Bevezető, külső

Az Apple asztali számítógépes palettája sokáig igen egyhangúnak számított: a belépőszintetet a kisméretű, átlagfelhasználóknak szánt Mac Mini jelentette, az abszolút csúcsnak mindig is a Mac Pro vonal számított, a kettő között tátongó óriási szakadékban pedig egyedül az iMac széria volt elérhető, melynek vásárlói viszont rá voltak kényszerítve a gép beépített kijelzőjének, illetve a csomagban mellékelt perifériák vételárának megfizetésére is. A gyártó ARM platformra történő átállásában az említett gépek közül a két, almás mércével mérten olcsóbb széria, a Mac Mini és az iMac már sorra került, az új, Apple SoC-re épülő Mac Próra viszont még várnia kell a felhasználóknak.

[+]

Utóbbi már fejlesztés alatt áll, ezt az Apple azon a tavaszi eseményén árulta el, ahol váratlanul egy teljesen új modellről, a most hozzánk is eljutott Mac Studióról is lehullt a lepel. Az új gép azoknak a kreatív profiknak lehet ideális eszköz, akiknek a már piacon lévő, M1-es chippel szerelt Mac Mini teljesítménye nem elégíti ki minden igényét, vagy egyszerűen nem elégszenek meg az új iMac beépített kijelzőjével és inkább más megoldást használnának.

A jelenleg elérhető Mac Pro modelleket azért nem tekintjük házon belüli konkurenciának, mert az nem csak az abban használt, inteles hardver, de a vételár miatt is már más ligának számít, hiszen a sajtreszelőnek csúfolt eszköz 2 249 990 forintos alapáron szerezhető be, míg a Mac Studio legolcsóbb változata már 879 990 forintért hazavihető.

[+]

Ezért az árért a 32 GB memória és az 512 GB-os SSD (vásárláskor mindkettő bővíthető) mellé a már a tavalyi MacBook Prókból is ismerős M1 Max chipet kapjuk, nálunk viszont az erősebb, M1 Ultrával szerelt, 64 GB memóriával és 1 TB kapacitású tárolóval ellátott változat tette tiszteletét, melyet a vásárlók 1 679 990 forintért tudnak beszerezni.

[+]

A Mac Studio külseje nem függ a választott processzortól, minden esetben ugyanazzal a dizájnnal találjuk majd szembe magunkat kicsomagoláskor. Az alumíniumborítással ellátott ház alapterületét és fontosabb jegyeit tekintve megegyezik a szintén 19,7 x 19,7 centiméteres Mac Minivel, a 9,5 centiméteres magasság viszont közel triplája a Mac Mini 3,6 centiméteres értékének. Ezen különösebben meg sem lepődünk, hiszen tudjuk, hogy az M1 Max és M1 Ultra jelentősen nagyobb teljesítményű, mint az alap M1, így komolyabb hűtőrendszer dukál hozzájuk, sőt a két erősebb chip között is lehet ebben eltérés, legalábbis ezzel indokolnánk a két változat tömege közti, közel egy kilogrammos (2,7 vs. 3,6 kg) eltérést.

[+]

A szétszerelésnek persze nem álltunk neki annak érdekében, hogy ezt bebizonyítsuk, akit viszont érdekel, hogy pontosan mi is lapul az alumíniumburkolat alatt, annak tudjuk ajánlani az iFixit erről szóló cikkét és videóját. Az biztos, hogy a kétventilátoros, méretes bordával operáló hűtőrendszer már ránézésre is hatékonyabbnak tűnik, mint amit például a Mac Miniben el tudunk képzelni, és jó látni, hogy ezúttal a gyártó nem áldozta be a hűtést a vékonyítás, illetve úgy általában a dizájn oltárán.

[+]

Véleményünk szerint egyébként ezzel a magassággal is igen jól néz ki az eszköz, sőt, a hátlapon található szellőzőrács, illetve az alsó légbeszívó lyukacskák még fokozzák is a gép profi megjelenését. A Mac Studio két oldala egyébként teljesen üres, a csatlakozók nagy része (tápcsatlakozó, 4 db Thunderbolt 4, egy 10Gb Ethernet port, két USB 3.2 Type-A csatlakozó, egy HDMI, illetve egy 3,5 milliméteres jack kimenet) a hátsó szellőzőrács alá került, de az előlapon is találunk néhány csatlakozási lehetőséget két Thunderbolt 4 port, illetve egy UHS-II sebességre képes SDXC kártyafoglalat személyében.

