Színpadra!
Meglehetősen biztosnak látszik, hogy ha hacsak nem üt be a ménkű, az idei év legnagyobb távközlési botránya az lesz, hogy a UPC előfizetői pár napig nem értek el néhány weboldalt, köztük az RTL Klub honlapját, illetve az MTVA streamingszolgáltatásait. A történtek a távközlési területen igen járatos és a témát először, igen alaposan feldolgozó hwsw.hu munkatársait is sokként érték – az alapvetően az általuk megszerzett információkra és értelmezésre támaszkodó szak- és egyéb lapokat pedig különösen. Sajnos nagy tanulság, hogy az IT café sem volt kivétel, és a gyorsaságot az alaposság elé helyező módszer vissza is ütött: olvasóink közül többen jogosan kifogasolták, hogy az itt megjelent tudósítások nem elég világosak, időnként túlzó következtetéseket tartalmaznak, és hiányolták a meggondoltságot is.
De eltelt néhány nap a húsvéti ünnepekkel, és itt az ideje, hogy kicsit lassabb tempóban áttekintsük, mi is történt – pontosabban: mit is sejthetünk.
Az alábbiakban egy olyan összefoglaló és magyarázat olvasható, mely egyrészt nem akarja megmondani a tutit, mivel két magáncég összeütközéséről van szó, egy olyan konfliktusról, melyet teljes egészében most még nem láthatunk át, másrészt az elemzés igyekszik egy igen bonyolult technológiai és üzleti konfrontációt a lehető legérthetőbben bemutatni. Ez utóbbi természetesen azzal járt, hogy technológiai értelemben végletes leegyszerűsítésekre kellett törekednünk, hogy kiemeljük és érthetővé tegyük az üzemzavar természetét, ugyanakkor a reményeink szerint megfelelő hangsúllyal kiemelt részletek segíthetnek a történtek értelmezésében, illetve a következmények, lehetséges hatások felvázolásában, valamint a cikk topikjában a további gondolkodásban.
De már most is hangsúlyozzuk: az elemzés a lehető legmesszebb menőkig igyekszik felhasználói szempontból megközelíteni az üzemkiesést, ugyanis itt ez a legfontosabb. Egy felhasználói csoport valamilyen okból bizonyos ideig nem fért hozza olyan tartalmakhoz, melyekhez egyébként szerződése alapján joga lett volna. Minden egyéb innen nézve értelmezendő a cikk szerzője szerint.
A történet szereplői
Javaslatunk: kezdjük az alapoktól.
A sztori első számú szereplője az egyszeri UPC-előfizető, aki olyan szerződést kötött az internetszolgáltatójával, melyben nem szerepel, hogy az RTL Klub vagy az MTVA netes szolgáltatásait nem érheti el. Őt csak ez érdekli.
A következő színre lépőnk az ügyben láthatóan alig érintett RTL Klub mint cég, illetve e cég IT csapata. A felhasználók, a UPC előfizetői is, az ő tartalmaikra kíváncsiak, így a tévés társaság mindenképp nevezhető tartalom-előállítónak. Ami bonyolítja a történetet, illetve a nehezíti a terminológiai tisztánlátást, hogy jogilag az RTL Klub tartalomszolgáltató is. Ez azért problematikus a későbbiekben előkerülő netsemlegesség kérdése miatt, mivel egész más a helyzet egy olyan tartalom-előállító cég esetében, mely saját tartalmait egy bérelt infrastruktúra vagy egyéb szerződéses megoldás segítségével teríti, juttatja el a felhasználókhoz, illetve egy olyannal, amelyik saját tartalmait és/vagy szerződéses úton megszerzett tartalmakat saját infrastruktúrával teszi közzé.
Az elsőre jó példa az RTL Klub, mely az Externetet bízta meg anyagai tárolásával, technikai karbantartásával, illetve a netre való kiküldésével. A másodikra hozhatjuk példaként a Netflixet, mely saját infrastruktúrával rendelkező közvetítő cég a filmvállalatok és a felhasználók között, vagy a Google tulajdonában lévő YouTube-ot, mely a saját rendszerén ugyan a felhasználók által készített és megosztott tartalmat tesz közzé, de ezek jogilag és üzletileg végül is a YouTube tartalmai– bizonyos korlátozásokkal.
