Integrált VGA-s chipkészletek

A grafikus alrendszerrel ellátott alaplapokkal meglehetősen mostohán bánnak a tesztoldalak, holott a statisztikák szerint ezekből az olcsóbb deszkákból sokkal több fogy, mint a csúcskategóriás drágaságokból. Mai tesztünkben felmérjük, milyen integrált VGA-s megoldások között válogathat az, aki kedvező áron szeretne AMD processzor köré építkezni. Bár tesztünkben AM2 foglalatos termékekről lesz szó, többségük megvásárolható a régebbi, Socket 939-es vagy akár Socket 754-es kivitelben is.

A régi és az új AMD CPU-foglalat között akkora a hasonlóság, hogy sem az ATI, sem az NVIDIA, sem a VIA nem tervezett új integrált VGA-s chipkészletet hozzá. Az ATI megmaradt a Radeon Xpress 200 mellett, csak átkeresztelte Xpress 1100-ra. A chipkészlet az RS485 északi hídból és SB450/SB600 közötti déli hídból áll. Az NVIDIA továbbra is a GeForce 6150 vagy 6100 északi és nForce 430 és 410 déli hidakat használja, bár az utóbbi időben megjelent a még olcsóbb és egyszerűbb nForce 405 és 400, melyeket már egybe tokoznak az északi híddal. A VIA is marad a régi megoldásnál. A K8M890 északi hidat a VT8237A, esetleg VT8251 déli híd egészíti ki. Tesztünkben négy kombinációval ismerkedünk meg.

A táblázatra pillantva elsőre látszik, hogy a GeForce integrált grafikus magok a legmodernebbek. 90 nm-es csíkszélességgel készülnek, ezért magas órajeleken járnak. Támogatják a legfrissebb Shader Model 3.0-t, bár ez ilyen kis teljesítményű GPU-knál nem olyan érdekes. Az integrált GPU-k még a leglassabb mai videokártyáknál is lassabbak, ugyanis csak két pixelfutószalagjuk van, a memóriát pedig a rendszertől lopják. Persze ezeket a chipeket nem játékra tervezték.

A képminőséget és a megjeleníthető felbontást befolyásolja a RAMDAC is. Ebben a GeForce-ok lemaradnak a vetélytársak mögött. Már a VIA 350 MHz-je is csak ímmel-ámmal volt hajlandó 1600x1200-as felbontást megjeleníteni, de a GeForce 300 MHz-e csak 16 bites színmélységben bírta a nagy felbontást. Ezzel szemben az ATI 400 MHz-e elegendő volt a sok-sok pixel kipakolására. A mai chipkészletbe integrált grafikus megoldások már sokféle videolejátszási extrát tudnak, így házimozi számítógéphez is jól használhatóak.

Két NVIDIA tesztalanyunk ugyanazt az nForce 430 déli hidat használta. A kisebb 410-es elvileg csak a GeForce 6100-zal érhető el. Annak a párosnak nincs TV-kimenete, hálózati vezérlője csak 10/100 megabites, csak két-két IDE és SATA meghajtót kezel, és RAID-ből csak a 0 és 1 módot támogatja. Az ATI SB460 déli hídja az új SB600 egyszerűsített változata. Csak SATA150-et tud, nem támogatja az NCQ-t, és kevesebb USB portja van. A VIA K8M890 északi hidat nemcsak a régebbi, VT8237A déli híddal, hanem az újabb VT8351-gyel is párosíthatják.

Asus M2NPV-VM

Az Asus M2NPV-VM mai tesztünk legterebélyesebb résztvevője – ez nem microATX méretére, hanem felszereltségére vonatkozik. A GeForce 6150 északi és nForce 430 déli híd párosát nem irodai felhasználásra, hanem elsősorban házimozi számítógépbe szánják. A Shader Modell 3.0-támogatás mellett hardveresen gyorsítja a nagy felbontású videók lejátszását, integrált HDTV enkóderrel és széleskörű videoszűrési és méretezési képességekkel bír. Dobozában a szokásos kellékek mellett FireWire csatlakozós hátlapot is találtunk.

