VGA a notebook mellett

Az új AMILO külső

Mai tesztünk egyetlen rendszerről szól, de két főszereplője van, sőt talán inkább három. Az első a Fujitsu Siemens AMILO Sa 3650 notebookja, mely a gyártó új formatervét kapta. Korábban az AMILO Mini netbooknál már találkoztunk ezzel a fekete-fehér színre és határozott élekre alapozott formavilággal, de teljes méretű notebookon most látjuk először. Az igazat megvallva egyáltalán nem vagyunk tőle elragadtatva. Manapság a külsőt uraló fehér szín már kezd kimenni a divatból, csak egyes netbookokon tartja magát. Az oldalt látható fekete sávok elrendezésében inkább a véletlent és nem a gondos tervezést látjuk érvényesülni. Mindemellett a 13,3”-os AMILO Sa 3650 a maga 36,5-41 mm-es vastagságával meglehetősen husinak tűnik, főleg úgy, hogy csak chipkészletbe integrált grafikus mag van benne. A 2,4 kilogrammos tömeg sem túl kellemes adat egy ekkora laptopnál.

Elöl egy olyan részletet – hanggal kapcsolatos csatlakozókat – találunk, amelyet soha nem kedveltünk, és mostanában a gyártók sem szokták erőltetni. A kártyaolvasó idehelyezése már okosabb dolog, és a homlokzaton a fekete betét formájának is van értelme. Telepítettek a frontra még három LED-et, valamint a hangszórók rácsai is itt láthatók. Hátul egy függőleges USB, az akkumulátor ellentétes oldalán pedig a DVI monitorkimenet és a tápcsatlakozó sorakozik. Némileg aggasztónak tűnik az akkus üzemidőre nézve, hogy a telep nem tölti ki teljesen a 13,3”-os, tehát csak 318 mm széles hátsó traktust.

Oldalt, a kaotikus, aszimmetrikus élek és sávok között jobbra tálca nélküli optikai meghajtó, egy eSATA-USB vegyes aljzat és egy Ethernet csatlakozó található. Az átellenes oldal fekete-fehér aránya más. Itt ExpressCard bővítő, mini FireWire, egy számunkra különösen érdekes, port replikátorokéhoz hasonlatos csatlakozó, méretes szellőzőnyílás, újabb elforgatott USB és egy ferdén álló Kensington záraljzat sorakozik. Jó pont, hogy a fedőlap és az alsó rész között minimális a hézag.

Lehet, hogy a mi ízlésünkkel van baj, de nekünk az Sa 3650-et kinyitva sem jött be az új AMILO formaterv. Azt már megszoktuk, hogy nemcsak a laptopos kijelzők, hanem a káváik is csillognak, de itt a billentyűzet körüli fekete betétben is megnézhettük magunkat, pár napos használat után pedig az ujjlenyomatainkat is. Később majd alaposabban kivesézzük a billentyűzet elrendezését, most csak annyit jegyeznénk meg, hogy az Sa 3650 kis mérete ellenére is hatalmas üres felületek maradtak oldalt, a kurzormozgatók körüli döntött él pedig nem igazán rímel a nagyobb felsőkkel. Az oldalsó, fekete betétek tovább fokozzák a látvány disszonanciáját. Pedig van potenciál ebben az alapszínre helyezett, elütő toldásos formatervben. Egy sötétkék (vagy borvörös), matt fekete kombináció például elég érdekes lehetne, vagy egy klasszikusabb ezüstszürke, fekete betétekkel (esetleg fordítva). A lényeg, hogy ezt a fehéret jó lenne már elfelejteni. Legalábbis szerintünk.

Ugyan az AMILO Sa 3650 zsanérjai hagyományos kialakításúak, és elvileg 180 fokban ki lehetne nyitni segítségükkel a laptopot, viszont a hátsó, elfordított USB miatt elég kis szög áll csak rendelkezésünkre. Egy olyan dundibb pendrive-ra, mint a Kingston DataTraveler, így is lazán rá lehet nyitni a fedelet.