A föntebbi nyakatekert okfejtés a nyakatekert helyzetnek köszönhető, és felmondásának egyetlen oka, hogy esetünkben hiába az RTL Klub a jog szerinti tartalomszolgáltató, a létrejött helyzetben érdemes az Externetet mint technikai tartalomszolgáltatót tekinteni.
Harmadik szereplőnk az Externet, aki a konkrét esetben sajat szerverparkjával és hálózati eszközeivel úgynevezett hoszting szolgáltatást nyújt: szerződött a tévétársasággal, hogy annak anyagait a megkötött szerződés alapján tárolja, technikailag menedzseli, illetve biztosítja az archív és élő tartalmak eljuttatását a felhasználókhoz.
Negyedikként a UPC kerül képbe internetszolgáltatóként, akik saját hálózatuknak és az ügyfelekhez vezető végpontjaiknak köszönhetően közvetlen kapcsolatban állnak az internetezőkkel. Az ő feladatuk „egyszerűen” annyi, hogy előfizetőikhez minden legálisan elérhető tartalmat eljuttassanak – a jelenlegi szerződések a törvényességi kivételeken kívül gyakorlatilag semmiféle korlátozást nem tartalmaznak a közvetített tartalmak eredetét vagy minőségét tekintve.
Ötödikként kerül szóba a történetben leginkább semleges szerepet játszó BIX, mely egy igen sajátos gerinchálózati csomópont, és célja, hogy a magyar internetezők a magyar szolgáltatóktól érkező tartalmakhoz minél gyorsabban és minél jobb minőségben juthassanak hozzá – a BIX kiemelt szerepéről később még részletesen szó lesz, egyelőre ennyi.
Az internet egyszerű és végtelenül bonyolult
A következőkben azt igyekszünk a lehető legdurvább módon leegyszerűsítve megvilágítani, hogy az előző részben megmutatott szereplők milyen módon lépnek kapcsolatba abban a rendszerben, amit világhálózatnak, internetnek hívnak.
Nem szeretnénk itt alapfokú tanfolyamot tartani, de két dologra érdemes felhívni a figyelmet, amelyek ugyan részei minden internetes alapképzésnek, de később néha még a profiknál is elsikkadhatnak.
Az egyik az, hogy az internet – mint a nevéből is következik: inter-net – eredeti koncepciójához híven a „hálózatok hálózata”, vagyis különféle minőségű és különböző nagyságú hálózatokat köt össze elsősorban. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mivel mióta az internet kilépett a hadi és a tudományos szülőközegéből, vagyis döntően üzletivé vált, egyértelműen és megérdemelten előtérbe került a felhasználói oldal, ami az internethez különféle okból csatlakozó egyedi gépeket jelent. Az üzleti internet korában ez a végfelhasználói szegmens, ám a lényeg nem változott: a net működéséhez hálózatok szükségesek, a különféle hálózatok biztosítják a működését, a végfelhasználó PC-jén vagy mobileszközén „csak” a végeredmény jelenik meg.
És hogy ez miért fontos? Azért, mert az internet gerincét adó hálózatok jelentősége és ezek együttműködése a világhálózat folyamatos hízásával, a közvetített tartalom mennyiségének exponenciális növekedésével és a felhasználói tábor több milliárdosra szaporodásával még sokkal fontosabb lett, mint korábban, valamint új, a tömegigény megjelenése előtt nem ismert problémákat vetett fel.
A másik tisztázandó ügy – hogy kissé elébe menjünk a később kifejtendőknek – az, hogy igaz-e még a régi internetes közhely: a világhálózat azért olyan, amilyen, mert megalkotásának célja az volt, hogy a hálózat egyes elemeinek működésképtelenné válásakor is biztosítsa a hálózatban az információáramlást?