Külön panelen érkeztek a videokimenetek is. A kis nyomtatott áramkörön kompozit, S-Video és HDTV-s komponens csatlakozók vannak. A teljes magasságú bővítővel lapos HTPC házakban probléma lehet.

Az alaplap elrendezése teljesen szokványos, mATX-es; a 245 x 245 milliméteren nem is nagyon lehet variálni. A 24 tűs fő tápcsatlakozó a floppykonnektor társaságába kerül a négy memóriafoglalat mellé. A kiegészítő 4 tűs csatlakozó a processzorfoglalat túlsó oldalán lakik, ahol házba szerelve a táp miatt nehéz lesz elérni. A 90 nm-en készülő integrált VGA-s északi híd mellett, az első helyen az egyetlen rövid PCI Express x1 csatlakozó van, majd azt követi a hosszú tizenhatszoros PCIe és a két hagyományos PCI.

A borda nélküli déli híd közelébe telepítették a hozzá kapcsolódó eszközöket. Itt található az elsődleges (kék) és az elfordított másodlagos (fekete) IDE csatlakozó, a négy piros SATA és a két belső USB aljzat. A kis alaplapra három ventilátorcsatlakozót szereltek, közülük egy – a processzoré – négytűs, PWM-es, a másik kettő hagyományos háromtűs.

A hátlap fő érdekessége, hogy analóg D-Sub és digitális DVI monitorcsatlakozó is van rajta. A gyártó weboldala figyelmeztet, hogy a DVI csatlakozó jele nem alakítható analóggá, és a TV-kimenetes adapter használatakor le kell mondani a hátsó D-Sub monitorkimenetről. Az analóg monitorkimenet sejthetően valami kerülőutas szükségmegoldás, mert 1600x1200 pixeles felbontásban rettenetesen gyenge képet küldött a kijelzőre. A lassabb RAMDAC a TV-s felbontásokhoz viszont elegendő. A négy USB csatlakozó fölött FireWire és Ethernet aljzat van. A három audiocsatlakozó hatcsatornás hangrendszert sejtet. A kodek nem a szokásos Realtek, hanem ADI AD1986A, SPDIF kimenettel.

A BIOS átlagos tuningolási lehetőségeket biztosít. Az FSB 200 és 400 MHz között 1 MHz-es lépésekkel állítható, de az integrált videokártyás alaplapokat általában nem tuningoláshoz vásárolják. Sokkal fontosabb a beépített grafikus rendszer állíthatósága. Az Asus esetében 16, 32, 64 vagy 128 MB-ot csíphetünk le a rendszermemóriából a videokártya számára, de különálló videokártya esetén ki is kapcsolhatjuk.

A BIOS-ban be lehet állítani, hogy a TV-kimenetet vagy az analóg (RGB) monitorcsatlakozót akarjuk-e használni. Ha a TV-s mellett döntünk, többféle PAL és NTSC szabvány közül választhatunk. Tanácsos a PAL-BDGHI-t használni.

Mindent összevetve az Asus M2NPV-VM a ma kapható talán legjobban felszerelt microATX alaplap, hiszen videorendszere sokoldalú, van többféle TV-kimenete, nyolc merevlemez köthető rá, hálózati vezérlője gigabites, és FireWire csatlakozói is vannak. Egyetlen gyengesége, hogy hangrendszere csupán hatcsatornás és nem nyolcas. Mindenesetre 24 000 forint alatti vételára meglehetősen barátságos, bár tény, hogy inkább a HTPC-s, mintsem az olcsó, irodai szegmensbe sorolható alaplap.

Főbb paraméterek:

Gigabyte GA-M55plus-S3G

A Gigabyte GA-M55plus-S3G némileg kilóg mai versenytársai közül, ugyanis teljes ATX méretű. Eredetileg microATX-es testvérét, a GA-M51GM-S2G-t szerettük volna megvizsgálni, de éppen nem volt elérhető. A két alaplap lényegében csak méretben tér el egymástól, illetve a mATX verzió ezer forintal olcsóbb. Mindkettőn GeForce 6100 északi és nForce 430 déli híd van. A Gigabyte dobozában csak a legszükségesebb alapfelszerelést találtuk: kábeleket, hátlapot, telepítőlemezt, használati útmutatót.

