Lenovo ThinkPad X1

Anno a ThinkPad X300 volt az a Lenovo notebook, ami a legnagyobb benyomást tette ránk; a vékony, szénszálas műanyagvázú elit munkagép 2008-ban az egyik csúcspontja volt a notebookgyártásnak. Hogy mennyire vált be, azt nehéz megmondni, de tény, hogy az X301 után kvázi megszüntették a 13,3 hüvelykes, felsőkategóriás ThinkPadeket, igaz, kisebb társa, az X220 időközben 12,5 hüvelykesre nőtt, a 14 hüvelykes T420s pedig nem sokkal nagyobb nála.

Később mégis előtűnt egy 13,3 hüvelykes csúcs ThinkPad, az X1, melyet most alaposan kivesézünk. Ez a vékony és könnyű masina a szárnyát bontogató, Intel által definiált Ultrabook kategóriához van közel. Igaz, a hivatalos kritériumokat nem teljesíti maradéktalanul, de annyi baj legyen, számunkra ez a nem alacsony fogyasztású, hanem klasszikus, második generációs Core i platformmal ellátott vas is beleillik a Macbook Airt követő kategóriába: csupán 16,5-21,3 milliméter vastag, prémium anyagokból szerelték össze, mozgó alkatrész nélküli az adattára (SSD), és jó drága. Külsőre az X1 nem tagadhatja le származását, igazi szögletes, komor, sötét, különleges tapintású ThinkPad. Éleit úgy alakították ki, hogy lefelé szűkülnek, ezzel még vékonyabbnak tűnik.

Előrefelé nem sokat vékonyodik a masina és szellőzőnyílása is kellően méretes, szóval jó eséllyel nem szenved az ultrák hűtési- és hangproblémáitól. Csatlakozóinak döntő többségét nagyon okosan, hátra tették. Van itt Ethernet aljzat, 3.0 és eSATA-val kombinált, kikapcsolt állapotban is tölteni képes 2.0-s USB csatlakozó, HDMI, mini DisplayPort, tápcsatlakozó, Kensington zár felfogató, sőt egy kis fedél mögé 3G-s SIM kártyát is tehetünk. Hasonló ajtócskából jutott a bal oldali szellőzőnyílás mellé is, mögötte még egy USB 2.0 és egy hangkimenet található. Kár, hogy műanyagfedele elég szerencsétlenül áll (lásd videón), ha a mögötte lévő aljzatok valamelyikét használjuk.

A másik (jobb) oldalra már csak egy kártyaolvasó és a Wi-Fi, illetve Bluetooth hardveres ki-bekapcsoló retesze jutott, ami tesztgépünkön meglehetősen nehezen járt. Hátrébb található a klasszikus, 2,5 hüvelykes háttértárat rejtő fiók, amiben HDD és SSD is lapulhat, mi utóbbival kaptuk az X1-et. Érdemes megfigyelni még a kártyaolvasó előtt, közvetlenül a csuklótámasz alatt húzódó vágást. No, az a hangszórónyílás, aminek van párja a másik oldalon; ebből sejteni lehet, milyen hangminőséget kapunk.

Belül sajnos letaglózott minket a kijelző – igazi ThinkPadbe fényes kijelzőt tenni… Rendben van, hogy strapabíró Gorilla Glass előtétet kapott, ami kompenzálja a fedőlap vékonyságát, de a „borotválkozótükör” szerintünk nem való egy ilyen kaliberű gépre, maradjon az meg a kommerszebb ThinkPad Edge sorozatnak. Az egyébként vaskos zsanértól sem voltunk elragadtatva. Korrektül járt ugyan, de nem hangolták be olyan finoman, hogy a gép hátrabillenése nélkül ki lehetne nyitni középen fogva. A fedelet nem tartja reteszes zárszerkezet – sajnos ebben a ténybe ma már a vállalati gépek szegmensében is bele kell nyugodnunk. Szerencsére a komoly ThinkPadekre jellemző magnéziumötvözettel és szénszálas műanyaggal támogatott ház megmaradt, így az X1 még az unibody fémházba bújtatott ultrabookoknál is masszívabbnak tűnt.

Az X1 belseje igazi ThinkPadektől elvárhatóan meglehetősen ingerszegény. A „tükör” alatt minden fekete, matt és unalmas, de hát ide dolgozni jár az ember, nem nézelődni. Kapunk egy szigetes billentyűzetet, ami szintén inkább kommersz Edge, mint igazi ThinkPad, közepén ott mosolyog a pöcögekér, de touchpadet is kapunk a csuklótámaszba, melynek jobb szélére ujjlenyomat-olvasó került, az elmaradhatatlan ThinkPad felirat fölé.

