WLAN padlógázzal - Asus MIMO eszközök

Mi az a MIMO?

Valljuk be őszintén, a manapság egyre divatosabb vezeték nélküli hálózati megoldások távolról sem biztosítják azt a sávszélességet, amivel nevükben kecsegtetnek. Korábbi tesztjeink alapján a 11 Mbps-os IEEE 802.11b elméleti 1 MB/s-os sebességének alig több, mint a felét tudjuk kihasználni, ráadásul amikor két vezeték nélküli egység próbált kommunikálni, az átvitel a felére csökkent. Hasonló csalódást okozott az elvileg 6 MB/s-nál is gyorsabb, 54 Mbps-os IEEE 802.11g, amivel a legjobb esetben is bőven 3 MB/s alatt maradtunk.

Az átlagos felhasználó, aki átviteli sebességekkel főként az internetszolgáltatók kapcsán találkozik, joggal érezheti magát becsapva – vagy mégsem? A vezetékes hálózati eszközök sem tudták kifutni elvi maximumukat, ugyanis a forgalom bizonyos részét a zavartalan adatáramláshoz szükséges vezérlőrendszer emészti fel. Nincs az a 100 Mbps-os Ethernet hálózat, ami ténylegesen elérné a 11,9 MB/s-os adatátviteli sebességet.

Ha búcsút intünk a kábeleknek, újabb probléma szakad a nyakunkba. Az éter távolról sem olyan stabil átviteli közeg, mint a csavart érpár vagy a régi jó koax. A levegő úgynevezett zajos átviteli közeg, nagyjából ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor egy zsúfolt étkezdében próbálunk társalogni távolabbi asztaltársunkkal. Ha csak mi ketten lennénk a teremben, sokkal könnyebben szót értenénk, mint amikor mindenki egyszerre beszél. A zaj növekedésével csökken a hatótávolságunk, csak minden második szavunkat érteni – romlik az adatátvitel.

Természetesen a technológia fejlődése nem állítható meg, így a szabványok adta kereteken belül (sőt, azokon kívül is) javítani próbálták a Wi-Fi hálózatok átviteli sebességét és hatótávolságát is. Az Atheros például kifejlesztette az ún. channel bonding eljárást, mellyel a szabad frekvenciatartományon belül két 20 MHz-es csatornát foglalnak le egyetlen adatfolyam átviteléhez, mely mellé ráadásul az adatkeretek kezelését is megvariálták, lehetővé téve a szabványosnál nagyobb méretű, az előírtnál kisebb követési időközökkel küldött adatkeretek továbbítását, egy huzamban akár többet is. A módszerrel nagyjából meg lehetett duplázni a sebességet (108 Mbps-ra), azonban igen komoly hátrányokkal is számolni kellett: a viszonylag szűk 2,4 GHz-es hullámsáv közepét fixen elfoglaló dupla csatorna minden szomszédos 802.11b/g WLAN forgalmát hátráltatja, ráadásul vegyes (szabványkonform és channel bondingot használó állomásokat is tartalmazó) saját hálózat esetén a hozzáférési pont állandó üzemmódváltásokra van kényszerítve, ami szintén nem tesz jót az elérhető sávszélességnek.

A nem szomszédbarát módszerek mellett járható út a nagyobb energiájú adók alkalmazása, az adók vagy a vevők megkettőzése, melyekkel – megfelelő feldolgozó elektronikát feltételezve – a többutas jelterjedést lehet haszonra váltani. Ekkor egy okosabb jelfeldolgozó processzor (DSP) fáradozik azon, hogy a rádiómaszlagból kihámozza a hasznos információt. Ilyen például az Asus vagy a U.S. Robotics termékeiben megismert, Broadcomhoz köthető, 125 Mbps-os technológia, melyet ugyancsak megtámogattak néhány, a vezérlőinformációk és hasznos adatok arányát javító keretkezelési eljárással.

Az adó...


...vagy/és a vevő megkettőzésével javítható a Wi-Fi sebessége

Mai tesztalanyaink komoly továbblépést jelentenek, ugyanis egy merőben más eljárást alkalmaznak. Az ötlet önmagában egyszerű, de átlépi a korábbi szabványok lehetőségeit. A szokásos egyetlen jel duplázása vagy erősítése helyett több, különálló jelet alkalmaznak, azaz egyszerre több hálózati kapcsolat épül ki az adó és a vevő között. Mivel teljesen elkülönülő jelekről van szó, kevésbé zavarják egymást, és jelentősen megnövekszik a hasznos sávszélesség. Az eljárás becsületes neve MIMO (Multiple Input, Multiple Output).