Az Asusszal ellentétben itt a déli híd is bordát hordoz a hátán. A floppy csatlakozója a táp 24 tűse mellől a legszélső PCI mellé került. A kék színű PCI Express x16 aljzatot két rövid, egyszeres PCI Express fogja közre, sima PCI-ből pedig négy van. A két IDE csatorna, a négy sárga SATA és a két belső USB-tűsor ismét a déli híd környékére összpontosult. Kár, hogy csak két ventilátorcsatlakozót találtunk.

A hátlapon csak egy analóg monitorkimenet szerénykedik. A négy USB fölül most sem hiányzott a FireWire és a gigabites hálózati csatlakozó. A hat audiokonnektor és az alaplapon talált Realtek ALC883 kodek nyolccsatornás hangvezérlőre utal.

Meglepően gazdag volt a Gigabyte lap tuningarzenálja. A HyperTransport link feszültségét külön is növelhetjük. Az északi híd/PCIe/HT-link és a déli híd feszültsége hat lépésben, százalékosan is állítható. Természetesen a CPU és a memória feszültsége is megadható, az utóbbi akár 2,4 volt is lehet. A videokártyára vontakozó rész itt a rendszermemóriából lefoglalt mennyiség megadására redukálódott.

Főbb paraméterek:

ECS RS485M-M

Az ATI Radeon Xpress 1100 chipkészlet az ECS RS485M-M jelű alaplapján érkezett hozzánk. Már a modell elnevezése is az északi hídra utal. Ezt a chipsetet korábban Xpress 200-ként ismertük, a meghajtó és az azonosítószoftverek még most is így szólították. Az ECS sem tömte meg túlzottan az microATX-es alaplap dobozát. A gyártó nagyon jól tudja, hogy ebben a szegmensben a kedvező árral sokkal többre jut, mint az értéknövelő kiegészítőkkel.

Az alaplapot is a minimalizmus jegyében tervezték. Csupán két memóriafoglalata van. A táp főcsatlakozója mellett csak egy IDE és a floppy tüskéi sorakoztak. Az északi és déli hidat is fekete borda hűti. A bővítőkártyahelyek kiosztása a szokásos; a VGA hosszú PCI Express x16 aljzata piros. A négy SATA konnektor fekete, sötét házban nehéz lesz megtalálni őket. Az RS485M-M-en két háromtűs aljzat van ventilátorok számára, a harmadiknak csak a helyét találtuk meg.

A hátlapra ismét csak egy analóg monitorcsatlakozó került, és ezúttal a FireWire-t is hiába kerestük. Az ECS lap hálózati vezérlője 10/100 megabites, hangrendszere hatcsatornás.

A BIOS-ban, a grafikus chipet beállító részlegen a felhasznált memória méretét 32 és 256 MB között állíthattuk, sőt a GPU órajelét is módosíthattuk. A legnagyobb érték 350 MHz volt, ami ötvennel több az alapértéknél.

Főbb paraméterek:

MSI K9VGM-V

A legszerényebb körítéssel, de a legjobb árral az MSI VIA chipkészletes minije, a K9VGN-V érkezett. A dobozban csak egy SATA és egy IDE kábelt, valamint SATA tápcsatlakozó-átalakítót találtunk a szokásos hátlap, CD és rövid használati útmutató mellett. Ezt a hiányosságot bőven ellensúlyozza a 14 500 forintos ár.

A kis piros alaplapon ismét a szokásos elrendezést figyelhettünk meg. Memóriafoglalatból csak kettő volt rajta. A floppy csatlakozója maradt a tápegységé mellett. A tőszomszédságukban volt a két IDE csatorna és kicsivel odébb a két SATA aljzat is. A négytűs, kiegészítő tápcsatlakozó a bordás északi híd közelébe került. A bővítőkártyák csatlakozói a szokásos rendben sorakoztak, mind fehérek voltak. A déli hídnak nem volt bordája csak fémsapkája. Ventilátorcsatlakozóból ismét csak kettőt és egy üres helyet találtunk.

