Na mit tud ez a dzsembori?

A Mario Party a Mario Kart mellett vitathatatlanul az olasz vízszerelő legnépszerűbb melléksorozata, amit az is jelez, hogy folyamatosan érkeznek az újabb és újabb részek. Az 1998 óta dübörgő Mario Party fejlesztői állandóan kötélen kell, hogy egyensúlyozzanak munkájuk során: sok száz minijáték, több tucat asztal után mit lehet még kitalálni, hogy elégedettek legyenek a már gyerekkorukban ezen összevesző rajongók, de azért érdekes legyen a partizás az újoncoknak is? Milyen felépítés, milyen szabályok, milyen extra lehetőségek lesznek azok, amelyek lehetőleg tökéletes szinkronban maradnak, de nem untatják a régi motorosokat? Bár a Nintendo a Switch-generációban bebizonyította, hogy e „nosztalgikus megújulás” terén nincs náluk jobb fejlesztő, pont a Mario Party nem tudott úgy kitörni, mint szinte valamennyi másik sorozatuk. Csak a játékoson múlik, hogy a 2018-as Super Mario Partyhoz a megjelenés után három évvel érkező, az online játékot lehetővé tevő patch-et egy „túl késő” legyintéssel intézi el, avagy elégedetten csettint a művükkel sokáig törődő fejlesztők tette láttán. Közben egyfajta „Best of” válogatásként megjelent a Mario Party Superstars is, most pedig itt a Super Mario Party Jamboree, ami igyekszik tanulni elődeitől, de azért halad is a korral.

A játék lelke maradt a megszokott Mario Party: különféle táblákon vehetünk részt asztali társasokhoz hasonló mérkőzésekben. A kacskaringós útvonalakkal és rengeteg speciális mezővel megszórt terepek eddigi legnagyobb választéka vár ránk, méghozzá öt vadonatúj helyszínnel és két visszatérővel, így aztán még a veterán partiarcoknak is lesz bőven friss élménye. Ugyan a karakterek nem rendelkeznek saját képességekkel – legyenek hősök, gonoszok vagy épp közkedvelt mellékfigurák –, azonban így is az eddigi legszélesebb szereplőgárdával van dolgunk, akik közül a feloldható Ninji és Pauline újak. A Party Mode-ot szokás szerint négyen lehet játszani – akár a kifejezetten kompetens gépi irányítású karakterek ellen, akár emberi társakkal (helyben vagy online), optimális esetben játékosonként egy Joy-Connal.

[+]

Az alapszabályok is a régiek – vagyis egyszerűnek tűnnek, de tökéletes környezetet teremtenek ahhoz, hogy körről körre átalakuljon a volatilis ranglista. Minden pályán előre meghatározott helyeken, de azok közül véletlenszerűen választva jelenik meg egy csillag, amit 20 érméért lehet megvásárolni. A játékot az nyeri, aki a kiválasztott mennyiségű kör végére a legtöbb csillaggal rendelkezik. A mezőkön való közlekedéshez dobókockával dobhatjuk ki – 1-től akár 10-ig számozva – azt, hogy az adott körben hány mezőt lépünk, és ezen túl legfeljebb azt dönthetjük el, hogy az esetleges elágazásoknál merre akarunk továbbmenni. Minden mező nyújt valamit, ha azon landolunk: érméket ad vagy vesz el, tárgyakkal ajándékoz vagy épp vásárlási lehetőséget kínál fel, hogy bezsebeljünk hasznos eszközöket. Ha mindenki lépett, akkor a több mint 110 minijáték egyikében – amik közt mozgásérzékelősek is vannak, ha mindenkinél Joy-Con van – csaphat össze a csapat. Ezekben vagy mindenki magáért küzd, vagy párokat alkotva kepeszt, vagy aszimmetrikus 1v3 felállásban dolgozik az extra érmékért. (A minijáték típusát az dönti el, hogy milyen színű mezőkön landolt a kvartett.)