[+]

A dobozban magán a gépen kívül mindössze egy hálózati tápkábel lapul, mely igényes szövetborítást kapott, ami nem csak jól néz ki és kevésbé sérülékeny, de külseje miatt egy többportos hosszabbítóban is könnyen beazonosítható.

Mérések, tapasztalatok

Magukról a chipekről írtunk hírben tavaly októberben, illetve idén márciusban, tehát felépítésüket, erősségeiket és gyengeségeiket már nem kell bemutatnunk rendszeres olvasóinknak, a gyakorlatban viszont most találkoztunk először Apple gyártmányú, számítógépbe szánt lapkákkal. Rövid bemutatónk így abból a szempontból hiányos, hogy nem tartunk kéznél korábbi, M1-es, vagy akár Intel processzorra épülő, macOS-t futtató számítógépeket, így egyelőre nincs mihez hasonlítanunk a rendszer teljesítményét, de az esetleges jövőbeli Mac-tesztek kedvéért lefuttattuk a legfontosabb benchmarkokat, így később már lesz mivel összevetni a gyártó újdonságainak teljesítményét.

GeekBench 5 eredmények [+]

Szerencsére néhány tesztprogram esetében van mihez viszonyítanunk, hiszen olyan szoftverekről van szó, melyek nem csak macOS-re, de Windowsra is elérhetőek, és processzortesztjeinkben rendszeresen használjuk is őket. Ilyen például a Cinebench R23, melynek egyszálas és többszálas teljesítményre vonatkozó tesztjében a program által kínált összehasonlításban (ami a lenti képernyőfotókon látszik) nem szerepel rosszul a 20 magos M1 Ultra, ugyanakkor az Intel legújabb generációs, Core i9-12900K jelölésű, 16 magos modelljével szemben méréseink alapján alulmarad. A VeraCrypt Hash Algorythm benchmarkjában még jelentősebb eltérést tapasztaltunk az SHA-512 és SHA-256 mérések során, de az igazán jó összehasonlítás az lenne, ha az Apple saját termékeihez tudtunk volna viszonyítani.

Cinebench R23 és VeraCrypt [+]

Mint említettük, saját, korábbi eredményeink nincsenek, viszont a külföldi teszteredmények alapján jelentős a teljesítménynövekedés az eredeti M1, illetve annak utódaihoz képest; ugyanakkor jól látszik, hogy a konkurensekhez képest már nincs akkora előnye az Apple-nek, mint az M1 korában, sőt, ezúttal még lemaradni is látszik tőlük.

3DMark [+]

Persze talán mondanunk sem kell, hogy még így is egy olyan erős gépről van szó, amilyet ekkora méretben ritkán látunk, ráadásul azt is érdemes még megemlíteni, hogy a tesztek közben a borítás alatt dolgozó hűtőrendszer alacsony hangereje egy kicsit sem növekedett, sőt, három nap használat alatt egyszer sem hallottuk felpörögni a ventilátorokat – bár az is tény, hogy fotószerkesztés és egy-két rövidebb, 4K felbontású videó összevágása volt az általunk végzett leginkább energiaigényes feladat.

PassMark Performance Test [+]

Ezt a gépet nem is ilyen felhasználásra tervezték, a Mac Studio sokkal inkább azoknak készült, akik rengeteg, akár 8K felbontású videófájllal, nagyfelbontású RAW fotókkal, HDR tartalmakkal vagy többsávos hangprojektekkel dolgoznak, munkájukat pedig minél gyorsabban kívánják elvégezni, lehetőleg Apple rendszeren belül maradva. Persze mi sem vitatjuk, hogy ilyen teljesítményt olcsóbban is elérhetünk általunk összeválogatott alkatrészekkel, azt viszont össze is kell raknia valakinek egy tökéletesen működő rendszerré, ráadásul a macOS-en jól megszokott szoftverek még így sem lesznek elérhetőek, hacsak nem az Adobe-féle, bármin elérhető programcsomagot használjuk.

