Technikai részletek

A ThinkPad X1 klasszikus, 35 wattos TDP értékkel bíró, második generációs Core i processzorokkal érkezik. A hazai kínálatban Core i5-2520 és Core i7-2640M lapkákat találunk, nálunk a kisebbel szerelt változat volt, amihez 4 GB memória (egy modulban), 128 GB-os Toshiba SSD, Intel n-es Wi-Fi adapter és Bluetooth modul társul, a kijelzőt pedig az Intel processzor IGP-je hajtja. Fontos kiemelni, hogy a processzor a hozzá párosított QM67 chipkészlettel támogatja az Intel vPro technológiáját, ezzel sokrétű távoli menedzselhetőséget, nyomon követhetőséget biztosít, ami vállalati környezetben hasznos lehet. Mindezért a négycellás, 38,4 wattórás akkuval, Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel és három év garanciával nagyjából 490 000 forintot kérnek, ami még ultrabookos mércével is meglehetősen sok.

Ami a teljesítményt illeti, a turbóval akár 3,20 GHz-ig felpörgő processzor SSD-vel párosítva kiválóan teszi a dolgát, így akár komoly, számításigényes feladatokra is bevethető az X1. Ha olyan alkalmazás kerül az útjába, ami csak egy-két processzormagot használ ki, akkor magas órajele révén négymagos nagytestvéreinél is gyorsabb lehet. Hétköznapi felhasználás közben viszont sokkal jobban kiütközik az SSD előnye. Az X1-gyel párhuzamosan járt nálunk egy szintén Core i5-2520M-mel szerelt notebook, amiben 500 GB-os merevlemez dolgozott, ennek lemaradása az SSD-hez képest határozottan érezhető volt a rendszer indításakor vagy leállításakor, vagy több alkalmazás egyidejű futtatásakor, továbbá a háttértárról intenzíven olvasó feladatoknál is.

Nyugalmi állapotban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett alig melegedett a ThinkPad X1. Billentyűzetén 29-31 °C-ot, alján legfeljebb 33 °C-ot mértünk, a hűtés pedig rendszerint teljesen leállt, néma volt. Megterhelve a kétmagos, 35 wattos TDP értékkel bíró központi egységet azonnal lendületbe jött a hűtés, először még teljesen korrekt, 23 dB-es szinten, de fél percen belül már az átlagos, 28 dB-nél tartott, ami ilyen vékony, de erős géptől azért még mindig dicséretes teljesítmény. Sajnos a harmadik percben, amikor a CPU elérte a jó magas, 90 °C-os értéket, a hűtés még három decibelt hangosodott, 31-re, ami már eléggé zavaró tud lenni csendes környezetben, de igaz, hogy a Macbook Air vagy a hasonló kaliberű gépek kisebb teljesítmény mellett is lényegesen hangosabbak.

A komoly processzorhőmérséklet a tizedik percben  95 °C-nál tetőzött, ekkor a terheléshez használt Everest már jelezte, hogy folyamatosan aktív a thermal throttling, vagyis a CPU visszavesz órajeléből annak érdekében, hogy ne melegedjen túl. Mindenesetre így is sikerült a billentyűzet bal oldalát közel 40 °C-ra melegíteni, a gép fenéklemeze a hűtés környékén pedig 46 °C-ra hevült, ami ölben való használat közben igencsak kellemetlen, Ultrabookokra jellemző szint. Kár, hogy nem kapott kisebb teljesítményű, de egyben lényegesen alacsonyabb fogyasztású és kevésbé melegedő platformot az X1.

Annak ellenére, hogy csak 38,5 wattórás a ThinkPad X1 akkumulátora, egészen jól bírta. Nyugalmi állapotban, kikapcsolt Wi-Fivel, alacsony fényerővel egy szöveges állományt pörgetve közel öt órára elég volt, HD videózással majdnem három óráig, teljes terhelésen pedig másfél óráig bírta, ami 7,8, 13,6, illetve 25,7 wattos fogyasztást jelent. Szerencsére nagyon gyorsan visszatöltött az akkumulátor. A teljes töltéshez alig több mint egy órára volt szüksége, de háromnegyed órányi töltés után már 90% környékén járt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!