[+]

Ez tehát az alapfelállás, amin a Super Mario Party Jamboree fő újítása, az úgynevezett Jamboree Buddyk (vagyis muripajtások) rendszere, ami a Super Mario Party szövetségeseinek egy kicsit átalakított, egyszerűsített, finomhangolt verziója. Ennek keretében időnként egy-egy ismert karakter – mondjuk Princess Peach vagy Donkey Kong – megjelenik pár körre a táblán, és aki először ér el hozzájuk, az rögvest beizzít egy egyedi minijátékot. Ezen az aktiváló játékos előnnyel indul, de a többieknek is ugyanúgy van sansza nyerni – a győztes pedig három körre megkapja társnak a karaktert. E haverok mindegyike előnyöket biztosít: a legfontosabb talán a duplázás lehetősége – dupla érmék, dupla vásárlások, sőt, akár dupla csillagok! –, de saját képességgel is rendelkeznek. Peach-csel féláron lehet csillagot venni (és ugye rögtön kettőt is), míg Mario extra lépéseket ad dobásainkhoz. Viszont cimboráink nem valami hűségesek, így bárki halad el mellettünk, elcseni őket. Ez izgalmas, pörgős dinamikát kölcsönöz a mérkőzéseknek anélkül, hogy aránytalan előnyt biztosítana, mint az előd különleges kockákat adó rendszere.

[+]

A helyzet ugyanis az, hogy baromi egyszerűen megváltozhat a sorrend, és elsőkből könnyedén lehetnek utolsók – és persze fordítva. A pályák mind ötletesek, jópofa egyedi jellegzetességekkel. A Goomba Lagoon egy vulkán körüli szigetcsoportot mutat be, ahol az időszakos ár-apály miatt egyes szakaszok teljesen elmerülnek és járhatatlanná válnak, akár csapdába is ejtve a kis szigeten ragadt karaktereket. Innen a menekvéshez tárgyat kell használni, vagy ki kell várnunk, amíg megint meg nem változik a pálya földrajza. Plusz a vulkánkitörés tüzet vagy arany Goombákat is szórhat, pénzfosztó vagy -adó tulajdonságokkal ruházva fel a mezőket. A kezdőtáblaként funkcionáló Mega Wiggler’s Tea Party közepén az asztal címadója, egy hernyószerű tunyáskodik – ők egy haranggal felébresztve késztethetjük megmozdulásra, így alakítva át a pálya szerkezetét – és mivel a szónikus zaklatás nyomán az állat felváltva lesz morcos és nyugodt, a rajta lévő mezők minősége is változik.

Veszélyesebb, mint az UNO

A dinamikus pályákon, változatos minijátékokokon és a partitársakon kívül a különféle mezők és tárgyak is alkalmasak arra, hogy extra előnyre tegyünk szert. A kísértet Boo-k akár csillagot is lophatnak, a legnagyobb balszerencse pedig Impostor Bowser mezejére lépni, aki elveheti tőlünk legféltettebb kincseinket. Drága pénzen vett vagy épp ingyen kapott eszközök bevetésével helyet cserélhetünk, korlátozhatjuk a kockák számait vagy dobhatunk többet, hogy csak úgy süvítsünk – a Roll’em Raceway táblán (ahol ráadásul autókban közlekedünk, mint a Mario Party 9-ben és 10-ben) pedig akár négyszeres turbókockákat is bevethetünk. A legtöbb tábla viszonylag lassabban indul be, de utána nincs megállás, és a tudatos taktikázás és a véletlenszerű elemek összessége az utolsó pillanatig kiszámíthatatlanná teszik a végeredményt, könnyedén lezúzva a kezdeti előnyöket. Sőt, a mérkőzés utolsó öt köre – a „célegyenes” – extra tényezőkkel bolondítja meg a játszmát, ráadásul még a legvégén bónusz csillagokat is kiosztanak például a legnagyobb megtett távolságért vagy a legtöbb eseménymezőért. Az efféle, a lezárás után váratlanul kapott trófeákkal nyerni a káröröm legtisztább forrása ebben a galaxisban!