Alul egyetlen, meglehetősen vadregényes formájú ajtóval találtuk magunkat szembe. Ezt eltávolítva elénk tárultak a lényegesebb komponensek, mint a jobb alsó sarkot kitöltő, fémburkolatos merevlemez, fölötte az AMD CPU és IGP hűtése, középtájon a két részlegesen fedésben lévő memóriamodul, és felül a Draft N-es Wi-Fi adapterrel elfoglalt mini PCI Express bővítőhely.

Eltávolítva a filigrán hőcsöves hűtőbordát, megtekinthettük a mobil Turion Ultrát és a grafikus magot tartalmazó északi hidat. Nem ilyen egyszerű hozzájutni a hűtőventilátorhoz vagy az optikai meghajtóhoz, ezek pedig sok notebookban pillanatok alatt cserélhetők. Az előlap felől próbálkozva egyetlen határozott rántással lejött a fekete betét, amit csak műanyagpöckök tartanak, csavar nem. Ezután már kifordíthattuk a billentyűzetet, melynek fenekét úgy alakították ki (rések nélkül), hogy cseppálló legyen, és az alatta lévő műanyaghoz ragasztották. Sajnos nincsenek neki olyan folyadékelvezető nyílásai, mint mondjuk a ThinkPadeknek, de azért ez a forma határozottan jobb, mint a hagyományos megoldás, amelynél a lé könnyen utat talál a nyomtatott áramkör felé.

ATI XGP

Kaptunk még egy fekete-fehér – pontosabban fehér-fekete – AMILO feliratos dobozt, aminek őszintén szólva sokkal jobban örültünk, mint magának a notebooknak. Nem egy port replikátorról vagy routerről van szó – bár külsőre hasonlít rájuk – hanem egy Mobility Radeon HD 3870-et rejtő külső grafikus modulról. Van rajta DVI és HDMI csatlakozó, sőt két USB aljzat és egy Kensington záras foglalat is.

Működése végtelenül egyszerűen elmagyarázható. Az a széles csatlakozó, amit korábban a notebook oldalán láttunk, és ikertestvére a „grafikus dobozon” van az ATI XGP (eXternal Graphics Platform) nevű külső PCI Express technológiájához tartozik. Lehet PCI Express 2.0 x8 sebességű (ilyen volt az eszközeinken), de akár valamivel szélesebb – 32,4 mm helyett 53,3 mm-es – PCI Express 2.0 x16-os is. Kisebb, kompaktabb és legfőképpen nem kompatibilis az ipari szabványú külső PCI Express csatlakozóval, de rengeteg lehetőségnek nyit utat, melyek közül az Fujitsu Siemensé csak az alapokat használja.

A fenti ábrán balra látható az AMILO GraphicBooster felépítése egy GPU-val és USB-vel, jobbra pedig egy komolyabb eszköz két CrossFire-rel összekapcsolt GPU-val (mint a Radeon X2 VGA-kon) és USB-n kommunikáló merevlemezzel, de lehetne tenni ide fizikai gyorsítót, hálózati vezérlőt, tévétunert, lényegében bármit, ami PCI Expressre vagy USB-re köthető. Megjegyezzük, hogy az AMD technikai leírásában játékkonzol kiegészítő/bővítő opcióról is írnak. Érdekes lehet mondjuk egy olyan radeonos konzol (nevezzük például Xbox CrossFire-nek?), amihez később további számítási teljesítményt vásárolhatunk.

Naná, hogy szétszedtük a kisebb Fujitsu Siemens dobozkát is! Benne egy megfelelően nagy ventilátort és egy ATI M88 GPU-t (az RV670 mobil megfelelője) találtunk, nyolc darab, 1 ns-os Hynix GDDR3 memóriamodul társaságában, melyek együttesen 512 MB VRAM-ot tesznek ki. Egy könnyebben cserélhető MXM modulnak jobban örültünk volna, mert így teljesen új dobozt kell majd vennünk, ha esetleg már keveselljük a benne lakozó VGA erejét. Áramot külső tápjáról kapott a GraphicBooster, de elvileg a PCI Express busz is küldhet neki valamennyit.