Használat közben

Ahogy illik, a ThinkPad X1 kijelzőpanelje teljesen, 180 fokban kinyitható, de sajnos ennek nem sok hasznát vesszük, ugyanis a keményített üveg mögött egy TN+film panel lapít, az opcionális listán sem szerepel IPS technológiás. Felbontása – 1366x768 pixel – sem éppen varázslatos, a Macbook Air vagy Asus UX31 sokkal többet kínál. A színárnyalatok pontosságában átlagosnak bizonyult az X1 kijelzője. Kalibrálva az optimumtól legfeljebb 3,7, átlagosan 1,2 delta E értékkel tért el. A hozzá tartozó színprofil innen tölthető le. Jó hír, hogy a kijelzőpanel maximális fényereje meglehetősen magas, 312 cd/m² volt, ami viszont a szintén magas – már nem olyan jó –, 1,2 cd/m²-es minimummal közepes, 260:1 kontrasztarányt ad.

Alapvetően meg voltunk elégedve a ThinkPad X1 beviteli eszközeivel. Vékony notebookon még nem láttunk ilyen jól járó gombokból összeállított szigetes billentyűzetet, és a kiosztása is rendben van. Az Enter mellett jobbra már nincsenek gombok, a Backspace fölé ugyan lapos, de kellően széles Delete került különálló Insert, Home és End társaságban. Kapunk dedikált Page Up és Page Down gombot is, bár ezeket a picike kurzormozgatók mellé nyomorították, ráadásul alig különülnek el tőlük. Ki kell emelni, hogy a klaviatúra amellett, hogy nagyon jól jár, kétfokozatú háttérvilágítást kapott. Jobb szélre került egy bekapcsolóból, ThinkVantage gombból, mikrofont és hangszórókat kezelő együttesből álló kis konzol, ami kissé ront a gép eleganciáján, de szükség van rá.

Buksisimogatás jár a szokás szerint jelesen kivitelezett trackpointért, amihez három elvártan kellemesen járó gomb tartozik. Ugyancsak jól sikerült a megfelelően méretes, gombjaival egybeszabott touchpad. Felülete érdes, kiválón használható, többéves böködés alatt sem fog a határozott minta miatt fényesre kopni. Gombja nagyon kellemesen jár, egyszer sem tévesztettük össze a jobbot a ballal, pedig nincsenek elkülönítve még egy kis rovással sem.

Hangban sajnos azt a kis jóindulattal közepes szintet kaptuk, amit az oldalra helyezett, vékony kimeneti nyílások sejtettek. Alul semmilyen ajtócskát nem találtunk, tehát a merevlemezen kívül nem lesz egyszerű alkatrészeket cserélni, bővíteni. Szellőzőnyílásból azért volt bőven, ami jó jel, mert így talán nem melegszik túl a masina komoly terhelés alatt sem. Ki kell emelni, hogy a csúcs ThinkPadekhez hasonlóan az X1-nek is vannak vízelvezető nyílásai alul, szóval ha folyadékot borítunk rá, az szépen távozik – rossz esetben az ölünkbe. Egyesek hiányolhatják a dokkolócsatlakozót, de legalább kiegészítő, 35,5 wattórás táphoz való csatlakozót kapunk a bal felső sarokban. A beépített akku nem túl nagy, 38,4 wattórás.

Technikai részletek

A ThinkPad X1 klasszikus, 35 wattos TDP értékkel bíró, második generációs Core i processzorokkal érkezik. A hazai kínálatban Core i5-2520 és Core i7-2640M lapkákat találunk, nálunk a kisebbel szerelt változat volt, amihez 4 GB memória (egy modulban), 128 GB-os Toshiba SSD, Intel n-es Wi-Fi adapter és Bluetooth modul társul, a kijelzőt pedig az Intel processzor IGP-je hajtja. Fontos kiemelni, hogy a processzor a hozzá párosított QM67 chipkészlettel támogatja az Intel vPro technológiáját, ezzel sokrétű távoli menedzselhetőséget, nyomon követhetőséget biztosít, ami vállalati környezetben hasznos lehet. Mindezért a négycellás, 38,4 wattórás akkuval, Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel és három év garanciával nagyjából 490 000 forintot kérnek, ami még ultrabookos mércével is meglehetősen sok.