[+]

A Super Mario Party Jamboree fő módjának legjobb része a remek táblák, a változatos minijátékok és az izgalmas, pörgős játékmenet mellett a Pro szabályrendszer létezése, ami kiiktat a szabályok közül számos, a szerencsén alapuló tényezőt. Jópofa a véletlenszerűség, de frusztráló és bosszantó is tud lenni, így kiváló, hogy azokra a játékosokra is gondolnak, akik a taktikázást helyeznék előtérbe. A Pro meccs fix számú körből áll, mindenki már az elején szabadon választhat egy tárgyat, a boltok pedig limitált készlettel dolgoznak – a minijátékoknál pedig szavazat alapján dől el, hogy mik közül sorsoljon a rendszer. A legtöbb véletlenszerű mező vagy kikerül vagy megváltozik – például választani lehet a jutalmak közül –, és egy bónusz csillag van csupán, aminek a feltételeit már előre közlik. Sőt, a megjelenő csillagok potenciális helye is ismert, és kétszer ugyanott nem lesz jutalom amíg legalább egyszer végig nem ment a lehetőségeken a rendszer. Ez és az egyéb finomhangolások sokkal tervezhetőbbé teszik a játszmát, kiváló alternatívát nyújtva az alap módhoz. Plusz, a sima változatot is lehet finomhangolni a sok beállítási lehetőséggel, akár innen merítve ihletet.

[+]

A Mario Party mód mellett is bőven van tennivaló, bár ezek minősége változó. Pontosabban: van, amiről simán el tudom képzelni, hogy vissza-visszatérek, míg másokat elég volt egyszer kipróbálni, és ennyi. Ami kifejezetten remekre sikeredett, az a Koopathlon, egy online akár 20 fővel is játszható minijáték-maraton, amiben egy bezsebelt érme egy lépésnek felel meg a 150 mezős pályán. Felváltva kell különféle minijátékokkal játszani, a tallérok begyűjtésével pedig valós időben nézhetjük, ahogy a karakterek szaladnak. Időnként tárgyakat is bevethetünk, megkönnyítve saját életünket, vagy megnehezítve ellenfeleinkét. Ez szuperpörgős és nagyon élvezetes, ráadásul 10-15 perc alatt megvan egy mérkőzés, szemben a Mario Party mód minimum 45-60 perces meccseivel.

[+]

A kidolgozottabb kínálat része még a Bowser Kaboom Squad, egy kooperatív mód, ahol egy randalírozó Imposztor Bowsert kell közösen legyőzni. A pályákon ládák érkeznek, amiket szétverve bombákhoz juthatunk: ezeket pedig egy ágyúba kell bepakolni. Ha összegyűlik elég, akkor meglőjük Bowsert. Limitált időnk van, aminek leteltekor egy újabb kooperatív minijáték kezdődik, amiben teljesítményünk határozza meg, hogy hány extra eszköz közül választhatunk a következő körhöz: például pörölyt a dobozok hatékonyabb szétveréséhez vagy lehelyezhető gyorsító mezőket a közlekedés elősegítéséhez. Több pálya és nehézség is elérhető, és jól is jön az együttműködés, mivel a táblákon inkább egymás torkának lehet esni, ha épp nem Fortunát átkozzuk.

[+]

A „jópofa, hogy itt van, de azért furcsa is” tartalom része pedig a Rhythm Kitchen, a Toad’s Factory és a Paratroopa Flight School triója. Előbbi főzés tematikájú, ritmusalapú mókákat kínál. A következő egy fizika-alapú logikai móka, ahol együtt kell célba juttatni egy golyót, hogy játékbeli tárgyakat kreáljunk. A harmadik pedig ikaroszi magaslatokba repít, ugyanis Joy-Conjainkkal szárnyakat imitálva párbajozhatunk repkedő lényeket begyűjtve vagy közösen fuvarozhatunk karaktereket, de akár szabadon repkedhetünk is. Ezek ötletesek, de pár körön után már nem sok újat nyújtanak amellett, hogy valamennyire kilógnak a sorból. Van egyébként egy egyjátékos Party-Planner Trek játékmód is, ami bevezeti a táblákat amellett, hogy egyedül lehet nyomni a minijátékokat, kvízeket teljesíteni vagy cuccokat hozni-vinni a szereplőknek, a szakaszok végén egyedi főgonosz összecsapásokkal. Jutalmunk a központi, módválasztó térség díszítésének lehetősége, plusz extra személyre szabhatósági opciók megjelenése. Ha pedig csak a minijátékok vonzanak valakit, akkor a Minigame Bayben szabadon válogathatunk és szűrhetünk a kínálat között, hogy kipróbáljuk és tökéletesítsük készségeinket.

