A tesó kód
Több mint 20 éve, 2003-ban jelent meg a Mario & Luigi: Superstar Saga, a sokat látott testvérpár második RPG-alsorozatának nyitánya Game Boy Advance-re. A kézikonzol népszerűsége ötletes és jópofa mellékszálaknak és újragondolásoknak adott otthont, ahol a technikai korlátok a kreativitás katalizátoraiként szolgáltak – mint megannyiszor a videojátékok világában. A világ talán legismertebb (fénykard nélküli) testvérpárja az ezt követő évek négy folytatást és két remake-et is megélt egyre újabb kézikonzolokon, majd a fiúk elvonultak ugrálni, versenyezi és szellemirtani – az összes részt készítő fejlesztőstúdió pedig ennek köszönhetően sajnos csődbe jutott. Most ennek köszönhetően teljesen új kreatív stábbal tér vissza a dinamikus duó, és ennek, no meg a Switch platformnak köszönhetően a Brothership egy sokkal nagyobb, látványosabb és tartalmasabb kalandot ígér.
Mario és Luigi – no meg a Gomba Királyságból sokan mások – egy szép napon egy új világba, Concordiába kerülnek egy rejtélyes portálon keresztül. Hamar megismerkednek Connie-val, egy úgynevezett „wattanistával”, valamint Snoutlettel, egy repülő malacszerzettel, aki állandóan felhívja mindenki figyelmét arra, hogy ő bizony nem egy ártány. Új barátaik vázolják a szituációt: Concordiát egykor egy hatalmas világfa-szerűség tartotta egybe, és ez, vagyis a Uni-Tree energiával látta el a kontinenseket, összekapcsolódva a régiók kisebb és nagyobb világítótornyaival. Egy sötét erő azonban elpusztította a fát, így a világ izolált szigetekké hullott szét, és a lakók is elveszítették minden kapcsolatukat más régiókkal. Feladatunk a hajószerű, de teljesen organikus Shipshape-szigettel bejárni az óceánt és visszacsatolni a hálózatra a szigeteket, hogy majd egy új fa égisze alatt születhessen újjá Concordia.
[+]
A játékmenet a Mario & Luigi-játékok klasszikus stílusát követi: mi főleg Mariót irányítjuk, míg tesója próbálja tartani az iramot: az egyik gombbal a piros, a másikkal a zöld bratyót vezényelhetjük, hogy az illető például ugorjon vagy zúzzon szét dolgokat. Minden sziget egy-egy, nagyobb, regionális tematikához tartozó köntösben díszeleg, és ezeket felfedezve kell teljesítenünk a kihívásokat, hogy visszacsatoljuk őket hajónkhoz. A világ egyszerűbb logikai és ügyességi feladványokkal van megpakolva, amelyek általában a két főhős kooperációjára és egyedi képességeire építkeznek, no meg rengeteg karakterre, akivel kis túlzással minden sarkon szóba elegyedhetünk. A klasszikus Mario platformerek precizitásával szemben merevebb vezérlést kapunk, de itt nem is ezen van a fókusz.
[+]
A terepet mindenütt szörnyek járják, akikhez érve kezdődnek a körökre osztott csaták. A széria egyik sajátossága, hogy a klasszikus, RPG-s parancsosztogatás mellett interaktívabb formában, töredékmásodperces minijátékokkal tehetjük hatékonyabbá karaktereinket. A támadások és a védekezések is aktívan zajlanak: a megfelelő pillanatban kell lenyomni a hozzájuk tartozó gombokat, így tudunk csapásokat mérni, kombókat kivitelezni vagy elkerülni a gonoszok sebzését. Ez dinamikussá és izgalmassá teszi a mérkőzéseket amellett, hogy nagyobb ráhatást biztosít a játékosnak – no meg leplezi a felületesebb szerepjátékos elemeket.
[+]
Ugyan a játék – és a széria címe – Mario & Luigi, Mario a sztár, míg Luigi leginkább segédmotorosnak tűnik mellette, főleg a korábbi részekhez képest. Ezt ellensúlyozandó Luigi egyedi narratív és játékmechanikai szerepet kapott: ez a „logika”. Colosabb pajtásunknak bizonyos esetekben gondolatai támadnak, ami általában ki is húz minket a slamasztikából: ez a felfedezés során stílusosan az L-gomb megnyomásával aktiválható, és sokszor új platformokat, netán friss továbbjutási lehetőségeket hoz a kettősnek. Főgonoszoknál ez egyedi támadásokat jelent, kihasználva az ellenfél és a környezet sajátosságait, egy látványos, hatékony mozdulatsort eredményezve. Ezek szintén remekül fűszerezik a mókát, változatosabbá téve a hamar monotonitásba fulladó történéseket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