Meglepő, hogy az olcsó alaplap hátulján hat audiocsatlakozó van, a nyomtatott áramkörön pedig nyolccsatornás Realtek ALC883 hangkodek feszít. Az egyetlen monitorkimenet természetesen analóg, a hálózati vezérlő pedig 10/100 megabites volt. A négy USB fölött nem volt FireWire csatlakozó.

A BIOS VGA-s részlege a felhasznált memória méretállítására korlátozódott, amit 64 és akár 512 MB között módosíthattunk. Az FSB-t csak 232 MHz-ig lehetett emelni, a memóriafeszültség maximuma pedig 2,2 V volt.

Az MSI K9VGM-V elsődleges célja, hogy alapbeállításokkal olcsón és problémamentesen üzemeljen. Felszereltsége puritán, de ára jó 60%-kal alacsonyabb az Asusénál.

Főbb paraméterek:

Teszt - szintetikus mérések, alkalmazások

Minden alaplapot a fellelhető legújabb BIOS-szal teszteltünk. A memóriaidőzítéseket próbáltuk egyformára venni, de ez nem sikerült maradéktalanul. A két NVIDIA chipkészletes lapnál minden rendben zajlott, 5-4-4-9-16-1T-t állítottunk be rajtuk. A Radeon Xpress 1100-as ECS nem volt hajlandó DDR2-800-zal elindulni, ha változtattunk az alapbeállításon, így maradtunk 5-5-5-18-23-2T-nél. A VIA chipkészletes MSI-nél nem voltak állítási lehetőségek, az alap pedig 5-6-5-18-23-2T volt. A hendikep, különösen a 2T meg is mutatkozott a memóriasebességeken.

A két nForce-os lap egy picivel a vetélytársak előtt végzett. Az eredményt érdemes összevetni a grafikus kiegészítő nélküli lapkakészletekkel. Az integrált videochip nemcsak a rendszermemória méretéből, hanem a sávszélességből is elvett. Az írás kisebb mértékben lassult, mint az olvasás. Nem különösebben befolyásolta a sebességet, hogy mekkorára állítottuk a frame buffert.

Az FSB-t az Asus alaplapjai vették a legmagasabbra. Az integrált videochipes ECS és MSI pontosan 200 MHz-et tartott. Ezek a pici eltérések ott lehetnek mérvadóak, ahol kis sebességkülönbségeket kell kimérni.

Kíváncsiak voltunk a rendszerek fogyasztására is. Az integrált megoldásokat a ma kapható egyik leggyengébb videokártyával vetettük össze. A grafikonon a tápegység felvett teljesítményadatai szerepelnek, melyeknél megközelítőleg 20%-kal kisebb a rendszerek tényleges fogyasztása. Az üresjáratban 50 watt körüli értékek nagyon kellemesek. Érdekes, hogy a GeForce 6150 azért közel 10%-kal többet evett, mint az 50 MHz-cel lassabb társa. A diszkrét videokártyás rendszer sem fogyasztott túl sokkal többet. A processzort meghajtva hasonlóak maradtak az arányok. A három egyszerűbb integrált VGA-s lap fej fej mellett haladt, a GeForce 6150 megközelítette a Radeon X300 SE-t. Játékban a VIA chip fogyasztott a legkevesebbet, a kisebb GeForce és az integrált Radeon egyaránt 77 watt felvételére kényszerítette a tápot. Ez az érték csupán 62 W körüli fogyasztást jelent! A nagyobbik integrált GeForce ismét a különálló kis VGA nyakában lihegett. Az biztos, hogy aki integrált VGA-s alaplap és egymagos AMD processzor köré építkezik, annak fölösleges 300 wattnál nagyobb tápban gondolkodnia. Azért a minőségre ügyelni kell!

Azokban az alkalmazástesztekben, ahol egyértelműen a processzor végzi a munkát, minimális volt a különbség tesztalanyaink között, sőt a videokártya nélküli megoldások sem mutattak számottevő előnyt. A legnagyobb különbség a WinRAR tömörítésben volt, de az első és utolsó között itt is 8% alatti volt az eltérés.

Teszt - Ethernet-sebesség és audiominőség

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga.

Természetesen, a hálózati vezérlők sebességében sem volt nagy különbség. A gigabites és 10/100 megabites mezőny is nagyon egyben volt.

