Processzorok...
Egy hete felsoroltuk a hardveres világ múlt évi jelentősebb eseményeit. Ma mélyebbre ásunk, és a hazai hardverpiacra fókuszálunk. Mi mással kezdhetnénk, mint a processzorokkal? Idén is teljesítménybeli hátránnyal kezdett az AMD, ami újfent az árakkal operáló versenyre kényszerítette a kisebbik processzorgyártót. Hogy még részletesebb betekintést nyerjünk, két részre bontottuk CPU-s grafikonunkat. Az elsőn a kisebb teljesítményű kétmagosok láthatóak, a Sempronok, Athlon X2-k, Celeronok, Pentiumok és a legegyszerűbb Core 2-k. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy az Intel rengeteg modellsorozattal kavarja meg a vásárlókat, talán azért, hogy minél többen a nekik szükségesnél magasabb, drágább kategóriából válasszanak. Azért az AMD-t sem kell félteni, mert többnyire csak a téma ismerői tudják, hogy a plusszal végződő szám milyen órajelet és gyorsítótárat jelent. Közülük is csak a legavatottabbak tudták megmondani, hogy a BE-2400 valójában mi. Erre az AMD-nél is rájöttek, ezért új, más kódolással 4450e lett a BE-2400-ból, de nem kell aggódni, mert máris itt az Intel Core i7-hez hasonló nevezéktan. A pontos eligazodás miatt érdemes észben tartani az alábbi két webcímet: processorfinder.intel.com és amdcompare.com.
A legalsó szegmensben év elején történ a nagy lépés, először Intel, majd AMD oldalról. Megszületett a kétmagos Celeron, majd a kétmagos Sempron is. Az előbbi a nagyszerű Core 2 architektúrát kapta 512 kB-os másodszintű gyorsítótárral, 200 MHz-es FSB-re alapozó 800 MHz-es rendszerbusszal és 65 nm-es gyártástechnológiával. Az alap E1200-as 1,60 GHz-es órajellel és 13 000 forintos árral indított. Ha csak egy hajszálnyival is, de az Athlon X2-k előtt a legolcsóbb kétmagos CPU lett. Királysága nagyjából az év közepéig tartott, addigra a hasonló teljesítményű, 1,80 GHz-es Sempron 2100+ árban alulmúlta. Idővel megjelent a Celeron E1400 és a Sempron 2300+ is, melyek valamivel magasabb árért párszáz MHz-cel magasabb órajelet nyújtottak. Szerintünk ezt célszerű volt inkább tuninggal, ingyen behozni. Hiszen ezekben a csöppségekben rendszerint (de nem kötelezően!) óriási tuningpotenciál szokott rejtőzni. Tesztünkben a kis „cerka” elérte a 3,00 GHz-et, ami alkalmazástól függően 40-80%-os gyorsulást hozott alapórajeles teljesítményéhez képest, egyből az akkori csúcs kétmagosok, az E6750/E6850 szintjére katapultáva az apróságot.
Az Intelben járatosak tudják – a többieknek pedig most leírjuk –, hogy az E2000-es Pentium Az E1000-esekhez képest 512 kB helyett 1 MB-os másodszintű gyorsítótárat jelent, meg kicsivel magasabb gyári órajeleket. Persze ezt az infót fölösleges megtanulni, hiszen E2000 már nem sokáig lesz, helyette jön az E5000 (érdekes, hogy nem E3000), ami 2 MB-os gyorsítótárat, még magasabb órajeleket, 45 nm-es gyártástechnológiát, de továbbra is 800 MHz-es rendszerbuszt jelent. Az első E5200-as szeptemberben jelent meg. Grafikonunk szerint jóval drágábban adták, mint az E2180-at, de ez annak köszönhető, hogy 2,5 GHz-es órajele is jóval magasabb az előd 2 GHz-énél. Persze voltak (és vannak is) 2,2 és 2,4 GHz-es E2000-esek, de azok megvásárlása helyett inkább a tuning ajánlott.