Erre az utóbbira bízvást mondhatjuk, hogy: igen, a világhálózat mai bonyolult formájában, üzleti és politikai érdekek által szabdalva is alapvetően ilyen. Ha kihagyjuk az olyan durva és az alapszabályokat megszegő megoldásokat, mint pl. a kínai Nagy Tűzfal, akkor mondhatjuk, hogy az internet hallatlanul nagy teherbíró képességgel rendelkezik. Hiába jöttek létre az organikus fejlődés során olyan nagy fontosságú csomópontok, melyek kiesése komoly zavarhoz vezet (lásd erről Barabási Albert László és csapata kiváló kutatásait), maga az internet szakadás és kiesés miatt nem bénulhat meg.
Elvileg. Ugyanis a decentralizált hálózat koncepciója elvben egy nagyon magas szintig (vagyis a sérülések és kiesések magas fokáig) garantálja a sértetlenül maradt részek közötti kommunikációt, ám arról soha nem volt szó, hogy ugyanazon a minőségen, mint az eredeti teljes hálózat esetében.
A közhelyből ki szokott maradni, hogy az igaz ugyan, hogy ha az internetes hálózatban A-ból akarok C-be üzenetet küldeni, és B kiesik, akkor F-en vagy G-n keresztül eljut ugyan az üzenet, de már sokkal lassabban, esetleg rosszabb minőségben is. A modern internet korában erre rájön egy másik változó: a hihetetlen mértékben megnőtt adatmennyiség. Emiatt van az, hogy ha kiesik egy globálisan fontos csomópont – mondjuk egy root szerver –, akkor nem azért megy el a net esetleg egy fél kontinensen, mert az internet alapkoncepciója téves, hanem azért, mert a kerülő útvonalakon található hardver- és szoftvereszközök nem képesek kezelni a hirtelen nagyságrendekkel megugró forgalmat.
Szájbarágó, de miért?
Mert ezek után világosabbak lehetnek azok a folyamatok, amiket most már sokkal rövidebben, magyarázó ábrákkal mutatunk be.
Először is nézzünk egy elvi alaphelyzetet.
A magyar felhasználó meg akar nézni egy weboldalt (ott szöveget, képet, filmet, online közvetítést, akármit). Ilyenkor a böngészőjét egy kattintással vagy egyéb módon utasítja, hogy hívja le gépére – most már maradjunk a konkrét esetnél – az rtl.hu címen található tartalmat.
A mai világhálózat fentebb vázolt bonyolultsága következtében nem mindegy, hogy az ő kérése (és itt vezessük be a közlekedési analógiát), az ő kérését hordozó autó autópályákon és azok rendszerén jut el a célhoz, hogy onnan visszahozza a kívánt tartalmat, vagy pedig mellék- és földutakon, és az sem mindegy, hogy merre megy, milyen hosszú utat tesz meg a kérés, illetve a tartalmat hozó válasz. A világhálózat rendszerében ezért létrehoztak úgynevezett gerinchálózati csomópontokat, ahová a nagy sebességű és nagy teherbírású hálózattal rendelkező kiemelt tartalom- és internetszolgáltatók egyenesen, fizikailag is becsatlakoznak, és itt közvetlenül cserélik ki a hálózatukon áramló adatokat. Mi ennek az értelme? Az, hogy a nagy csomópontok hardveres és szoftveres eszközeik segítségével a lehető legoptimálisabb utat biztosítják az adott felhasználó kérése számára.
Még egyszerűbben: ha az rtl.hu honlapot akarom megnézni, azt egy alig szervezett, csomópontokat alig tartalmazó hálózatban is meg tudom nézni – de lehet, hogy fél óráig ott kell ülnöm a gép előtt, míg a kérés bejárja a fél világot, és elhozza hozzám a tévé honlapját – aztán még húsz perc, míg a kezdőképek valami hasonló hosszú és pocsék minőségű szakaszokat tartalmazó út megtétele után betöltődnek.
De ez ma már nyilván nem járható út. Ezért jöttek létre a föntebb említett adatcserélő központok, méghozzá viszonylag nagy sűrűségben a világon.
Tehát ebben az esetben így jut el a UPC előfizetője az RTL Klub Externet által fenntartott honlapjához (AK: adatcserélő központ):
[+]
De az is látható az előző ábrából, hogy még bőven javítható a módszer: hogy hány lépcsőből áll a hozzáférés, az erősen függ attól, hogy az egyes központokban kik és milyen partneri, üzleti kapcsolatban állnak, hogy a kérésnek hány adatcserélőn kell végigfutnia.