Végtelenül egyszerű volt a notebookkal összekapcsolni a külső VGA-t. Rádugtuk az elektromos hálózatra, majd a mellékelt, durván 30 centiméteres vezetéket (akár 2 méteres is lehet) csatlakoztattuk a két eszközhöz. Ekkor feléledt a Booster, és a Vista jelezte, hogy a külső VGA rendelkezésünkre áll. Azonnal látták a Radeon HD 3870-et a diagnosztikai szoftverek, és gond nélkül kiterjeszthettük asztalunkat a rákötött, legfeljebb két monitorra. Először rájuk küldte a 3D-s képet, de az a notebook kijelzőjére is átirányítható. A két USB csatlakozó pedig nagyszerű lehet a külső játékos egérhez és billentyűzethez. Lényegében dokkolóként (vagyis játékos dokkolóként) működik a GraphicBooster.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Érdekes az AMILO Sa 3650 hardvertartalma is. Az ATI XGP-hez természetesen AMD Puma platform tartozik. Tesztgépünkben a jelenlegi leggyorsabb AMD mobil processzor, a Turion X2 Ultra ZM-86 dübörgött, mely két, legfeljebb 2,40 GHz-en járó maggal büszkélkedik, melyek K8 architektúrásak ugyan, de több részletmegoldást már a K10-esektől kaptak. Ilyen például a magok órajelének egymástól független, dinamikus állítása. Alatta a kiváló M780 északi híd dolgozik, ebben Radeon HD 3200 integrált GPU van, szerény 3D-s képességekkel, de fejlett hardveres videodekódolóval. Az SB700 déli híddal teljes a Puma platform, amelyet 4 GB memória, 320 GB-os merevlemez, Draft N-es Wi-Fi modul és a 13,3”-os, 1280x800 pixel felbontású monitor egészít ki.

A nálunk járt tesztkonfiguráció ára egyelőre még nem ismert. Idehaza januárban kezdik a 2,10 GHz-es Turion Ultra ZM-80 processzorral, 2 GB memóriával és 250 GB-os merevlemezzel szerelt modell forgalmazását, mely a GraphicBoosterrel együtt várhatóan 280 000 forintba kerül majd.

Összehasonlításul a pumás Fujitsu Siemens mellé egy pumás MSI-t, a GT735-at és Intel-NVIDIA társát, a GX620-at vettük korábbi tesztünkből. Mindkettő processzora nagyjából 2,20 GHz-en jár, de a Core 2 Duo architektúra azonos órajelen erősebb az AMD-nél, így legtöbb esetben a P8400 győzelmét várjuk.

Bizony, nem okozott csalódást az Intel CPU. Az Everest PhotoWorxx és SinJulia méréseinek kivételével minden esetben maga mögé utasította az órajelben erősebb ZM-86-ot is. Eközben a ZM-82 – órajelhátrányának megfelelően – lassabb köröket futott. Tehát az AMD notebookos processzorainak legyőzéséhez az Intelnek elő sem kell vennie a 9000-es nehéztüzérséget, az extrém négymagosról nem is beszélve.

Érdekes, hogy memóriakezelésben is az Intel volt a jobb, pedig az AMD-ben a processzorba szerelt vezérlőnek illene komoly előnyre szert tennie. Ezzel szemben csak késleltetésben tudott az AMILO a GX620 elé kerülni.

Merevlemeztesztjeinken először azt néztük meg, hogyan hagyja szó szerint állva az eSATA csatlakozóra kötött külső, 3,5”-os 640 GB-os Samsung a beépített 320 GB-os Fujitsu Siemenset. Sajnos nem volt időnk komplett rendszert telepíteni a külső tárra, de annak a játékosnak (vagy teljesítményorientált felhasználónak), aki a VGA miatt használ majd egy külső dobozt, érdemes lehet elgondolkoznia a merevlemezesen, és oda telepíteni a szoftvereket.

A szintén AMD chipkészletes MSI GT735 szintén 320 GB-os, de Western Digital merevlemezével hasonló teljesítményt tapasztaltunk, mint az AMILO-nál. Csak a löketszerű maximum volt lényegesen magasabb a Fujitsu Siemensnél. Egy picivel még az inteles GX620-at is megelőzte ebben, az MSI viszont maximális és átlagos másolásban volt jobb.