Egyelőre nincs kőbe vésett IEEE szabvány, de már körvonalazódik a 802.11n specifikáció, melynek sarokköve az Airgo Networks által kifejlesztett MIMO technológia. Szerkesztőségünkben az Asus debütáns MIMO készlete, a WL-566gM router és WL-106gM PCMCIA hálózati adapter egy párja tette tiszteletét.

Asus WL-566gM

A legfrissebb Asus router a gyártóra jellemző csomagolásban érkezett. A doboz legérdekesebb részei a „240 MIMO” és „100 Mbps” feliratok. Az előbbiből arra lehet következtetni, hogy a többutas eljárás elvileg az átlagos vezetékes hálózatnál kétszer nagyobb sebességre képes, és a valóságban is eléri az irreálisnak tűnő, 100 Mbps-os sebességet. Nemsokára kiderül, hogy mi a valóság. A készlet a szokásos komponenseket tartalmazta: meghajtólemezt, tápot, hálózati kábelt és használati útmutatót.

Szerencsére a MIMO-s pajtás nem a WL-520g bumfordi, hanem a WL-500g kényelmesen keskeny tápját örökölte, ez túlzsúfolt elosztóban meglehetősen fontos szempont lehet. Öt volton 2,6 A leadására képes, ez szokásos, 10 watt körüli routeres terhelésre utal.

Bár nem éppen kis jószág az új Asus útválasztó, de elegáns, fehér külsejével és letisztult formájával megérdemli a legszebb hálózati eszköz díjat. Már a WL-520g is nagyon elegáns volt, de a körbeezüstözött, kellemes tapintású, világos ház a három antennával nagyon esztétikus. A fedél jelentős részén szellőzőnyílások vannak.

Hátulról klasszikus Wi-Fi router az újdonság. Balról haladva a tápcsatlakozó, az asusos specialitás, az EZSetup gombja, a reset nyomóka, a WAN és a négy LAN aljzat látható. Az antennarengeteg egyetlen kellemetlen pontja, hogy nem lehet levenni őket.

Az előlap nagyon csinos, de a funkcionalitás némileg a forma rovására ment – sebaj. A LAN portok aktivitását csak egy-egy LED jelzi, és a lámpácskák a szomszédosakat is bevilágítják. Az egyes és hármas csatlakozót használva a kettes is aktívnak tűnhet. Persze egy otthoni vagy kis irodai felhasználásra szánt Wi-Fi router inkább legyen szép, mint hiperdiagnosztizáló.

Alul ismét nagy szellőzőnyílásokat, valamint a szokásos lábacskákat és a falra rögzítéshez szükséges mélyedéseket találtuk. Az utóbbiak ügyesek, kétféle állásban is használhatóak. A kényelmesebb kezdeti konfigurációt segítendő az alsó matricán feltüntették a router alap IP címét és belépőkódját.

A fedelet eltávolítva egy masszív fémburkolatot találtunk, amin csak az antennák három vezetéke nyúlt át. Természetesen a páncélt nyílt kihívásnak vettük, és tovább folytattuk a boncolást.

A motorháztető alatt már egy szokásosabb routerbelsőt pillantottunk meg. Mivel USB csatlakozókat nem kezel az újonc – remélhetőleg lesz extrább, Deluxe változat – ezért a belvilág meglehetősen egyszerű. Az alsó kis alkatrészek a WAN és LAN aljzatokat kezelik. A borda alatt van a minden egyben vezérlőelektronika, mellette az operációs rendszert tároló flash ROM és fölötte kétszer 8 MB memória a puffereléshez. A teljes jobb oldalt egy mini-PCI felületű kártya, a rádiós egység foglalja el. A világos hővezető párnácska alatt van a jelfeldolgozó, fölötte, egy újabb fémburokban két adó-vevő egység.

A központi vezérlő ezúttal nem a Broadcomtól, hanem a Realtektől származik. Az RTL8651 klasszikus integrált router-chip. Egyelőre nem tudni, hogy lesz-e majd olyan élénk magánfejlesztés körülötte, mint amilyen a WL-500g körül volt, melyhez több extra firmware is napvilágot látott.

A duplázott átvitelt kezelő Airgo rendszer alapja az AGN303BB processzor, melyhez egy szimpla és egy dupla adó-vevő csatlakozik. Az utóbbiakat a kis fémburok rejti. Biztonság szempontjából a WEP, WPA és WPA2 szabványokat is támogatja, ahogyan a multimédiás tartalmakat segítő WMM-et is.