Erre már nagyon korán, az internet hőskorában rájött a magyar szakma is, és ezért hozták létre a BIX adatcserélő központot, mely a magyar szolgáltatók magyar tartalmait köti össze regionálisan, így a fent említett kérés nem utazik még Európában sem, hanem „házon belül”, a lehető leggyorsabban kapcsolják össze a magyar felhasználót az rtl.hu-val:
[+]
Álljunk meg egy pillanatra a BIX-nél!
A BIX – Budapest Internet Exchange – budapesti adatcserélő központot 1997-ben hozták létre, akkor még alig több mint 10 szolgáltató részvételével – ma már közel ötven tagja van az önkéntes alapon működő nonprofit szervezetnek. Célja az volt és maradt, hogy a magyar piacon tevékenykedő szolgáltatók a lassabb és drágább elérését jelentő külföldi adatcserélő központok igénybevétele helyett közvetlenül csatlakozzanak egymáshoz Magyarországon, és így a cégek olcsóbban és gyorsabban szolgáltathatják a magyar tartalmakat, mivel a magyar adatokat ilyenkor egyik szolgáltatónak sem kell megfuttatnia egy külföldi körön (a nemzetközi hálózatok igénybevétele nem olcsó mulatság). Hogy a versenysemlegesség biztosított legyen, a BIX kezelését egy közös, de független szervezet az Internetszolgáltatók Tanácsa (ISZT) végzi.
Annak ellenére, hogy a BIX jórészt önköltségi árakat számláz, folyamatosan fejlődött az infrastruktúrája, ma már a három budapesti központ mellett Nyíregyházán is üzemel egy centrum.
[+]
Működéséről nagyon fontos tudni, hogy tagjai kétféle minősítést kaphatnak, és ezek különféle üzleti gyakorlatokat jelentenek. A „B” kategóriába kerülők bizonyos jellemzők megléte esetén az ISZT döntése alapján lehetnek BIX-tagok, de szigorú feltétellel: a B kategóriás tag vállalja, hogy a „peeringet”, vagyis az adatmegosztást ingyenesen biztosítja minden más BIX-tag számára. Ennek fejében mérsékelt díjakat kell fizetniük az igénybe vett szolgáltatásért.
Az „A” kategóriás tag sokkal többet fizet ugyanezekért, de könnyebb bekerülnie a BIX-be, illetve (és ez a lényeg) nem köteles ingyenes adatcserét biztosítani, hanem ők döntik el, hogy az egyes BIX-tagokkal milyen feltételekkel cserélnek adatokat, vagyis ha úgy határoznak, pénzt is kérhetnek azért, hogy összekapcsolódjanak egyes magyar hálózatokkal.
És hogy történetünk újra megjelenjen: a UPC, vagyis anyacége nemrég, 2013 végén lett A kategóriás BIX-tag.
Mi van, ha együttműködnek, és mi van, ha összevesznek?
Ebben a rövid bekezdésben egyszerűen bemutatjuk, hogy miképp működik, illetve mikor nem működik a BIX-es együttműködés.
Ha a UPC és az Externet akár így, akár úgy, megállapodnak egymással, akkor a következő helyzet áll elő:
- a felhasználó lekéri a UPC-től a rtl.hu honlapot
- a UPC ezt a kérést továbbítja a BIX rendszerébe
- ott a kérést továbbítják a hosztszolgáltatóhoz, azaz az Externethez
- az Externet a kérésre válaszolva visszaküldi a tartalmat hordozó adatokat a BIX-be
- a BIX-ből ezt az adatfolyamot megkapja a UPC
- a UPC továbbítja az előfizetőhöz, a felhasználóhoz
[+]
Egészen április elsejéig ez így működött, ám ekkor történt valami – ezt talán biztosra mondhatjuk: a UPC és az Externet BIX-en belüli kapcsolata megszakadt.
Vagyis egy ilyen helyzet jött létre (a narancs nyilak jelzik a valós adatáramlást, gyakorlatilag a kéréseket, pirosak a kívánt, ám meg nem valósult kommunikációt):
[+]
És itt van a bibi!