A 2,30 GHz-es AMD Athlon BE-2400, majd később 4450e túlhajtásával reprodukálható az összes Athon X2, melyekből az év elején még a 2,20 GHz-es 4200+ volt a legkisebb, decemberre viszont már nehéz volt az 5200+ 2,60 GHz-e alá menni. A hivatalos csúcs, a 6400+ 3,20 GHz-e már év elején harcba áll, lassan pedig átadja a helyét a K10-alapú ifjú titánoknak.
Bízunk benne, hogy ezek a processzorok az E7000-es Intelekkel is felveszik a versenyt, melyek már kívülről – névben – is Core 2-k, nemcsak architektúrában. Az E7000-es széria a maga 45 nm-es gyártási technológiájával, 3 MB L2 gyorsítótárával és 1066 MHz-es rendszerbuszával (266 MHz-es FSB mellett) a 65 nm-es, 2 MB L2 cache-es, 800 MHz-es rendszerbuszú E4000-eket váltotta, melyek közül a legolcsóbb, a 2,2 GHz-es E4500 lényegesen olcsóbb volt az induló, 2,53 GHz-es E7200-nál. Még érdekesebb, hogy ez a processzor decemberre az E4000-esekkel együtt eltűnt, így a leglassabb Core 2 Duo mára a 2,66 GHz-es E7300 lett. Pentiumból a leglassabb a 2,5 GHz-es, szóval az Intel ismét lenyomta a vásárlók torkán a szükségtelen teljesítménynövelést, hiszen januárban még 1,60 GHz-es Pentiumot és 2,20 GHz-s Core 2 Duót is vehettünk. Szimpatikusabb az AMD-nél, hogy a 2,30 GHz-es Athlon X2 végig a rendelkezésünkre állt. Igaz, közben átnevezték, de sokkal fontosabb, hogy lényegesen olcsóbb lett.
... és még processzorok
Mint alább látható, a felsőkategóriába sorolt CPU-k árgrafikonja összeér az alsóbbakéval. Valahol azért mégis meg kellett húzni a határt, hogy egy kicsit átlátható legyen a sok vonal. Sajnos mindkét ábra végén nagyon jól nyomon követhető az emelkedés, ami nem volt jellemző egy évvel korábban. Bizony, az amerikai ingatlanárak csökkenésével elindult, majd a bankok becsődölésével folytatódó gazdasági lavina rányomta bélyegét a hardverárakra is. Az augusztusig tartó csökkenés megtorpant, és az év végére a drágább Intel CPU-k árai visszamásztak a tavaszi szintre. Csak remélni tudjuk, hogy a 2009-es évi grafikon majd csökkenéssel kezdődik.
De térjünk vissza a nagyokhoz, a Phenomokhoz és a bika Core 2-khöz. Ezen a területen korábban lezajlott az Intel 45 nm-re migrálása. A kétmagos, 65 nm-es E6000-esek 4 MB-os L2 cache-sel és 1333 MHz-es rendszerbusszal (333MHz-es FSB) zárták pályafutásukat, a 45 nm-es E8000-esek pedig 6 MB-tal, de ugyanúgy 333 MHz-es FSB-vel vették át a stafétabotot. A grafikonon azért nem az E6750-nel azonosan 2,66 GHz-es E8200 szerepel, mert az februári startja után fél éven belül el is tűnt. Most a legkisebb E8000-es a 3,00 GHz-es E8400, melynek ára augusztusban találkozott a leköszönő E6750-ével. Mondani sem kell, hogy van nagyobb nyolcezres is. Nem több mint 333 extra megahertzért simán elkér az Intel másfélszeres árat. Ezt a többletet a modern alaplapok dinamikus túlhajtói ingyen kínálják.