Megvizsgáltuk az AMILO Sa 3650 Atheros Draft N-es Wi-Fi egységének teljesítményét is. A teszteléshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X40 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Lényegesen nagyobb sebességet is mértünk már Draft N-es rendszereknél, az Atheros modul csak a jobb g-sek szintjét hozta, ami a maximális átviteli sebességet illeti, tehát a LAN felé picivel 3 MB/s fölötti, teljesen vezeték nélkül pedig 2 MB/s fölötti tempót biztosított. Dicséretes, hogy hálózatunk Bermuda-háromszögében, az 5-ös pontban is kapcsolatot tudott létesíteni a routerrel, sőt a vezetékes LAN felé 600 kB/s-mal forgalmazott.

A külső VGA erejével

Igazi játékgéppé avanzsál a kis AMILO Sa 3650, ha rákapcsoljuk a külső grafikus kártyát. A GraphicBoosterben rejlő Mobility Radeon HD 3870 a maga 320 darab, 650 MHz-en járó számolóegységével és 512 MB, 1000 MHz-es GDDR3 memóriájával a modernebb játékok meghajtásához is elegendő, különösen a 13,3”-os TFT 1280x800 pixeles natív felbontásában. Érdekes jószág az AMD chipkészletbe integrált Radeon HD 3200 IGP is, amelynek 40 számolóegysége 3D-hez harmatos, de HD videók lejátszásához bőven elegendő. Sajnos hiába kerestük a vezérlőpulton a két GPU együttműködését indító CrossFire kapcsolót, pedig elvileg ilyet is tud az ATI XGP.

Radeon HD 3200 és Mobility Radeon HD 3870

Játékok

• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• Tom Clancy's Rainbow Six Vegas 2 – UBISoft / UBISoft Montreal
• Colin McRae: DiRT – Codemasters / Codemasters
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat a GeForce-okon „legjobb minőség”-re, a Radeonokon pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés (8x-os) végig be volt kapcsolva. A World in Conflict, Unreal Tournament és Far Cry 2 kivételével minden játékban egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflictban és a Far Cry 2-ben a játékba beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az UT3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a mérések során.

A félreértések elkerülése végett most külön is feltüntetjük, hogy az ábrákon szereplő megnevezések egészen pontosan milyen konfigurációkat takarnak:

XGP Mobility Radeon HD 3870: Fujitsu Siemens Amilo Sa 3650 - AMD Turion X2 Ultra ZM-86 2,40 GHz-en, Mobility Radeon HD 3870 650/1000 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

Mobility Radeon HD 3850: MSI GT735 - AMD Turion X2 Ultra ZM-82 2,20 GHz-en, Mobility Radeon HD 3850 480/600 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

GeForce 9600M GT: MSI GX620 - Core 2 Duo P8400 CPU 2,26 GHz-en, GeForce 9600M GT 500/800 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

GeForce 8800 GT 512 MB: Desktop - Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR2-800 RAM

Az MSI notebookok némileg atipikus, 1680x1050 pixeles felbontása okozott egy kis keveredést a beállításoknál, ugyanis az esetek többségében nem tudtuk megadni az általános 1280x800-as felbontást, helyette a GeForce 1280x720-at, a Radeonok 1280x768-at kínáltak fel. Emiatt 1 megapixeles és 1,3 megapixeles képméretet használtunk és jelöltünk meg a grafikonoknál. Ez asztali gépeknél durván 1152x864-es, illetve 1280x1024 képpontos méretnek felel meg. A folyamatos játékhoz több esetben vissza kellett venni a grafika minőségéből, szóval az ilyenfajta notebookos tevékenység továbbra is kompromisszumokra kényszerít.

Először az Oblivionnal futottunk pár kört az erdőben. Ez a shaderekben gazdag környezet általában a Radeonoknak szokott jobban feküdni, és ezt a külső dobozos is megerősítette. Lazán lehagyta az átlagban erősebb GeForce 8800 GT-t, és magasabb órajelének köszönhetően a vele azonos belső felépítésű HD 3850-et is lekörözte.

