Az internet egyszerű és végtelenül bonyolult
A következőkben azt igyekszünk a lehető legdurvább módon leegyszerűsítve megvilágítani, hogy az előző részben megmutatott szereplők milyen módon lépnek kapcsolatba abban a rendszerben, amit világhálózatnak, internetnek hívnak.
Hirdetés
Nem szeretnénk itt alapfokú tanfolyamot tartani, de két dologra érdemes felhívni a figyelmet, amelyek ugyan részei minden internetes alapképzésnek, de később néha még a profiknál is elsikkadhatnak.
Az egyik az, hogy az internet – mint a nevéből is következik: inter-net – eredeti koncepciójához híven a „hálózatok hálózata”, vagyis különféle minőségű és különböző nagyságú hálózatokat köt össze elsősorban. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mivel mióta az internet kilépett a hadi és a tudományos szülőközegéből, vagyis döntően üzletivé vált, egyértelműen és megérdemelten előtérbe került a felhasználói oldal, ami az internethez különféle okból csatlakozó egyedi gépeket jelent. Az üzleti internet korában ez a végfelhasználói szegmens, ám a lényeg nem változott: a net működéséhez hálózatok szükségesek, a különféle hálózatok biztosítják a működését, a végfelhasználó PC-jén vagy mobileszközén „csak” a végeredmény jelenik meg.
És hogy ez miért fontos? Azért, mert az internet gerincét adó hálózatok jelentősége és ezek együttműködése a világhálózat folyamatos hízásával, a közvetített tartalom mennyiségének exponenciális növekedésével és a felhasználói tábor több milliárdosra szaporodásával még sokkal fontosabb lett, mint korábban, valamint új, a tömegigény megjelenése előtt nem ismert problémákat vetett fel.
A másik tisztázandó ügy – hogy kissé elébe menjünk a később kifejtendőknek – az, hogy igaz-e még a régi internetes közhely: a világhálózat azért olyan, amilyen, mert megalkotásának célja az volt, hogy a hálózat egyes elemeinek működésképtelenné válásakor is biztosítsa a hálózatban az információáramlást?
Erre az utóbbira bízvást mondhatjuk, hogy: igen, a világhálózat mai bonyolult formájában, üzleti és politikai érdekek által szabdalva is alapvetően ilyen. Ha kihagyjuk az olyan durva és az alapszabályokat megszegő megoldásokat, mint pl. a kínai Nagy Tűzfal, akkor mondhatjuk, hogy az internet hallatlanul nagy teherbíró képességgel rendelkezik. Hiába jöttek létre az organikus fejlődés során olyan nagy fontosságú csomópontok, melyek kiesése komoly zavarhoz vezet (lásd erről Barabási Albert László és csapata kiváló kutatásait), maga az internet szakadás és kiesés miatt nem bénulhat meg.
Elvileg. Ugyanis a decentralizált hálózat koncepciója elvben egy nagyon magas szintig (vagyis a sérülések és kiesések magas fokáig) garantálja a sértetlenül maradt részek közötti kommunikációt, ám arról soha nem volt szó, hogy ugyanazon a minőségen, mint az eredeti teljes hálózat esetében.
A közhelyből ki szokott maradni, hogy az igaz ugyan, hogy ha az internetes hálózatban A-ból akarok C-be üzenetet küldeni, és B kiesik, akkor F-en vagy G-n keresztül eljut ugyan az üzenet, de már sokkal lassabban, esetleg rosszabb minőségben is. A modern internet korában erre rájön egy másik változó: a hihetetlen mértékben megnőtt adatmennyiség. Emiatt van az, hogy ha kiesik egy globálisan fontos csomópont – mondjuk egy root szerver –, akkor nem azért megy el a net esetleg egy fél kontinensen, mert az internet alapkoncepciója téves, hanem azért, mert a kerülő útvonalakon található hardver- és szoftvereszközök nem képesek kezelni a hirtelen nagyságrendekkel megugró forgalmat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