A processzorterhelésben viszont jelentős különbségek mutatkoztak. Számítottunk rá, hogy a 10/100 megabitesek kevésbé fárasztják majd a CPU-t, de az ECS RS485M-M 30% fölötti produkciója kiábrándító. Kár, hogy nem a VIA-s MSI-n használt RTL821CL chipet választották. Nagyon magas volt a processzorterhelés az nForce 430 chipkészletes alaplapoknál. Ugyanazzal a vezérlővel, majdnem 10%-kal meghaladta az nForce 500-asok produkcióját.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

A beépített hangkodekektől nem vártunk csodát. Az összesített Jó minősítés elegendő az irodai alkalmazások mellett egy kis zenehallgatáshoz, de komolyabb házimozizáshoz tanácsos kiegészítő hangkártyát beszerezni.

Teszt - játékok

A grafikus vezérlővel felvértezett alaplapokkal kapcsolatban a legérdekesebb kérdés, hogy lehet-e velük játszani. Az órajelekre, futószalagszámokra és fillrate értékekre pillantva a válasz az, hogy a legjobb esetben is csak korlátozott mértékben lehet. Tesztünkben a ma kapható egyik leglassabb önálló grafikus kártyát állítottuk ki az alaplapok ellenében. A Sapphire X300 SE-nek két vertex egysége, négy pixelfutószalagja, 64 bites vezérlőn 128 MB saját memóriája van. A 325/400 MHz-es órajelek 1300 Mpixel/s-os fillrate-t eredményeznek, ami papíron több mint 30%-kal jobb a legerősebb integrált GPU-nál is. Az adatok fényében nagyon kis felbontásokkal, és alacsony grafikai részletességgel próbálkoztunk.

Open GL-ben a Riddicket hajtottuk meg, ami a hardverigényesebb játékok közé sorolható. Az alacsony grafikai beállítás és 640x480 képpontos felbontás dacára is nyomorúságosan alacsony FPS-értékeket kaptunk. Még a kis VGA produkciója is csak erős túlzással nevezhető elfogadhatónak. Az integrált Radeon mérhetetlenül alacsony FPS-t futott. Érdekes, hogy a VGA számára fenntartott memóriaméret módosítása nem volt befolyással a sebességre.

Az Unreal Tournament 2004 már régi játék. Hardverigényei nem túl magasak, így 1024x768-as felbontásnál, maximális grafikai részletességnél is aránylag játszható sebességet kaptunk. A diszkrét VGA közel 30%-ot vert a leggyorsabb integráltra, ami nagy meglepetésünkre nem a GeForce 6150, hanem az ATI RS485 volt. A két GeForce között nagyjából az órajelkülönbségüknek megfelelő volt a viszony. Ahogyan az előző tesztben, a VIA chipkészlet itt is jelentősen lemaradt, játszhatatlan FPS-értéket produkált.

Far Cry-ban a nem túl attraktív 800x600-as felbontásnál és közepes részletességnél kellett maradnunk, hogy használható sebességet mérhessünk. A Radeon X300 SE tovább növelte előnyét, az integráltak közül viszont a GeForce-ok álltak az élre, az RS485 most lemaradt egy picit. A VIA K8M890 továbbra sem talált magára.

A Half-Life 2-t is a Far Cry-hoz hasonló beállításokkal próbáltuk. Végre, egy kis különbséget tudtunk kimérni a 32 MB-os és 128 MB-os frame buffer között, de ez az egy FPS is inkább a kerekítésnek volt köszönhető. A VIA chipkészlet ismét nagy lemaradással a mezőny végére szorult.

Az autózáshoz is alacsony felbontást és közepes részletességet voltunk kénytelenek beállítani. A VIA GPU itt relatíve megtáltosodott, gyorsabb volt, mint bármikor előtte. Sajnos, ezzel a belendüléssel is konkurensei eredményének kevesebb mint a felét érte el. A különálló videokártya most is vezetett, utána a GeForce-ok következtek, majd egy kis lemaradással az ATI chip.

Az alaplapra integrált grafikus alrendszereknek korábban sok gond volt a képminőségével, így ezt is megvizsgáltuk.