Azért is kérhet el az Intel ilyen sok pénzt a gyors kétmagosért, mert a játékok egyelőre nem igényelnek több processzormagot. No meg az AMD sem tud mit felmutatni ezekkel a gyors duplákkal szemben. A négymagosból degradálódott Phenom X3-ak elsősorban alacsony, 2,10-2,40 GHz-es órajelük matt maradnak le a nyolcezresek mögött, de ez legalább alacsonyabb árat is jelent. Hogy versenyképesek legyenek, az év második felére a hárommagos Phenomok ára egészen az E4000-es Core 2 Duók szintjére csökkent, hiszen sebességben inkább azokkal meccselnek.
Érdekes volt a processzorok krémjének, a négymagosoknak az alakulása 2008-ban. Egészen az év végéig bírta a régi jó, 65 nm-es Q6600, melyet az utolsó hónapokban arra használt az Intel, hogy a Phenom X4-ek fejére koppintson vele. Grafikonunk is jól mutatja, hogy eközben a tavasztól jelenlévő 45 nm-es négymagosok – mint a Q9300-as – ára végig magasan maradt. Ha nincs konkurencia, minek is csökkentenének?
Figyelve az Intel négymagos családjainak megjelenését, jól látható, hogy ott sem volt minden teljesen rendben. A 12 MB másodszintű gyorsítótárral rendelkező Q9450 csak a nyár közepén érkezett hazánkba, pedig tavaszra vártuk. Ráadásul nem is volt hosszú életű, rövidesen a 2,66 GHz helyett 2,83 GHz-es Q9550 váltotta. A Q9300 2,50 GHz-es órajele és a nagyobbakhoz hasonlóan 1333 MHz-es rendszerbusza (333 MHz-es FSB) mellett csak 6 MB L2 cache volt. Ősszel ismét bővült a kínálat lefelé, jött a Q8000-es széria első tagja, a csupán 2,33 GHz-es, 4 MB L2 gyorsítótáras, de továbbra is 1333 MHz-es rendszerbuszú és 45 nm-es Q8200. Ha mindehhez hozzávesszük még az 1600 MHz-es rendszerbuszt egyedüliként használó, extrém QX-eket, akkor összesen négyféle négymagos és négyféle kétmagos processzorsorozatot kínál az Intel, ami finoman szólva is nevetséges.
December végén aztán befutott a Core i7, amit korábban a Nehalem kódnév alatt emlegettek, és vele együtt érkezett az új nevezéktan is. A legkisebb Core i7 920 80 000 Ft alatti ára még ráfért volna a grafikonunkra, a 940-es 150 000 forintja miatt kicsit meg kellett volna nyújtani, az extrém 965 EE rekorder, 265 000 forintos vételárának bejegyzése viszont esélytelen.
Alaplapok, memóriák
Rettenetesen nehéz árak tekintetében összefoglalni az alaplapok kínálatát, mert ugyanarra a chipkészletre építhető olcsó, minimális felszereltségű verzió, de brutális, tuningos fenevad is sokszoros áron. Az év első érdekessége a P35-ös, AMD 690G-s és nForce-os szokásos unalomban az AMD 780G márciusi megjelenése volt. Az Asusnál és az MSI-nél rendszerint egy picivel olcsóbb, de hasonlóan jól felszerelt modelleket kínáló Gigabyte megoldása 19 000 forint alatt indított, megteremtve ezzel az eszményi HTPC alapot. Ilyen deszkába egy olcsó Athlon X2-t, valamint DDR2 memóriát szerelve kedvező áron nagyon kellemes PC-ket lehet összeállítani. Nem sokáig maradt konkurencia nélkül a 780G, ugyanis röviddel rá – nem meglepő, hogy hasonló árral – befutottak az első GeForce 8200-as modellek. Érdekességük a 780G-t megközelítő multimédiás alap mellett a Hybrid SLI technológia volt, melynek keretében a megfelelő diszkrét GeForce grafikus kártyát az alaplap le tudta kapcsolni, ha nem volt szükség annak 3D-s teljesítményére.
Áprilisban üdvözölhettük az első Intel X48 chipkészletes deszkákat, melyek csúcsmodellként nagyon drágán, 50 000 forint fölött kellették magukat, ugyanakkor nem sok újat tudtak felmutatni az X38-hoz képest. Ugyanez volt a helyzet a nyár közepén érkező, P30-as családot leváltó P40-essel, mely az Intel utolsó FSB-s chipkészletének ígérkezik.