Főbb paraméterek:

Asus WL-106gM

A WL-106gM, notebookokhoz szánt hálózati adapter szintén a szokásos Asus csomagolásban érkezett, melyen ugyanazok a hangzatos kijelentések virítottak. A doboz tartalma kielégítő; csak használati útmutató és meghajtólemez járt a kártyához.

Maga az adapter külsőre semmi érdekeset nem mutat, elején egy nagy 240 MIMO felirat virít. Hátuljáról a MAC címét olvashatjuk le.

Ahogyan újabban már jó asusos szokássá vált, a MIMO router is egyetlen gombnyomással és egy kis programocska segítségével gyorskonfigurálható. Ezzel minimálisra csökkenthető az az időszak, amikor routerünk védtelen az illetéktelen behatolókkal szemben. Az alkalmazást elindítva egyszerű ábra mutatja a helyes összekötést és az EZSetup aktiválásának mikéntjét. A router hátsó kis gombját kell nyomva tartani legalább 3 másodpercig, majd utána indíthatjuk a varázslót.

A négylépcsős folyamat legelején nevet kell adnunk hálózatunknak. Van lehetőség automatikus névválasztásra is, aminek egy jó hosszú, megjegyezhetetlen karaktersorozat az eredménye. A következőben az automatikusan bekapcsolódó WPA kódolás kulcsszavát kell kötelezően megadni, a rendszer ránk kényszeríti az alapfokú biztonságot.

Ezután jön az internetkapcsolat, majd az alapvető hálózati paraméterek (IP cím és DNS) megadása, és már készen is vagyunk. Befejezésül paramétereinket kinyomtathatjuk vagy lementhetjük.

Router beállítása

Aki találkozott már Asus routerekkel vagy olvasta korábbi cikkünket róluk, annak ismerős lesz a WL-566gM kezelőfelülete. A beköszöntő képernyő és a legtöbb menüpont változatlan maradt, ahogyan a menü struktúrája is.

Legelőször a „Quick Setup”-ban végigmehetünk egy, az EZSetuphoz hasoló gyorsbeállításon, ami annyiban nyújt többet, hogy a végén a Wi-Fi biztonsági paramétereket alaposabban finomhangolhatjuk.

Természetesen a részletesebb vezeték nélküli állítgatások külön almenüt kaptak. Itt, ahogyan a felület többi részén is, hasznos tippek segítenek az egyes pontokkal kapcsolatban. A kimerítő biztonsági beállítások mellett MAC szűrést, RADIUS kiszolgálót és az „Advanced” részen sugárzást konfigurálhatunk. Itt akár a 240 Mbps-os bitrátát is bekapcsolhatjuk.

A WAN és LAN opciókat az „IP Config” almenü rejti. Itt a szokásos IP, DNS és DHCP, DDNS beállítások között külön IP címet rendelhetünk az egyes MAC címekhez, és többféle dinamikus DNS szolgáltató közül válogathatunk.

Szintén a szokásos a virtuális kiszolgálók, NAT és trigger portok beállítására szolgáló szakasz. Több, előre definiált portkiosztás segíti dolgunkat.

A tűzfalas rész sincs túlbonyolítva. Az alap DoS-támadások védőjét csak ki-be lehet kapcsolni. Van továbbá időzítő, amivel a LAN külső hálózati kapcsolata (jellemzően az internetkapcsolat) tiltható le, és külön URL-eket is blokkolhatunk.

Eddig ritkán láttuk, de esetenként hasznos lehet a forgalomkorlátozás. A letöltést IP címenként és portonként szoríthatjuk alsó és felső korlát közé; fölfelé csak portkorlát van.

A router rendszerállapotával és a logokkal kapcsolatos rész teljesen átlagos, különösebb említést nem érdemel, láthattuk már korábbi Asusoknál. Használatuk értelemszerű.

Tesztelés, értékelés

Az Asus MIMO egységeit csak csúcssebességükön vizsgáltuk meg, de ott behatóan. Ma már széles körben elterjedtek az 54 Mbps-os – vagy az annak csúfolt – Wi-Fi eszközök, így mi is ilyeneket vetettünk be. Felhasználtunk egy nForce4 SLI alaplapra integrált gigabites vezetékes hálózati vezérlőt (LAN néven szerepel majd), egy X-Micro USB-s adaptert és két Asus WL-106gM PCMCIA kártyát. Az egyiket egy Fujitsu Siemens Amilo A1650, a másikat egy Airis N990 notebook fogadta be. A tesztelést szabad rálátással 1-2 méter távolságból, 4 méterről egy vékony, majd 6 méterről egy vastag falon keresztül is elvégeztük. A vizsgálathoz nagyméretű állományokat másoltunk. A táblázatokban csúcssebességeket tüntettünk fel, melyek gyakran ingadoztak. Bár hétköznap ez egyáltalán nem szokványos, a környéken további Wi-Fi hálózat nem üzemelt.