ATI: UT2004 – FarCry – Half-Life 2 – Need For Speed: Most Wanted

NVIDIA: UT2004 – FarCry – Half-Life 2 – Need For Speed: Most Wanted

VIA: UT2004 – FarCry – Half-Life 2 – Need For Speed: Most Wanted

Az Unreal Tournament mindhárom integrált megoldásnál ugyanúgy nézett ki. Far Cry-ban az ATI és VIA képéről hiányoztak a vegetáció árnyékai, melyek a GeForce-nál megvoltak. Half-Life-ban a VIA napja körül szabályos fénykört láttunk. Az NVIDIA chipek képe volt a legjobb, a jobboldali fa – de a többi finom szálas textúra is – jobban mutatott nála, mint az ATI-nál. A Need For Speed képei között nem láttunk lényeges eltérést.

Értékelés

Az integrált videovezérlővel ellátott alaplapok ugyan szintetikus memóriatesztünkben lassabbnak bizonyultak a grafikus magot mellőzőknél, de ez a hátrány valós alkalmazásokban nem jelentkezett. A mai számítógépek többségében legfeljebb egy videokártya bővíti ki az alaplapot, így általában a microATX méret kevesebb csatlakozója sem jelent problémát.

Kétféle felhasználási lehetősége van az integrált videokártyás microATX alaplapoknak. A komolyabb felszerelésűeket mozizásra szánt számítógépkbe, HTPC-kbe ültetik. Itt elsősorban a beépített video- és hangrendszer filmes képességei a meghatározóak. Képben a legjobb és mozizáshoz egyetlen igazán alkalmas megoldás mai tesztalanyaink közül az Asus M2NPV-VM volt, melynek sokféle videokimenete van, GPU-ja pedig segíti a nagy felbontású videók lejátszását is. Ugyan hangrendszere csak hatcsatornás, ez mégsem nevezhető komolyabb hátránynak, ugyanis minőségben közel van az integrált nyolcasokhoz, vagyis aki igényes, annak mindenképpen külső hangkártyát tanácsos beszereznie. Videósoknak fontos lehet a FireWire csatlakozó is, ami szintén nem hiányzik a kis Asusról. HTPC felhasználásra ajánlott minősítést érdemel az M2NPV-VM, de játékra csak nagyon korlátozott mértékben használható saját grafikus rendszerével.

Az integrált videochipes microATX alaplapok másik felhasználási területe a költséghatékony irodai gépek építése. A kisebb doboz kisebb helyet foglal, az integrált VGA miatt semmiféle bővítőkártyára nincs szükség. Mai tesztalanyaink közül az ECS RS485M-M és az MSI K9VGM-V is nagyszerűen megfelel minden irodai kritériumnak. Rakhatunk rájuk processzort, pár memóriamodult, merevlemezt, esetleg optikai meghajtót, nem kell beléjük videokártya, de mindenekelőtt nagyon olcsóak. Az ATI chipes ECS-en még a régebbi játékok is eldöcögnek úgy ahogy. Mindenesetre nekünk az MSI K9VGM-V tetszett mert valamivel olcsóbb volt, játszani pedig nem az irodában kell.

A Gigabyte ATX méretű, integált videochipes alaplapja azoknak lehet jó választás, akik nem tudnak egyszerre sokat költeni gépükre, és beérik egy integrált videovezérlővel, amíg összegyűjtik pénzüket egy komolyabb videokártyára, ugyanakkor egy teljes felszereltségű alaplapot szeretnének, amelyben akár processzorukat is tuningolhatják. Erre ez a lap kiválóan alkalmas, ezért tetszett nekünk. MicroATX-es kistestvére – megegyező felépítéséből következően – hasonlóan szerepelt volna.

Asus M2NPV-VM	MSI K9VGM-V Gigabyte GA-M55plus-S3G

fLeSs, rudi

A tesztben szereplő alaplapokat az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre:

• Asus M2NPV-VM – Asus Hungary
• ECS RS485M-M – Mmd PR Hungary
• Gigabyte M55plus-S3G – GO-RUN Kft.
• MSI K9VGM-V – Expert Computer Kft.