Hirdetés
... és még processzorok
Mint alább látható, a felsőkategóriába sorolt CPU-k árgrafikonja összeér az alsóbbakéval. Valahol azért mégis meg kellett húzni a határt, hogy egy kicsit átlátható legyen a sok vonal. Sajnos mindkét ábra végén nagyon jól nyomon követhető az emelkedés, ami nem volt jellemző egy évvel korábban. Bizony, az amerikai ingatlanárak csökkenésével elindult, majd a bankok becsődölésével folytatódó gazdasági lavina rányomta bélyegét a hardverárakra is. Az augusztusig tartó csökkenés megtorpant, és az év végére a drágább Intel CPU-k árai visszamásztak a tavaszi szintre. Csak remélni tudjuk, hogy a 2009-es évi grafikon majd csökkenéssel kezdődik.
De térjünk vissza a nagyokhoz, a Phenomokhoz és a bika Core 2-khöz. Ezen a területen korábban lezajlott az Intel 45 nm-re migrálása. A kétmagos, 65 nm-es E6000-esek 4 MB-os L2 cache-sel és 1333 MHz-es rendszerbusszal (333MHz-es FSB) zárták pályafutásukat, a 45 nm-es E8000-esek pedig 6 MB-tal, de ugyanúgy 333 MHz-es FSB-vel vették át a stafétabotot. A grafikonon azért nem az E6750-nel azonosan 2,66 GHz-es E8200 szerepel, mert az februári startja után fél éven belül el is tűnt. Most a legkisebb E8000-es a 3,00 GHz-es E8400, melynek ára augusztusban találkozott a leköszönő E6750-ével. Mondani sem kell, hogy van nagyobb nyolcezres is. Nem több mint 333 extra megahertzért simán elkér az Intel másfélszeres árat. Ezt a többletet a modern alaplapok dinamikus túlhajtói ingyen kínálják.
Azért is kérhet el az Intel ilyen sok pénzt a gyors kétmagosért, mert a játékok egyelőre nem igényelnek több processzormagot. No meg az AMD sem tud mit felmutatni ezekkel a gyors duplákkal szemben. A négymagosból degradálódott Phenom X3-ak elsősorban alacsony, 2,10-2,40 GHz-es órajelük matt maradnak le a nyolcezresek mögött, de ez legalább alacsonyabb árat is jelent. Hogy versenyképesek legyenek, az év második felére a hárommagos Phenomok ára egészen az E4000-es Core 2 Duók szintjére csökkent, hiszen sebességben inkább azokkal meccselnek.
Érdekes volt a processzorok krémjének, a négymagosoknak az alakulása 2008-ban. Egészen az év végéig bírta a régi jó, 65 nm-es Q6600, melyet az utolsó hónapokban arra használt az Intel, hogy a Phenom X4-ek fejére koppintson vele. Grafikonunk is jól mutatja, hogy eközben a tavasztól jelenlévő 45 nm-es négymagosok – mint a Q9300-as – ára végig magasan maradt. Ha nincs konkurencia, minek is csökkentenének?
Figyelve az Intel négymagos családjainak megjelenését, jól látható, hogy ott sem volt minden teljesen rendben. A 12 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkező Q9450 csak a nyár közepén érkezett hazánkba, pedig tavaszra vártuk. Ráadásul nem is volt hosszú életű, rövidesen a 2,66 GHz helyett 2,83 GHz-es Q9550 váltotta. A Q9300 2,50 GHz-es órajele és a nagyobbakhoz hasonlóan 1333 MHz-es rendszerbusza (333 MHz-es FSB) mellett csak 6 MB L2 cache volt. Ősszel ismét bővült a kínálat lefelé, jött a Q8000-es széria első tagja, a csupán 2,33 GHz-es, 4 MB L2 gyorsítótáras, de továbbra is 1333 MHz-es rendszerbuszú és 45 nm-es Q8200. Ha mindehhez hozzávesszük még az 1600 MHz-es rendszerbuszt egyedüliként használó, extrém QX-eket, akkor összesen négyféle négymagos és négyféle kétmagos processzorsorozatot kínál az Intel, ami finoman szólva is nevetséges.
December végén aztán befutott a Core i7, amit korábban a Nehalem kódnév alatt emlegettek, és vele együtt érkezett az új nevezéktan is. A legkisebb Core i7 920 80 000 Ft alatti ára még ráfért volna a grafikonunkra, a 940-es 150 000 forintja miatt kicsit meg kellett volna nyújtani, az extrém 965 EE rekorder, 265 000 forintos vételárának bejegyzése viszont esélytelen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