Elsőre nem hittünk a szemünknek, amikor a notebook több mint 6 MB/s-os sebességgel pumpálta fel az adatokat a hálózatra. Azt hittük, csak valami kezdeti puffer lendült be, de az átviteli sebesség tovább emelkedett. A 7 MB/s körüli csúcsérték ténylegesen megközelítette a 100 Mbps-os vezetékes hálózatok gyorsaságát! A távolság növelésével és falak beiktatásával ugyan csökkent valamelyest a sebesség, de még így is kétszeresét mértük bármilyen korábbi wireless eredményünknek. Ellentétes irányban meglehetősen hullámzott a teljesítmény, és a távolsággal nagyon romlott. A vastag falon keresztül már 2 MB/s alá csökkent a csúcsérték is, de ez minden bizonnyal valamiféle meghajtóügyi gond lehet, hiszen a másik irányban sokkal gyorsabb volt a forgalmazás.

A MIMO-t nem támogató adapterekkel elvileg nem nagyon nő az átviteli sebesség, de a hatótávolság igen. Az utóbbit nem teszteltük, de az előbbit, LAN beiktatásával, igazolni tudjuk. A korábbi tesztekben megszokott, valamivel 2,5 MB/s alatti csúcsot mértük mindkét irányban, ami távolabbról ismét főként a LAN felőli irányban csökkent.

Egymás között legalább akkora meglepetést okoztak a MIMO eszközök, mint LAN-on keresztül. Sajnos most az ellentétes irányba, ugyanis a két notebook csak a korábban kimért IEEE 802.11g csúcssebességgel, nagyjából 1,4 MB/s-mal tárgyalt egymással. Ráadásul a távolsággal ez az érték tovább csökkent.

Meglepő, és az előző eset valamiféle vezérlési gondját igazolja, hogy a MIMO adapter a sima X-Micro-val gyorsabb volt, mint MIMO-s ikertestvérével. Ismét a MIMO felől érkező adatfolyam volt a gyorsabb és a vastag fal meg is fogta rendesen.

Értékelés

Kétségtelen, hogy a MIMO technológiával megtámogatott Asus eszközök bizonyos esetekben akár a vezetékes hálózatok sebességét is megközelítik. A LAN beiktatásával tapasztalt, 6 MB/s fölötti átviteli sebesség nagyszerű, de vannak mellette aggasztó jelenségek is. Az utóbbiak okára még pontos indoklás nincs, de talán nem is kell, hiszen a majdani IEEE 802.11n szabvány egyik oszlopát jelentő technológia még gyerekcipőben jár, lesz még idő a finomítgatására. Véleményünk szerint a két MIMO egység lassúsága meghajtóbeli gond vagy interferencia lehet, a távolsággal csökkenő sebesség pedig nem szokatlan a hagyományos Wi-Fi hálózatoknál sem. Érdeklődéssel várjuk az újabb, gyorsabb, jobb szabvány bemutatkozását.

Tudtunkkal az Asus MIMO termékei már kaphatóak hazánkban. A WL-566gM routert 38 900 Ft-ért, a WL-106gM hálózati adaptert 23 900 Ft-ért kínálják. Mivel az utóbbi terméket elsősorban notebookokba szánják, melyek döntő többségükben integrálva is tartalmaznak már egy vezérlőt, erre a MIMO-s eszközre keveseknek lesz szüksége. A router nagyon elegáns, tudása alapszintű, de esetenként fantasztikusan gyors. Sajnos az ára is ezekhez az esetekhez mért, de a továbbiakban biztosan csökken majd. Egyetlen baja, hogy még a szabvány rögzítése előtt jelent meg, így felmerülhetnek majd kompatibilitási gondok. Nekünk mindenesetre kívülről, belülről és tudásában is tetszett, a 7 MB/s levegőben szinte hihetetlen.

Asus WL-566gM

rudi

Az Asus hálózati eszközöket az Asus, az Airis notebookot a Case Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet Zének a Fujitsu Siemens notebookért.