Veszélyesebb, mint az UNO
A dinamikus pályákon, változatos minijátékokokon és a partitársakon kívül a különféle mezők és tárgyak is alkalmasak arra, hogy extra előnyre tegyünk szert. A kísértet Boo-k akár csillagot is lophatnak, a legnagyobb balszerencse pedig Impostor Bowser mezejére lépni, aki elveheti tőlünk legféltettebb kincseinket. Drága pénzen vett vagy épp ingyen kapott eszközök bevetésével helyet cserélhetünk, korlátozhatjuk a kockák számait vagy dobhatunk többet, hogy csak úgy süvítsünk – a Roll’em Raceway táblán (ahol ráadásul autókban közlekedünk, mint a Mario Party 9-ben és 10-ben) pedig akár négyszeres turbókockákat is bevethetünk. A legtöbb tábla viszonylag lassabban indul be, de utána nincs megállás, és a tudatos taktikázás és a véletlenszerű elemek összessége az utolsó pillanatig kiszámíthatatlanná teszik a végeredményt, könnyedén lezúzva a kezdeti előnyöket. Sőt, a mérkőzés utolsó öt köre – a „célegyenes” – extra tényezőkkel bolondítja meg a játszmát, ráadásul még a legvégén bónusz csillagokat is kiosztanak például a legnagyobb megtett távolságért vagy a legtöbb eseménymezőért. Az efféle, a lezárás után váratlanul kapott trófeákkal nyerni a káröröm legtisztább forrása ebben a galaxisban!
[+]
A Super Mario Party Jamboree fő módjának legjobb része a remek táblák, a változatos minijátékok és az izgalmas, pörgős játékmenet mellett a Pro szabályrendszer létezése, ami kiiktat a szabályok közül számos, a szerencsén alapuló tényezőt. Jópofa a véletlenszerűség, de frusztráló és bosszantó is tud lenni, így kiváló, hogy azokra a játékosokra is gondolnak, akik a taktikázást helyeznék előtérbe. A Pro meccs fix számú körből áll, mindenki már az elején szabadon választhat egy tárgyat, a boltok pedig limitált készlettel dolgoznak – a minijátékoknál pedig szavazat alapján dől el, hogy mik közül sorsoljon a rendszer. A legtöbb véletlenszerű mező vagy kikerül vagy megváltozik – például választani lehet a jutalmak közül –, és egy bónusz csillag van csupán, aminek a feltételeit már előre közlik. Sőt, a megjelenő csillagok potenciális helye is ismert, és kétszer ugyanott nem lesz jutalom amíg legalább egyszer végig nem ment a lehetőségeken a rendszer. Ez és az egyéb finomhangolások sokkal tervezhetőbbé teszik a játszmát, kiváló alternatívát nyújtva az alap módhoz. Plusz, a sima változatot is lehet finomhangolni a sok beállítási lehetőséggel, akár innen merítve ihletet.
[+]
A Mario Party mód mellett is bőven van tennivaló, bár ezek minősége változó. Pontosabban: van, amiről simán el tudom képzelni, hogy vissza-visszatérek, míg másokat elég volt egyszer kipróbálni, és ennyi. Ami kifejezetten remekre sikeredett, az a Koopathlon, egy online akár 20 fővel is játszható minijáték-maraton, amiben egy bezsebelt érme egy lépésnek felel meg a 150 mezős pályán. Felváltva kell különféle minijátékokkal játszani, a tallérok begyűjtésével pedig valós időben nézhetjük, ahogy a karakterek szaladnak. Időnként tárgyakat is bevethetünk, megkönnyítve saját életünket, vagy megnehezítve ellenfeleinkét. Ez szuperpörgős és nagyon élvezetes, ráadásul 10-15 perc alatt megvan egy mérkőzés, szemben a Mario Party mód minimum 45-60 perces meccseivel.
[+]
A kidolgozottabb kínálat része még a Bowser Kaboom Squad, egy kooperatív mód, ahol egy randalírozó Imposztor Bowsert kell közösen legyőzni. A pályákon ládák érkeznek, amiket szétverve bombákhoz juthatunk: ezeket pedig egy ágyúba kell bepakolni. Ha összegyűlik elég, akkor meglőjük Bowsert. Limitált időnk van, aminek leteltekor egy újabb kooperatív minijáték kezdődik, amiben teljesítményünk határozza meg, hogy hány extra eszköz közül választhatunk a következő körhöz: például pörölyt a dobozok hatékonyabb szétveréséhez vagy lehelyezhető gyorsító mezőket a közlekedés elősegítéséhez. Több pálya és nehézség is elérhető, és jól is jön az együttműködés, mivel a táblákon inkább egymás torkának lehet esni, ha épp nem Fortunát átkozzuk.
[+]
A „jópofa, hogy itt van, de azért furcsa is” tartalom része pedig a Rhythm Kitchen, a Toad’s Factory és a Paratroopa Flight School triója. Előbbi főzés tematikájú, ritmusalapú mókákat kínál. A következő egy fizika-alapú logikai móka, ahol együtt kell célba juttatni egy golyót, hogy játékbeli tárgyakat kreáljunk. A harmadik pedig ikaroszi magaslatokba repít, ugyanis Joy-Conjainkkal szárnyakat imitálva párbajozhatunk repkedő lényeket begyűjtve vagy közösen fuvarozhatunk karaktereket, de akár szabadon repkedhetünk is. Ezek ötletesek, de pár körön után már nem sok újat nyújtanak amellett, hogy valamennyire kilógnak a sorból. Van egyébként egy egyjátékos Party-Planner Trek játékmód is, ami bevezeti a táblákat amellett, hogy egyedül lehet nyomni a minijátékokat, kvízeket teljesíteni vagy cuccokat hozni-vinni a szereplőknek, a szakaszok végén egyedi főgonosz összecsapásokkal. Jutalmunk a központi, módválasztó térség díszítésének lehetősége, plusz extra személyre szabhatósági opciók megjelenése. Ha pedig csak a minijátékok vonzanak valakit, akkor a Minigame Bayben szabadon válogathatunk és szűrhetünk a kínálat között, hogy kipróbáljuk és tökéletesítsük készségeinket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