Bár a diszkrét VGA-k beállításán olyan gyéren teljesített, hogy a grafikonra sem tettük fel, azért kipróbáltuk a chipkészletbe integrált Radeon HD 3200-at játékok alatt. Az Oblivionban 1024x600 pixeles felbontásnál, alacsony grafikai részletességgel értünk el 20 fps-es átlagot, ez egy-egy rázósabb helyzetben akár a felére is csökkent, ami játszhatatlan.

Érdemes együtt tárgyalni a Codemasters két nagyszerű autós játékát. A korábbi DiRT és az újabb GRiD alatt ugyanaz a grafikus motor dolgozik, de utóbbinál rengeteget optimalizáltak rajta. Ennek köszönhető, hogy látványosabb grafika mellett lényegesen jobban fut. A DiRT valamiért nem szerette az AMD CPU-kat, ezért ott elvérzett a Turion Ultrával hajtott Radeon HD 3870. Sokkal jobban teljesített a GRiD-nél, ahol a GeForce 8800 GT nyakában lihegett.

A kis IGP-vel a DiRT a leggyengébb – ronda – grafikus beállítással 800x480 pixelen 18 fps-es átlagú és komoly akadásokkal fűszerezett pixelhalmazt produkált. Lényegesen jobb volt a helyzet a GRiD-nél, ahol 1024x800 pixelt és alacsony grafikai szintet belőve már a meleg helyzetekben is folyamatos 28 fps-es átlagot kaptunk.

Először, és tesztjeink során utoljára bicsaklott meg az ATI XGP a World in Conflict mérésnél. Ez a játék egyszerűen nem volt hajlandó elindulni, pedig újra is telepítettük, és felraktuk a legutolsó frissítést. IGP-vel sem volt sokkal jobb a helyzet, 800x600 pixeles felbontásnál, alacsony részletességnél mértünk 33 fps-es átlagot, ehhez 12-es minimum és több megakadás társult.

Jól pörgött a külső VGA az Unreal Tournament 3-ban. Igaz, hogy az asztali gépben dübörgő GeForce-ot nem tudta befogni, de mindkét felbontásban bőven a játszhatóság szintjén belül mozgott, alaposan megelőzve korábbi tesztünk mobil HD 3850-esét. Az IGP-nél sokat kellett butítani a grafikán. Végül 1024x768 pixelnél és minimális részletességnél kaptunk játszható, 34 fps-es átlagot, bár a látvány ekkor az Unreal Tournament sorozat első epizódjára hasonlított, igaz, az animációk jobbak voltak.

Nagyszerűen mutatja a Radeonokban rejlő potenciált a Rainbow Six Vegas, mely szintén Unreal motoros, csak több benne a komoly árnyalási feladat. A HD 3870 teljesítménye 69 fps-ről 50-re (kb. 25%) esett vissza, míg a GeForce 8800 GT 109-ről 63-ra (kb. 42%) lassult. Az IGP teljesítményére a vacak és a használhatatlan kifejezések illettek. Minimális felbontással és grafikai részletességgel is akadozott a megjelenítés.

A legmodernebb játékok közül a Far Cry 2-t vetettük be. Mivel a DirectX 10-es beállítás óriási lassulást okozott a Radeonnál, inkább a DirectX 9 alatt maradtunk. Így végül közepes grafikai részletességnél kaptunk kellemesen folyamatos eredményt, durván 20%-os GeForce előnnyel. Érdekes, hogy az IGP is viszonylag jól bírta a kiképzést. Ezzel 1024x600 pixeles felbontásnál – igaz, alacsony részletességnél – 28 fps-es átlagot kaptunk, ami csak itt-ott eredményezett komolyabb lassulást.

Megjelenítés, bevitel

BrilliantView ide vagy oda, nem számítottunk eget rengető teljesítményre az AMILO Sa 3650 13,3”-os, 1280x800 pixel felbontású monitoráról. Bár szemből nézve kimondottan jó képet adott, magában hordozta a TN+film technológia hátrányait. Színei azonnal torzulni kezdtek, amint kissé oldalról vagy felülről pillantottunk rá, alulról pedig szinte azonnal átfordultak.

