Úton-útfélen
Magáról a Bulldozerről mint kódnévről először még valamikor 2006 végén lehetett hallani. A gyártó egy prezentációban szemléltette a jövőben alkalmazni kívánt moduláris felépítési modellt.
A következő hivatalos morzsák bő fél évvel később érkeztek. Az ekkoriban emlegetett Bulldozer mikroarchitektúra első kézzelfogható termékét 2009 elejére tervezték, mely DDR2 szabványú memóriát és (ezen írás szereplőjéhez képest) kevesebb teljesítménybeli növekedést hozott volna az azt megelőző K10-hez viszonyítva.
Végül ezt a verziót teljesen elvetették. A valódi okokra azóta sem derült fény, és feltehetőleg sosem fogjuk megtudni a miértekre a válaszokat. Elképzelhető, hogy a 45 nm-es a gyártástechnológia nem lett volna megfelelő az elgondolás kereskedelmi termékké való átültetéséhez. Ezenkívül a lehetséges okok között szerepel az Intel által időközben bejelentett (majd később többször módosított) AVX és FMA utasításkészlete is.
A következő információ 2008 végén látott napvilágot, amikor a hivatalos útiterven feltűnt az Orochi kódnevű termék. Túl sok mindenre nem derült fény a nagyjából várható magok számán, a minimum cache mennyiségén, valamint a 2011-re tervezett megjelenési dátum kivételével.
Ezt követően 2011-hez egyre inkább közeledvén kicsit begyorsult az információáramlás. Ismét felreppentek hírek arról, hogy az AMD az Intel korábbi lépéséhez hasonlóan implementál valamiféle többszálú feldolgozást lehetővé tevő eljárást. Az SMT alapú technológiát ezúttal már hivatalosan is cáfolta a cég, de ugyanakkor sejtelmesen megjegyezték, hogy más típusú multi-threading eljárás támogatása elképzelhető. Végül pár hónappal később az éves novemberi konferenciáján immáron hivatalossá vált, hogy az x86-os központi egységek történetében először, a Bulldozer a korábban már favorizált, cluster-based multi-threading (ezután hívjuk csak CMT-nek) jellegű technológiára épül.
Az ekkor bemutatott képkockákon a fő egységet az AMD egyszerűen csak Bulldozer modulnak nevezte el, mellyel a 2006-ban már emlegetett moduláris megközelítés is visszaköszönni látszott. Továbbá megtudhattuk, hogy egyetlen ilyen egység két szorosan összekapcsolt integer magot tartalmaz majd, melyek közösen osztoznak az összes többi modulon belül található egységen és erőforráson.
A fenti képen zöld és kék színnel van jelölve az egy-egy mag dedikált része, lilával pedig a mindkét mag számára hozzáférhető egységek.
A vállalat először a tavaly novemberi, szokásos éves rendezvényén közölt konkrétabbnak nevezhető megjelenési időpontot, vagyis inkább intervallumot. Ekkor az asztali FX verziókra a második, míg a szerverekbe szánt Opteron 4200 és 6200 szériákra a harmadik negyedévet prognosztizálta az AMD. A cég addigi stratégiáját ismerve ez egy némileg rendhagyó forgatókönyvnek hangzott, hisz az AMD Opteron család 2003 óta tartó létezése alatt eddig minden esetben először ezen a márkanéven érkeztek meg az új mikroarchitektúrák vagy a frissített csúcs lapkák. Ez nyilván nem volt véletlen, hisz a szerverekbe szánt processzorok árcédulája sok esetben többszöröse az asztali variánsoknak, miközben szinte teljesen ugyanaz a szilíciumlapka lapul a fémkupakok alatt, csak a tokozás tér el. Ebből következik, hogy ugyanaz a legyártott szilícium Opteron név alatt jóval több haszonnal értékesíthető, mely a profit szempontjából nem éppen elhanyagolható. Természetesen előfordulhat az is, hogy az adott lapka olyan hibát (errata) tartalmaz, ami nem teszi lehetővé szerverekben történő felhasználását.
Konkrét példa a harmadik generációs, négymagos Barcelona kódnevű Opteronok bevezetése, amely 2007 őszén rosszul sült el. A megkésett premier után kiderült, hogy egy hibát tartalmaz a kereskedelmi forgalomba került stepping, ami a TLB-logikát (Translation Look-aside Buffer: itt tárolódnak a címfordítás felgyorsítása érdekében a tényleges memóriacím kiszámításához szükséges adatok) érinti. Emiatt az AMD egy időre le is állította a szerverchipek szállítását, és csak a pár hónappal később érkezett, javított B3 jelzésű revízió után tudták újraindítani az értékesítést. A konkurencia a Nehalem esetében bemutatott első C0 steppinget nem is adta ki Xeon formájában, mivel ez is tartalmazott olyan hibát, ami a szigorúbb szerveres követelményeknek már nem tette megfelelővé. Végül az Intel pár hónappal később, egy átdolgozott D0 stepping formájában hozta forgalomba a Nehalem-alapú Xeon processzorokat. Ebből is látható, hogy akadnak hibák, melyek az asztali gépekbe szánt processzorok esetében még megengedhetőek, de a jóval szigorúbb szerverkörnyezetben már nem.
Elképzelhető, hogy az AMD is így gondolkozott, vagy hasonló oka lehetett arra, hogy a korábbival eltérő módon most először az asztali gépek világába hozta el az új Bulldozert. A nyilvánosságra került Zambezi lapka ES (mérnöki minta) dokumentációi egy B0 és egy B1 steppingről tettek említést, de a kereskedelmi forgalomba került asztali modell már B2 jelöléssel érkezett. Valószínű, hogy időközben az AMD úgy találta, hogy ez a stepping már megfelelő az Opteronok gyártásához is, és mivel ezeken jóval nagyobb a lehetséges haszon, így inkább az ezekhez szükséges tokozásra ültette az első lapkákat. Más források arról számolnak be, hogy sem a B0, sem a B1 nem volt képes még a közelébe sem érni azoknak az órajeleknek, melyek a kitűzött számítási teljesítmény eléréséhez szükségesek lettek volna. Ez gyártástechnológiai problémákról árulkodott. Szóba került még egy kissé rejtélyes, belső, lapkán belüli, valamilyen végrehajtó egységeket vagy cache-t összekötő sávszélesség-problémáról szóló pletyka is. Itt minden bizonnyal a túl alacsony átviteli sebesség lehet(ett) a gond, amely lekorlátozta bizonyos műveletek végrehajtási gyorsaságát.
A Bulldozer tehát az eredetileg június közepére tervezett rajthoz képest csúszott. A vállalat Computexen közzétett újabb terve alapján az AM3+ tokozású FX processzorok debütálása valamikor augusztus 1. és 31. között lett volna esedékes, mely legvégül csak bő egy hónappal később, október 12-én történt meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
