-tartományban, ha vannak.

[+]

Örömmel nyugtáztuk, hogy sem akaratlan angle snapping, sem jitter vagy smoothing nem keserítette meg a létezésünket, de elvégre ezt is vártuk.

Hétköznapi használat, konklúzió

A mindennapok forgatagában alapvetően kellemes benyomást tettek ránk az ASUS csemetéi. A ROG Harpe Ace egy igényesen összerakott egér, nincs flex vagy recsegés-ropogás, erőteljes rázásra sem csörög a bendőjében semmi, és megfogva nem gondoljuk "üregesnek". A burkolathoz felhasznált műanyag finoman szemcsézett, ám talán egy hangyányit csúszós (nem vagyunk izzadós kezűek), de ha minden kötél szakad, felragaszthatjuk a bónuszként mellékelt gripeket, melyek ugyan nem ütik meg a Corepad szettek színvonalát, de azért számottevően javítanak a helyzeten.

(forrás: Reddit) [+]

Az eszköz vonalvezetése némiképp agresszív, mivel jól illeszkedik a markunk alá, ám a fogás egy szubjektív témakör. A mi tenyerünk hüvelykujjal együtt 10,5 cm széles, a csuklónktól középső ujjunk hegyéig mért távolság 20,2 cm, és jobbára pincer claw gripesek lennénk, de a finom korrekciók során ujjbegyes fogásra váltunk, és főként hüvelyk-, illetve kisujjunkkal lökdössük a cincogót kezünk alatt (egzakt leírás). Kedvenc formáink a Zowie EC2/Pulsar Xlite, a Logitech G305/Ninox Aurora, az Endgame Gear XM1 és a Cooler Master MM710. Ezeknek fényében viszonylag komfortosnak ítéltük a Harpe Ace-t, relatíve nagy kézmérettel mernénk alternatívaként javasolni claw gripekhez, míg kisebb kacsókkal a palm gripet sem hisszük kizártnak; fingertipre inkább más való.

(forrás: EloShapes) [+]

Az öblösen telt hangú főgombok feszesek és taktilisek, oldalirányú holtjátékuk ("wobble") nagyon minimális, szinte nincs is, viszont az általunk favorizáltnál több erőkifejtés szükséges aktuációjukhoz. Itt érkezünk meg a feketeleveshez: ROG családba tartozó voltának ellenére a perifériából kimaradtak a gyorscserés kapcsolófoglalatok, amelyek a forrasztópáka szanálásával óriási könnyedséget jelentenének az utólagos módosításhoz. Ebből eredően az már nem annyira meglepő, hogy a dedikált szervizfuratoknak is búcsút inthetünk, tehát a szétszedéshez mindenképp kukáznunk kell a talpakat.

A hastájéki PTFE tappancsok peremeit lekerekítették, de nem valami vastagok, ezért kimondottan kontrollált érzést indukálnak; a ROG Hone Ace alátét felhasználói élménye gyökeresen megváltozott, controlból szinte speed paddá avanzsált, mikor a Hyperglide MX-2-vel megpakolt Pulsar Xlite-unkat eresztettük rá. Az igaz, hogy megszokás híján az alacsony tömegből származó kezdeti pontatlanságot (folyamatos túlmozdulás, "overshoot") lassabb papucsok és/vagy lassabb padokkal is kompenzálhatjuk az egérérzékenységünk csökkentésén kívül, tehát nem eszik annyira forrón a kását, és meglehet, hogy pontosan arra vágyunk ezen a téren, amit a gyári "csizmák" nyújtanak. Előre amúgy hibrid foglalatot tettek a teflon számára, és a csomagban fellelhető készletben nagyméretű elülső csúszkát találunk, bár cpi-deviációt csökkentő (tartalék) szenzorgyűrű nem jár hozzá.

(forrás: EloShapes) [+]

Ha már a cpi-deviációnál (tehát a nominálisan beállított értéktől való pozitív/negatív eltérésnél a gyakorlatban) tartunk; a gyártói adatok szerint ez 1 százalékos határon belül van, ami kiemelkedően jó, és ha az érzékelő teljesítményét nem szeretnénk feltétlenül az abszolút csúcsnak nevezni a jelenkor felhozatalában, az a minimum, hogy kérdés nélkül méltónak tartjuk az üzletek legfelsőbb polcaira. Maximális precizitás, azonnali reakció, semmi anomália (3200 cpi-ig legalábbis, de ez számít), más szóval egyetlen rossz szavunk sem lehet rá.

Az elenyésző pre-travellel és némi (valós használatban irreleváns) post-travellel megáldott oldalgombok taktilitásával sem volt problémánk, ők is feszesek, és bár láttunk már különbeket, mindenképp a jobbak között van a helyük. A középső klikk közepes erőhatást igényel, nem fogunk vele megszakadni, de véletlenül aktiválni sem, mialatt a kis toldóadapter masszívnak látszik, és ötletesen felcsíptethető az alátétre. A kötegelőt hordó, hajlékony paracord a középmezőnyt erősíti a gyártói megoldások halmazában, és bár nem nagy érvágás a vezetékmentesség miatt, de a jelszűrő ferritgyöngy lemaradt róla.