Ami a teljesítményt illeti, a turbóval akár 3,20 GHz-ig felpörgő processzor SSD-vel párosítva kiválóan teszi a dolgát, így akár komoly, számításigényes feladatokra is bevethető az X1. Ha olyan alkalmazás kerül az útjába, ami csak egy-két processzormagot használ ki, akkor magas órajele révén négymagos nagytestvéreinél is gyorsabb lehet. Hétköznapi felhasználás közben viszont sokkal jobban kiütközik az SSD előnye. Az X1-gyel párhuzamosan járt nálunk egy szintén Core i5-2520M-mel szerelt notebook, amiben 500 GB-os merevlemez dolgozott, ennek lemaradása az SSD-hez képest határozottan érezhető volt a rendszer indításakor vagy leállításakor, vagy több alkalmazás egyidejű futtatásakor, továbbá a háttértárról intenzíven olvasó feladatoknál is.

Nyugalmi állapotban, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett alig melegedett a ThinkPad X1. Billentyűzetén 29-31 °C-ot, alján legfeljebb 33 °C-ot mértünk, a hűtés pedig rendszerint teljesen leállt, néma volt. Megterhelve a kétmagos, 35 wattos TDP értékkel bíró központi egységet azonnal lendületbe jött a hűtés, először még teljesen korrekt, 23 dB-es szinten, de fél percen belül már az átlagos, 28 dB-nél tartott, ami ilyen vékony, de erős géptől azért még mindig dicséretes teljesítmény. Sajnos a harmadik percben, amikor a CPU elérte a jó magas, 90 °C-os értéket, a hűtés még három decibelt hangosodott, 31-re, ami már eléggé zavaró tud lenni csendes környezetben, de igaz, hogy a Macbook Air vagy a hasonló kaliberű gépek kisebb teljesítmény mellett is lényegesen hangosabbak.

A komoly processzorhőmérséklet a tizedik percben  95 °C-nál tetőzött, ekkor a terheléshez használt Everest már jelezte, hogy folyamatosan aktív a thermal throttling, vagyis a CPU visszavesz órajeléből annak érdekében, hogy ne melegedjen túl. Mindenesetre így is sikerült a billentyűzet bal oldalát közel 40 °C-ra melegíteni, a gép fenéklemeze a hűtés környékén pedig 46 °C-ra hevült, ami ölben való használat közben igencsak kellemetlen, Ultrabookokra jellemző szint. Kár, hogy nem kapott kisebb teljesítményű, de egyben lényegesen alacsonyabb fogyasztású és kevésbé melegedő platformot az X1.

Annak ellenére, hogy csak 38,5 wattórás a ThinkPad X1 akkumulátora, egészen jól bírta. Nyugalmi állapotban, kikapcsolt Wi-Fivel, alacsony fényerővel egy szöveges állományt pörgetve közel öt órára elég volt, HD videózással majdnem három óráig, teljes terhelésen pedig másfél óráig bírta, ami 7,8, 13,6, illetve 25,7 wattos fogyasztást jelent. Szerencsére nagyon gyorsan visszatöltött az akkumulátor. A teljes töltéshez alig több mint egy órára volt szüksége, de háromnegyed órányi töltés után már 90% környékén járt.

Értékelés

Nem igazán tudjuk hová tenni a ThinkPad X1-et. Ha a közel félmillió forintos árát és a nevét nézzük, akkor elvileg egy csúcs munkagépnek illene lennie, ahhoz viszont nem igazán passzol az „amatőr” fényes és kisfelbontású kijelző, sem a dokkolhatóság és bővíthetőség hiánya. Ráadásul ott a valamivel kisebb alapterületű és alig vastagabb ThinkPad X220, ami tudja mindezeket, vagy a picivel nagyobb T420s, melynek optikai meghajtója is van, ráadásul mindkét modell még egy picivel olcsóbb is az X1-nél.

Ha a másik, konzumer irányból nézzük, akkor megbocsátható a fényes kijelző, a nehézkes bővíthetőséget is le lehet nyelni, a ház merev kialakítása dicséretes, de a vPro platform és az ujjlenyomat-olvasó szerintünk fölösleges drágító tényező, a vételár pedig még az SSD-t, a komoly processzorteljesítményt és a szuper beviteli eszközöket figyelembe véve is magas. Aki pedig villantásra vagy státusszimbólumnak veszi a laptopot, valószínűleg a sokkal tetszetősebb Ultrabookok felé kacsingat majd (beleértve az Airt és azokat a gépeket, amelyek kicsúsznak az Intel kritériumaiból).

rudi

A Lenovo ThinkPad X1-et a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.