Minden a UPC-Externet-RTL Klub balhéról

És itt van a bibi!

Az előző ábránk azonban félrevezető, csak egy adott eset elvi modellezését szolgálja, mivel kihagy egy döntő fontosságú tényezőt, mégpedig azt, hogy mind az internetszolgáltatók, mind az olyan hosztszolgáltatók, mint az Externet, több kimeneti ponttal rendelkeznek, nem kizárólag a BIX-en, hanem más, hasonló adatcserélő ponton is kapcsolódnak a világhálózathoz.

Mindez elöljáróban és általánosságban azt jelenti, hogy két hálózat között egyetlen csatlakozási pont elvesztése nem jelentheti azt, hogy az adott hálózat ügyfelei nem férnek hozzá a másik hálózatához – lehet, hogy lassabban, lehet, hogy rosszabb minőségben, de mindenképp el kell érniük a másik hálózat tartalmait.

Ezt a helyzetet ábrázolja utolsó és legfontosabb rajzunk (piros nyilak: sikertelen közvetlen kapcsolat a UPC és az Externet között a BIX-en belül; kék körök: olyan BIX-tag szolgáltatók, akik vagy a UPC-vel, vagy az Externettel, vagy mindkettővel cserélnek adatot; szürke nyilak: a szolgáltatók BIX-en kívüli netes kapcsolatai, tranzitútvonalak; sárga nyilak: egy lehetséges tranzitútvonal, melyen a felhasználó a BIX-et kihagyva is eléri az rtl.hu honlapot).

[+]

Lehetséges szcenáriók

De hiába érveltünk mindeddig amellett, hogy egy csomóponti kapcsolat kiiktatásával nem lehet senki számára elérhetetlenné tenni egy honlapot, az RTL Klub és az MTVA stream esetében épp ez történt. Itt valami nem stimmel, és erre keresünk magyarázatot.

Ha az utolsó, a valódi működéshez legközelebb álló ábránkat nézzük, akkor elegendő az elemein végigmenni, és meghatározni azt, hogy melyek azok az esetek, amikor az rtl.hu nem lesz elérhető a UPC előfizetői számára.

Ezen a ponton újra hangsúlyoznám azt, hogy nincsenek biztos információink a két magáncég üzleti vitájának részleteiről – mindkét cég pr-csapata a másikat hibáztatja.

Egy biztos – hogy megismételjem – bizonyos számú ügyfél a UPC hálózatában nem érte el pár napig az említett weboldalakat. Habár mind a szak-, mind az egyéb sajtóban határozott állásfoglalások láttak napvilágot arról, hogy mi és miért történt, hogy mindennek mi a következménye, mi most itt óvatosabbak lennénk. Az alábbiakban az utolsó ábrát elemezve megemlítjük a legfontosabb eseteket, amikor nem jön létre a kívánat kapcsolat, és ehhez kapcsolódva röviden elmondjuk, hogy ha tényleg az történt (volna), a mögött a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján milyen szándék állhatott. Nem állítunk, csak gondolkodunk, kombinálunk.

Tehát. Tekintsük a szinte biztosra vehető információk alapján megismert alaphelyzetet. Ezek szerint a BIX-en A kategóriába átlépett UPC (anyacége) úgy döntött üzleti megfontolásokból, hogy az Externetnek csak bizonyos feltételek megléte esetén engedi a közvetlen adatcserét ebben a rendszerben. És kész, ennyit tudunk.

Vagyis lépjünk tovább: a BIX-en belüli közvetlen UPC-Externet kapcsolat megszüntetése után akkor lehetett elérhetetlen a UPC előfizetői számára az Externet által hosztolt rtl.hu, ha:

• a UPC nemcsak a BIX-en, hanem – egyéb technológiai megoldásokat kihasználva – a teljes rendszerében blokkolta az Externet által hosztolt oldalakat – valószínűleg ez lenne a leghosszabb szőrszál Occam borotvája alatt, vagyis a legkevésbé valószínű. Egyrészt, mert túlzottan erőforrás-igényes, másrész nem látni a piaci célját (ügyfél-elégedetlenséget vált ki, ami az internetszolgáltató ellen irányul)
• az Externet a közvetlen kapcsolat megszakadása után technikailag képtelen volt alternatív útvonalakat biztosítani – ez igen szomorú lenne olyan, magyar viszonyok között legendásnak számító szolgáltatónál, mint az Externet, mivel azt jelentené, hogy nem voltak beállított tranzitútvonalai (vagyis nem voltak élő szerződései sem külföldi adatcserélő központokkal, sem pedig a BIX-en keresztül, magyar szolgáltatókkal nem voltak kihasználható kapcsolatai). Amennyiben ez így lenne, akkor az Externet a BIX mérsékelt áraira és a B kategóriás partnerek kötelező támogatására támaszkodva úgy vállalt be hatalmas és egyre növekvő streaming-közvetítést, melyet folyamatosan áttolt más szolgáltatók hálózatára, hogy nem volt tervük arra, hogy mi lesz, ha ezért a forgalomgenerálásért egyszer fizetni kell
• az Externet a UPC-vel folytatott tárgyalások után szándékosan nem terelte tranzitútvonalra a forgalmat – ebben az esetben egy olyan roppant agresszív és a versenyhivatal által valószínűleg kifogásolható lépésről lenne szó, amely esetében az Externet a két szolgáltató közötti villongás hatásait nyomásgyakorlás céljából kiterjesztette az ellenfél vétlen felhasználóira is
• a fentiek tetszőleges kombinációja

Lehetséges okok és következmények

Ebben a vitában, mely két szolgáltató között zajlik, és amelynek motivációiról az üzleti titkok és az újságírókat etető terelések miatt csak ködöt látni, csak a nagyon magabiztosak tudnak határozottan állást foglalni.

Józanul gondolkodva megállapítható, hogy mindkét félnek lehetnek erős érvei saját álláspontja védelmére, és mindkét fél alkalmaz nem túl tiszta eszközöket.

• az Externet joggal mondhatja, hogy egy jelentős erejű piaci szereplő arra használja fel tőkéjét és lehetőségeit, hogy a hálózatára bizonyos típusú – itt ugye nagy adatforgalmú videószolgáltatásokról van szó az Externet esetében – forgalmakat csak külön díj ellenében enged be, vagyis visszaél helyzetével
• a UPC ugyanakkor ugyanilyen jogosan jelentheti ki, hogy a BIX kedvező feltételeinek köszönhetően az Externet úgy jut versenyelőnyhöz, hogy nem fejleszt saját infrastruktúrát, és épp ezért olcsón elvállal nagy adatforgalommal járó szolgáltatásokat, mivel a felhasználókhoz való minőségi adatközvetítés már nem az ő dolga: azt oldja meg az, akinek kilökik a gigabiteket a hálózatára

És már ott is vagyunk nyakig abban a vitában, ami szerte a világban zajlik az internet- és a tartalomszolgáltatók között. Az internetszolgáltatók azt állítják, hogy nem tudják követni infrastrukturálisan azt az igényt, amit a tartalomszolgáltatók – elsősorban a videónak és az élő adásoknak köszönhetően – generálnak, ezért egyre hangosabban követelik,hogy a tartalomszolgáltatók valamilyen módon az eddigieknél nagyobb arányban járuljanak hozzá pénzzel is a hálózatfejlesztéshez.

Ezzel szemben a tartalomszolgáltatók egyrészt arra hivatkoznak, hogy a szolgáltatott tartalom nélkül az internetszolgáltatókra nem lenne szükség, különösen nem a mai szinten, másrészt hangosan ágálnak az ellen, hogy a szolgáltatás, az adat minősége szerint különféle tarifák jöjjenek létre.

Ez az utóbbi már a netsemlegesség területére vezet át, mely a UPC és az Externet közötti csörtéhez is hozzákapcsolódott. De ebben az öszvér esetben ennek megítélése legalábbis kétséges.

Az kétségtelenül igaz, hogy a két cég között sokkal inkább a forgalmazott adatmennyiségről és annak terheiről szól a vita, nem pedig az adatok minőségéről, ugyanakkor azt sem lehet eltagadni, hogy ha a nagy szolgáltatók erősen fellépnek bizonyos tartalomszolgáltatók ellen, és eredménnyel, akkor az vezethet további megkülönböztetésekhez is.

Egy biztos: folyt. köv.