Kínálat a köbön

Egyértelmű tehát, hogy a Jamboree az eddigi legtartalmasabb Mario Party, megpakolva rengeteg izgalmas és jópofa dologgal. Már az alap játékmód is változatos, szórakoztató és élvezetes, de azon túl is bőven van mit tenni – még úgy is, ha mindent csak egyszer próbálunk ki. Az online és a közös, helyi játék ötvözése pedig bámulatosan vicces és izgalmas élményeket tud szerezni, ahol tényleg bármikor fordulhat a kocka. Mellesleg a szabályok finomhangolhatósága és a lehetőségek széles tárháza ideálissá teszik összejövetelekhez, legyenek azok szelíd családi ebédek, avagy késő esti kiabálós baráti partik. Mivel a mindenki által ismert kockadobós társasjátékokra épít, az alapokat mindenki megérti, és a legtöbb minijáték van olyan egyszerű, hogy még az amúgy kontroller nélkül élők is simán szerezhetnek sikerélményt.

[+]

Az új beállítási lehetőségekkel pedig még flexibilisebb lett a játék, most már tényleg úgy állítjuk be a dolgokat, hogy az pár percre ugyanúgy szórakoztasson (mondjuk a kedvenc minijátékainkat előszedve mindenféle tábla nélkül), mint hosszú órákra. A rendelkezésre álló emberek száma, ideje és kedve szerint kialakíthatunk végtelenségig kaotikus, szerencsejátékos bulit, mozgásérzékelős marhulást és taktikailag mélyebb, odafigyelős játékot egyaránt. A Mario Party mód kiváló hosszabb összejövetelre, míg a Koopathon indulás előtti gyors futamokat kínál. Ha valakinek megmutatnák a Joy-Conok mozgásérzékelőit, akkor szórakozhatunk a minijátékokkal is, ha pedig együtt – és nem egymás ellen – nyomulnánk, lezúzhatjuk Bowsert. Ráadásul, főleg a fő módok kifejezetten tartalmasak, remekül kezelhetők és szuperül is festenek.

[+]

A Nintendo Switchet követő hardver már a nyakunkon van, így kétségtelen, hogy a Super Mario Party Jamboree-val búcsúszik a széria a platformtól – ezt pedig méltó módon teszi. Tanult elődeitől, továbbfejlesztette azt, ami működött, és mert újdonságokat behozni. A végeredmény pedig egy tartalmas csomag, amiben bőven van mit tenni, pláne, ha játékokra nyitott a családunk és baráti körünk. Remek választás tehát számos... dzsemborira.

A Super Mario Party Jamboree kizárólag Switchre jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.

Összefoglalás

A Super Mario Party Jamboree méltó sorozatzáró a Nintendo Switchen, tele tartalommal és tennivalóval. Kiváló másokkal játszani, szuperek a szabályok és a személyre szabhatósági opciók miatt az egyéni ízlésekhez igazítható. Változatos minijátékokkal és táblákkal, plusz extra teendőkkel kiváló összejövetelekre amellett, hogy igyekezett tanulni elődeitől.

A Super Mario Party Jamboree legfőbb pozitívumai:

• Kiváló és változatos alapmód;
• számos, több igényt lefedő tartalom;
• remek prezentálás, hangulatos játékélmény.

A Super Mario Party Jamboree legnagyobb hiányosságai:

• Bizonyos extra módok kilógnak a sorból;
• a nem Pro szabályrendszerben a szerencse túl meghatározó lehet.

Georgiadisz Leonidas