Szintén áprilisban mutatkoztak be az első nForce 790i-s alaplapok, melyek az Intel X48-ához hasonlóan az abszolút csúcskategóriában indultak. Annak ellenére, hogy a régi 680i-hez képest már merőben új északi hidat kapott, nem jutott túl sok új funkció ennek a chipkészletnek sem, ugyanis a háromutas – 3-way – SLI és az ESA monitorozó platform is bekerült már a 680i-re alapozó 780i-be.
Nyáron a tavaszi chipkészletekre épülő alaplapok tömkelegét kapták a vásárlók a nyakukba, majd iskolakezdésre végre megérkezett az Intel első, HD videók lejátszását hardveresen gyorsító chipkészlete, a G45. Sajnos az Intel-pártiak továbbra is szomorúan vágyakozhattak csak azután a teljesítmény után, amiben az AMD-sek dúskáltak, sőt nekik megérkezett a 780G izmosított változata, a 790GX is.
Végül novemberben az NVIDIA is előrukkolt egy tisztességes HTPC-s chipkészlettel Intel oldalon. A GeForce 9000-es integrált GPU-k 3D teljesítményben lazán verték a G45-öt, nagyjából az AMD platformos 8000-esek megfelelői voltak, de sajnos nagyon drágán adták őket. Ennek köszönhetően év végére az AMD platform tűnt nyerőnek multimédiás számítógépeknél.
A 2008. év a DDR3 memória előretörésének éve volt, de csúnyán ráfázott, aki korán váltott. Elnézve a DDR2-es modulok alacsony árát, az is látszik, hogy egy ideig még érdemes a régi technológiánál maradni.
Az év elején meredeken zuhant a lassabb DDR3-as készletek ára (a leglassabbak később el is tűntek), ahogyan érkeztek az egyre olcsóbb chipek, az egyre gyorsabbaknak pedig hely kellett az árlisták csúcsán. Később a gyors DDR3-1800-as szettek ára is esni kezdett. Annyira, hogy a grafikonon látható Corsair készlet vételára még az év végi drágulásban is csökkent. Végül az egészen gyors DDR3-1333-as készletek vételára megközelítette a gyors DDR2-1066-os modellekét.
Szem előtt kell tartani viszont, hogy valós alkalmazásokban az alapvető, mára nagyon olcsó DDR2-800-as RAM-hoz képest a DDR2-1066, a DDR3-1333, de még a DDR3-1800 sem hoz számottevő gyorsulást. Mivel a DDR2 modulokat jelenleg áron alul, veszteséggel kínálják a gyártók, arra számítunk, hogy ez a szabvány fokozatosan kihal, helyét pedig a DDR3 veszi át durván kétszeres vagy még magasabb áron. Ez a folyamat minden bizonnyal lassú lesz, hiszen jelenleg az AMD és Intel platformok többsége is DDR2 memóriát használ.
Adattárak
Merevlemez-újdonságok megjelenését tekintve lényegében állóvíz volt a 2008-as év. Az árak alakulását figyelve az látszik, hogy lényegében megismétlődött a 2007-es év, csak a tárkapacitás nőtt.
Akkor a 750 GB-os winchesterek ára feleződött meg, most az 1000 gigásak csinálták ugyanezt. Januárban még majdnem 70 000 forintot kóstált egy ilyen tár, júliusra ez az érték megfeleződött, majd a gazdasági lassulás ellenére is tovább csökkent egy picit. Eközben szintén lefelé haladtak a kisebb merevlemezek, bár a 320 GB-os árak az év végén ismét felfelé íveltek.