Megvizsgáltuk a – leírása szerint A+ kategóriás – panel színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Ismét azt kaptuk eredményül, hogy a gyárilag belőtt színprofil átlagosan 13 deltaE egységgel távolodik el az sRGB referenciától, a maximális érték pedig átlépte a 30-at. Ezen sokat javított a Blue Eye Próval végzett kalibrálás, de az eredménnyel így sem voltunk maradéktalanul megelégedve. Az 1,6 deltaE-s átlag és az 5-ös csúcs nem rossz, de lehetne jobb is.

Annak ellenére, hogy a kijelzőpanel nem LED háttérvilágítású, szabad szemmel és műszerrel mérve is egészen jó volt az egyenletessége, csak a bal oldala volt sötét egy picit. Teljesen feketére állítva alsó peremén a bevilágítást az átlagosnál jobbnak ítéltük.

Ahogyan a formaterv, úgy az AMILO billentyűzete is teljesen új. Azt már említettük, hogy a 13,3”-os házban is elég keskenynek tűnik, de arról még nem szóltunk, hogy a szokásoshoz képest hiányzik róla egy oszlopnyi gomb. Nincs az Enter mellett jobbról Home, End, PageUp és PageDown. Az előbbi kettőt a felső Insert és Delete mellé tették, az utóbbiakat pedig alulra, a némileg kilógó kurzormozgatók környékére helyezték. Sajnos az összes említett gomb kicsinyített, és a magyar verzión a bal Shift sem túl nagy a belőle kikanyarított Í miatt. Szintén vékonyított a Tab és Esc közé szorított 0 gombja.

Nyomásra a gombok picit eltérnek a szokásos notebookosoktól. Jó pont, hogy nem horpad a klaviatúra (ezt talán a cseppállóságot biztosító tálca adja), de az amúgy is rövid, laptopos mozgás tovább csökkent. A fő billentyűzet jobb felső része fölött van három, működés közben narancsosan világító érintőgomb. A jobbal a tálca nélküli optikai meghajtóval lehet kiköpetni a lemezt, a középső a médialejátszót, a bal pedig a csendes üzemmódot aktiválja. Ilyenkor a CPU órajele nem emelkedik 1200 MHz fölé, és a hűtés halkabban teszi a dolgát.

Talán csak azért éreztük kicsinek az AMILO Sa 3650 tapipadját, mert az új MacBook óriási érintőfelülete után akadt a kezünkbe. Mindenesetre fért volna sokkal nagyobb irányítópult is a csuklótámaszra, és gombjai járhatnának valamivel finomabban. Idővel minden bizonnyal bekopnak majd.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Melegedés, hang és fogyasztás szempontjából nagyon jó húzás a VGA külső dobozba száműzése, hiszen így nem melegíti a többi alkatrészt, nem kell a szűkös hűtésen osztoznia velük, és az akkumulátorból sem torkoskodik. Persze hátrány, hogy útközben így nem tudjuk használni, de olyankor ritkán jut eszébe a felhasználónak a játék, fontosabb szempont a mobilitás. Sajna egyelőre még 65 nm-en készülnek az AMD mobil processzorai, így hiába a fejlett energiagazdálkodás, a 45 nm-es Intel processzorokkal szemben még hátrányban vannak. Nagy az előrelépés viszont az előző AMD-s generációhoz képest, most először láttunk viszonylag kis méretű laptopot AMD platformmal.

Nyugalmi állapotban, 23 fokos szobahőmérséklet mellett az AMILO Sa 3650 hűtése 24 dB-es hang mellett 48-49 fokon tartotta a CPU-t, miközben a gép felülete a bal alsó fertálytól eltekintve 30 fok alatt maradt. A memóriamodulok körüli 36 fok és a merevlemeznél mérhető 34 viszont nem éppen jó.

Megterhelve a processzort, hőmérséklete azonnal 58 fokra, hűtésének hangja pedig 26 dB-re emelkedett. Egy percen belül elértük a 69 fokot és a viszonylag kellemetlenbe forduló 30 dB-t. További 5 perc múlva már 76 foknál járt a CPU, ami még 4 decibellel emelte a hangerőt. A hűtés így vissza tudta nyomni a processzort 75 fokra. Eközben a merevlemez környéke alaposan, egészen 45 fokig melegedett, de a laptop többi része hőmérsékletileg rendben volt.