Az előző ábránk azonban félrevezető, csak egy adott eset elvi modellezését szolgálja, mivel kihagy egy döntő fontosságú tényezőt, mégpedig azt, hogy mind az internetszolgáltatók, mind az olyan hosztszolgáltatók, mint az Externet, több kimeneti ponttal rendelkeznek, nem kizárólag a BIX-en, hanem más, hasonló adatcserélő ponton is kapcsolódnak a világhálózathoz.
Mindez elöljáróban és általánosságban azt jelenti, hogy két hálózat között egyetlen csatlakozási pont elvesztése nem jelentheti azt, hogy az adott hálózat ügyfelei nem férnek hozzá a másik hálózatához – lehet, hogy lassabban, lehet, hogy rosszabb minőségben, de mindenképp el kell érniük a másik hálózat tartalmait.
Ezt a helyzetet ábrázolja utolsó és legfontosabb rajzunk (piros nyilak: sikertelen közvetlen kapcsolat a UPC és az Externet között a BIX-en belül; kék körök: olyan BIX-tag szolgáltatók, akik vagy a UPC-vel, vagy az Externettel, vagy mindkettővel cserélnek adatot; szürke nyilak: a szolgáltatók BIX-en kívüli netes kapcsolatai, tranzitútvonalak; sárga nyilak: egy lehetséges tranzitútvonal, melyen a felhasználó a BIX-et kihagyva is eléri az rtl.hu honlapot).
[+]
Lehetséges szcenáriók
De hiába érveltünk mindeddig amellett, hogy egy csomóponti kapcsolat kiiktatásával nem lehet senki számára elérhetetlenné tenni egy honlapot, az RTL Klub és az MTVA stream esetében épp ez történt. Itt valami nem stimmel, és erre keresünk magyarázatot.
Ha az utolsó, a valódi működéshez legközelebb álló ábránkat nézzük, akkor elegendő az elemein végigmenni, és meghatározni azt, hogy melyek azok az esetek, amikor az rtl.hu nem lesz elérhető a UPC előfizetői számára.
Ezen a ponton újra hangsúlyoznám azt, hogy nincsenek biztos információink a két magáncég üzleti vitájának részleteiről – mindkét cég pr-csapata a másikat hibáztatja.
Egy biztos – hogy megismételjem – bizonyos számú ügyfél a UPC hálózatában nem érte el pár napig az említett weboldalakat. Habár mind a szak-, mind az egyéb sajtóban határozott állásfoglalások láttak napvilágot arról, hogy mi és miért történt, hogy mindennek mi a következménye, mi most itt óvatosabbak lennénk. Az alábbiakban az utolsó ábrát elemezve megemlítjük a legfontosabb eseteket, amikor nem jön létre a kívánat kapcsolat, és ehhez kapcsolódva röviden elmondjuk, hogy ha tényleg az történt (volna), a mögött a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján milyen szándék állhatott. Nem állítunk, csak gondolkodunk, kombinálunk.
Tehát. Tekintsük a szinte biztosra vehető információk alapján megismert alaphelyzetet. Ezek szerint a BIX-en A kategóriába átlépett UPC (anyacége) úgy döntött üzleti megfontolásokból, hogy az Externetnek csak bizonyos feltételek megléte esetén engedi a közvetlen adatcserét ebben a rendszerben. És kész, ennyit tudunk.