A Mac Studio legnagyobb előnye, hogy a fenti számokat a hardver kicsomagolását követő ötödik percben, egy gyors beállítási varázsló lefuttatása után is képes hozni, mindezt úgy, hogy egy korábbi Apple masináról való költözés esetében néhány kattintás után ugyanonnan folytathatjuk a munkát, ahol az előző gépen abbahagytuk.

A macOS újdonságai

Bár az előző oldal vége már cikkünk végszava is lehetne, hiszen a Mac Studio hardverének rövid bemutatásával végeztünk, két további oldalt még szánunk a macOS számunkra újdonságnak számító funkcióinak, illetve a gép kipróbálásához szintén ideiglenesen hozzánk került Studio Display rövid bemutatására. Mint már említettük, az utóbbi években nem járt nálunk Mac számítógép, így nem csak a tavaly bemutatott Universal Control, de a már hosszabb ideje elérhető Sidecar funkció használatát is újdonságként éltük meg.

[+]

A Sidecar még 2019-ben mutatkozott be az iPadOS és a macOS közös újításaként, segítségével pedig iPad tabletünket gyakorlatilag vezeték nélkül csatlakoztatott külső kijelzőként használhatjuk Macünk mellett. Amennyiben készülékeink az Apple által felsorolt generációkba tartoznak és megfelelnek néhány egyéb követelménynek (ugyanazt az Apple ID fiókot kell használnunk mindkét eszközön, legalább macOS Catalina, illetve iPadOS 13 operációs rendszer fut rajtuk, továbbá aktiválva van a Bluetooth és Wi-Fi kapcsolat, valamint a Handoff funkció), nincs más dolgunk, mint a macOS beállításainak kijelzőre vonatkozó oldalán kiválasztani az iPadet, mint külső kijelzőt.

[+]

Csatlakozás után az iPaden alapértelmezetten kibővített asztalként jelenik meg a macOS kezelőfelülete, vagyis a megnyitott alkalmazásokat áthúzhatjuk erre a területre, de lehetőségünk van fő kijelzőként is használni a tabletet, illetve tükrözni rá egy másik csatlakoztatott monitor képét is.

[+]

Az iPad kezelőfelületéhez kapcsolódóan három további beállítási lehetőséget kapunk. Bekapcsolhatjuk, hogy megjelenjen-e az az oldalsáv, ahol a különböző maces módosítóbillentyűk, a visszavonás gyorsgombja, illetve a virtuális billentyűzetet előhívó és a kapcsolat bontására szolgáló gomb kap helyet, bekapcsolhatunk egy virtuális Touch Bart is, ami funkcionalitását tekintve megegyezik a MacBookokról ismerős verzióval, valamint bepipálhatjuk azt a funkciót is, hogy a macOS érzékelje az Apple Pencil segítségével kiadott utasításainkat.

[+]

Az Apple Pencil támogatásának köszönhetően a Sidecar nem csak abban az esetben lehet hasznos, ha chatappokat, fájlkezelőt vagy egyéb eszköztárakat tennék ki az extra területre, hanem akár a rajzolás, a fotószerkesztés vagy különböző grafikai feladatok elvégzése is szóba jöhet. Wi-Fi kapcsolaton keresztül használva a két eszközt a késleltetés és a folyamatosság is még bőven a használható szinten van, folyamatos rajzolás, vektorozás vagy épp videóvágás közben sem tapasztaltunk komolyabb megröccenést. Érdekesség még a Sidecarral kapcsolatban, hogy az iPaden a kezelőfelület egy külön alkalmazáshoz hasonlóan jelenik meg, amit bármikor háttérbe küldhetünk, ha az iPadOS-en belül matatnánk, az appot előtérbe hívni pedig pont ugyanennyire kényelmes, ha ismét másodlagos kijelzőként használnánk a tabletet.