(forrás: EloShapes) [+]

Az új, 2,4 GHz-es ROG SpeedNova kapcsolat fejlődött a cég előző generációs implementációja óta, már nem éreztük magunkat hátrányban vele, akár a kompetitív Quake Live ligázást is megpróbálnánk. A Bluetooth párosítását nem kísérték sötét fellegek, de a beviteli késés okán az kétségtelen, hogy ez vészszükségre vagy munkára való, és nem játszani.

A telepekre megadott időtartamok körülbelül stimmelnek, egyszer töltöttük az egeret másfél hét alatt (1600 cpi, 1000 Hz, 25 százalékos fényerőn a markánsan elkülönülő fokozatokkal munkálkodó görgő, de néha mást is használtunk), és távozásakor 23 százalékon ácsorgott az akku. Összességében egy tetszetős, magát többnyire magas nívóhoz tartó kurzorkergetőt ismerhettünk meg a ROG Harpe Ace személyében, és amennyiben passzol hozzánk, az apróbb hibái mind olcsón orvosolhatók, ha egyáltalán zavarnak bennünket. Egyedüli kivétel a túlburjánzott szoftver, ami alkalmanként megviccelt minket fagyással, végtelen töltőképernyővel vagy frissítésre buzdító jelzésekkel, amikor minden up to date volt. Sajnos a cég szoftvermérnökei nincsenek annyira a helyzet magaslatán, mint a hardveres szárny dolgozói, így ha lehetséges, mi kerülnénk az Armoury Crate-et, de szerencsére a szerteágazó plug and play funkcióknak köszönhetően erre van is módunk. A kevesebb néha több.

(forrás: EloShapes) [+]

Az eszköz tömegközéppontja amúgy majdnem középen van (egy csöppet farnehéz, de alig észrevehető), és az 54 grammos tömeg impozáns, mivel a teli burkolaton felül van RGB és Bluetooth is, tejfölösdoboz feeling viszont nincs. Szerintünk indokolt ajánlott vételnek nevezni, de az kétségtelen, hogy a Lamzu Atlantis, a Pulsar X2, az Endgame Gear XM2we, a Cooler Master MM712, a Logitech G PRO X Superlight vagy mondjuk a PureTrak Valor nagyon erős konkurencia, és az 50 000 forint körüli ár érezhető mérséklését örömmel vennénk, ahogy azt is, ha lennének szervizfuratok, plusz hot swapes foglalatok (ami eddig ROG-sajátság volt...).

A feltekerve értékesített ROG Hone Ace Aim Lab Edition pad nem rúgja ki magát azonnal a szélén, de néhány órára ráraktunk a csücskére egy nehezéket, ami orvosolta ezt. A felületet talán még a kontroll csoportba, de vitathatatlanul a gyorsabb portékákat tömörítő alfajba sorolnánk (a mozdulat indítása fegyelmezetten könnyű, és bár a megállítás sem "nehéz", a felület nem "segít" benne kifejezetten) ám ez nem lenne egyértelmű, ha csak a ROG Harpe Ace-szel próbáltuk volna. A szöszöket a bevonat miatt nem vonzza (viszont pont emiatt a tartóssága egyelőre kérdéses), a centiméterenkénti rovátkák jópofa, talán hasznos adalékok, és a rojtosodás meggátlására elvarrt peremek szabályosak, nem sokkal emelkednek ki a felület síkjából.

[+]

A könnyen tisztható, szennyeződéseknek ellenálló felület ugyan nem rossz, de nem is különleges. A gumiágy alap relatíve jól helyben tartja a padot (nyilván nem úgy, mint a poliuretán hab), az mindössze legfeljebb néhány millimétert vándorolt el a helyéről. Méretét és szolgáltatásait figyelembe véve nem elrugaszkodott a kb. 12 000 forintos vételára, és kiosztjuk a tetszett plecsnit, amihez az egyedi ötlet is hozzájárul.

[+]

Az Aim Lab integráció egy pozitív, kreatív kezdeményezés, mert ha a minden hájjal megkent, vén rókáknak túl sok újat nem is fog mutatni, a kezdők, a témában mostanság jobban elmélyedők részére igen praktikus metódus a tökéletesség meglelésére vagy az úton való elindulásra a beállítások terén. Legalábbis ha taktikai FPS-ekkel játszunk inkább (például CS 1.6, CS: GO, Valorant), mert az arena shootereknél sokkal jobban előtérbe kerül a mozgás, több a vertikalitás és a hirtelen, nagy fokban fordulás, ami eltérő megközelítést követel meg – de még azoknál is segédkezhet valamennyit.

(forrás: Aim Lab) [+]

Azt mindenesetre széles mosollyal fogadtuk, hogy az Aim Lab Settings Optimizerben meghúzódó Sensitivity gyakorlata a teljesítést követően tizedes pontossággal (!) azt az érzékenységet javasolta nekünk (14,6 cm/360 fok), amivel az utóbbi pár esztendőben a klasszikus Doomot zúzzuk.

ASUS ROG Harpe Ace Aim Lab Edition egér	ASUS ROG Hone Ace Aim Lab Edition egérpad

Synthwave

Az ASUS ROG Harpe Ace Aim Lab Edition egeret és a ROG Hone Ace Aim Lab Edition egérpadot az ASUS Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.