Bevezető
Az LCD-k piacának állóvizét tavaly ősszel egy új méretkategória feltűnése kavarta fel: megszülettek az első 22 colos monitorok. Az új kijelzők, bár paramétereikben nem kecsegtettek semmilyen innovációval, kedvező árazásuk révén sokak szemében különösen érdekessé váltak. Az elsők között volt a ViewSonic is, a patinás gyártó VX2235wm típusú kijelzőjét már meg is vizsgáltuk korábban. Akkor még csak sejtettük, hogy az átlagosnál nagyobb méretű, de olcsóbb kijelzők idővel slágertermékké növik ki magukat, és így is lett. Érdekesség, hogy a 22 colosok átlagára valahol 110 000 forint körül mozog, ezen az árszinten 19 colosból megkapjuk a legjobbakat (ViewSonic VP930, Samsung 971P stb.), és 20 colos széles képernyősből is a jobbak közül szemezgethetünk (Dell 2007WFP, Asus PW201, ViewSonic VX2025wm stb.), de akkor a 22 hüvelykesek miért számíthatnak mégis jó vételnek? Írásunkban erre fogunk fényt deríteni.
Méretarányok [+]
Amint a fentebbi, méretarányokat szemléltető képen látható, a 22 colos LCD-k széles képernyős, 16:10 arányú kijelzők, natív felbontásuk 1680x1050 pixel. Mivel már a széles 20 colos kijelzők is 1680x1050 képpontos natív felbontással rendelkeznek, a 22 colosok ezen a téren nem fejlődtek tovább, azaz csak a pixelek mérete nőtt meg, egészen pontosan 0,258 mm-ről 0,282 mm-re – ám ez még mindig kisebb, mint a sima 19 colosok esetében látható 0,294 mm. A 22 colos szélesvásznú kijelző szélességre veri még a 21 colos, 4:3 képarányú megjelenítőket is, de magasságra még a 19 colosat sem éri el, fél centiméterrel alacsonyabb annál. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a 22 colos monitorok kivétel nélkül TN+film panelra épülnek, részben ennek köszönhető alacsony áruk. Ezektől a monitoroktól senki ne várjon tökéletes képi megjelenítést, mi is főként arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek az új, relatíve olcsó, nagy képméretű kijelzők megfelelnek-e az átlagfelhasználók mindennapi elvárásainak.
Mielőtt a tesztalanyok bemutatása következne, tennénk egy kis kitérőt. Mint látni fogjuk, a gyártók az összes bemutatott monitor esetében 16,7 millió megjelenített színt tüntettek fel. Ez felettébb érdekes, hiszen a TN panelek még a 16,2 millió színt is csak emulálni tudják. Úgy döntöttünk, hogy megkeressük a Chi Mei Optoelectronicsot (CMO) és rákérdezünk a problémára. Kérdésünk úgy szólt, hogy az CMO oldalán fellelhető panel hogyan képes megjeleníteni 16,7 millió színt? Elvégre a korábbi TN+film panelek csak 16,2 millió szín megjelenítésére képesek a temporal (időbeli) vagy spatial (területi) dithering (villogtatás) eljárás révén.
A spatial ditheringet szabad szemmel is jól lehet látni, hiszen a monitoron kis „sakktáblák” láthatóak, a kijelző a színeket úgy keveri ki, hogy egymás mellett elhelyezkedő pixelek színét variálja, így azokat távolabbról egy másik színnek látja a szem. Szerencsére ezt a módszert már csak elvétve találjuk meg olcsóbb panelekben.
A temporal ditheringet főleg FRC (Frame Rate Control) néven ismerjük, esetében a pixelek színét úgy változtatja/villogtatja a kijelző, hogy a szem számára egy harmadik színként látszódjon, ezzel végülis becsap minket és úgy tűnik, mintha a valóban megjelenített 262 144 színnél (6 bit) jóval többet látnánk.
A CMO válasza lényegretörő és tömör volt: a 6 bites panelek 0,26 millió, a 6 bit+FRC-s monitorok 16,2 millió szín megjelenítésére képesek, viszont ez az új 22 colos CMO panel már 6 bit+Hi-FRC technológiával készül, mely 16,7 millió színt képes megjeleníteni. A Hi-FRC működését nem ismertették részletesen, de küldtek egy dokumentumot, melyben kis ábrákkal szemléltették a technika lényegét. Mint kiderült, a Hi-FRC az FRC eljárás egy továbbfejlesztett változata, amely a hagyományos FRC eljárás során fellépő „színhiány” pótlására épül (3 alapszín, (28-3)3=16,2 millió szín). „Ha egy 1-es értékű színre van szükségünk, 0,25-ot veszünk, 2 esetében 0,5-et, 3-nál 0,75-ot, 4 és 255 között pedig a normál FRC eljárás által szolgáltatott értékeket használjuk. Az eredmény 16,7 millió szín.” A pontos leírás itt érhető el.
Tesztünkben bemutatjuk az Asus MW221U, a Belinea 22W Artistline és a Samsung 225BW, illetve 226BW típusú monitorokat.
Tesztmódszerünk
GretagMacbeth mérőműszer és a LaCie szoftvere [+]
A monitorokat a szokásos módon teszteltük. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral bemértük a kijelzőt alapállapotban, illetve lemértük a kijelző fényerejét különböző fényerő- és kontrasztbeállítások mellett. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes elolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 120 cd/m2-es fényerő és 2,2-es gamma legyen.
Cikkeinkben minden egyes kijelző bemutatóoldalának alján látható egy kis táblázat, amelyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC-profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyenlő a szemünk számára legszebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, magas kontrasztaránnyal szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC-profil betöltésére többféle program létezik (pl. Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Beállítások / speciális / színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez töltődik be.
A kalibráció után a GretagMacbeth Eye One Match programmal is bemértük a kalibrált végeredményt, majd a kijelzőt felosztottuk 9 részre (3x3-as mátrixban), és ugyanezzel a programmal lemértük a megjelenítő egyes pontjain a fényerőt. Mindezek után a már színhelyesre kalibrált monitort megvizsgáltuk több szubjektív módszerrel, elsődlegesen a Flatpanels.dk oldaláról letölthető programokkal a gradienseket, színátmeneteket és utánhúzást vizsgáltuk. Ezután jöttek a „rutintesztek”, a homogenitás (háttérvilágítás egyenletessége), bevilágítás vizsgálata, a fekete, a fehér és a barna kép megjelenítése (lásd tesztoldalak), majd a filmnézés (minőség és az utánhúzás) és a játékok (utánhúzás).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