[+]

Az Universal Control már egy jóval újabb funkció, egész pontosan a tavalyi WWDC-n jelentették be az érkezését, a tényleges elérhetőségre viszont márciusig, az iPadOS 15.4-es és a macOS 12.3-as verziójának megjelenéséig kellett várnia a felhasználóknak. A UC nagyon hasonlóan működik, mint a Logitech Flow szolgáltatása, vagyis hogy egyetlen egérrel és billentyűzettel vezérelhetjük az összes, ugyanazon a hálózaton és ugyanahhoz az Apple ID-hez rendelt eszközünket, legyen az szinte bármilyen Mac, vagy éppen iPad.

A funkciót a macOS kijelzőbeállításai között kell aktiválnunk, ennek elvégzése után pedig a kurzort a kijelző szélénél tovább húzva az meg is jelenik az adott eszköz képernyőjén, ahol ugyanúgy, késleltetés és megakadás nélkül használhatjuk a perifériákat, mintha eredetileg is ahhoz csatlakoztattuk volna. Valószínűleg a rendszer így is működik, hogy nem a kiadott parancsokat továbbítja hálózaton keresztül, hanem csak „szól” a másodlagos eszköznek, hogy mostantól azzal kívánja használni a felhasználó a perifériáit, és onnantól azzal az eszközzel létesül Bluetooth kapcsolat, amikor pedig visszahúzza az ember a kurzort az eredeti géphez csatlakoztatott kijelzőre, akkor visszaáll minden az eredeti állapotba.

Apple Studio Display

A Studio Display ugyanazon az eseményen mutatkozott be, amelyiken a Mac Studio is, a monitor viszont sokkal több negatív kommentet kapott, mint az Apple új számítógépe, annak ellenére is, hogy 659 990 forintos alapárával még mindig jóval olcsóbb ajánlatnak számít, mint a gyártó másik, piacon lévő kijelzője, az állvány nélkül is 1 899 990 forintba kerülő Pro Display XDR. Utóbbit még lehet mentegetni olyan érvvel, hogy a konkurensek sem adják sokkal olcsóbban a hasonló specifikációkkal rendelkező kijelzőket, a Studio Displayre viszont ez már nem igaz. A termékparaméterek alapján azért találni olyan monitort a piacon, ami nagyjából hozza az almás újdonság szintjét, ám jóval olcsóbb.

[+]

Maga a 27” képátlójú, 600 nit maximális fényerőre képes, 5120x2880 pixel felbontású panel az alapáron kínált modell esetében tükröződő üvegborítás mögé került, 140 000 forintos felár ellenében viszont kérhetünk olyan nanotexturált üveget is, amit a nagytestvérből már ismerhetünk és jelentősen csökkenti a felületről visszatükröződő fény mennyiségét. A 218 ppi-s pixelsűrűséggel megáldott panel több mint egymilliárd szín megjelenítésére képes, és támogatja a teljes DCI-P3 színtartományt, HDR támogatást viszont nem kapott, ami nem csoda annak fényében, hogy nagy valószínűséggel ugyanarról a megjelenítőről van szó, ami a 2014-es, 5K-s iMacben is megtalálható volt 8 éve.

[+]

A mérnököknek mégis sikerült olyan tulajdonságokkal megtámogatnia a viszonylag koros, egyébként 60 Hz-es panelt (az Apple termékekhez passzoló dizájnon kívül), amelyek miatt az Apple felhasználók elgondolkozhatnak a Studio Display beszerzésén. A legfontosabb, hogy az elektronika részét képezi az iPhone 11 szériából örökölt Apple A13 Bionic SoC, szoftverből pedig az iOS 15.4 egy módosított változata fut a hardveren, ezek alkalmazása pedig rengeteg lehetőséget adott a tervezők kezébe.

[+]

Ezek közé tartozik a True Tone technológia beépítése, mely az iPad, iPhone és MacBook eszközökből ismerős módon a környezeti viszonyok alapján változtatja a megjelenített tartalom színhőmérsékletét, kellemesebbé téve a képet a szem számára az alapértelmezett színprofilnál hidegebb vagy melegebb fények alatt. Ez főleg tartalmak fogyasztásakor lehet hasznos, tartalomgyártás közben ajánlott kikapcsolni a funkciót és inkább a gyárilag is szép számmal jelen lévő referenciaprofilok közül választani. Utóbbiak esetében kiválaszthatjuk, hogy melyeket kívánjuk elérni közvetlenül a Vezérlőközpontból, így nem lesz szükség mindig a menükben turkálásra, sőt akár egyedi profilokat is létrehozhatunk, melyeket szintén kitűzhetünk a felső sávból elérhető almenübe.