Vagyis lépjünk tovább: a BIX-en belüli közvetlen UPC-Externet kapcsolat megszüntetése után akkor lehetett elérhetetlen a UPC előfizetői számára az Externet által hosztolt rtl.hu, ha:
- a UPC nemcsak a BIX-en, hanem – egyéb technológiai megoldásokat kihasználva – a teljes rendszerében blokkolta az Externet által hosztolt oldalakat – valószínűleg ez lenne a leghosszabb szőrszál Occam borotvája alatt, vagyis a legkevésbé valószínű. Egyrészt, mert túlzottan erőforrás-igényes, másrész nem látni a piaci célját (ügyfél-elégedetlenséget vált ki, ami az internetszolgáltató ellen irányul)
- az Externet a közvetlen kapcsolat megszakadása után technikailag képtelen volt alternatív útvonalakat biztosítani – ez igen szomorú lenne olyan, magyar viszonyok között legendásnak számító szolgáltatónál, mint az Externet, mivel azt jelentené, hogy nem voltak beállított tranzitútvonalai (vagyis nem voltak élő szerződései sem külföldi adatcserélő központokkal, sem pedig a BIX-en keresztül, magyar szolgáltatókkal nem voltak kihasználható kapcsolatai). Amennyiben ez így lenne, akkor az Externet a BIX mérsékelt áraira és a B kategóriás partnerek kötelező támogatására támaszkodva úgy vállalt be hatalmas és egyre növekvő streaming-közvetítést, melyet folyamatosan áttolt más szolgáltatók hálózatára, hogy nem volt tervük arra, hogy mi lesz, ha ezért a forgalomgenerálásért egyszer fizetni kell
- az Externet a UPC-vel folytatott tárgyalások után szándékosan nem terelte tranzitútvonalra a forgalmat – ebben az esetben egy olyan roppant agresszív és a versenyhivatal által valószínűleg kifogásolható lépésről lenne szó, amely esetében az Externet a két szolgáltató közötti villongás hatásait nyomásgyakorlás céljából kiterjesztette az ellenfél vétlen felhasználóira is
- a fentiek tetszőleges kombinációja
Lehetséges okok és következmények
Ebben a vitában, mely két szolgáltató között zajlik, és amelynek motivációiról az üzleti titkok és az újságírókat etető terelések miatt csak ködöt látni, csak a nagyon magabiztosak tudnak határozottan állást foglalni.
Józanul gondolkodva megállapítható, hogy mindkét félnek lehetnek erős érvei saját álláspontja védelmére, és mindkét fél alkalmaz nem túl tiszta eszközöket.
- az Externet joggal mondhatja, hogy egy jelentős erejű piaci szereplő arra használja fel tőkéjét és lehetőségeit, hogy a hálózatára bizonyos típusú – itt ugye nagy adatforgalmú videószolgáltatásokról van szó az Externet esetében – forgalmakat csak külön díj ellenében enged be, vagyis visszaél helyzetével
- a UPC ugyanakkor ugyanilyen jogosan jelentheti ki, hogy a BIX kedvező feltételeinek köszönhetően az Externet úgy jut versenyelőnyhöz, hogy nem fejleszt saját infrastruktúrát, és épp ezért olcsón elvállal nagy adatforgalommal járó szolgáltatásokat, mivel a felhasználókhoz való minőségi adatközvetítés már nem az ő dolga: azt oldja meg az, akinek kilökik a gigabiteket a hálózatára
És már ott is vagyunk nyakig abban a vitában, ami szerte a világban zajlik az internet- és a tartalomszolgáltatók között. Az internetszolgáltatók azt állítják, hogy nem tudják követni infrastrukturálisan azt az igényt, amit a tartalomszolgáltatók – elsősorban a videónak és az élő adásoknak köszönhetően – generálnak, ezért egyre hangosabban követelik,hogy a tartalomszolgáltatók valamilyen módon az eddigieknél nagyobb arányban járuljanak hozzá pénzzel is a hálózatfejlesztéshez.
Ezzel szemben a tartalomszolgáltatók egyrészt arra hivatkoznak, hogy a szolgáltatott tartalom nélkül az internetszolgáltatókra nem lenne szükség, különösen nem a mai szinten, másrészt hangosan ágálnak az ellen, hogy a szolgáltatás, az adat minősége szerint különféle tarifák jöjjenek létre.
Ez az utóbbi már a netsemlegesség területére vezet át, mely a UPC és az Externet közötti csörtéhez is hozzákapcsolódott. De ebben az öszvér esetben ennek megítélése legalábbis kétséges.
Az kétségtelenül igaz, hogy a két cég között sokkal inkább a forgalmazott adatmennyiségről és annak terheiről szól a vita, nem pedig az adatok minőségéről, ugyanakkor azt sem lehet eltagadni, hogy ha a nagy szolgáltatók erősen fellépnek bizonyos tartalomszolgáltatók ellen, és eredménnyel, akkor az vezethet további megkülönböztetésekhez is.
Egy biztos: folyt. köv.