Több mint félórás processzorterhelés után játékba kezdtünk, amihez az integrált GPU-t használtuk. Így sikerült pár fokkal tovább melegíteni a gépházat, de a hang már nem erősödött. Kikapcsolva a CPU hőmérséklete először 71 fokra esett vissza, ami fél perc alatt 66-ra csökkent, ahol ismét 30 dB-re állt a hűtés. Ekkor bekapcsoltuk a csendes (Silent) módot, amivel pár percen belül 52 fokosra hűlt a CPU, a zaj pedig 24 dB-re csökkent.

Megvizsgáltuk a külső VGA-t is. A doboz alján méretes ventilátor trónolt, amely 2D-ben alig hallhatóan hűtötte a benn lakozó Radeont. Játék közben hangja úgy 25 dB-ig erősödött, a doboz felülete pedig fokozatosan, egészen 45 fokig melegedett. Nyugalmi állapotban a külső VGA tápjánál 26 wattos energiafelvételt mértünk, ami játék közben 75 wattig is felment. A notebooknál 27 wattos nyugalmi és 60 wattos csúcsfogyasztást regisztráltunk, töltés közben pedig 75 wattot vett fel az elektromos hálózatból.

Akkumulátorról hajtva közepesen teljesített az Amilo Sa 3650. Hatcellás, majdnem 58 Wh-s telepével csaknem három és fél órát ment nyugalmi állapotban, videózni két óránál is többet tudtunk, de a gyér 3D-s teljesítménynek csak 68 percig lehetett „örülni”. Töltésben jó volt a fehér-fekete puma, alig több mint másfél óra alatt visszatáplálta az akku energiáját.

Értékelés

Az a helyzet, hogy külsőleg nekünk az új Fujitsu Siemens AMILO formaterv nem jött be. Kissé divatjamúlt a fehér kabát, és az éles, aszimmetrikusan elhelyezett fekete részeket valahogy nem éreztük összhangban az itt-ott kerekedő formával. Enyhén olcsó hatású a billentyűzet körüli, fényes fekete betét is. Biztosak vagyunk benne, hogy más színkombinációban jobban mutatna a borítás, bár a vastagságon és a 2,4 kilogrammos súlyon ez nem segít.

Hűtés tekintetében is láttunk már jobb 13,3”-os Fujitsu Siemens AMILO notebookot, az Si 2636-ot. Persze a helyzet távolról sem vészes. Aki halk üzemet akar, egyetlen gombnyomással csendes módra válthat. Az ilyenkor rendelkezésre álló 1200 MHz-es CPU-órajel is elég az általános feladatokhoz. Nagyon várjuk már az AMD 45 nm-en gyártott mobil processzorait, amelyekkel hőtermelés terén versenyre kelhetne az Intellel.

Két okból örültünk mégis, hogy a Centrino 2-nél valamivel melegedősebb, valamivel gyengébb AMD Puma platform került a laptopba. Az első a nagyszerű integrált grafikus mag volt, a második pedig az ATI XGP technológia. Segítségével könnyedén bővíthetővé válnak az e téren meglehetősen merev notebookok. Ennek iskolapéldája az AMILO Sa 3650 és az AMILO GraphicBooster párosa. Ha akarom – viszonylag – könnyű és kicsi, mobilis notebookom van, ha akarom, olyan grafikai szörnyetegem, melynek tudása a legjobb játékos notebookokéval vetekszik.

És akkor még csak az út elején állunk. A nagysebességű PCI Express 2.0 buszrendszer kivezetésével lényegében bármilyen eszközt a notebookhoz kapcsolhatunk arra az időre, amíg szükség van a szolgálataira. Ha nincs, akkor odaadhatjuk másnak, például cégen belül körözhetnek a grafikai modulok, amelyek manapság egyre több általános, számításigényes feladatban segítenek be. Egyetlen baja az XGP-nek, hogy csak AMD platformon működik. Nekünk így is nagyon tetszett, bízunk benne, hogy a notebookgyártók hamar ráharapnak.

ATI XGP technológia

rudi

Az Fujitsu Siemens Amilo Sa 3650 notebookot és GraphicBoostert a Fujitsu Siemens hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.