[+]

Az erős hardver nem csak a kijelző, de a monitor egyéb komponenseinek vezérléséért is felel, merthogy a Studio Display kapott egy hat hangszórós audiorendszert, több, zajszűrésre is képes beépített mikrofont, valamint egy 12 MP felbontású webkamerát is. A hangrendszer támogatja a Dolby Atmos térhangzás szabványt, a hangzásvilág pedig akár rendszeres zenehallgatásra vagy egyéb tartalomfogyasztásra is alkalmas, egyedül a mély tartományokat éreztük kicsit kevésnek, még úgy is, hogy a hétköznapokban nem vagyunk nagy basszusmániások.

[+]

A mikrofon minősége hozza az elvártakat, videóhíváshoz vagy konferenciabeszélgetéshez elegendő, amit tud, telefonbeszélgetések során sem érkezett panasz a hangminőségre, a webkamerával pedig szintén elégedettek voltunk – még ha néhány kép elkattintásán felül nem is vittük túlzásba a használatát. Elméletileg ugyanolyan egységről van szó, ami a néhány éves iPhone-ok előlapján is megtalálható volt, kiegészítve a képkivágással működő, automatikus mozgáskövetésre alkalmas Center Stage funkcióval, ami hatékonyan is működött, a képminőség pedig a frissítés után nagyjából ugyanolyan, amit korábbi iPhone-unk esetében megszokhattunk azon fényviszonyok között, ahol a Studio Displayt is használtuk a teszt alatt.

Bár a monitortesztjeinkben megszokott méréseket ezúttal a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem végeztük el, azt szemmel is meg tudjuk állapítani, hogy egy remek színekkel operáló, szükség esetén otthoni környezetben elegendően fényes monitorról van szó, melynek felbontása és ebből kifolyólag a részletessége átlagon felüli. Kicsit sajnálkozva is adtuk vissza a monitort, hiszen ritkán fordul elő, hogy saját iPad Prónk használata után szívesen ülünk le egy monitor elé, viszont belátjuk, hogy vannak hátrányai is az eszköznek.

A legnagyobbak egy lapon említendőek az előnyökkel is, ugyanis jópofa a fejlett hardveres háttér, a True Tone, a rengeteg gyári színprofil, a Center Stage, a térhangzás, illetve az, hogy a kijelző közvetlenül az operációs rendszerből vezérelhető, így nem kell mindenféle gombokat nyomogatnunk a beállítások eléréséhez, ez azonban mind olyan funkció, ami nem érhető el, ha nem a kompatibilitási listán szereplő, macOS-t futtató eszközzel használjuk. Persze a megfelelő VGA és Thunderbolt kábel használatával a Windows rendszerrel való kompatibilitás is adott, és ugyanúgy elérhetjük az 5K felbontást, használhatjuk a hátlapi Thunderbolt csatlakozó mellett található három USB Type-C csatlakozót, illetve a beépített hangszórókat, mikrofont és webkamerát, ezek viszont semmilyen extra funkcióval nem rendelkeznek, lemondhatunk tehát a mozgáskövetésről, a térhangzásról és a mikrofonok esetében a zajszűrésről is.

[+]

Ebben formában tehát nem mondjuk, hogy teljesen érthetetlen a Studio Display árazása (bár a kizárólag dönthetőségre képes, alapáras állványhoz képest jobb, magasságállításra is lehetőséget adó változat 160 000 forintos felárát azért erősnek tartjuk), azzal viszont számolnunk kell, hogy az összes hasznos funkciót csak macOS-t futtató gépekkel használva érhetjük el, ha tehát párhuzamosan használjuk a két rendszert és „csak” egy szép kijelzőre van szükségünk, olcsóbban is megúszhatjuk a vásárlást más gyártó termékei között nézelődve.

SidCorky

Az Apple Mac Studiot és Studio Displayt, illetve a géphez kapott Apple perifériákat aziStyle bocsátotta rendelkezésünkre.