Érdemes összevetni az év eleji és év végi fajlagos árakat, hogy kiderüljön, melyik tár éri meg a legjobban. Januárban egy gigabájt adatot 52 forintos költséggel tárolhattunk 500 vagy 750 GB-os winchesteren, aztán jött a 320 GB-os a maga 55 forintjával, végül a terabájtos 66 forintos fajlagos költséggel. Decemberben is a 750-es bizonyult nyerőnek, de már csak 29 forintos gigabájtárral. Csupán egy forinttal maradt el mögötte az 1000 GB-os és a tavasszal feltűnő 640 GB-os méretosztály. Fajlagosan drágulni kezdtek a kisebb, 500-as és 320-as tárak, szóval már nem igazán érik meg az árukat.
Alaposat fejlődött a notebookos, 2,5 hüvelykes merevlemezek világa. Itt nem csak az árak zuhantak, hanem a tárkapacitás is nőtt. 2007-ben az év végén érkeztek az első 320 GB-os modellek, idén ősszel már 500 GB-nál tartottunk. Grafikonunkon a meghatározó méretek mellett a sebességre is figyeltünk. Egy nagyobb teljesítményű rendszert ugyanis alaposan visszafoghat a lassú winchester, ami notebookos vonalon hatványozottan érezhető.
Januárban 135 forintba került 1 GB adat tárolása 160 GB-os notebookos merevlemezen, ez az összeg decemberre 85 forint alá csökkent. Már az év elején fajlagosan jobban jártunk egy 320 GB-os modellel, ahol 1 GB ára 125 forint volt. Karácsonyra hatalmasat csökkent ez a szám, lezuhant egészen 56 forint környékére, tehát nagyjából az egy évvel azelőtti 3,5”-os winchesterek szintjére. Vajon folytatódik a trend, és 2009 végére elérjük az asztali modellek 30 forintos fajlagos árát? Ez egy 320 GB-os 2,5 hüvelykes notebookmerevlemez esetében 10 000 Ft alatti árat jelentene, a ma 28 000 forintos 500 GB-os miniknek pedig durván 15 000 forintba illene kerülnie az év végére.
Vagy a 2009-es év már az SSD-kről fog szólni? Az első hónapokban biztosan nem, mert eddig még csak pár prémium notebookban láthattuk a mozgó alkatrész nélküli adattárakat. Ráadásul írás tekintetében egyelőre csak a legjobb és legdrágább SSD-k tudják felvenni a versenyt a hagyományos winchesterekkel. Mindenesetre a flashalapú tárolók technológiája rohamléptekkel fejlődik, rengeteg félvezetőgyártó, köztük a Samsung és az Intel is gőzerővel fejleszt, így szinte biztosak vagyunk abban, hogy az elkövetkező hónapokban jelentős változások várhatóak. Azon azért meglepődnénk, ha már idén fölénybe kerülnének az SSD-k a HDD-kkel szemben.
A múlt héten kissé elhamarkodottan, pár LG termék árát figyelembe véve azt írtuk, hogy a Blu-ray-meghajtók ára 2008-ban a felére csökkent. A piacon egész évben jelen lévő Pioneer modellek nem mutatnak ekkora esést, ugyanis már múlt januárban olcsóbbak voltak, mint az LG-k.
A durván lefelezett árak is egészen szépek. Ha nem fogy ki a lendület a konkurens HD-DVD alól, akkor talán még lejjebb mentek volna. Mindenesetre egy LG vagy Pioneer olvasó 26 000 forint körüli, és a filmek 5-9000 forint körüli ára már nem olyan vészes. Egy angol adat azért jól illusztrálja, mennyire gyerekcipőben jár még a Blu-ray. Igaz, hogy a szigetországban idén 1,5 millió darab eladásával négyszeresére nőtt a Blu-ray piac, de a Mamma Mia! - the Movie DVD megjelenése hetében egymaga 3 milliós eladást – tehát a teljes évi BD-teljesítmény kétszeresét – produkálta. Hazánkban erre rátesz még egy lapáttal az olcsó kalóz DVD-k kínálata, és az a tény, hogy a HD videós anyagokat sokan fájlcserélőkön szerzik be.
Jövő héten tápok, monitorok, de mindenekelőtt grafikus kártyák 2008-as hazai árait elemezzük.
rudi
